62016CJ0642[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2018. május 17. Junek Europ-Vertrieb GmbH kontra Lohmann & Rauscher International GmbH & Co. KG. A Bundesgerichtshof (Németország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdon - Védjegyjog - 207/2009/EK rendelet - 13. cikk - A védjegyhez fűződő jog kimerülése - Párhuzamos import - A védjeggyel ellátott áru átcsomagolása - Újracímkézés - Az orvostechnikai eszközökre alkalmazandó feltételek. C-642/16. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2018. május 17. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Szellemi tulajdon - Védjegyjog - 207/2009/EK rendelet - 13. cikk - A védjegyhez fűződő jog kimerülése - Párhuzamos import - A védjeggyel ellátott áru átcsomagolása - Újracímkézés - Az orvostechnikai eszközökre alkalmazandó feltételek"

A C-642/16. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) a Bírósághoz 2016. december 14-én érkezett, 2015. október 6-i határozatával terjesztett elő

a Junek Europ-Vertrieb GmbH

és

a Lohmann & Rauscher International GmbH & Co. KG

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, E. Levits, A. Borg Barthet (előadó), M. Berger és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: M. Bobek,

hivatalvezető: K. Malacek tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. január 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Junek Europ-Vertrieb GmbH képviseletében J. Sachs és C. Sachs Rechtsanwälte,

- a Lohmann & Rauscher International GmbH & Co. KG képviseletében C. Rohnke és M. Stütz Rechtsanwälte,

- a német kormány képviseletében T. Henze és M. Hellmann, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Russo avvocato dello Stato,

- az Európai Bizottság képviseletében G. Braun, É. Gippini Fournier és T. Scharf, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az [európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 78., 1. o.) 13. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányul.

2 Ezt a kérelmet a Junek Europ-Vertrieb GmbH, orvosi használatra szánt egészségügyi termékek és kötszerek párhuzamos importőre, és a Lohmann & Rauscher International GmbH & Co. KG, e termékek gyártója, között az utóbbi által gyártott azon kötszerek tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, melyeket a Junek Europ-Vertrieb újracímkézést követően Németországba párhuzamosan importált, és ott forgalmazott.

Jogi háttér

3 A 207/2009 rendeletnek "A [európai uniós] védjegyoltalom kimerülése" című 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

"(1) A[z európai uniós] védjegyoltalom alapján a jogosult nem tilthatja meg a védjegy használatát olyan árukkal kapcsolatban, amelyeket ezzel a védjeggyel ő hozott forgalomba, vagy amelyeket kifejezett hozzájárulásával hoztak forgalomba a[z Unióban].

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható, ha a jogosultnak jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy az áruk további forgalmazását ellenezze, különösen, ha az áru állagát, állapotát - a forgalomba hozatalt követően - megváltoztatták, illetve károsították."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

4 A Lohmann & Rauscher International a 2010. június 22-én"orvosi használatra szánt egészségügyi termékek", "ragtapaszok" és "kötszerek" tekintetében lajstromozott 8852279. sz. Debrisoft európai uniós szóvédjegy jogosultja. E vállalkozás többek között egy "Debrisoft zum Debridement, STERILE, 10x10 cm, 5 Stück" (Debrisoft sebtisztításra, STERIL, 10 x10 cm, 5 darab) terméket, egy sebek felületi kezelésére használt kötszert gyárt és forgalmaz.

5 A Junek Europ-Vertrieb egy ausztriai székhelyű társaság, a Lohmann & Rauscher International által gyártott és Ausztriába exportált, orvosi használatra szánt egészségügyi termékeket és kötszereket forgalmaz - párhuzamos import útján - Németországban.

6 2012. május 25-én a Lohmann & Rauscher International egy düsszeldorfi (Németország) gyógyszertárában megvásárolta a "Debrisoft zum Debridement, STERILE, 10x10 cm, 5 Stück" (Debrisoft sebtisztításra, STERIL, 10 x10 cm, 5 darab) termék egy dobozát, melyet a Junek Europ-Vertrieb korábban Ausztriából importált. Ez utóbbi vállalkozás a termék dobozára a gyógyszertár részére történő értékesítést megelőzően az alábbi információkat tartalmazó címkét (a továbbiakban: a vitatott címke) ragasztott: azon vállalkozás neve, címe és telefonszáma, amely az importért felel, valamint egy vonalkód és egy gyógyszerészeti kódszám. A címke a doboz üres részén volt gondosan elhelyezve, és nem fedte le a Lohmann & Rauscher International védjegyét.

