A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20774/2011/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [232/2001. (XII. 10.) Korm. rendelet 5. §, 17. §] Bírók: Csordás Csilla, Sándor Ottó, Szabó Klára

Fővárosi Ítélőtábla

17.Pf.20.774/2011/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Kiss Daisy & Társa Ügyvédi Iroda (felperesi képviselő címe; ügyintéző dr. Kiss Daisy ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a ... jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. február 1. napján meghozott 63.P.23.594/2009/22. számú ítélete ellen a felperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2.240.040 forint és az ezen összeg után 2006. december 15. napjától, továbbá 11.542 euró és ezen összegből 11.523 euró után 2006. december 15. napjától, 19 euró után 2006. december 18. napjától a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére.

Előadta, hogy az alperessel bankszámla-szerződést kötött, amelyhez kapcsolódóan - külön megállapodásuk alapján - jogosult volt az ún. NetBANKár szolgáltatásra. Ezen szolgáltatás igénybevételével jogosulatlan személy 2006. december 12-én - az e-mail küldési funkció kikapcsolása után - 2.240.000 forint átutalására adott megbízást a U... Kft. számlájára, 2006. december 15-én pedig - azt követően, hogy a betét lekötését megszüntette - 11.500 eurónak a M... Bt. számlájára történő átutalásáról rendelkezett. A 2.241.000 forint 2006. december 12-i értéknappal, a 11.500 euró 2006. december 15-i értéknappal került átutalásra. Az alperes az utóbbi átutaláshoz kapcsolódóan 23 euró összegű jutalékkal, illetve 19 euró összegű külföldi bankköltséggel is megterhelte a számlát.

A felperes álláspontja szerint a jelen ügyben alkalmazandó, a pénzforgalomról, a pénzforgalmi szolgáltatásokról és az elektronikus fizetési eszközökről szóló 232/2001. (XII.10.) Kormányrendelet (Korm. rendelet) 17. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az alperes objektív felelősséggel tartozik a bekövetkezett kárért. Csak akkor mentesülhetne, ha bizonyítaná, hogy a kár a birtokos szándékosan vagy súlyos gondatlansággal okozott szerződésszegése folytán következett be. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az elektronikus számlakezelés veszélyes üzemnek minősül, ezért az alperes felelőssége a Ptk. 345. §-a alapján állapítható meg figyelemmel arra, hogy az általa működtetett rendszer nem volt megfelelően biztonságos. Harmadlagosan a Ptk. 318. és 339. §-ai alapján arra alapította a keresetét, hogy az alperes szerződést szegett, mert lehetővé tette a jogosulatlan felhasználó részére a NetBANKár szolgáltatáson keresztül az e-mail küldési funkció kikapcsolását. Ezt meghaladóan nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható, mert az átutalási, illetve betétfeltörési tranzakciók vizsgálatakor már feltűnő, illetve gyanút keltő volt az évek óta folyamatosan lekötött betét ilyen módon való felbontása, konvertálása és átutalása, illetve az, hogy a végrehajtott tranzakciók nem a szokásos lakossági számlavezetési körben és a limit összegének közelében valósultak meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a felperes által vitatott tranzakciók minden esetben hibátlanul megadott ügyfélazonosítóval, belépési, illetve aláírási jelszóval kerültek végrehajtásra, így valamennyi megbízás teljesítése szerződésszerű volt. Álláspontja szerint az ügyleteket vagy maga a felperes végezte, vagy olyan használó, akinek átadta vagy hozzáférhetővé tette mindhárom azonosítót. Utalt arra is, hogy a felperes által sem vitatottan az azonosítót szándékos és súlyosan szerződésszegő magatartásával megismertette a férjével. Előadta, hogy az e-mail küldési funkció kikapcsolására vonatkozó lehetőség a TeleBANKár szolgáltatás keretében került meghatározásra oly módon, hogy csak az ügyintéző útján történhet. A felek közötti szerződés ezt a rendelkezést a NetBANKár szolgáltatás körében nem zárta ki. Vitatta, hogy a szolgáltatás fokozott veszéllyel járó tevékenységnek minősülne, illetve azt az állítást, hogy nem a tőle elvárható gondossággal járt el a szerződés teljesítése során.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 napon belül 100.000 forint perköltséget.

Tényként állapította meg a felek között a bankszámlaszerződés létrejöttét és rögzítette a bankszámlák felett a NetBANKár szolgáltatás igénybevételével 2006 novemberében és decemberében történt rendelkezéseket. A kereset elsődleges jogcíme vonatkozásában megállapította, hogy a felperes az ismeretlen felhasználó által adott átutalási megbízásokat követően tett bejelentést az alperes felé, aki a megbízások teljesítése során szerződésszerűen, a tőle elvárható gondossággal járt el, mert a használót a rendszer által felismert jelszavakkal azonosította. Önmagában nem tette jogosulatlanná a felhasználásokat és azok teljesítését, hogy a rendelkezésekre egy internetes kávézóban került sor. Mindezekből következően a Korm. rendelet 5. §-ának (8) bekezdése és 17. §-a alapján az alperest felelősség nem terheli. Utalt arra is, hogy a felperes szerződésszegő, súlyosan gondatlan módon járt el, amikor az azonosításhoz szükséges jelszavakat a házastársával megismertette, illetve a kódok megismerését - azáltal, hogy azokat a noteszében tárolta - megismerhetővé tette. A másodlagos jogcím körében kifejtette, hogy a bírói gyakorlat a személyi és vagyonbiztonságot fizikai valóságában veszélyeztető tevékenységet tekinti fokozott veszéllyel járónak. A gyakorlat a technikai fejlődést követve figyelemmel van a tevékenységet végző berendezés erejére, technikailag fejlett vagy éppen elavult voltára, a veszélyesnek minősülő üzem által előidézhető károsodás nagyságára. Önmagában az, hogy egy elektronikus rendszer fenntartása és működtetése összetett, bonyolult, fokozott körültekintést igényel és hibajelenségek bekövetkezését hordozhatja magában, nem jelenti azt, hogy fokozottan veszélyes. A harmadlagos jogcím tekintetében rögzítette, hogy a felperes volt köteles bizonyítani az alperes jogellenes és felróható magatartásával okozati összefüggésben őt ért kárt. Nem osztotta a felperes álláspontját, mely szerint az alperesnek az átutalások jogosulatlan voltára kellett volna következtetnie az összegek limithez közeli nagyságából, illetve abból, hogy nem a szokásos lakossági számlavezetési körben valósultak meg a tranzakciók. Jakab Péter tanúvallomására hivatkozva megállapította, hogy önmagában az ügyfélaktivitás nem gyanúra okot adó körülmény, csak akkor, ha hibaüzenettel párosul, jelen esetben azonban a rendszer használója a felperes azonosító kódjainak ismeretében adott megbízásokat. Osztotta az alperes álláspontját, mely szerint a kondíciós listának a felperes által hivatkozott rendelkezései a TeleBANKár szolgáltatás körében a NetBANKár szolgáltatáshoz kapcsolódó lehetőségként szabályozták a kommunikációs csatorna beállítását, ebből pedig nem következik, hogy a rendszer jogellenesen biztosított lehetőséget az e-mail küldési funkció ki- és bekapcsolására. Erre ugyanis csak két azonosító kód ismeretében volt mód, ami elegendő biztosítékul szolgált arra, hogy azt csak a kódok ismerője, a jogosult felhasználó tehesse meg.