A Fővárosi Ítélőtábla Bf.143/2013/17. számú határozata emberölés bűntette (ERŐS FELINDULÁSBÓL elkövetett emberölés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 7. §, 37. §, 38. §, 92. §, 166. §, 167. §, 170. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §] Bírók: Czine Ágnes, Mató Ágnes, Sebe Mária

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék B.105/2012/16., *Fővárosi Ítélőtábla Bf.143/2013/17.* (ÍH 2014.4), Kúria Bfv.414/2015/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

4.Bf.143/2013/17.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2014. január hó 15. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2013. január hó 15. napján kihirdetett 12.B.105/2012/16. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlott terhére rótt bűncselekményt a 2012. évi C. törvény 160. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének minősíti.

A vádlott büntetését 9 (kilenc) év börtönbüntetésre és 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra súlyosítja.

Megállapítja, hogy a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontja a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő nap.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

A vádlottat a Budapest Környéki Törvényszék 2013. január hó 15. napján kelt 12.B.105/2012/16. számú ítéletével erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében (Btk. 167. §) mondta ki bűnösnek és ezért őt hat év hat hónap börtönbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte.

Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, elkobzásról, bűnjelek megsemmisítéséről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, cselekményének jogi minősítése megváltoztatása és a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést, - míg a vádlott és a védője enyhítésért éltek perorvoslattal.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészég BF.280/2013/1. számú átiratában a vádhatóság fellebbezését fenntartotta, míg a védelmi perorvoslatokat megalapozatlannak ítélte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, a vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat feltárta és a tényállást mérlegeléssel állapította meg. A tényállásból azonban mellőzni szükséges a vádlott cselekménykori erős felindultságára utalást, amely a tudat-tartalomra, azaz jogkérdésre vonatkozó megállapítás. Az így pontosított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, tévedett azonban amikor cselekményét az emberölés privilegizált esetének minősítette.

A szokványos ittas állapotban lévő vádlott feleségének, ellene irányuló támadását elhárítva, a mozgássérült nőt az ágyra lökte, tőle a kést elvette. Ezzel a további támadás reális esélye megszűnt, attól a vádlottnak nem kellett tartania. A sértett támadása miatt felháborodás nem lehetett és nem is volt olyan mértékű, hogy valódi és igazolható indulati tobzódást váltott volna ki a vádlottban, aki képes volt az eszközös támadást racionális védekezéssel elhárítani. A kriminalisztikai előképzettséggel rendelkező terhelt a bűncselekmény véghezvitele után elmosta és halott felesége kezébe helyezte az elkövetéshez használt kést, átöltözött és csak a helyszín megváltoztatása után, később értesítette a rendőrséget. Cselekedete nem volt kontrollálatlan, szúrásainak számából és intenzitásából arra vonható következtetés, hogy a gyengült védekezési állapotban lévő, azonban védekezésre képtelennek nem tekinthető sértett halálát kívánta. Emiatt cselekménye a Btk. 166.§ (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettének alapesetét valósítja meg.

A megváltozott minősítés mellett az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés indokolatlanul enyhe, ezért tettarányos - a büntetési tétel középmértékét elérő - szabadságvesztés és hosszabb tartamú mellékbüntetés szükséges a büntetési célok eléréséhez.

A minősítés megváltoztatásán és a joghátrány súlyosításán túl az elsőfokú ítélet egyéb törvényes rendelkezéseinek helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta. Indítványozta, hogy az ítélőtábla - az elkövetéskor hatályos Btk. alkalmazásával, - minősítse a vádlott cselekményét a Btk. 166. § (1) bekezdése szerint, és a börtönbüntetés, valamint közügyektől eltiltás tartamát emelje fel.

A védő a másodfokú bíróság nyilvános ülésén tartott perbeszédében a korábban bejelentett enyhítést célzó fellebbezést fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban kérte pontosítani, hogy a terhelt nyaki sérülését is a sértett okozta, s e kiegészítéssel a törvényszék által megállapított tényállást megalapozottnak fogadta el. Vitatta, hogy a vádlottnak a jogos védelmi helyzet megszűnte után tanúsított magatartása ölési cselekményként volna értékelhető, álláspontja szerint a csupán testi sértés okozására irányuló szándék a halál lehetőségét nem fogta át, ezért az eredmény tekintetében gondatlanság róható a terhelt terhére. Emiatt elsődlegesen a minősítés megváltoztatását és a cselekmény (elkövetéskor hatályos Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (6) bekezdés II. fordulata szerinti) halált okozó testi sértés bűntetteként történő értékelését és a büntetés enyhítését indítványozta. Másodlagosan amellett érvelt, hogy - az ügyészi perorvoslattal szemben, - az elsőfokú bíróság helytállóan vont következtetést az emberölés privilegizált esetére és az emiatt a vádlottal szemben arányos büntetést alkalmazott, így annak helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott az utolsó szó jogán megbánásának adott hangot, azzal, hogy feleségét szerette. Kifejtette, hogy fogvatartása alatt fizikálisan és szellemileg is romlásnak indult, szeretne munkát végezni, hogy keresményéből megtéríthesse családjának a reá költött pénzt, az államnak a bűnügyi költséget, illetve saját egzisztenciájáról szabadulása után gondoskodni tudjon. Hangoztatta, hogy hasznos tagja kíván lenni a társadalomnak és börtönbüntetésének enyhítését kérte.

A bejelentett perorvoslatok közül az ügyészi fellebbezés alapos.

A Fővárosi Ítélőtábla az ellentétes irányú perorvoslatok alapján eljárva a Be. 348. § (1) bekezdésére figyelemmel a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárása során a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve a bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, a vád tárgyává tett bűncselekmény elbírálása szempontjából szükséges bizonyítékokat feltárta. Az eljárás részvevőivel szemben a szükséges figyelmeztetések elhangzottak, s az arra adott válaszok is rögzítésre kerültek. A releváns okirati bizonyítékok felolvasása megtörtént. Az így beszerzett bizonyítékokat az elsőfokú bíróság önmagukban és egymással összevetve, összességükben is értékelte, mérlegelési tevékenységéről és annak eredményéről a szükséges mértékben számot adott, indokolási kötelezettségének eleget tett.