62014CJ0127_SUM[1]

A Bíróság (második tanács) 2015. szeptember 2-i ítélete. Andrejs Surmačs kontra Finanšu un kapitāla tirgus komisija. Az Augstākā tiesa (Lettország) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 94/19/EK irányelv - Az I. melléklet 7. pontja - Betétbiztosítási rendszer - Bizonyos betéteseknek a betétbiztosítási rendszerből való kizárása - »Vezető« kizárása. C-127/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2015. szeptember 2. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 94/19/EK irányelv - Az I. melléklet 7. pontja - Betétbiztosítási rendszer - Bizonyos betéteseknek a betétbiztosítási rendszerből való kizárása - »Vezető« kizárása"

A C-127/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Augstākā Tiesa (Lettország) a Bírósághoz 2014. március 18-án érkezett, 2014. március 12-i határozatával terjesztett elő az előtte

Andrejs Surmačs

és

a Finanšu un kapitāla tirgus komisija

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, J.-C. Bonichot, A. Arabadjiev, J. L. da Cruz Vilaça (előadó) és C. Lycourgos bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- A. Surmačs személyesen,

- a lett kormány képviseletében I. Kalniņš és L. Skolmeistare, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében A. Sauka és K.-P. Wojcik, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. március 17-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 68., 3. o.) módosított, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 135., 5. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 252. o., a továbbiakban: 94/19 irányelv) I. melléklete 7. pontjának értelmezésére irányul.

2 E kérelmet az A. Surmačs és a Finanšu un kapitāla tirgus komisija (pénz- és tőkepiaci bizottság, a továbbiakban: FKTK) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta A. Surmačs olyan betétesként való elismerését, aki a 94/19 irányelvben szabályozott betétbiztosítás jogosultja.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 94/19 irányelvet hatályon kívül helyezte a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 2014. április 16-i 2014/49/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 173., 149. o.). Mivel e hatályon kívül helyezés 2015. július 4-én lépett hatályba, az alapügyre továbbra is a 94/19 irányelv alkalmazandó.

4 A 94/19 irányelv első, tizenhatodik és tizennyolcadik preambulumbekezdése a következőket írta elő:

"mivel a Szerződés célkitűzéseivel összhangban elő kell mozdítani a hitelintézetek tevékenységének Közösségen belüli harmonikus fejlődését a letelepedési jog előtt álló és a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos összes akadály megszüntetésével, és ezzel egyidejűleg meg kell növelni a bankrendszer stabilitását és a betétesek védelmét;

[...]

mivel egyrészt az ezen irányelvben előírt minimális biztosítási szint nem hagyhatja védelem nélkül a betétek túlságosan nagy arányát a fogyasztók védelme és a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében; mivel másrészt nem lenne helyes a Közösség területén olyan szintű védelmet bevezetni, amely bizonyos esetekben hitelintézetek nem körültekintő irányítását eredményezné; mivel számításba kell venni a finanszírozási rendszerek költségét; mivel észszerűnek tűnik a harmonizált minimális biztosítás szintjének 20000 [euróban] történő megállapítása; mivel korlátozott átmeneti megoldások lehetnek szükségesek annak érdekében, hogy a rendszerek ezen összeghez igazodhassanak;

[...]

mivel egy tagállamnak képesnek kell lennie bizonyos konkrétan meghatározott betét vagy betétes kategóriák kizárására a betétbiztosítási rendszerek által nyújtott garanciák köréből, amennyiben a tagállam szerint azok nem szorulnak különleges védelemre;

[...]".

5 A 94/19 irányelv 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:

"Valamennyi tagállam biztosítja, hogy területén egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessek be és ismerjenek el hivatalosan. [...]."

6 Ezen irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezett:

"(1) A tagállamok garantálják, hogy az egyes betétesek összevont betéteit legalább 50000 EUR összegig biztosítják arra az esetre, ha a betétek befagytak.

[...]

(2) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy bizonyos betéteseket vagy betéteket a biztosításból kizárnak, vagy alacsonyabb szintű biztosításban részesítenek. A kizárásokat az I. melléklet tartalmazza."

