1136/B/2005. AB határozat

a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (1), (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 28. § (1), (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó tartalmilag a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 28. § (1), (2) és (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó szerint "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról" szóló 1997. évi LI. törvény (a továbbiakban: Mtmódl.) 4. § (1) és (2) bekezdései ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mivel "szerzett jogot" sértenek azáltal, hogy a szakszervezetek egyetértési és véleményezési jogát rövid, jogvesztő határidőhöz köti.

Ezt követően az Mt. 28. § (1) bekezdését módosította "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról" szóló 2003. évi XX. törvény 3. §-a is, ez azonban az indítványozó által felvetett alkotmányjogi problémát érdemben nem érintette.

2. Az indítványozó szerint továbbá "a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény jogharmonizációs célú módosításáról" szóló 2005. évi VIII. törvény (a továbbiakban: Mtmód2.) 4. §-a ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdéseivel. Az Mtmód2. kifogásolt rendelkezése az Mt. 28. § (2) bekezdését módosította. A módosítás következtében a szakszervezet az Mt. 28. § (1) bekezdésében meghatározott, szakszervezeti tisztségviselőt érintő döntésekkel való egyetértést csak meghatározott okokra hivatkozással tagadhatja meg. Az indítványozó szerint sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hogy a munkáltató csak döntése okszerűségét, a szakszervezet pedig az egyetértés megtagadásának célszerűségét is köteles bizonyítani. Az indítványozó előadta, hogy az Mtmód2. által bevezetett módosítás következtében a szakszervezet a munkáltatói döntéssel való egyetértést csak a szakszervezet működésének védelmére hivatkozással tagadhatja meg, és ezzel kiüresedett az Mt. 28. § (4) bekezdése, amely kifejezetten a szakszervezeti tisztségviselő (tisztségének betöltését követő) védelméről rendelkezik.

3. Az indítványozó hivatkozott arra is, hogy az Mtmódl. és az Mtmód2. által bevezetett módosítások következtében az Mt. 28. § (1), (2) és (3) bekezdései - a szakszervezeti vezetők védettségének megvonásával - gyengítik a szakszervezeti mozgalmat, és ezáltal sértik az Alkotmány 4. §-át, 63. § (1) bekezdését és 70/C. § (1) bekezdését.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.

4. § A szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit.

(...)

63. § (1) A Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni.

(...)

70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.

(...)

70/C. § (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy gazdasági és társadalmi érdekeinek védelme céljából másokkal együtt szervezetet alakítson vagy ahhoz csatlakozzon."

Az Mt. indítvánnyal érintett rendelkezései:

"28. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló kirendeléséhez, a tizenöt munkanapot elérő kiküldetéséhez, a 150. § (1) bekezdésén alapuló más munkáltatónál történő foglalkoztatásához, az átirányításához, ha ez a munkavállaló más munkahelyre való beosztásával jár, továbbá munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez. Az ilyen tisztségviselővel szemben alkalmazandó rendkívüli felmondás előtt előzetesen ki kell kérni a megfelelő szakszervezeti szerv véleményét, illetve a 109. § szerinti jogkövetkezmény alkalmazásáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.

(2) A szakszervezet az (1) bekezdés szerinti tervezett munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc munkanapon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása

a) elnehezítené annak a szakszervezeti szervnek a működését, melyben a munkavállaló választott tisztséget visel, feltéve, hogy az intézkedés elmaradása a munkáltatóra nézve aránytalan, súlyos hátránnyal nem jár, vagy

b) a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne.

Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért.

(3) A tisztségviselővel szembeni rendkívüli felmondás esetén a (2) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a szakszervezet a tervezett intézkedéssel kapcsolatos véleményét a munkáltató tájékoztatásának átvételétől számított három munkanapon belül köteles közölni.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére, illetve annak megszűnését követő egy évre illeti meg, feltéve, ha tisztségét legalább hat hónapon át betöltötte.

(5) Amennyiben a választott tisztségviselő ügyében az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv nem határozható meg, az (1) bekezdésben meghatározott jogosultságot az a szakszervezeti szerv gyakorolja, melyben a tisztségviselő tevékenységét kifejti.

(6) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a (4) bekezdésben foglalt időtartamig és feltétel mellett, a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetében is megilleti a tisztségviselőt."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában már vizsgálta az Mt. 28. § (1) bekezdésének alkotmányosságát, és annak eredményeképpen azt állapította meg, hogy az nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését (1320/B/1996. AB határozat, ABH 2002, 780.) . Emiatt az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány e tekintetben nem ítélt dologra irányul-e.

Az "ítélt dolog" az Alkotmánybíróság eljárásában azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány elbírált kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti. [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200.] Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással, vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. Az elbírálásnál értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754-755.) .

Az 1320/B/1996. AB határozat az Mt. 28. § (1) bekezdésének alkotmányosságát a tekintetben vizsgálta, hogy sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését az, hogy a kifogásolt bekezdés a határozott idejű és a határozatlan idejű munkavállalókra eltérő szabályok alkalmazását rendeli. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelmét más összefüggésre alapozva állítja, továbbá más alkotmányi rendelkezések sérelmét is megvalósítottnak látja, a kérdés nem minősül az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolognak, így az Alkotmánybíróság a vizsgálatát az Mt. 28. § (1) bekezdése vonatkozásában is érdemben folytatta le.

2. Az indítványozó szerint az Mtmódl. által módosított Mt. 28. § (1), (2) és (3) bekezdése szerzett jogokat sért, és ezáltal ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével.

Az Mt. 28. §-a alapján a szakszervezet nyolc napon belül gyakorolhatja az egyetértési jogát tisztségviselőjének kirendeléséhez, tizenöt munkanapot elérő kiküldetéséhez, más munkáltatónál történő foglalkoztatásához, átirányításához, munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetéséhez; és három napon belül gyakorolhatja véleményezési jogát, ha a munkáltató a szakszervezet tisztségviselőjének munkaviszonyát rendkívüli felmondással kívánja megszüntetni. Az Mtmódl. hatálybalépését megelőzően az Mt. nem kötötte határidőhöz az egyetértési, véleményezési jog gyakorlását.

Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján azonban a jogbiztonság és a szerzett jogok alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni" (515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.) . Jelen esetben a szakszervezet törvény által biztosított jogosultsága gyakorlásának határidőhöz kötése abban az esetben sem eredményezi "szerzett jog" sérelmét, ha annak gyakorlása korábban nem volt határidőhöz kötve, mivel épp az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezetett jogbiztonság indokolja a munkáltatói döntés érvényre jutásának időszerűségét. Az Mt. 28. § (1) bekezdésében meghatározott munkáltatói intézkedések foganatosításához fűződő munkáltatói érdek az idő múlásával csökkenhet, így nem ellentétes a jogbiztonsággal a szakszervezet Mt. 28. § által biztosított jogának időbeli keretek közé szorítása.

3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Mt. 28. § (2) bekezdése sérti-e az Alkotmány 4. §-át, 63. § (1) bekezdését és 70/C. § (1) bekezdését.

Az Alkotmánybíróság már több korábbi határozatában foglalkozott az Alkotmány 4. §-a és 70/C. § (1) bekezdésének jelentéstartalmával. A 24/1990. (XI. 8.) AB határozat rögzítette, hogy a szakszervezetek kitüntetett szerepet játszanak az Alkotmány 70/C. §-ában foglalt gazdasági érdekek védelme, valamint a sztrájkjog gyakorlása terén. E funkciójuk közvetlenül kapcsolódik az Alkotmány preambulumában szereplő szociális piacgazdaság megvalósulásához. Ennyiben a szakszervezetek léte és működése a tagok magánérdekein túlmutató közérdeket is szolgál (ABH 1990, 115, 118.) . A 8/1990. (IV. 23.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 4. §-a "a szakszervezeteknek a korábbi alkotmányszövegben is szereplő érdekvédelmi és képviseleti jogát terjeszti ki más érdekképviseleti szervekre. Ugyanekkor sem ez a szabály, sem a 70/C. § (1) bekezdésének a szakszervezet és egyéb érdekképviselet alapításának szabadságát tartalmazó rendelkezése nem foglal magában előírást az érdekvédelmi és képviseleti tevékenység tartalmára vonatkozóan" (ABH 1990, 42, 44.) . Ebből következően a 61/B/2004. AB határozat azt állapította meg, hogy "a szakszervezeti jogok gyakorlását biztosító szabályok megalkotása során a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg, így - az Alkotmány rendelkezéseinek tiszteletben tartásával - szabadon dönthet arról, hogy a szakszervezeti érdekvédelem és képviselet ellátását milyen jogintézményeken keresztül teszi lehetővé" (ABH 2004, 1803, 1806-1807.) .

Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra, hogy a szakszervezetek Alkotmány 4. §-ára visszavezethető védelme elsődlegesen a szakszervezet működését hivatott biztosítani. Ez a védelem a szakszervezet tisztségviselőjét csak akkor illeti meg, ha a tisztségviselőt érintő intézkedés érinti a szakszervezet működését is. Sem az Alkotmány 4. §-ból vagy 70/C. §-ból, sem az Mt. vonatkozó rendelkezéseiből nem következik a szakszervezeti tisztségviselő "abszolút védelme"; a védelem csupán azt hivatott kizárni, hogy a munkáltatói intézkedés sértse a szakszervezet működését, valamint azt, hogy a szakszervezeti tisztségviselőt jogellenes hátrány érje a tisztsége gyakorlása során kifejtett tevékenysége miatt. Ez utóbbi ugyanis közvetlenül érinti a tisztségviselő szakszervezeti tevékenységét, és ezáltal elnehezítené a szakszervezet működését. Ezért rendelkezik az Mt. 28. § (4) bekezdése úgy, hogy - meghatározott feltételek teljesülése esetén - a szakszervezeti tisztségviselőt a védelem a megbízatásának megszűnését követő egy évre megilleti.

Amennyiben a szakszervezeti tisztségviselőt érintő munkáltatói intézkedés nem a szakszervezet működését sérti, hanem a tisztségviselő személyét, nincs akadálya annak, hogy a tisztségviselő az Mt.-ben meghatározott, munkavállalók számára nyitva álló jogorvoslatokat vegye igénybe. Továbbá, mivel az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 8. § s) pontja közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősíti azt a rendelkezést, amely eredményeként egy személy vagy csoport érdekképviselethez való tartozása miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne, nincs akadálya az abban a törvényben meghatározott jogorvoslatok igénybevételének sem.

A szakszervezet kifogásolási jogával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy "a vétójog hatályos szabályozása az érintett munkavállalói körnek kettős védelmet jelenthet a jogellenes munkáltatói rendes felmondások esetében azzal, hogy a munkaviszony fenntartását kívánó munkavállaló számára az egyéni jogvita (azaz munkaügyi per) indítását szükségtelenné teheti, semmiben nem befolyásolja azonban a munkavállalót abban a választásban, hogy a munkaügyi perben érvényesíthető jogait bírósági megítélés elé vigye" (577/B/2000. AB határozat, ABH 2002, 1171, 1177.) .

A fentieket figyelembe véve az Alkotmánybíróság nem állapította meg, hogy az Mt. 28. § (2) bekezdésének a) és b) pontjai, amelyek azt határozzák meg, hogy milyen esetekben tagadhatja meg alappal a szakszervezet az egyetértést, ellentétesek lennének az Alkotmány 4. §-val, illetve 70/C. § (1) bekezdésével.

Az indítványozó szerint az Mt. 28. §-a azért ellentétes az Alkotmány 63. § (1) bekezdésével, mert - azzal, hogy lehetővé teszi a szakszervezeti tisztségviselő elmozdítását - szűkíti a szakszervezetek jogait. Mivel azonban a fentiekben az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 4. §-ban, illetve 70/C. § (1) bekezdésében meghatározott szakszervezeti jogok sérelmét, ugyanezen okok miatt az egyesülési jog sérelmét sem látja megvalósított-nak.

4. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta, hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik-e az Mt. 28. § (2) bekezdése azáltal, hogy a munkáltató csak döntése okszerűségét, a szakszervezet pedig az egyetértés megtagadásának célszerűségét is köteles bizonyítani az Mt. 28. § (1) bekezdésében meghatározott munkáltatói intézkedések esetében.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vonatkozásában az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, "ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne" (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992,592,593.) .

Jelen esetben nem állapítható meg, hogy a munkáltató és a szakszervezet homogén csoportba tartoznának, így a szabályozás nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését. Egy esetleges jogvita esetén a munkáltatónak az intézkedése jogszerűségét nem a szakszervezet, hanem az intézkedéssel érintett munkavállaló irányába kell bizonyítania. Ebből kifolyólag a szakszervezet és a munkáltató között a "fegyverek egyenlőségének" sérelme fel sem merül.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 2007. április 16.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró