BH 2009.8.230 I. A rendőri jelentés közokirat, mely igazolja az abban megjelenített intézkedés megtörténtét.

Kapcsolódó határozatok:

Szekszárdi Törvényszék B.30/2007/20., Pécsi Ítélőtábla Bf.13/2008/10., Kúria Bhar.669/2008/5. (EH 2008.1858, *BH 2009.8.230*)

***********

II. A hiányos, de a lényeges tényeket valósan tartalmazó közokirat nem lehet közokirat-hamisítás elkövetési tárgya [Btk. 275. § (1) bek. b) pont].

A megyei bíróság a 2007. november 21. napján kelt ítéletében bűnösnek mondta ki az I. r. és a II. r. vádlottat társtettesként, folytatólagosan elkövetett kényszervallatás bűntettében, valamint társtettesként elkövetett könnyű testi sértés vétségében. Ezért halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 450 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 600 forint; a II. r. vádlottat pedig 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 500 forint. Ezen túl e vádlottakat, valamint a III. r. vádlottat az ellenük társtettesként, aljas indokból, a sértett sanyargatásával elkövetett jogellenes fogva tartás bűntette, valamint a társtettesként, hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette, a III. r. vádlottat emellett a társtettesként elkövetett kényszervallatás bűntette miatt emelt vád alól is felmentette.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A T.-i Rendőrkapitányság lopás miatt büntetőeljárást folytatott O. P. sértett ellen, akit 2006. április 4-én gyanúsítottként kihallgattak, s ekkor tagadta a bűncselekmény elkövetését.

Ehhez az ügyhöz később - személyi és tárgyi összefüggést feltételezve - további négy bűnügyet egyesítettek, s az egyesítéssel érintett az ügyekben O. P.-t gyanúsítottként kívánták kihallgatni. Ebből a célból 2006. május 29-én reggel a II. r. vádlott - beleegyezésével - a rendőrkapitányságra beszállította a sértettet, s megkezdte a gyanú­sí­tottkénti kihallgatását. A kihallgatásba később bekapcsolódott az I. r. vádlott is. A sértett tagadta azokat a cselekményeket, amelyekkel meggyanúsították, erre az I. r. vádlott közölte vele: "Vinnetek kell, amit I. község környékén elkövettetek," majd jobb kézzel pofon csapta őt. A sértett védekezni próbált a karjával, ám az I. r. vádlott ezt megtiltotta, megismételte a bűncselekmények "elvállalására" buzdító korábbi kijelentéseit, majd eltávozott a kihallgatásról, amit a II. r. vádlott folytatott. A kihallgatás során a II. r. vádlott többször is megismételte, ha a sértett nem tesz beismerő vallomást, az I. r. vádlott visszatér és folytatja a bántalmazását. Ennek hatására, tartván - bár testi sérülést nem okozó - bántalmazástól, a sértett beismerő vallomást tett, amelyet a II. r. vádlott jegyzőkönyvbe foglalt.

A sértett eltávozását követően az egyik ügy sértettje megjelent a rendőrkapitányságon és kiegészítette a feljelentését azzal, hogy a cége sérelmére az elkövetők 500 000 forint értékű vegyszert is eltulajdonítottak. Az ügy előadója, a IV. r. vádlott ekkor a sértett tartózkodási helyén, a sértett élettársa és családja által lakott házban házkutatást határozott el. A házkutatást elrendelő határozat alapján 2006. május 31-én jelentek meg a házban, ahol a sértett élettársának és a ház tulajdonosának (az élettárs szülőjének) a jelenlétében kezdték meg a kényszerintézkedés foganatosítását. A jelenlevő érintettek a sértett lakásban tartózkodását eltagadták, azonban az I. r. és a III. r. vádlott néhány perc elteltével rábukkant a bútorok mögött rejtőzködő sértettre. A sértett a felszólításra ellenkezés nélkül előjött a rejtekhelyéről, s a vádlottakkal együtt kiment az udvarra. Elrejtőzését azzal magyarázta, félt attól, hogy beviszik a rendőrségre és ismét megverik. Az udvaron - szökésétől tartva - az I. r. vádlott a sértettet megbilincselte s szolgálati gépkocsival a rendőrkapitányságra előállította, majd mintegy egy órán át kihallgatta, amelybe bekapcsolódott a II. r. vádlott is. A kihallgatás során az I. r. vádlott legalább három esetben megütötte a sértettet annak érdekében, hogy korábbi jegyzőkönyvbe foglalt vallomását egészítse ki, tegyen a társaival megegyező teljes körű beismerő vallomást, s jelölje meg a lopott vagyontárgyak feltalálási helyét. A közeli irodájában tartózkodott ekkor a III. r. vádlott is, aki igazolhatóan nem észlelte a sértettek bántalmazását.