7 Az említett irányelv I. melléklete felsorolja az ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdésében említett kizárásokat. A biztosításból ily módon kizárható betétek között szerepeltek ezen melléklet 7. pontjában "a hitelintézetek igazgatói, vezetői, személyes felelősséggel tartozó tagjai, a hitelintézet tőkéjéből legalább 5%-kal részesedő, valamint a hitelintézet számviteli bizonylatainak kötelező könyvvizsgálatáért felelős személyek és az abban a csoportban elhelyezkedő más vállalatok hasonló jogállású betétesei által elhelyezett betétek".

8 Hasonlóképpen a 94/19 irányelv I. mellékletének 8. pontja úgy rendelkezett, hogy kizárhatók a biztosításból a "7. pontban említett betétesek közeli rokonai[nak], illetve [a] nevükben eljáró harmadik személyek betétjei".

A lett jog

9 A 94/19 irányelvet a betétbiztosításról szóló törvény (Noguldījumu garantiju likums) ültette át a lett jogba. A betétbiztosítási alapot az e törvény 7. cikkében említett alanyok hozzájárulásai képezik. Az említett törvény 7. cikke (1) bekezdésének értelmében e betétbiztosítási alapot az FKTK kezeli.

10 Ugyenezen törvény 17. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett alap nem köteles garantált kártalanítást fizetni "[a] pénzügyi intézmény jelentős részesedéssel rendelkező részvényesei, vezetőségének vagy igazgatótanácsának tagjai, vagy annak elnöke, a belső ellenőrzési szolgálat igazgatója, a társaság könyvvizsgálója és a pénzügyi intézmény tevékenységének tervezését, irányítását és ellenőrzését végző és ezért felelősséggel tartozó egyéb alkalmazottak által elhelyezett betétek esetén".

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 2011. november 21-én az FKTK elfogadta a "Latvijas Krājbanka" társaság (a továbbiakban: bank) pénzügyi szolgáltatásainak felfüggesztéséről szóló 278. sz. határozatot. E napon A. Surmačs a bankban a nemzetközi jogi és pénzügyi jogi kérdésekkel foglalkozó alelnöki tisztséget töltötte be. Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy A. Surmačs az igazgatótanács elnökének volt közvetlenül alárendelve, és maga is tagja volt e szervnek azt megelőzően, hogy az alelnöki tisztséget foglalta volna el, mely utóbbi tisztséget az FKTK fent említett határozatának meghozataláig töltötte be.

12 2012. január 5-i határozatával az FKTK megállapította, hogy az általa betöltött tisztség miatt A. Surmačs nem tekinthető olyan betétesnek, akire kiterjed a betétbiztosításról szóló törvényben előírt biztosítás. E határozat az említett törvény 17. cikkének (4) bekezdésén alapult, amelynek alapján ilyen biztosítás előnyéből nem részesülhet a pénzügyi intézménynek az utóbbi tevékenységének tervezéséért, irányításáért és ellenőrzéséért felelős alkalmazottja.

13 Mivel A. Surmačs vitatta az FKTK e határozatának megalapozottságát azon az alapon, hogy az általa a banknál betöltött tisztség csak tiszteletbeli tisztség volt, amely semmilyen döntési jogkört nem biztosított, keresetet nyújtott be az Administratīvā apgabaltiesa (regionális közigazgatási bíróság) előtt, amelyet az utóbbi 2013. április 24-i határozatával elutasított.

14 A. Surmačs felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bíróság előtt az Administratīvā apgabaltiesa határozata ellen, amelyben lényegében azt állította, hogy az alelnöki tisztséggel járó kötelezettségek, jogok és felelősségek konkrét értékelése lehetővé tette annak megállapítását, hogy sem kötelező erejű döntések meghozatalára, sem a bank tevékenységének befolyásolására nem volt jogköre. Ezenkívül A. Surmačs szerint az Administratīvā apgabaltiesa a betétbiztosításról szóló törvény alkalmazása során nem vette figyelembe a 94/19/EK irányelv 7. cikkének (2) bekezdését, sem pedig I. mellékletének 7. pontját.

15 Az FKTK azt állítja a kérdést előterjesztő bíróság előtt, hogy az A. Surmačs által a jelen ítélet 11. pontjában említett határozat meghozatalának idején a banknál betöltött tisztség a betétbiztosításról szóló törvény 17. cikkének (4) bekezdésében szereplő kivétel hatálya alá tartozik, és őt a 94/19/EK I. mellékletének 7. pontja értelmében "vezetőnek" kell tekinteni. Ezenkívül az FKTK szerint a biztosítás köréből való kizárás céljából nem csupán az A. Surmačs részére formálisan biztosított jogköröket, hanem azt a befolyást is figyelembe kell venni, amelyet a bank tevékenységeire informálisan gyakorolhatott.

