3019/2024. (I. 12.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 386. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a Kecskeméti Törvényszék 6.Pf.20.093/2023/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó jogi képviselője (dr. Csitos Eszter ügyvéd) útján az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és a 27. §-a alapján kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását.

[2] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege - a támadott bírósági határozatokban megállapított tényállás és az indítványozó előadása alapján - a következőképpen foglalható össze.

[3] Az indítványozó - az alapügy alperese - deviza alapú kölcsönszerződést kötött a felperes jogelődjével 2008. június 30-án személygépkocsi megvásárlása céljából. A szerződésben megállapodtak a havonta esedékes törlesztőrészlet összegében, valamint arról, hogy a deviza alapú finanszírozás esetén a törlesztőrészletek forintban fizetendő összege a devizanem árfolyam és kamat alakulásától függően változhat. Az erre vonatkozó tájékoztatót a szerződés, valamint az aktuális Üzletszabályzat is tartalmazta. Az indítványozó aláírásával kijelentette, hogy az Üzletszabályzatot átvette, megismerte, az abban foglaltakat kötelezőnek ismerte el. Az indítványozó által fizetendő törlesztőrészletek folyamatosan, hónapról hónapra emelkedtek. A felperesi jogelőd megállapította a tisztességtelenül felszámolt összeget, majd 2015. november 20-án kelt levelében a szerződés forintosítását ajánlotta fel, mely szerint a szerződés rögzített kamatozású, forintalapú lenne a jövőben. Az indítványozó a számára megismerhetővé tett ajánlatra nem válaszolt, így a szerződés módosítása hatályba lépett. Tekintettel arra, hogy az indítványozó 2016. március, április és május hónapra vonatkozóan nem tett eleget fizetési kötelezettségének, a felperesi jogelőd a szerződést azonnali hatállyal felmondta, a felmondásban közölt határidőn belül a panaszos tartozását nem egyenlítette ki. A felperesi jogelőd követelését az alapügy felperesére engedményezte, mely engedményezésről a felperes és a felperesi jogelőd közös nyilatkozatukban az indítványozót értesítették.

[4] 1.2. A felperes kölcsön és járulékainak megfizetése iránt indított eljárást a Kecskeméti Járásbíróságon. Az indítványozó ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, melyben - többek között - hivatkozott arra, hogy a szerződésből nem tűnt ki az, hogy a kölcsön deviza alapú finanszírozású, így a kamatemelés tisztességtelen volt a felperesi jogelőd megtévesztő tájékoztatása alapján. Az indítványozó tévedését állítása szerint maga a szerződés szövegezése okozta. A kérelem vitatta az összegszerűséget is, az nem volt összhangban az elszámolás adataival, a felperes jogosulatlanul számolt el bizonyos költségeket. Végezetül az alperesi ellenkérelem azt tartalmazta, hogy az utolsó teljesítésig, 2016 februárjáig túlfizetésben volt az eredetileg megkötött vételár összegéhez képest, a szerződés felmondása tehát meglátása szerint jogellenes volt.

[5] Az elsőfokú bíróság a keresetet a 14.P.20.845/2021/37. számú ítéletében elutasította, és kötelezte az indítványozót a tőke, az ezen összeg után járó ügyleti és késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére. A bíróság indokolásában kifejtette, hogy az indítványozó megtévesztésre vonatkozó megtámadási kifogása nem volt megalapozott, a szerződés nem havi fix törlesztőrészletű volt, a szerződés szövege tartalmazta, hogy a törlesztőrészlet összege változhat. A bíróság ítéletében áttekintette a szerződés összegszerűségére vonatkozó kimutatásokat, mely alapján megállapította, hogy a felperesi jogelőd az elszámolást megfelelően végezte el.

[6] 1.3. Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék a 6.Pf.20.093/2023/4. számú ítéletében az elsőfokú bíróság döntését helybenhagyta. Indokolásában rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó tényállást helytállóan állapította meg, az árfolyamkockázat viselésére vonatkozó tájékoztatása megfelelt a törvényi feltételeknek. Az elsőfokú ítéletben kifejtett jogi indokokkal teljes mértékben egyetértett, a fellebbezés alaptalan volt.