7 A termék csomagolását az alábbiakban szemléltetett módon változtatták meg; a vitatott címke bal oldalon alul található:

8 A vitatott címke felnagyítva a következőképpen néz ki:

9 A Junek Europ-Vertrieb nem tájékoztatta előzetesen a Lohmann & Rauscher Internationalt az érintett termék újbóli importjáról, és a terméknek a vitatott címkével megváltoztatott csomagolását sem bocsátotta rendelkezésére. A Lohmann & Rauscher International úgy találta, hogy a Junek Europ-Vertrieb magatartása a Debrisoft védjegy bitorlásának minősül, mely védjegynek a Lohmann & Rauscher International a jogosultja.

10 Következésképpen keresetet nyújtott be a Landgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) annak érdekében, hogy a bíróság kényszerítő bírság terhe mellett tiltsa el a Junek Europ-Vertriebet attól, hogy a Lohmann & Rauscher International engedélye nélkül használja gazdasági tevékenysége körében az említett védjegyet a sebtisztításra szánt kötszerek jelölésére, valamint a bíróság kötelezze e társaságot az említett termékek visszavonására, piacról való kivonására és megsemmisítésére.

11 A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) helyt adott e keresetnek.

12 Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) elutasította a fellebbezést, melyet a Junek Europ-Vertrieb nyújtott be a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) ítélete ellen, azzal a kikötéssel, hogy a szóban forgó védjegy használatának tilalma kizárólag Németországra vonatkozik. A Junek Europ-Vertrieb ezt követően felülvizsgálati kérelmet terjesztett a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) elé.

13 A kérdést előterjesztő bíróság szerint az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntése azon kérdéstől függ, hogy a Bíróság által a gyógyszerek párhuzamos importjával kapcsolatban kidolgozott elvek, amelyek szerint az előzetes tájékoztatás és a csomagolás mintadarabjának a védjegyjogosult kérésére történő rendelkezésre bocsátása a védjegyoltalomból eredő jogok kimerülésének feltételét képezi, az orvostechnikai eszközök párhuzamos behozatalára egyaránt alkalmazandók-e.

14 Először is a kérdést előterjesztő bíróság egyfelől kifejti, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében maguknak a védjegyet viselő termékeknek az átcsomagolása az, ami a védjegyoltalom sajátos tárgyát sérti, amely a védjegyet viselő termék származásának biztosítása. Különösen a 2002. április 23-iBoehringer Ingelheim és társai ítéletre (C-143/00, EU:C:2002:246), valamint a 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítéletre (C-348/04, EU:C:2007:249) hivatkozik, melyek szerint a Bíróság úgy ítélte meg, hogy gyógyszerek valamely harmadik személy általi, a jogosult engedélye nélkül történő átcsomagolása valós veszélyt teremthet e származási garancia tekintetében, és hogy a csomagolás újracímkézése is beletartozik az átcsomagolás fogalmába.

15 Másfelől a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy az átcsomagolt gyógyszerek forgalmazásának védjegyjogosult általi, a 207/2009 rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerinti ellenzése azonban, amely rendelkezés eltérést eredményez az áruk szabad mozgásának alapelvétől, nem engedhető meg akkor, ha e jognak a jogosult általi gyakorlása a tagállamok között a kereskedelem rejtett korlátozását képezi az EUMSZ 36. cikk értelmében (1996. július 11-iBristol-Myers Squibb és társai ítélet, C-427/93, C-429/93 és C-436/93, EU:C:1996:282; 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249). Ebből következik, hogy a védjegyjogosult megtilthatja az olyan változtatást, amely a védjegyével jelölt gyógyszer bármilyen átcsomagolásával jár, és ezáltal, jellegénél fogva, még a gyógyszer eredeti állapotát is veszélyezteti, amennyiben nem áll fent öt feltétel, nevezetesen:

- megállapítható, hogy a védjegyhez fűződő jogoknak a jogosult általi, az említett átcsomagolt árukra forgalmazásuknak ellenzése révén történő érvényesítése a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezetne;

- bizonyítható, hogy az átcsomagolás nincs hatással a csomagoláson belül található áru eredeti állapotára;

- az új csomagoláson világosan feltüntetik az áru átcsomagolását végző cég/személy és a gyártó nevét;

- az átcsomagolt áru külleme nem olyan, amely sérthetné a védjegy, illetve annak jogosultjának hírnevét, vagyis a csomagolás nem lehet sérült, rossz minőségű vagy szennyezett; és

- az importőr az átcsomagolt áru forgalomba bocsátását megelőzően értesíti a védjegyjogosultat, és amennyiben az kéri, az átcsomagolt áruból mintadarabot bocsát a rendelkezésére.