16 E körülmények között az Augstākā tiesa (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) Úgy kell-e értelmezni a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 7. cikkét, hogy kimerítő jellegű az a felsorolás, amely meghatározza az érintett hitelintézettel szoros kapcsolatban állónak tekintendő azon személyeket, akikre nézve a garantált kártalanításhoz való jogot meg kell tagadni?

2) A hitelintézet vezetőjének vagy az irányelv I. mellékletének 7. pontjában említett egyéb személynek lehet-e tekinteni azt a személyt, aki a munkaköri leírása szerint jogosult a hitelintézet egyik tevékenységi körének vagy feladatának, de nem a hitelintézet tevékenysége egészének végrehajtását megtervezni, koordinálni és felügyelni, ugyanakkor nem adhat más személyek számára kötelező utasításokat, illetve nem hozhat ilyen döntéseket? Figyelembe kell-e venni e tekintetben a hitelintézet konkrét tevékenységi körének vagy különös feladatának a tartalmát?

3) Úgy kell-e értelmezni az irányelv I. mellékletének 7. pontját, hogy valamely tagállam megtagadhatja a garantált kártalanításnak egy olyan személy számára történő kifizetését, akit a munkaköri leírásban szereplő jogok és kötelezettségek alapján nem lehet vezetőnek minősíteni, a valóságban azonban jelentős befolyással rendelkeznek a hitelintézet vezetőinek vagy a szóban forgó intézet tekintetében személyes felelősséggel tartozó személyek döntéseire? Ebben az összefüggésben releváns lehet-e a csupán informális jellegű, a személynek a hitelintézet tevékenységével kapcsolatos tekintélyéből, szakértelméből vagy ismeretéből eredő befolyás?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

17 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. cikke alapján kizárt betétek ott szereplő felsorolása kimerítő jellegű-e oly módon, hogy a tagállamok nemzeti jogukban nem határozhatják meg a betétesek olyan más kategóriáit, akikre a betétbiztosításból való kizárás alkalmazható.

18 Először is rá kell mutatni, hogy a 94/19 irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdése kimondja, hogy bizonyos konkrétan meghatározott betét vagy betétes kategóriák kizár[hatók] a betétbiztosítási rendszerek által nyújtott garanciák köréből. E preambulumbekezdés értelmében e betéteket vagy betéteseket teljes körűen meg kell határozni.

19 E tekintetben a 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése felhatalmazza a tagállamokat arra, hogy bizonyos betétesi kategóriákat vagy bizonyos típusú betéteket a biztosításból kizárjanak, vagy alacsonyabb szintű biztosításban részesítenek, és kimondja, hogy e kizárások felsorolása ezen irányelv I. mellékletében található. Márpedig e rendelkezés szövegéből egyáltalán nem következik, hogy az említett felsorolás példálózó jellegű lenne, sem pedig az, hogy a tagállamok kiterjeszthetnék a betétek vagy betétesek I. mellékletben szereplő kategóriáit.

20 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a 94/19 irányelv elfogadását eredményező, 1992. június 4-i irányelvjavaslathoz (COM(92) 188 végleges, HL C 163., 6. o.) fűzött indokolásban a Bizottság ezen indokolás 18. oldalán egyértelműen jelezte, hogy az I. mellékletben található felsorolás "kimerítő jellegű, és a tagállamok csak az ott említett intézményeket és személyeket zárhatják ki a biztosításból", míg bármely más kizárás ellentétes az irányelvvel.

21 Végül a 94/19 irányelv első preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy ezen irányelv azt a kettős célt követi, hogy a hitelintézetre bízott betétek befagyása esetén a betétesek részére garanciát nyújtson, és növelje a bankrendszer stabilitását.

22 E célból az említett irányelv 3. cikkének (1) bekezdése kötelezi a tagállamokat annak biztosítására, hogy területükön egy vagy több betétbiztosítási rendszert vezessek be. E rendszereknek az említett irányelv 7. cikkének (1) bekezdése alapján az egyes betétesek betéteit legalább 50000 EUR összegig biztosítaniuk kell.

