A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21254/2009/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 157. §, 160. §, 239. §, 251. §, 252. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 345. §, 355. §, 391. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Molnár Ambrus, Németh László, Szűcs József

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.21.254/2009/6

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Hantos Ádám ügyvéd által képviselt I-IX. rendű felpereseknek, a dr.Szíjártó Zsolt ügyvéd által képviselt I. rendű, a dr. Tóth Tamás Vilmos ügyvéd által képviselt II. rendű alperesek ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2009. február 23. napján meghozott, 6.P.25.015/2007/21. számú közbenső ítélete ellen, az I. rendű alperes részéről 24. és 27., míg a II. rendű alperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

r é s z - é s k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét részben megváltoztatja, és a felperesek keresetét a II. rendű alperessel szemben elutasítja. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét az I-VI. rendű felpereseknek az I. rendű alperessel szemben előterjesztett keresete körében hatályon kívül helyezi, továbbá a pert az I-IV. rendű felperesek, valamint az I. rendű alperes között megszünteti. Egyebekben az első fokú közbenső ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az I-III. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 nap alatt külön-külön 100.000-100.000 (százezer-százezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget, továbbá térítsenek meg az államnak külön-külön 66.000-66.000 (hatvanhatezer-hatvanhatezer) forint kereseti és 2.667-2.667 (kettőezer-hatszázhatvanhét-kettőezer-hatszázhatvanhét) forint fellebbezési eljárási illetéket; kötelezi a IV. rendű felperest, hogy fizessen meg a II. rendű alperesnek 15 nap alatt 55.000 (ötvenötezer) első- és másodfokú együttes költséget, továbbá térítsen meg az államnak 36.000 (harminchatezer) forint kereseti és 2.667 (kettőezer-hatszázhatvanhét) forint fellebbezési eljárási illetéket, kötelezi az V-VI. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 nap alatt külön-külön 55.000-55.000 (ötvenötezer-ötvenötezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget, továbbá térítsenek meg az államnak külön-külön 2.667-2.667 (kettőezer-hatszázhatvanhét-kettőezer-hatszázhatvanhét) forint fellebbezési eljárási illetéket; kötelezi a VII-IX. rendű felpereseket, hogy fizessenek meg a II. rendű alperesnek 15 nap alatt külön-külön 15.000-15.000 (tizenötezer-tizenötezer) forint első- és másodfokú együttes perköltséget, térítsenek meg az államnak külön-külön 2.667-2.667 (kettőezer-hatszázhatvanhét-kettőezer-hatszázhatvanhét) forint fellebbezési eljárási illetéket.

A rész- és közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A perben nem álló ... Kft. 2007. május 1-jén saját dolgozói, valamint a környéken lakók részére majálist rendezett egy XVIII. kerületi sportpályán. Az ennek megszervezésével és lebonyolításával kapcsolatos feladatok ellátására szerződést kötött a II. rendű alperessel. Ennek teljesítése során a II. rendű alperes - egyebek mellett - szerződést kötött az I. rendű alperessel, akitől megrendelte egy ugráló várnak az említett rendezvényen történő felállítását. Az I. rendű alperes azonban annak felállítása és üzembe helyezése során a lehetséges tíz + négy rögzítő kötél helyett azt csupán négy kötéllel rögzítette a földhöz. A nap során kedvezőtlenül alakult időjárási viszonyok miatt azonban a légvárat a szél felemelte és elsodorta, miközben azon az I-VI. rendű felperesek jogelőde és a VII., valamint IX. rendű felperesek még rajta tartózkodtak. Ennek következtében a I-VI. rendű felperesek jogelőde olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyben életét vesztette és a VII-IX. rendű felperesek is sérüléseket szenvedtek.

A felperesek keresetükben a balesettel összefüggő vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítésére kérték az alperesek egyetemleges kötelezését. Álláspontjuk szerint a légvár működtetése fokozott veszéllyel jár, ezért annak üzemeltetői, azaz az I-II. rendű alperesek a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján a balesetért kártérítési felelősséggel tartoznak.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. A jogalapot és összegszerűséget egyaránt vitatták. Álláspontjuk szerint nem folytattak fokozott veszéllyel járó tevékenységet, emellett a II. rendű alperes arra is hivatkozott, hogy a légvárat nem ő üzemeltette.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperesek egyetemleges kártérítési felelősségét a 2007. május 1-jén bekövetkezett légvár balesettel a felpereseket ért károkkal kapcsolatban. Úgy foglalt állást, hogy a légvár üzemeltetése - a felfújt légváron történő ugrálás következtében kialakuló, előre fel nem mérhető viszonyok miatt - veszélyes üzemnek minősül. Az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy a felperesek kára a veszélyes üzem működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok miatt következett be, ezért felelősségük a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján fennáll. Az I-II. rendű alperesek egyetemleges felelőssége körében osztotta a felperesek azon álláspontját, miszerint a II. rendű alperes az ... Kft-vel vállalkozási szerződést kötött, és emiatt a Ptk. 391. § (3) bekezdése alapján az alvállalkozóként tevékenykedő I. rendű alperesért úgy felel, mintha a munkát maga végezte volna. Ezért az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek egyetemleges felelősségét állapította meg.

A közbenső ítélet megváltoztatása, a kereset elutasítása iránt mind az I., mind a II. rendű alperes fellebbezést terjesztett elő. Az I. rendű alperes fellebbezésében annak megállapítása miatt támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, hogy az ugráló vár 1 méter magasságra függőlegesen megemelkedett. Álláspontja szerint a büntetőeljárásban beszerzett tanúvallomások alapján ezzel ellentétben az állapítható meg, hogy a légvár előbb az oldalára fordult és csak azt követően emelkedett meg. Ebből olyan következtetés levonását kérte, miszerint megalapozatlan az ítélet alapjául szolgáló szakértői vélemény, amely 10 lekötésre egyenletesen ható erőt vett figyelembe. Rámutatott, hogy a szél felőli oldalon a rögzítő kötelekre a szakértő által figyelembe vett erőnek a kétszerese hatott, amiből következően szabályszerű lekötés esetén sem lett volna elhárítható a baleset. Emiatt a veszélyes üzem működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok okozta a felperesek kárát, amire figyelemmel a Ptk. 345. § (1) bekezdése alapján mentesül a kártérítési felelősség alól.

A II. rendű alperes azért támadta az elsőfokú bíróság döntését, mert az ... Kft., és közte létrejött szerződést vállalkozásnak, a légvárat pedig veszélyes üzemnek minősítette. Kifejtette, hogy a szerződés alapján a majális megszervezésével és lebonyolításával bízta meg a megbízója, a szerződés 11. pontjában külön kiemelték, hogy a rábízott feladatokat az elvárható gondossággal köteles ellátni. A megbízási jelleget támasztja alá az a körülmény is, hogy a díja két részből, az igénybevett szolgáltatások ellenértékéből, valamint a szervező tevékenysége díjából tevődött össze. Vitatta, hogy a felfújt légvár és az emberi testek érintkezése miatti fel nem mérhető viszonyok kialakulása indokolná a légvár veszélyes üzemmé minősítését. Hangsúlyozta, hogy a szakértő a fel nem mérhető viszonyokat a nem megfelelően rögzített és a szél által elmozdított légvár esetére vonatkoztatta. Sérelmezte emellett, hogy a II-IX. rendű felperesek a káruk vonatkozásában előadást sem tettek, mivel az ő meghallgatásukat mellőzte az elsőfokú bíróság.