16 Másodsorban a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy ezen elvek alkalmazandósága nem korlátozódik a párhuzamos gyógyszerimport eseteire. Így a 1997. november 11-iLoendersloot ítéletben (C-349/95, EU:C:1997:530) a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a gyógyszerek átcsomagolására vonatkozó elvek főszabály szerint az alkoholtartalmú italokkal folytatott párhuzamos kereskedelemre is alkalmazandók. Egyébiránt kiemeli, hogy a termék sajátosságaira tekintettel a védjegyjogosult egyedi esetben fennálló jogos érdekeitől függ, hogy a védjegyoltalomból eredő jogok kimerülésére konkrétan mely feltételek alkalmazandók.

17 Harmadszor, a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a jelen ügyben újracímkézésről van szó. A fellebbviteli bíróság úgy ítéli meg, hogy a Junek Europ-Vertrieb által elhelyezett, vitatott címke fontos információkat tartalmaz az importáló ország nyelvén, és e címke kétségeket vethet fel a fogyasztóban azt illetően, hogy a számára kínált terméken harmadik személy a védjegyjogosult engedélye nélkül hajtott végre beavatkozást valamelyik korábbi értékesíti szakaszban, ami hatással lehetett a termék eredeti állapotára.

18 Negyedszer, azon kérdést illetően, hogy a Bíróság által a gyógyszerek párhuzamos importjával kapcsolatban kidolgozott elveket korlátozás nélkül kell-e alkalmazni az orvostechnikai eszközök párhuzamos importjára, a kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy bár az orvostechnikai eszközök a gyógyszerekkel ellentétben nincsenek engedélyezési eljárás alá vetve, a forgalmazhatóságukhoz szükséges megfelelőségértékelési eljárás azonban mind a gyártók, mind a fogyasztók szemszögéből különösen érzékeny termékekké teszi azokat, melyek esetében a védjegy által biztosított származási garancia különös jelentőségre tesz szert a gyártó nagy fokú felelőssége miatt.

19 Hozzáteszi, hogy az orvostechnikai eszközök a gyógyszerekhez hasonlóan közvetlen egészségügyi vonatkozással rendelkező termékek. Mivel a saját egészségét a fogyasztó különösen nagyra értékeli, és különös figyelmet szentel annak, nem kifogásolható a fellebbviteli bíróság azon megállapítása, hogy az orvostechnikai eszközök a gyógyszerekhez hasonlóan azon különösen érzékeny termékek körébe tartoznak, amelyek esetében a terméken feltüntetett védjegy által biztosított származási garancia a gyártó nagy fokú felelőssége miatt különös jelentőségre tesz szert.

20 E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé: "Úgy kell-e értelmezni a 207/2009 [...] rendelet 13. cikkének (2) bekezdését, hogy a védjegyjogosult ellenezheti a valamely másik tagállamból eredeti belső és külső csomagolásában importált, de az importőr által egy további, külső címkével ellátott orvostechnikai eszköz további forgalmazását, kivéve, ha

- megállapítható, hogy a védjegyhez fűződő jogoknak a jogosult általi, az említett újracímkézett termék e védjeggyel történő forgalmazásának ellenzése révén történő érvényesítése a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezetne;

- bizonyítható, hogy az újracímkézés nincs hatással a csomagoláson belül található termék eredeti állapotára;

- az új csomagoláson világosan feltüntetik a termék újracímkézését végző cég/személy és a gyártó nevét;

- az újracímkézett termék külleme nem olyan, amely sérthetné a védjegy, illetve annak jogosultjának hírnevét; tehát az új címke nem lehet sérült, rossz minőségű vagy szennyezett; és

- az importőr az újracímkézett termék forgalomba hozatalát megelőzően értesíti a védjegyjogosultat, és amennyiben az kéri, az említett termékből mintadarabot bocsát a rendelkezésére?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

21 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 207/2009 rendelet 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy a védjegyjogosult ellenezheti egy orvostechnikai eszköz párhuzamos importőr általi, eredeti belső és külső csomagolásában történő további forgalmazását, amennyiben az importőr azt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló további címkével látta el. Pontosabban azt szeretné megtudni, hogy a Bíróság által az 1996. július 11-iBristol-Myers Squibb és társai ítéletben (C-427/93, C-429/93 és C-436/93, EU:C:1996:282) és a 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítéletben (C-348/04, EU:C:2007:249) kialakított elvek korlátozás nélkül alkalmazandók-e az orvostechnikai eszközök párhuzamos importjára.

