A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.33301/2013/9. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 47. §] Bíró: Remes Gábor

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

5.K.33.301/2013/9.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Dr. Mándó Tibor Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Mándó Tibor ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) felperesnek a dr. Végh Zsuzsanna főigazgató által képviselt Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (cím.) alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott 106-T-17262/3/2013. számú közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000 (azaz tízezer) forint perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 30.000 (azaz harmincezer) forint kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A ... állampolgár felperes 1999. május 26-án, vízummal érkezett először Magyarországra, majd tartózkodási engedélyt kapott, melyet az idegenrendészeti ügyekben eljáró hatóság 2006. július 31-éig folyamatosan meghosszabbított. A felperes 2007. november 15-én, vízummal érkezett újból Magyarországra, majd ismételten, keresőtevékenység folytatása céljából tartózkodási engedélyt kapott, melyet a hatóság 2012. január 15-éig folyamatosan meghosszabbított. Ezt követően a felperes tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelmét a hatóság a 106-T-7190/15/2012. számú jogerős határozatával elutasította, a felperest ... területére kiutasította. A határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 2013. április 9-én kelt 3.K.29.704/2013/2. számú jogerős ítéletével elutasította.

A fenti előzmények után a felperes 2013. május 31-én keresőtevékenység folytatása céljából benyújtott tartózkodási engedély iránti kérelmének Magyarország területén való előterjesztéséhez méltányossági kérelmet nyújtott be. Ebben előadta, hogy családja, barátai, rokonai Magyarországon élnek, ...hoz már semmi nem köti. Hazatérése esetén hosszú időre el kellene szakadnia a családjától, huzamosabb időre itt kellene hagynia a munkahelyét is. Hivatkozott a felmerülő költségeire is.

A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága mint elsőfokú idegenrendészeti hatóság a méltányossági kérelmet a 2013. június 10-én kelt 106-1-26805/3/2013-T. számú határozatával a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) végrehajtásáról szóló 114/2007. Korm. rendelet (a továbbiakban: Harmvhr.) 47. § (4) bekezdés a) pontja és a 47. § (4a) bekezdése alapján elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi másodfokú idegenrendészeti hatóság 2013. július 30-án kelt, felülvizsgálni kért határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta. Az eljárt idegenrendészeti hatóságok határozataikban arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a felperes méltányossági kérelmében előadottak nem valószínűsítettek olyan kivételes méltánylást érdemlő körülményt, amely a tartózkodási engedély kiadása iránti kérelme belföldön történő előterjesztését indokolná.

A felperes a tárgyaláson pontosított keresetében az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Hangoztatta, hogy családja, barátai, rokonai Magyarországon élnek, ...hoz már semmi nem köti. Rámutatott, hogy a jogszabály szerint a családegyesítés már önmagában kivételes méltánylást érdemlő körülmény, így annak elegendő bizonyítottsága esetén további feltételek vizsgálatára a hatóság nem jogosult. Hivatkozott a Fővárosi Bíróság 27.K.32.012/2009/2. számú, a Legfelsőbb Bíróság Kfv.III.37.205/2010/5. számú, továbbá a Fővárosi Bíróság 6.K.35.789/2010/6. számú, 6.K.31.908/2013/3. számú, 4.K.28.826/2013/4. számú ítéletére. Előadta, hogy a tartózkodási engedéllyel rendelkező ... állampolgár feleségére és két kiskorú gyermekére tekintettel kíván Magyarországon tartózkodási engedélyt kérni, hogy a továbbiakban is együtt élhessen velük. A külföldi kérelmezés a családi együttélést feleségével és gyermekeivel meghiúsítaná, ez esetben ugyanis egyedül a feleségére hárulnának a gyermekek tartásának a terhei, amit ő egymaga nem tudna ellátni. Kifejtette, hogy a méltányossági kérelme elbírálásánál nem korábbi, hanem a jelenlegi körülményeit kellett volna figyelembe venni - kiemelten a családi kötelékei körében -, ezért sérelmezte, hogy a hatóság nem folytatott le helyszíni ellenőrzést, mely a tényállás tisztázásához elengedhetetlen lett volna. Hivatkozott e körben a Ket. 50. § (1) és (6) bekezdéseire, - nyilatkozattételi jogára utalással - a Ket. 51. § (1) bekezdésére, továbbá az indokolás tekintetében a Ket. 72. § (1) bekezdésére, illetve a Ket. 1. § (1) bekezdésében és 2. § (3) bekezdésében foglalt alapelvi szabályokra is. Hivatkozott továbbá a Fővárosi Bíróság 6.K.35.789/2010/6. számú ítéletére. A családegyesítés mellett álláspontja szerint - a példálózó felsorolásra tekintettel - a hatóságnak lehetősége van arra is, hogy keresőtevékenységi szempontokat is mérlegeljen a méltányossági kérelem körében. Kétségtelenül a keresőtevékenység mint tartózkodási cél önmagában nem különös méltánylást érdemlő körülmény, azonban a rendkívüli távolság, a hosszadalmas ügyintézés és mindezek miatt a kiugróan magas költségek már megalapozzák a kivételes méltánylást. Előadta és nagykövetségi igazolást csatolt arra vonatkozóan, hogy a tartózkodási engedély iránti kérelem előterjesztésére ...ben lenne lehetősége. A jogi képviselője praxisában felmerült esetekre hivatkozva kifejtette, hogy a ...ban történő kérelmezés a gyakorlatban a 80-120 napot is eléri. Kiemelte e körben és munkáltatói nyilatkozatot is csatolt arra nézve, hogy a felperes a munkahelyét elveszítené, ha hosszú időre el kellene hagynia Magyarországot. Nézete szerint a méltányossági kérelem elbírálása során a hatóság nem értékelhette volna a Harmtv. 20. § (2) bekezdésében foglaltakat, mert annak legfeljebb a tartózkodási engedély iránti kérelem elbírálása kapcsán lehetne jelentősége. Árkalkuláció csatolása mellett utalt a költséghatékonyság Ket. 1. § (2) bekezdésében és 7. §-ában foglalt alapelvi szabályaira is. Kifejtette, hogy a hatóság - a határozataiból kitűnően - a korábbi tartózkodási engedély meghosszabbítása iránti kérelme sikertelensége okán a jelen tartózkodási engedély iránti eljárás kezdeményezését kvázi rosszhiszeműnek minősíti, amire álláspontja szerint megalapozottan hivatkozni nem lehet; rosszhiszeműségét a hatóság nem bizonyította. Hivatkozott a Ket. 6. § (2) bekezdésében foglalt alapelvi szabályra. Hivatkozott a Fővárosi Bíróság 20.K.34.431/2007/11. számú ítéletére. Utalt még az alperes által más személyek méltányossági kérelme tárgyában hozott pozitív tartalmú határozatokra, hangoztatva, hogy az egyes ügyek releváns körülményei megegyeznek. További részletes indokolás nélkül, megsértett jogszabályi rendelkezésekként felhívta a Ket. 37. §-át, 102. § (2) bekezdését és 105. § (1)-(2) bekezdéseit is.