A Kúria Mfv.10425/2014/1. számú precedensképes határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Sztojkoné dr. Hajdu Edit, Tallián Blanka

Mfv.I.10.425/2014/5.

A Kúria a dr. Tóth Gábor László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Viszló László ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.554/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.233/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. május 27. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.233/2013/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.554/2012/18. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2012. november 13-án azonnali hatályú felmondást közölt az alperessel. Ennek jogszerűsége jogkövetkezményeként keresetében az alperest felmondási időre járó távolléti díj, és végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni.

A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.554/2012/18. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illeték, és az előlegezett költség az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes varrónőként állt az alperes alkalmazásában. Előbb Ny.-n végzett munkát, majd az alperes a telephelyét D.-ra helyezte át. Ettől az időponttól kezdve a munkáltató a felperes és munkatársai részére egyoldalú kötelezettségvállalással biztosította a munkába járást a saját tulajdonú, illetve bérelt gépjárműveivel.

2012. július első hetében az alperes ügyvezetője közölte a felperessel, hogy a továbbiakban nem biztosítja a gépjárművel történő munkába járást. A felperes 2012. július 9-étől 2012. november 11-éig keresőképtelen volt. Az alperes a gépkocsival történő munkába járás biztosítását a többi munkavállalójára nézve is megszüntette, akik 2012. július 25-étől azt bérelt gépkocsival maguk oldják meg.

A felperes jogi képviselője 2012. augusztus 28-án kelt levelében kezdeményezte az alperesnél a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést, továbbá sérelmezte, miszerint az alperes üzenget, hogy a munkába járást maga oldja meg, amely költséges és időigényes is a rossz tömegközlekedés miatt.

2012. szeptember 12-én levélben kérte a tájékoztatást az alperestől, hogy biztosítja-e a felperes számára a cég által nyújtott utaztatást, vagy ezt megvonja, és ennek mi az oka. Közölte, hogy a tájékoztatás elmaradását súlyos szerződésszegő magatartásnak tekinti, amely esetben rendkívüli felmondásra kerülhet sor.

Ezt követően még több levelet is intézett a felperes az alpereshez, majd 2012. november 12-én közölte, hogy a 2012. szeptember 12-én kelt levelében feltett kérdésre vár választ, továbbá hogy a keresőképtelensége 2012. november 12-éig tart.

A felperes 2012. november 5-én kelt azonnali hatályú felmondást kézbesített az alperes részére 2012. november 13-án az 2012. évi I. törvény (Mt.) 78.§ (1) bekezdés b) pontjára alapítottan. Ennek indokolása szerint: „a munkáltató olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fennállását lehetetlenné teszi … E magatartása abban nyilvánul meg, hogy a korábban Ny.-n működő üzem D.-ra történő áthelyezését követően a részemre biztosított munkába járás lehetőségét előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül megvonta. A jogi képviselőm 2012. augusztus 28-án egyeztetést kezdeményezett a jogellenes helyzet megoldására, mivel lépésével ellehetetlenítette a munkaviszonyomat. Egészségi - elsősorban mentális állapotomban - olyan mértékű romlást idézett elő a munkáltatói magatartás, hogy tartósan betegállományba kényszerültem. Ez alatt többszöri levélváltásra sem voltak hajlandóak sem érdemben nyilatkozni, sem személyes megbeszélésre időpontot adni. A munkáltató - többszöri figyelmeztetés ellenére - huzamos ideje, 2012. augusztus 28. óta folyamatosan mind a mai napig tanúsítja a fenti, munkaviszony fenntartását ellehetetlenítő magatartását".

Az elsőfokú bíróság a 2012. évi I. törvény (Mt.) 78. §, 6. § (2) bekezdés, 16. §, 22. § rendelkezései alapján megalapozatlannak találta a felperes keresetét.

Megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló az arra nyitvaálló tizenöt napos szubjektív határidőn belül gyakorolta, mert annak indoka jogellenes állapot fenntartása volt, így annak fennállta alatt késedelembe a munkavállaló nem eshetett.

A felperes nyilatkozatát arra hivatkozva tette meg, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalását a munkáltató előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül visszavonta. Önmagában az, hogy az alperes - nyilatkozata szerint - a növekvő közterhek miatt a továbbiakban nem biztosította a munkavállalói részére a munkába járást, nem minősül jogszerűtlen intézkedésnek. A kötelezettségvállalás felmondására az Mt. 16. §-a lehetőséget biztosít. Arra a felperes sem az azonnali hatályú felmondásban, sem az eljárás során nem hivatkozott, hogy nem állnak fenn a kötelezettségvállalás felmondásának a feltételei.

Az Mt. 22. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a jognyilatkozatát alaki kötöttség nélkül megtehette. A felperes pedig nem intézett az alpereshez kérelmet arra vonatkozóan, hogy kéri a nyilatkozat írásba foglalását. A leveleiben arról kért tájékoztatást, hogy az utaztatás lehetőségét az alperes megvonja-e. Arról azonban a döntés 2012. július elején megtörtént, és ekkor a felperessel azt közölte is a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondásban a felperes nem sérelmezte, hogy a munkáltató intézkedése az írásba foglalás hiánya miatt jogellenes. Így e körülmény a felmondás jogszerűségére nem hat ki.

A felperes az azonnali hatályú felmondásban alaptalanul sérelmezte, hogy a munkáltató egyeztetés nélkül olyan helyzetbe hozta, hogy a munkaviszony fenntartása ellehetetlenült, mert az Mt. 6. § (2) bekezdésben foglalt együttműködési kötelezettségét a munkáltató megszegte. Ez azonban nem volt megállapítható, mert az alperes törvényes képviselője közölte a felperessel, hogy megvonja az utaztatás lehetőségét, a felperes tehát tudta, milyen feltételek mellett kell teljesíteni a munkaszerződésből fakadó kötelezettségeit. Így nem volt megállapítható, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségszegése vezetett a felperesi munkaviszony fenntartásának ellehetetlenüléséhez. Az, hogy a megkeresései után az egyeztetések elmaradtak, nem tekinthető olyan lényeges és súlyos munkáltatói kötelezettségszegésnek, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozná. A felperest a munkaviszony megszüntetéséig hátrány nem érte, és emellett objektíven sem volt a fentiek szerint lehetetlen a munkaviszony folytatása.