3333/2012. (XI. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény IV. fejezete és IV/A. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. Az indítványozó szakszervezet meghatalmazott jogi képviselője útján alkotmányjogi panaszt nyújtott be.
[2] Az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (2) bekezdésére hivatkozva indítványozta a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati jogviszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) IV. fejezete és IV/A. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését.
[3] Az alkotmányjogi panasz indokolása szerint a támadott szabályozás (a Magyar Rendvédelmi Karra, illetve a szakszervezetre vonatkozó törvényi rész) sérti az Alaptörvény több rendelkezését, így a Nemzeti Hitvallás együttműködési tételét, a jogállamiság elvét, a közösségi feladatok ellátásához való hozzájárulási kötelezettséget, a jogszabályok kötelező erejét és hierarchiáját, az alapjogok korlátozhatóságának feltételeit, a szervezkedési jogot, a diszkrimináció tilalmát, a munkavállalók és munkaadók együttműködési kötelezettségét, valamint azt, hogy a munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.
[4] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket.
[5] 2.1. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybíróság eljárása kivételesen akkor is kezdeményezhető, ha az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következett be a jogsérelem, és nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette.
[6] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány tartalma az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglaltaknak csak részben tesz eleget: olyan szabályozást is támad az indítványozó, amely rá (szakszervezetre) vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz. A Hszt. IV. fejezete ugyanis az újonnan felállított Magyar Rendvédelmi Karról (a továbbiakban: MRK) szól, és nem a szakszervezetről. Az indítványozó érvelése szerint az MRK felállítása és működése érinti, mi több, befolyásolja a szakszervezet tevékenységét, ugyanakkor az indítványozó alkotmányjogi értelemben vett közvetlen érintettsége hiányzik. Az Abtv. 26. § (2) bekezdése személyes érintettséget követel meg, ebből következően releváns - alkotmánybírósági eljárást kiváltó - alapjogi sérelme csak az MRK tagjainak, vagyis a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak és közalkalmazottainak keletkezhet, egyénenként, csoportosan vagy összességükben. Ez a személyi kör viszont nem azonos a szakszervezettel.
[7] Mivel az indítványozó nem tartozik a támadott szabályozás személyi hatálya alá, vele szemben a Hszt. IV. fejezete nem is kerülhetett alkalmazásra. Ez annyit jelent, hogy alapjogi sérelem legkésőbb az alkotmányjogi panasz előterjesztéséig az indítványozót érintően nem következhetett be.
[8] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti eljárás egyik alapfeltétele, hogy ne legyen a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás. A Hszt. IV/A. fejezetének egészét (a szakszervezetre vonatkozó szabályozás) támadó indítvány nem felel meg ezen be-fogadhatósági követelménynek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy amennyiben a munkáltató (a fegyveres szerv) valamely, a Hszt. közvetlen alkotmányjogi panasszal támadott fejezetében szabályozott kötelezettségét akár tevőlegesen, akár mulasztással megszegi, az érintett (munkavállaló vagy a szakszervezet) egyedi jogorvoslást kereshet (panasszal élhet, bírósághoz, illetve munkaügyi bírósághoz fordulhat).
[9] 2.2. Az Abtv. 29. §-a előírj a, hogy az Alkotmánybíróság csak alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén esetben fogadhatja be az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti közvetlen alkotmányjogi panaszt. Az Alkotmánybíróság az indítványnak a Hszt. IV/A. fejezetét támadó részével kapcsolatban - figyelemmel az indítvány tartalmára, a támadott és az azzal szorosan összefüggő törvényi szabályozásra - megállapította, hogy az indítványban konkretizált problémák vagy azért esnek kívül az alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdések körén, mert önmagukban csekély súlyúak, vagy olyan alkotmányossági kérdést vetnek fel, amelyben az Alkotmánybíróság már kifejtette álláspontját.
[10] Így pl. a szakszervezeti jogosultságokról általánosságban azt, hogy: "A szakszervezeti jogok gyakorlását biztosító szabályok megalkotása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, így - az Alkotmány rendelkezéseinek tiszteletben tartásával - szabadon dönthet arról is, hogy a szakszervezeti érdekvédelem és képviselet ellátását milyen jogintézményeken keresztül teszi lehetővé." (61/B/2004. AB határozat, ABH 2004, 1803, 1807.)
[11] A szakszervezeti tisztségviselők státuszával kapcsolatosan: "Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a szakszervezetek Alkotmány 4. §-ára visszavezethető védelme elsődlegesen a szakszervezet működését hivatott biztosítani. Ez a védelem a szakszervezet tisztségviselőjét csak akkor illeti meg, ha a tisztségviselőt érintő intézkedés érinti a szakszervezet működését is. Sem az Alkotmány 4. §-ból vagy 70/C. §-ból, sem az Mt. vonatkozó rendelkezéseiből nem következik a szakszervezeti tisztségviselő abszolút védelme; a védelem csupán azt hivatott kizárni, hogy a munkáltatói intézkedés sértse a szakszervezet működését, valamint azt, hogy a szakszervezeti tisztségviselőt jogellenes hátrány érje a tisztsége gyakorlása során kifejtett tevékenysége miatt." (1136/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 1907, 1911-1912.)
[12] A tagdíjfizetés mikéntjével kapcsolatosan: "1. Az 1991. évi XXIX. törvény - a címében foglaltak szerint, de tartalmát tekintve is - a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntessége tárgyában rendelkezik. A szerződési szabadság elvét, amelyet az Alkotmánybíróság 13/1990. (VI. 18.) AB határozatával a piacgazdaság [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] lényegi elemének tekintett - összefüggésben az egyesülési szabadság védelmével - úgy biztosítja, hogy a tagdíjfizetési megbízást a munkáltató és a munkavállaló közötti szabad megállapodás körébe utalja." [27/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 150, 151.]
[13] 2.3. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság Ügyrendje 30. § (2) bekezdés a) és c) pontja alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
[14] A végzés meghozatala során az Abtv. 47. § (1) bekezdése, 50. §-a és az Ügyrend 5. § (1)-(2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság tanácsa járt el.
Budapest, 2012. október 30.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3163/2012.