22 Elöljáróban emlékeztetni kell a Bíróság gyógyszerek párhuzamos importjára vonatkozó ítélkezési gyakorlatára, valamint a Bíróság által ezzel kapcsolatban kidolgozott elvekre.

23 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a védjegy konkrét célja a védjegyet viselő termék eredetének szavatolása, és a terméknek valamely harmadik személy általi, a jogosult engedélye nélkül történő átcsomagolása valós veszélyt teremthet e származási garancia tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2016. november 10-iFerring Lægemidler ítélet, C-297/15, EU:C:2016:857, 14. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

24 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint magának a védjegyet viselő termékeknek az átcsomagolása az, ami a védjegyoltalom konkrét tárgyát sérti, anélkül hogy ebben az összefüggésben értékelni kellene azt, hogy melyek a konkrét hatásai a párhuzamos importőr által elvégzett átcsomagolásnak (lásd ebben az értelemben: 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249, 15. pont).

25 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a Bíróság kimondta, hogy a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/104/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 7. cikkének (2) bekezdését illetően, melynek megfogalmazása megegyezik a 207/2009 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének szövegével, hogy e rendelkezés értelmében a védjegyjogosultnak az átcsomagolás elleni tiltakozása, amennyiben önmagában eltérést eredményez az áruk szabad mozgásának alapelvétől, nem engedhető meg akkor, ha e jognak a jogosult általi gyakorlása a tagállamok közötti kereskedelem korlátozását képezi az EUMSZ 36. cikk második mondata értelmében (2002. április 23-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-143/00, EU:C:2002:246, 18. pont; 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 Az átcsomagolás elleni tiltakozáshoz való jog gyakorlása a védjegyjogosult részéről akkor képez ilyen rejtett korlátozást ez utóbbi rendelkezés értelmében, ha az a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezet, és ha az átcsomagolás egyébként olyan módon történik, amely tiszteletben tartja a jogosult jogos érdekeit, ami különösen abban nyilvánul meg, hogy az átcsomagolás nincs hatással a gyógyszer eredeti állapotára, vagy nem olyan jellegű, amely sértené a védjegy hírnevét (2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249, 17. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27 A Bíróság így a gyógyszerek párhuzamos importjának keretében kidolgozta a védjegyoltalomból eredő jogok kimerülésének korlátozásával kapcsolatos elveket (1996. július 11-iBristol-Myers Squibb és társai ítélet, C-427/93, C-429/93 és C-436/93, EU:C:1996:282, 79. pont; 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249, 32. pont).

28 Ezen ítélkezési gyakorlat szerint a 89/104 első irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében a védjegyjogosult jogszerűen léphet fel egy másik tagállamból importált gyógyszerkészítménynek az adott tagállamban történő későbbi forgalmazásával szemben, amennyiben az importőr újracsomagolta a terméket, és a csomagoláson újból feltüntette a védjegyet, kivéve ha:

- megállapítható, hogy a védjegyhez fűződő jogoknak a jogosult általi, az említett átcsomagolt termék forgalmazásának ellenzése révén történő érvényesítése a tagállamok között a piacok egymástól való mesterséges elzárásához vezetne;

- bizonyítható, hogy az átcsomagolás nincs hatással a csomagoláson belül található termék eredeti állapotára;

- az új csomagoláson világosan feltüntetik a termék átcsomagolását végző cég/személy és a gyártó nevét;

- az átcsomagolt termék külleme nem olyan, amely sérthetné a védjegy, illetve annak jogosultjának hírnevét, vagyis a címke nem lehet sérült, rossz minőségű vagy szennyezett, és

- az importőr az átcsomagolt termék forgalomba bocsátását megelőzően értesíti a védjegyjogosultat, és amennyiben az kéri, e termékből mintadarabot bocsát a rendelkezésére.

29 Így az előző pontban említett öt feltétel - amelyek amennyiben teljesülnek, megakadályozzák, hogy a védjegyjogosult törvényes formában tiltakozhasson az az érintett termék későbbi forgalmazása ellen - kizárólag akkor alkalmazandó, ha az importőr átcsomagolta e terméket.

30 Az "átcsomagolás" fogalmát illetően a Bíróság kifejtette, hogy abba beletartozik a védjeggyel jelölt gyógyszerek újracímkézése (2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet, C-348/04, EU:C:2007:249, 28. pont).

31 Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a 2002. április 23-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-143/00, EU:C:2002:246), illetve a 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-348/04, EU:C:2007:249) alapjául szolgáló, az érintett gyógyszerek csomagolásán elhelyezett további címkét érintő tényállások különböznek az alapügy tényállásától.

