BH 1992.2.95 A szerzői jogi törvény hatálya alá tartozó mű megalkotására vonatkozó szerződés értelmezésénél irányadó szempontok [1969. évi III. tv. (Szjt.) 3. §, 26. §, Ptk. 207. § (1) bek.].

A felperes írásba foglalt "vállalkozási szerződésnek" jelölt megállapodásban kötelezettséget vállalt arra, hogy az alperes megrendelése alapján elkészíti az ún. K. téri udvarház kerámiafalának terveit, és azt "kivitelezi".

A szerződő felek tervezési feladatként a kerámiafal M=1:5 méretarányú modelljének elkészítését, kivitelezési feladatként pedig az M=1:1 méretarányú fal elkészítését jelölték meg, a felperest megillető díjat pedig 1 170 000 forintban határozták meg. A felek szerződéskötését megelőzően a Képző- és Iparművészeti Lektorátus az "Állásfoglalás"-nak nevezett iratában azt rögzítette, hogy a felperes által bemutatott 1:5 léptékű tervet a kivitelezésre elfogadja. A mű várható méretét 45-50 m2-re becsülte, és a mű elkészítésének 1 170 000 forintos díja mellett azt javasolta, hogy "a helyezési díjat külön összegből" fizessék. A felperes a kerámia domborművet elkészítette. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus - az "Elhelyezési engedély" szerint - a négy részből álló kompozíció összesen 91 m2 nagyságú és a kiemelkedően magas művészi színvonalára tekintettel a műalkotás értékét 1 500 000 forintban határozta meg, egyben javasolta további 330 000 forint szerzői díjnak a felperes javára történő kifizetését.

A felperes által igényelt 1 500 000 forint díjból az alperes a szerződésben kikötött 1 170 000 forint díjat kifizette, és átutalta az ezzel kapcsolatos általános forgalmi adót is, amelynek összegét azonban tévesen, az 1 500 000 forint szerzői díj alapján számolta ki, és emiatt 82 500 forinttal többet teljesített.

A felperes a keresetében 330 000 forint és kamatai iránt érvényesített követelést. Álláspontja szerint azzal, hogy a kerámiafal mérete a szerződéskor ismert méretnek a kétszerese lett, és a kerámiafal felrakását is a felperes végezte, az alperes ugyanakkor ezért ellenszolgáltatást nem fizetett, az alperes számára jogalap nélküli gazdagodást eredményezett.

Az alperes és a perbe beavatkozó D. Beruházási Vállalat a kereset elutasítását kérte. Álláspontjuk szerint az alperes a szerződésben kikötött díjat megfizette, és az elkészült alkotásnak a nagyobb mérete azért nem alapoz meg további díjigényt, mert az a felperes szerződésszegésének a következménye. Az alperes emellett azzal is érvelt, hogy a kerámiafal elkészítésére a beavatkozó megrendelése alapján került sor, és az esetleges gazdagodás nem az alperesnél, hanem a beavatkozónál következett be.

Az alperes az általános forgalmi adó túlfizetése miatt a felperessel szemben 82 500 forint megtérítése iránt viszontkeresetet emelt.

A felperes nem vitatta, hogy a kifizetett szerzői díjhoz viszonyítva az alperes a követelt összeggel több adót térített, mint ami őt megillette.

Az elsőfokú bíróság a kiegészített ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes javára 82 500 forint és ennek törvényes késedelmi kamata, valamint 4950 forint perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a szerződéskötéskor a felperes számára ismert volt az a falfelület, amelyre a kerámiaburkolatot el kellett készíteni, és a művész ennek ismeretében állapodott meg az alperessel a szerzői díjban. Ha a felperes a méreteket pontatlanul vette fel, vagy eredeti elképzelését megváltoztatva olyan művet alkotott, amely állítása szerint lényegesen nagyobb az eredetileg tervezettnél, ezt a megrendelővel előre kellett volna tisztáznia, de ezen a címen utólagos díjkövetelése nem lehet. Az alperes által tévesen kifizetett általános forgalmi adót pedig a felperes köteles visszafizetni, ezért a viszontkeresetnek helyt adott.