A sértett a bántalmazás hatására a tőle elvárt vallomást megtette.

A kihallgatás befejeztével a III. r. vádlott jelentést készített az előállítás végrehajtásról és a kényszerítő eszköz alkalmazásáról. A jelentést a II. r. és az I. r. vádlott is aláírta. A jelentés az előállítást és a bilincselést valótlanul azzal indokolta, hogy a sértett a házkutatás során ellenállást tanúsított.

A parancsnok a jelentést jóváhagyta.

Ezt követően a sértettet elbocsátották a rendőrkapitányság épületéből, aki az élettársának, az élettársa szüleinek, és a testvérének is elpanaszolta az őt ért bántalmazást, majd O. T. háziorvosnál a sérüléseiről látleletet vetetett.

A látlelet szerint - a bilincseléstől - a csuklóban hámhorzsolásos sérülést, a nyakon, tarkón és a hajas fejbőrön nyomás-érzékeny duzzanatot, az orr alapján és kagylóján horzsolt sebzést szenvedett el, amelyek gyógytartama 8 napon belüli volt.

A sértett az őt ért bántalmazás miatt június 13-án magánindítványt terjesztett elő.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére a felmentő rendelkezések miatt, és velük szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása végett; az I. és a II. r. vádlott, valamint a vádlottak védője a vádlottak felmentése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2008. április 3. napján kelt ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta. Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettében is; a II. r. vádlott bűnösségét emellett közokirat-hamisítás bűntetté­ben is megállapította; a III. r. vádlottat pedig bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jogellenes fogva tartás bűntettében, valamint közokirat-hamisítás bűntettében. Az I. r. vádlott büntetését tíz hónapi, a II. r. vádlott büntetését egy évi börtönbüntetésre súlyosította, a szabadságvesztés végrehajtását mindkét vádlottal szemben két - két évi próbaidőre felfüggesztette; a III. r. vádlottal szemben pedig halmazati büntetésül 300 napi tétel pénzbüntetést szabott ki azzal, hogy egy napi tétel összege 500 forint.

Az ítéletben kifejtett jogi álláspont szerint a házkutatás során készült jegyzőkönyv, a benne foglalt intézkedés mellett más adatok, tények valóságát is igazolja, ezek között azt is, hogy az intézkedés milyen személyi vagy tárgyi körre és eseményre terjedt ki. Ezekre az adatokra nézve a közokirat-hamisítás elkövethető.

Az adott esetben a házkutatásról készült jegyzőkönyv nem tartalmazta azoknak a személyeknek a nevét, akik a nyomozó hatóság tagjaként, illetve egyéb érintettként az intézkedés helyszínén jelen voltak. Indokolt lett volna a ház tulajdonosának feltüntetése, akit a kényszerintézkedés a lakó-ingatlanának használatában korlátozott, ezért jogosult lett volna panasz előterjesztésére. Nem rögzítette a jegyzőkönyv azt sem, hogy a sértett a házkutatás megkezdése előtt elrejtőzött, majd felfedezése után az intézkedő rendőrökkel szemben ellenállást nem tanúsított.