BH+ 2002.11.559 Biztosítás-közvetítői tevékenység díjazására vonatkozó megállapodás megtámadása azon az alapon, hogy az egyik szerződő fél számára egyoldalú előnyt biztosít. [Ptk. 209. § (3) bek., Pp. 123. §].

A peres felek között 1994. november 17. napján "együttműködési megállapodás" elnevezésű szerződés jött létre az alperes üzletkörébe tartozó biztosítási módozatokra vonatkozó tanácsadói, közvetítői tevékenység folytatására. A felperest ennek alapján megillető ellenszolgáltatást a felek által 1994. december 20. napján aláírt költségtérítési szabályzat tartalmazta. Ennek V/2. pontja úgy rendelkezett, hogy ha a felperes a más által kötött és alperesnél kezelt szerződést a biztosítási év közben kapott megbízással veszi át, a törtévre költségtérítésre nem jogosult. Díjazás őt csak abban az esetben illeti meg, ha az átvétel és újabb megbízás kapcsán díjnövekményt eredményező szerződés-módosítás is történt. A peres felek a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) hatályba lépését követően 1996. november 27-én, ugyanerre a tevékenységre vonatkozó újabb megállapodást kötöttek. Az ennek mellékletét képező és ugyanezen a napon aláírt jutalékszabályzat az év közben átvett szerződésekkel kapcsolatos költségtérítésről a korábbival azonos módon rendelkezik.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a költségtérítési szabályzatnak a biztosítási év közben átvett szerződések költségtérítésére vonatkozó rendelkezése a biztosító javára indokolatlan egyoldalú előnyt biztosít és ezért érvénytelen. Kérte továbbá, hogy kötelezze a bíróság az alperest 139 792 Ft jutaléknak és kamatainak a megfizetésére, mert a Mazda Hungary javára szóló és év közben átvett biztosítási szerződések után őt ilyen összegű jutalék illeti meg.

A másodfokú bíróság az alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős rész-ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek helyt adó döntését megváltoztatta és az érvénytelenség megállapítására irányuló kereseti kérelmet elutasította, a marasztalás iránti kérelem tekintetében pedig az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Abból indult ki, hogy az 1996. november 27-én kötött megállapodás érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatban a megállapítási kereset törvényben előírt feltételei nem állnak fenn, mert ezzel összefüggésben a felperesnek az alperessel szemben követelése nem keletkezett és nem bizonyította, hogy a kért megállapítás jogai megóvása érdekében szükséges volna. Az 1994. november 17-én aláírt szerződéssel kapcsolatban pedig kifejtette, hogy a felek - már a Bit. hatályba lépése előtt - tartalmilag olyan megállapodást kötöttek, mely szerint a felperes a biztosítóval szerződő fél megbízása alapján jár el biztosításközvetítőként. Létrejött szerződés tekintetében azonban a közvetítés fogalmilag kizárt, ezért nem jelent indokolatlan egyoldalú előnyt, ha az ilyen szerződésekkel kapcsolatban a törtévre a felperest díjazás csak díjnövekményt eredményező szerződés-módosítás esetén illeti meg.

A jogerős részítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó elsőfokú ítélet helyben hagyása iránt. Ebben sérelmezte az általa támadott ügyleti feltétel érvénytelenné nyilvánításának az elutasítását, mert álláspontja szerint a másodfokú bíróság az erre vonatkozó bizonyítékokat tévesen értékelte.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést a Ptk. 209. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételek hiányának téves megállapításában jelölte meg. [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése] Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható. [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése]