EH 2009.2083 A nyugellátás jogalap nélküli megállapítása esetén hozott módosító határozat meghozatalának feltételei és követelményei [1997. évi LXXXI. tv. 95. § (1) bek. b) pont, bb), ba) alpont, 97. § (5) bek.; 2004. évi CXL. tv. 114. § (3) bek.].
A felperes részére a minisztérium nyugdíjmegállapító szerve 2004. november 8-án havi 79 535 forint szolgálati nyugdíjat állapított meg 2004. december 1. napjától kezdődően 31 év szolgálati idő elismerése mellett azzal, hogy "a nyugdíjat teljes összegben kell folyósítani". Ezt követően ezen határozatban foglaltaknak megfelelően történt havonta felperes részére a nyugellátás folyósítása.
A minisztérium jogutódjának nyugdíjmegállapító szerve módosította a jogelőd szerv korábbi határozatát és azt állapította meg, hogy a teljes összegű nyugdíjnak - amelynek utóbb módosított összege 81 717 forint - a folyósítása 2009. november 29. napjától esedékes, 2004. december 1-jétől pedig a teljes összegű nyugdíj 50%-a folyósítása jogszerű a felperes 50. életévének betöltése napjáig, vagyis 2009. november 29-ig.
Határozata indokolásában a nyugdíjmegállapító szerv hivatkozott az 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 95. § (5) bekezdésében írt rendelkezésre, kiemelve azt, hogy a visszamenőleges módosításra azért került sor, mert a rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperest felelősség terheli a téves kifizetésért, hiszen tudott arról, hogy részére 50. életéve betöltéséig a nyugellátás összegének csak 50%-a jár.
A felperes fellebbezése folytán eljárt miniszter 2006. november 30-án kelt határozattal a fellebbezést elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy mind a munkáltató 2004. szeptember 6-án kelt parancsa, mind a szolgálati idő igazolások azt tartalmazták, hogy G. I. részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható, ezen szabályt egyebekben jól is ismerte. Ehhez képest ügyviteli hiba folytán került sor a teljes összegű nyug-
ellátás folyósítására, amely miatt az igénylőt felelősség terheli, ezért alkalmazta a Tny. 95. § (5) bekezdés b) pontjának bb) alpontjában írt és szabályozott visszamenőleges hatályú módosítást.
A felperes a határozatot a munkaügyi bíróság előtt keresettel támadta és annak hatályon kívül helyezését kérte. Vitatta a felelősségét, a felróhatóságát, hiszen nem szolgáltatott valótlan adatokat és olyan nyilatkozatot sem tett, amivel a nem vitásan egyébként részben téves tartalmú határozat meghozatalára került sor. Nem volt oka feltételezni, hogy a nyugdíj megállapítás során összegszerűségében téves határozatot hoznak, ezért bejelentési kötelezettsége sem állhatott fenn.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, fenntartva a módosító határozatában írt jogi indokait, kiegészítve azt a Tny. 97. § (5) bekezdésében írt rendelkezésekkel is.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában a munkaügyi bíróság idézte a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 182. § (1), (3) és (4) bekezdésében írtakat annak megállapítása mellett, hogy ezen rendelkezés értelmében a felperest a 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő figyelembevételével a szolgálati nyugdíja összegének 50%-a illeti meg mindaddig, míg 50. életévét be nem tölti, vagyis 2009. november 29-éig. Ezt követően lehet a szolgálati nyugellátást teljes összegben folyósítani, vagyis téves volt azon alperesi határozat, ami szerint a felperesnek a nyugdíjba vonulásával egyidejűleg azonnal a teljes összegű nyugellátás jár.
Idézte a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában a Tny. 95. § (5) bekezdésében és a Tny. 97. § (5) bekezdésében írt rendelkezéseket, továbbá a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 114. § (3) bekezdésében írt rendelkezéseket is, és a jogszabályok értelmezése során arra a megállapításra jutott, hogy a felperest a nyugellátás jogalap nélküli folyósítását illetően felelősség terheli, az ellátás magasabb összegben történő folyósítása a felperesnek felróható, ezért alperes jogszerűen járt el, amikor az alaphatározatot az ellátás megállapításának kezdő időpontjáig visszamenőlegesen módosította. Nem lehet szó jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokról, ha a nyugellátás jogalap nélküli folyósítása felperesnek felróható, a magasabb összegű nyugdíj folyósításáért felelősség terheli, így a Ket. 114. § (3) bekezdése nem érvényesülhet. A felperes 2004. augusztus 9-én kelt kérelméből megállapítható, hogy maga kérte közös megegyezéssel a jogviszonya megszüntetését és szolgálati nyugdíjba helyezését a Hszt. 182. § (1) és (5) bekezdésére hivatkozással. E jogszabályhelyek tartalmával tehát a felperes már ekkor is tisztában volt, hiszen ezekre hivatkozva kérte a szolgálati nyugdíjba való helyezését. Utalt a 2004. augusztus 19-én kelt feljegyzésre, a 2004. szeptember 6-án kelt parancsra, valamint a 2004. szeptember 8-án kelt szolgálati idő igazolásra, amely iratokból, okiratokból tudomást kellett hogy szerezzen a felperes arról, hogy 50. életéve betöltéséig a megállapított nyugdíj összegének csak 50%-ára jogosult.
A munkaügyi bíróság ítélete ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő és ebben elsődlegesen a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a keresete szerinti döntés meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a felperest 2006. június és 2006. szeptember közötti időszakra mentesíteni kérte a visszafizetési kötelezettség alól, illetve amennyiben ez nem lehetséges, úgy az ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra való utasítását kérte.
A felperes a felülvizsgálati kérelem indokolásában idézte a Ket. 114. § (3) bekezdésében és a Ptk. 4. § (4) bekezdésében írtakat. Hivatkozott arra, hogy a felperes a nyugdíj megállapítása és annak folyósítása során úgy járt el, ahogyan az általában elvárható, a nyugdíj megállapításához minden szükséges adatot rendelkezésre bocsátott, az eljárás során együttműködött, továbbá a határozat kétszeri, ám a folyósítás teljes, 100%-os összegét nem érintő módosítása is azt a következtetést engedte felperes számára, hogy az eredeti, a nyugdíjat megállapító határozat a jogszabályok rendelkezéseinek megfelelt. Megítélése szerint az első fokon eljárt bíróság tévesen tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy a felperest korábban tájékoztatták arról, hogy 50% nyugdíjra jogosult. Ezt a tájékoztatást ugyanis nem a társadalombiztosítási szerv adta, felperesnek nem kellett kétségbe vonnia a határozatot hozó szerv döntését. Álláspontja szerint elfogadható a felperes azon eljárása, hogy tudomásul vette a korábbi, munkaszervezeten belül kapott tájékoztatásokat, de tudomásul vette a nyugdíj szerv magasabb összegű nyugdíjról szóló tájékoztatását is. Alappal következtethetett arra, hogy a korábbi parancsoktól, munkahelyi szervtől kapott tájékoztatás volt pontatlan és rá nézve kedvezőbb, véglegesnek tekinthető közigazgatási határozat a helyes. Semmiképpen nem állapítható meg és jelenthető ki, hogy a felperes az eljárás során rosszhiszemű volt vagy hogy a téves határozat meghozatalában az ő felróható magatartása is közrehatott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a munkaügyi bíróság ítéletének hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a perben eljárt munkaügyi bíróság az eljárása és érdemi határozata meghozatala során törvénysértést követett-e el, mert a Pp. 270. § (2) bekezdése szerint csak az ügyben hozott jogerős ítélet jogszabálysértése esetén van lehetőség a felülvizsgálatra.
Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát és a bizonyítás módját, és ezzel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a munkaügyi bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása során jogszabálysértés nélkül járt el.
Az ügyben hozott érdemi döntése azonban - a munkaügyi bíróságnak az ítéletében kifejtett téves jogi álláspontjánál fogva - nem helytálló az alábbi indokok szerint.
A Tny. 95. § (5) bekezdés b) pont bb) alpontja szerint, ha a nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért a nyugellátásban részesülőt felelősség terheli az ellátás megállapításának kezdő időpontjáig visszamenőlegesen lehet módosítani vagy visszavonni a határozatot. Ez a magatartás azonban a felperes részéről nem valósult meg. Semmiféle magatartása - nem megfelelő iratok, okiratok becsatolása, adatközlése - nem volt az alperes felé, amivel a nem vitásan részben rossz tartalmú határozat meghozásában közreműködött volna, vagyis azt megállapítani, hogy a téves összegű nyugellátás jogalap nélküli megállapításáért felelősség terheli a felperest, nem lehet.
Kétségtelen azonban, hogy a részben jogszabálysértő tartalmú határozat módosítására az alperesnek lehetősége volt a Tny. 95. § (5) bekezdés b) pontja szerint, azonban csak a ba) alpont alkalmazásával. Mivel a nyugellátás összegének megállapításáért a nyugellátásban részesülő felperest felelősség nem terhelte, ezért a Ket. 114. § (3) bekezdésében írtakra is figyelemmel a módosítást elrendelő határozat keltét követő hónap első napjától volt mód az alperesnek döntését visszavonnia, illetve módosítania.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alkalmazhatónak a Tny. 97. § (5) bekezdésében írt rendelkezést, az ugyanis egy más irányú kötelezettséget ró a felperesre. A törvény IX. fejezetének adatszolgáltatási és bejelentési kötelezettség alcíménél sorolja fel a rendelkezés azokat a kötelezettségeket, amelyek a foglalkoztatót, illetve biztosítottakat terhelik. Nyilvánvaló, hogy a nyugdíjban részesülő biztosítottat bejelentési kötelezettség terheli minden olyan tény, adat, körülményt illetően, amely befolyásolhatja a már megállapított nyugellátásra való jogosultságát vagy a nyugdíj mértékét (pl. özvegyi nyugdíj esetében házasságkötés, rokkantsági nyugellátásnál munkavállalás stb.). Ez a bejelentési kötelezettség azonban nem terjed ki arra, hogy az egyébként jogosultsággal rendelkező nyugdíjas a nyugdíjmegállapító szerv határozatát tartalmilag az összegszerűségre is kihatóan átvizsgálja és a határozatot hozó szerv esetleges vélelmezhető tévedését kijavítandó, felhívja a figyelmét a módosítás lehetőségére. Ilyen kötelezettsége ezen jogszabályhelyből a biztosítottnak, illetve nyugdíjban részesülő felperesnek nincs.
A felülvizsgálati kérelemben írt másodlagos kérelme a felperesnek nem bírálható el, a visszafizetési kötelezettség alól történő mentesítés tárgyában a Legfelsőbb Bíróságnak nincs módja dönteni, hiszen a jelen per tárgya kizárólag a rendelkező részben megjelölt határozatok bírósági felülvizsgálata volt és a nyugdíj visszafizetésre kötelező határozatot illetően másik per van a felek között folyamatban.
A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a felülvizsgálati eljárás eredményeképpen a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő volt, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az alperesi határozatot, a másodfokú határozatra is kiterjedően részben megváltoztatva megállapította, hogy a teljes összegű nyugdíj 50%-át 2006. október 1-jétől kell folyósítani a felperes 50. életévének betöltése napjáig.
(Legf. Bír. Mfv. III. 10.581/2008.)