23 E szabálytól eltérve, a 94/19 irányelv 7. cikkének (2) bekezdése és I. melléklete felhatalmazza a tagállamokat bizonyos betéteknek és betéteseknek a biztosítás köréből való kizárására.

24 Mivel a 94/19 irányelv I. mellékletében szereplő kategóriák kivételt jelentenek az említett irányelv 3. cikkében foglalt főszabály alól, azokat szigorúan kell értelmezni (lásd analógia útján: Fastweb-ítélet, C-19/13, EU:C:2014:2194, 40. pont).

25 Mindazonáltal, ahogyan azt a főtanácsnok indítványának 35. pontjában említette, a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában a biztosítás köréből kizárt betétek vagy betétesek meghatározása céljából szereplő kategóriákat funkcionális szempontból kell meghatározni. Következésképpen a betétbiztosításból való kizárás azon személyek tekintetében alkalmazható, akik olyan feladatokat látnak el, amelyek a nemzeti jogban vagy a kereskedelmi gyakorlatban az e melléklet említett pontjában szereplő fogalmak körébe esnek, függetlenül az ily módon ellátott feladatok megnevezésétől, aminek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

26 A fenti megállapításokra tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja alapján kizárt betétek e pontban szereplő felsorolása kimerítő oly módon, hogy a tagállamok nemzeti jogukban nem határozhatják meg - a betétbiztosításból való kizárásuk céljából - a betétesek olyan más kategóriáit, akik a betöltött tisztségek szempontjából nem tartoznak az e pontban felsorolt fogalmak alá.

A második és harmadik kérdésről

27 Második és harmadik kérdésével, amelyeket indokolt együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy a tagállamok vezetőként vagy az említett irányelv I. mellékletének 7. pontjában említett valamely más kategóriába tartozó személyként kizárhatnak-e az említett irányelv által szabályozott biztosításból bizonyos személyeket a hitelintézetnél betöltött olyan tisztségük alapján, mint amelyet az alapeljárás felperese is betöltött.

28 E tekintetben a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (Rosselle-ítélet, C-65/14, EU:C:2015:339, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Valamely uniós jogi rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat (Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 50. pont).

29 Először is rá kell mutatni, hogy önmagában a szóban forgó rendelkezés szó szerinti értelme alapján nem adható válasz a kérdést előterjesztő bíróság kérdéseire. A 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontja ugyanis a betétesek azon kategóriáinak felsorolására szorítkozik, amelyek a biztosítás köréből kizárhatók, anélkül hogy további információkat szolgáltatna azon okokról, amelyek ezen kizárásokat igazolják, vagy pedig azon szerepekről és tisztségekről, amelyeket e betéteseknek be kell tölteniük ahhoz, hogy az említett rendelkezés által meghatározott kizárás körébe tartozzanak. E konkrétumok a 94/19 irányelv más rendelkezéseiből sem tűnnek ki.

30 Ezt követően a 94/19 irányelv céljai vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy e szabályozás az első preambulumbekezdése szerint többek között arra irányul, hogy a betéteseket a hitelintézetekkel fennálló jogviszonyaik keretében védelemben részesítse. A betétesek ugyanis, mivel az esetek többségében nem rendelkeznek az ahhoz szükséges tájékozottsággal és hozzáértéssel, hogy megítéljék azon hitelintézet valós pénzügyi helyzetét, amellyel szerződést kötnek, nem képesek felmérni ezen intézmények fizetésképtelenségének kockázatát.

31 E tekintetben a 94/19 irányelv tizennyolcadik preambulumbekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok kizárólag azokat a betéteseket zárhatják ki a garanciák köréből, akik "nem szorulnak különleges védelemre".

32 Végül a 94/19 irányelv keletkezése vonatkozásában emlékeztetni kell arra, hogy a COM(92) 188 végleges bizottsági javaslat indokolása egyrészről a 2. oldalán kimondja, hogy ezen irányelv célja azon betétesek védelme, "akik túl csekély pénzügyi ismerettel rendelkeznek ahhoz, hogy a hitelképes pénzügyi intézményeket a kevésbé hitelképesektől megkülönböztessék", másrészről 18. oldalán szerepel, hogy az I. mellékletben szereplő egyes betétesek kizárhatók a biztosítás köréből, mivel "azok nehezen tekinthetők hozzá nem értésük vagy gazdasági gyengeségük okán védelemre méltónak". Itt tehát egyértelműen a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában említett személyekre utal.

33 E megfontolásokból következik, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének fent említett pontjában felsorolt betétesek fakultatív kizárása azon a feltevésen alapul, hogy e személyek főszabály szerint olyan szintű hozzáértéssel és információkkal rendelkeznek azon hitelintézet tekintetében, amelyre betéteiket bízzák, amilyennel a betétesek többsége nem rendelkezik. Meg kell tehát állapítani, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában felsorolt kategóriákba tartozó személyek e rendelkezés alapján kizárhatók a biztosítás köréből, amennyiben az általuk a hitelintézetnél betöltött tisztség vagy az azzal fennálló kapcsolatuk folytán olyan szintű tájékozottsággal és hozzáértéssel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a valós pénzügyi helyzet és az említett intézmény tevékenységeihez kapcsolódó kockázatok megismerését és megítélését.

34 E megállapítást megerősíti a 94/19 irányelv I. mellékletében szereplő többi kivétel vizsgálata. Ily módon a "közeli rokon[o]k" és a "7. pontban említett betétesek [...] nev[ében] eljáró harmadik személyek" fakultatív kizárását igazoló egyik ok abban áll, hogy ezen alanyok ugyanazon információkkal rendelkezhetnek, mint az említett 7. pontban felsorolt személyek.

35 Az alapeljárás felperesének helyzetéhez hasonló helyzetnek a fenti megfontolásokra tekintettel történő vizsgálatát illetően az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontjában szereplő egyetlen olyan személykategória, amelybe az tartozhat, a "vezető" kategóriája.

36 E feltételek mellett meg kell állapítani, hogy az A. Surmačs helyzetében lévő személy kizárható a 94/19 irányelvben szabályozott biztosítás köréből, amennyiben a valamely hitelintézet vezetőjeként betöltött tisztsége révén olyan szintű tájékozottsággal és hozzáértéssel rendelkezhetett, amely lehetővé tette számára a valós pénzügyi helyzet, valamint az említett intézmény tevékenységeihez kapcsolódó kockázatok megismerését és megítélését.

37 A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak vizsgálata, hogy az alapeljárás alapjául szolgáló helyzetben az érdekelt rendelkezett-e a jelen ítélet 33. pontjában említett tájékozottsággal és hozzáértéssel, és az ezen ítélet 35. és 36. pontjában említett helyzetben volt-e. E célból az érintett bíróságnak figyelembe kell vennie az alapügy valamennyi releváns körülményét, és különösen az A. Surmačs által betöltött munkakör leírását és az általa ténylegesen gyakorolt tevékenységeket, valamint az utóbbi és a bank igazgatótanácsa között fennálló jogi és ténybeli kapcsolatokat. Ebben az összefüggésben az a kérdés, hogy A. Surmačs a bank valamennyi tevékenységéért vagy annak csak egy meghatározott tevékenységi köréért volt felelős, csak a fenti vizsgálat során figyelembe veendő egyik körülménynek tekintendő.

38 E megfontolásokra tekintettel a második és a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok mint vezetőket kizárhatják az említett irányelv által szabályozott biztosítás köréből azokat a személyeket, akik a hitelintézetnél ellátott tisztségükre tekintettel - a tisztség megnevezésétől függetlenül - olyan szintű tájékozottsággal és hozzáértéssel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a valós pénzügyi helyzet és a hitelintézet tevékenységeihez kapcsolódó kockázatok megítélését.

A költségekről

39 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

1) A 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv I. mellékletének 7. pontja alapján kizárt betétek e pontban szereplő felsorolása kimerítő oly módon, hogy a tagállamok nemzeti jogukban nem határozhatják meg - a betétbiztosításból való kizárásuk céljából - a betétesek olyan más kategóriáit, akik a betöltött tisztségek szempontjából nem tartoznak az e pontban felsorolt fogalmak alá.

2) A 2009/14 irányelvvel módosított 94/19 irányelv I. mellékletének 7. pontját úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok mint vezetőket kizárhatják az említett irányelv által szabályozott biztosítás köréből azokat a személyeket, akik a hitelintézetnél ellátott tisztségükre tekintettel - a tisztség megnevezésétől függetlenül - olyan szintű tájékozottsággal és hozzáértéssel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra a valós pénzügyi helyzet és a hitelintézet tevékenységeihez kapcsolódó kockázatok megítélését.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: lett.