[7] 2. Az indítványozó a fent ismertetett előzményeket követően fordult alkotmányjogi panaszával az Alkotmánybírósághoz, mert álláspontja szerint az ügyében született bírósági döntés sérti az Alaptörvény I. cikk (1), II. cikk, XV. cikk (1), XXIV. cikk (1), XXVIII. cikk (1), (2), (7), valamint 25. cikk (1), 26. cikk (1), valamint a 28. cikk rendelkezéseit. Az alkotmányjogi panasz hivatkozik továbbá arra, hogy az ügyben alkalmazott polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 386. § (4) bekezdése sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1), valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdését.

[8] Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján az indítványozó a Pp. 386. § (4) bekezdésével - mely lehetővé teszi a másodfokú bíróság számára az elsőfokú bíróság indokaira történő utalás mellett a saját indokolás mellőzését - összefüggésben az Alaptörvény XXIV. cikk (1), valamint a XXVIII. cikk (1) bekezdésének sérelmét a következőkre hivatkozva állította. Ha az indokolási kötelezettséget a támadott jogszabályhely mellőzni engedi a jogorvoslati eljárásokban, akkor a pert kezdeményező személyek Alaptörvényben biztosított azon joga sérül, hogy megismerhessék a "bíróságok gondolkodását, jogi indokolását". Meglátása szerint az "indokolási kötelezettség kiváltása az elsőfokú bíróság döntésére utalással, vagy más precedensképes határozatra utalással nem szolgálja a jogértelmezés fejlődését, a jogvitának nem enged teret, ezáltal sérül a tisztességes eljárás joga." Az indítványozó a Pp. érintett szakaszának megsemmisítésétől azt várja, hogy az Alkotmánybíróság a bíróságokat érdemi munkára "kényszerítse", így "elvárt lehessen a szakmai szempontból is profin alátámasztott döntés és indokolás".

[9] Az Abtv. 27. §-a alapján benyújtott alkotmányjogi panasz az Alaptörvény I. cikk, II. cikk, XV. cikk XXVIII. cikk (1), (2), (7), valamint a 25. cikk (1) bekezdése, 26. cikk (1) bekezdése, és 28. cikk sérelmével összefüggésben a következőkre hivatkozik. A másodfokú bíróság eljárása meglátása szerint érdeminek nem mondható, az ítéletnek érdemi indokolása nincs, az nem idézi pontosan az elsőfokú bíróság döntését, sem a panaszos érveit. Az ügyben eljáró másodfokú bíróság felületessége és részlehajlása nyomon követhető abból, hogy olyan kúriai ítéletre utal, mely szerinte "nem tartozik a tényleges, vitatott kérdéskörhöz", "ez nem minősül igazságszolgáltatási tevékenységnek, ez pusztán csak látszat".

[10] 3. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv.-ben foglalt, a panaszok befogadhatóságára vonatkozó kritériumoknak. Az Abtv. 56. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság az ügyrendjében meghatározottak szerinti tanácsban eljárva dönt az alkotmányjogi panasz befogadásáról. A (2) bekezdés alapján a tanács mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, ezek között a 26-27. § szerinti érintettséget, az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmét, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. A (3) bekezdés úgy rendelkezik, hogy a befogadás visszautasítása esetén a tanács rövidített indokolással ellátott végzést hoz, amelyben megjelöli a visszautasítás indokát.

[11] Az Alkotmánybíróság vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a határidőben érkezett alkotmányjogi panasz az alábbiak szerint nem fogadható be.

[12] 3.1. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján előterjesztett alkotmányjogi panasszal összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket állapítja meg. Az Abtv. 31. § (1) bekezdése szerint, ha egy ügyben alkotmányjogi panasz alapján a jogszabályi rendelkezés Alaptörvénnyel való összhangjáról az Alkotmánybíróság már döntött, ugyanazon jogszabályra, illetve jogszabályi rendelkezésre és ugyanazon Alaptörvényben biztosított jogra, valamint azonos alkotmányjogi összefüggésre hivatkozva alkotmánybírósági eljárásnak nincs helye. Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak abban kellett dönteni, hogy az indítvány ezen része az Abtv. 31. § (1) bekezdése alapján ítélt dolognak (res iudicata) minősül-e a Pp. 386. § (4) bekezdése tisztességes eljáráshoz való jog tekintetében. Az Alkotmánybíróság a 3133/2020. (V. 15.) AB határozatában érdemben bírálta el az érintett jogszabályi rendelkezést az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésének részét képező indokolt bírói döntéshez való jog vonatkozásában. Az AB határozat az indítványozó által felvetett problémával összefüggésben megállapította, hogy "az egyszerűsített indokolás is a másodfokú bíróság indokolása, amely azonban érdemben azonos az elsőfokú bíróság indokolásával. Az tehát éppúgy a fellebbezés elbírálása, mintha a másodfokú bíróság indokai eltérnének az elsőfokú határozat indokolásától. Az egyszerűsített indokolás - habár önálló, saját indokokat nem tartalmaz, de együtt olvasandó az elsőfokú döntés indokolásával - egyik felet sem zárja el a döntés indokainak megismerésétől." (3133/2020. (V. 15.) AB határozat, Indokolás [18]) Tekintettel a fent kifejtettekre, ítélt dolog állapítható meg, amely így az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatának akadályát képezte.

[13] Az indítványozó a Pp. 386. § (4) bekezdésével összefüggésben hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére is. Az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése a hatósági eljárások vonatkozásában fogalmazza meg a tisztességes eljárás követelményét, ennélfogva a támadott jogszabályhely és ezen alaptörvényi rendelkezés között nincsen összefüggés.

[14] 3.2. Az Alkotmánybíróság az indítványozó Abtv. 27. §-a alapján benyújtott indítványával összefüggésben a következőket állapítja meg. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia, az 52. § (1b) bekezdése pedig meghatározza, mikor tekinthető a kérelem határozottnak. E rendelkezésnek megfelelően a kérelem többek között akkor határozott, ha tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]; továbbá indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabály, jogszabályi rendelkezés, bírói döntés vagy miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdésében előírt feltételeinek az indítvány - az alábbiak szerint - csak részben felel meg. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Kecskeméti Törvényszék 6.Pf.20.093/2023/4. számú ítélete alkotmányossági vizsgálatát kérte: megjelölte a támadott ítéletet, valamint hivatkozott az Alaptörvény I. cikk (1), II. cikk, XV. cikk (1), XXIV. cikk (1), XXVIII. cikk (1), (2), (7), valamint 25. cikk (1), 26. cikk (1) bekezdésének, valamint a 28. cikk sérelmére. Az indítványozó azonban a támadott ítélet vélt alaptörvény-ellenességére vonatkozóan semmilyen alkotmányjogilag értékelhető indokolást nem adott elő. E tekintetben tehát az alkotmányjogi panasz a határozott kérelem Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában felsorolt kritériumoknak nem felel meg, így azt az Alkotmánybíróság a támadott ítélet állított alaptörvény-ellenességét érdemben nem vizsgálta. Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy az, hogy az indítványozó az egyébként megindokolt bírósági döntést tévesnek tartja, nem tekinthető az eljárás tisztességessége követelményrendszerén belül értékelhető alkotmányossági kérdésnek (3065/2021. (II. 19.) AB végzés, Indokolás [17]; 3400/2023. (VII. 27.) AB végzés, Indokolás [18]).

[15] Az Alkotmánybíróság megjegyzi továbbá, hogy gyakorlata értelmében az Alaptörvény 28. cikkében foglalt, a bíróságoknak címzett jogértelmezési segédszabály nem tekinthető olyan Alaptörvényben biztosított jognak, amelynek sérelmére hivatkozva alkotmányjogi panaszt lehetne benyújtani (3084/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [6]; 3176/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]). Hasonlóan a 25. cikk (1), a 26. cikk (1) bekezdése sem Alaptörvényben biztosított jogot tartalmaz. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a részében sem felel meg a befogadhatóság feltételeinek, mert a mondott alaptörvényi szabályok nem minősülnek az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogának. Az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem felel meg az Abtv. szerinti feltételnek [Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja], így az alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatának nincs helye.

[16] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz nem felel meg részben az Abtv. 27. § (1) bekezdésében, valamint az Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) és e) pontjában foglalt követelményeknek, ezért nem fogadható be. Az Alkotmánybíróság erre tekintettel az alkotmányjogi panaszt, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés b) és h) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2023. december 12.

Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Lomnici Zoltán s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Patyi András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Salamon László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó Marcel s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1462/2023.