32 A 2002. április 23-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-143/00, EU:C:2002:246) 7. pontjából, valamint a 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-348/04, EU:C:2007:249) 24. pontjából kitűnik ugyanis, hogy az ezen ítéletek alapjául szolgáló ügyekben egyes esetekben egy fontos információkat - mint például a párhuzamos importőr nevét és párhuzamos importengedélyének számát - tartalmazó címke elhelyezéséről volt szó, míg más esetekben az érintett terméket a párhuzamos importőr által rendelkezésre bocsátott olyan dobozokba csomagolták át, amelyeken feltüntették a védjegyet, megint más esetekben pedig e terméket a párhuzamos importőr által rendelkezésre bocsátott olyan dobozokba csomagolták át, amelyeken a védjegy nem, viszont a termék gyártmányneve szerepelt. A Bíróság hozzáfűzte, hogy az átcsomagolás valamennyi fent említett esetében a dobozok tartalmaztak az importáló ország nyelvén, tudniillik angol nyelven íródott betegtájékoztatót, amelyen szerepelt a vitatott védjegy.

33 Ebből következik, hogy az említett ítéletek alapjául szolgáló esetekben a párhuzamos importőr nem csupán egy további külső címkét helyezett el az érintett gyógyszerek csomagolásán vagy ez utóbbi átcsomagolásán, hanem minden esetben kibontotta az eredeti csomagolást egy, a szóban forgó védjegyet viselő termék származási országának nyelvétől eltérő nyelvű tájékoztató hozzátétele érdekében.

34 Az alapügyet illetően egyfelől meg kell állapítani, hogy a párhuzamos importőr csupán a szóban forgó orvostechnikai eszköz eredeti csomagolásának üres részén helyezett el egy további címkét, amely csomagolást mindazonáltal nem bontotta fel. Másfelől pedig e címke kisméretű és egyedüli információként a párhuzamos importőr nevét, címét, telefonszámát, valamint egy vonalkódot és egy, a termékek mozgásának gyógyszertárakkal történő megszervezésére szolgáló gyógyszerészeti kódszámot tartalmaz.

35 Amennyiben az érintett orvostechnikai eszköz csomagolása nem módosult, és a csomagolás eredeti kiszerelését nem érintette más, mint egy kisméretű címke elhelyezése, amely nem rejti el a védjegyet, és amely a párhuzamos importőrt nevezi meg a forgalomba hozatalért felelős vállalkozásként, megjelölve adatait, egy vonalkódot és a gyógyszerészeti kódszámot, nem tekinthető úgy, hogy ezen címke elhelyezése a 2002. április 23-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-143/00, EU:C:2002:246), valamint a 2007. április 26-iBoehringer Ingelheim és társai ítélet (C-348/04, EU:C:2007:249) értelmében újracsomagolásnak minősülne.

36 Következésképpen semmiképpen nem tekinthető úgy, hogy egy ilyen címke elhelyezése sértené a védjegy sajátos célját, amely a fogyasztó, illetve a végső felhasználó számára a védjeggyel jelölt termék származásának biztosítása.

37 Ilyen körülmények között az alapügyben szóban forgóhoz hasonló további címkének a párhuzamos importőr, nevezetesen a Junek Europ-Vertrieb által az orvostechnikai eszköz eredeti, bontatlan csomagolásán történő elhelyezése nem minősül azt igazoló jogszerű indoknak, hogy a védjegy jogosultja, nevezetesen a Lohmann & Rauscher International a szóban forgó orvostechnikai eszköz további forgalmazását ellenezze.

38 Következésképpen az alapügy alapjául szolgáló helyzet a védjegyoltalom kimerülésének esetét képezi a 207/2009 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében.

39 A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 207/2009 rendelet 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegy jogosultja nem ellenezheti egy orvostechnikai eszköz párhuzamos importőr általi, eredeti belső és külső csomagolásában történő további forgalmazását, amennyiben az importőr azt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló további címkével látta el, amely tartalmánál, funkciójánál, méreténél és megjelenésénél fogva nem jelent veszélyt a védjeggyel ellátott orvostechnikai eszköz származási garanciáját illetően.

A költségekről

40 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az [európai uniós] védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendelet 13. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem ellenezheti egy orvostechnikai eszköz párhuzamos importőr általi, eredeti belső és külső csomagolásában történő további forgalmazását, amennyiben az importőr azt az alapügyben szóban forgóhoz hasonló további címkével látta el, amely tartalmánál, funkciójánál, méreténél és megjelenésénél fogva nem jelent veszélyt a védjeggyel ellátott orvostechnikai eszköz származási garanciáját illetően.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: német.