1991. évi XXIX. törvény

a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről[1]

Az egyesülési szabadság állampolgári jogának védelmében az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:

1. §[2] A munkáltató - törvényben meghatározott kivétellel - a munkavállalók munkabéréből a szakszervezeti vagy egyéb érdekképviseleti tagdíjat (a továbbiakban: tagdíj) a munkavállaló írásbeli kérelmére köteles levonni, és a munkavállaló által megjelölt szakszervezet vagy egyéb munkavállalói érdekképviselet (a továbbiakban: érdekképviselet) javára köteles a kérelemben meghatározott összeget átutalni.

2. §[3] (1) A munkáltató a megbízás megszűnéséig köteles

a)[4] a tagdíjat a munkavállaló munkabéréből a bérfizetés esedékességekor levonni, és az érdekképviseletnek rendelkezése alapján kifizetni vagy a megjelölt fizetési számlára átutalni;

b) évenként egy alkalommal - az érdekképviselet kérésére - a kérelmező munkavállalók nevét és a levont tagdíj mértékét tartalmazó jegyzéket az eltelt időszakra vonatkozóan összeállítani és az érdekképviselet rendelkezésére bocsátani.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feladatok ellátásáért a munkáltatót nem illeti meg díjazás.

3. § A megbízás megszűnik, ha

a) a munkaviszony megszűnik,

b) a munkavállaló a megbízó nyilatkozatát írásban, indokolási kötelezettség nélkül visszavonja,

c)[5]

d) a nyilatkozatban megjelölt érdekképviselet megszűnik.

4. § Ha a munkavállaló a megbízást tartalmazó vagy az azt visszavonó nyilatkozatát a bérszámfejtést megelőző 5 napon belül juttatja el a munkáltatóhoz, a munkáltató azt csak a következő bérszámfejtésnél köteles figyelembe venni.

5. § A megbízásnak, illetve visszavonásának a teljesítéséért a munkáltató a polgári jog szabályai szerint felel.

6. § (1) A törvény a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2) A hatálybalépés után munkabérből érdekképviseleti tagdíjat csak e törvény alapján szabad levonni, a korábban erre a célra használt nyilatkozatok érvényességüket vesztik.