Tippek

Tartalomjegyzék nézet

Bármelyik címsorra duplán kattintva megjelenítheti a dokumentum tartalomjegyzékét.

Visszaváltás: ugyanúgy dupla kattintással.

...Bővebben...

Bíró, ügytárgy keresése

KISFILM! Hogyan tud rákeresni egy bíró ítéleteire, és azokat hogyan tudja tovább szűkíteni ügytárgy szerint.

...Bővebben...

Közhiteles cégkivonat

Lekérhet egyszerű és közhiteles cégkivonatot is.

...Bővebben...

PREC, BH stb. ikonok elrejtése

A kapcsolódó dokumentumok ikonjainak megjelenítését kikapcsolhatja -> így csak a normaszöveg marad a képernyőn.

...Bővebben...

Keresés "Elvi tartalomban"

A döntvények bíróság által kiemelt Elvi tartalmában közvetlenül kereshet.

...Bővebben...

Mínusz jel keresésben

'-' jel szavak elé írásával ezeket a szavakat kizárja a találati listából.                               

...Bővebben...

Link jogszabályhelyre

KISFILM! Hogyan tud linket kinyerni egy jogszabályhelyre, bekezdésre, pontra!

...Bővebben...

BH-kban bírónévre, ügytárgyra

keresés: a BH-k címébe ezt az adatot is beleírjuk. ...Bővebben...

Egy bíró ítéletei

HANGGAL! A KISFILMBEN megmutatjuk, hogyan tudja áttekinteni egy bíró valamennyi ítéletét!                    

...Bővebben...

Jogszabály paragrafusára ugrás

Nézze meg a KISFILMET, amelyben megmutatjuk, hogyan tud a keresőből egy jogszabály valamely §-ára ugrani. Érdemes hangot ráadni.

...Bővebben...

Önnek 2 Jogkódexe van!

Két Jogkódex, dupla lehetőség! KISFILMÜNKBŐL fedezze fel a telepített és a webes verzió előnyeit!

...Bővebben...

EH 2015.10.M20 A munkáltató az egyoldalú kötelezettségvállalással ingyenesen biztosított munkába járási lehetőséget jogszerűen megszüntetheti [2012. évi I. tv. 16. §, 22. § (1), (4), (5) bek.].

[1]A felperes 2012. november 13-án azonnali hatályú felmondást közölt az alperessel. Ennek jogszerűsége jogkövetkezményeként keresetében az alperest felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni.

[2]A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[3]Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes varrónőként állt az alperes alkalmazásában. Előbb Ny.-en végzett munkát, majd az alperes a telephelyét D.-re helyezte át. Ettől az időponttól kezdve a munkáltató a felperes és munkatársai részére egyoldalú kötelezettségvállalással biztosította a munkába járást a saját tulajdonú, illetve bérelt gépjárműveivel.

[4]2012. július első hetében az alperes ügyvezetője közölte a felperessel, hogy a továbbiakban nem biztosítja a gépjárművel történő munkába járást. A felperes 2012. július 9-től 2012. november 11-ig keresőképtelen volt. Az alperes a gépkocsival történő munkába járás biztosítását a többi munkavállalójára nézve is megszüntette, akik 2012. július 25-től azt bérelt gépkocsival maguk oldják meg.

[5]A felperes jogi képviselője 2012. augusztus 28-án kelt levelében kezdeményezte az alperesnél a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést, továbbá sérelmezte, miszerint az alperes üzenget, hogy a munkába járást maga oldja meg, amely költséges és időigényes is a rossz tömegközlekedés miatt.

[6]2012. szeptember 12-én levélben kérte a tájékoztatást az alperestől, hogy biztosítja-e számára a cég által nyújtott utaztatást, vagy ezt megvonja, és ennek mi az oka. Közölte, hogy a tájékoztatás elmaradását súlyos szerződésszegő magatartásnak tekinti, amely esetben rendkívüli felmondásra kerülhet sor.

[7]Ezt követően még több levelet is intézett a felperes az alpereshez, majd 2012. november 12-én közölte, hogy a 2012. szeptember 12-én kelt levelében feltett kérdésre vár választ, továbbá hogy a keresőképtelensége 2012. november 12-ig tart.

[8]A felperes 2012. november 5-én kelt azonnali hatályú felmondást kézbesített az alperes részére 2012. november 13-án az 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés b) pontjára alapítottan. Ennek indokolása szerint: "a munkáltató olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fennállását lehetetlenné teszi [...] a részemre biztosított munkába járás lehetőségét előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül megvonta. A jogi képviselőm 2012. augusztus 28-án egyeztetést kezdeményezett a jogellenes helyzet megoldására, mivel lépésével ellehetetlenítette a munkaviszonyomat. Egészségi [...] állapotomban olyan mértékű romlást idézett elő a munkáltatói magatartás, hogy tartósan betegállományba kényszerültem. Ez alatt többszöri levélváltásra sem voltak hajlandóak sem érdemben nyilatkozni, sem személyes megbeszélésre időpontot adni. A munkáltató - többszöri figyelmeztetés ellenére - huzamos ideje, 2012. augusztus 28. óta folyamatosan mind a mai napig tanúsítja a fenti, munkaviszony fenntartását ellehetetlenítő magatartását".

[9]Az elsőfokú bíróság a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. §, 6. § (2) bekezdés, 16. §, 22. § rendelkezései alapján megalapozatlannak találta a felperes keresetét.

[10]Megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló az arra nyitva álló tizenöt napos szubjektív határidőn belül gyakorolta, mert annak indoka jogellenes állapot fenntartása volt, így annak fennállta alatt késedelembe a munkavállaló nem eshetett.

[11]A felperes a nyilatkozatát arra hivatkozva tette meg, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalását a munkáltató előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül visszavonta. Önmagában az, hogy az alperes - nyilatkozata szerint - a növekvő közterhek miatt a továbbiakban nem biztosította a munkavállalói részére a munkába járást, nem minősül jogszerűtlen intézkedésnek. A kötelezettségvállalás felmondására az Mt. 16. §-a lehetőséget biztosít. Arra a felperes sem az azonnali hatályú felmondásban, sem az eljárás során nem hivatkozott, hogy nem állnak fenn a kötelezettségvállalás felmondásának a feltételei.

[12]Az Mt. 22. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a jognyilatkozatát alaki kötöttség nélkül megtehette. A felperes pedig nem intézett az alpereshez kérelmet arra vonatkozóan, hogy kéri a nyilatkozat írásba foglalását. A leveleiben arról kért tájékoztatást, hogy az utaztatás lehetőségét az alperes megvonja-e. Arról azonban a döntés 2012. július elején megtörtént, és ekkor a felperessel azt közölte is a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondásban a felperes nem sérelmezte, hogy a munkáltató intézkedése az írásba foglalás hiánya miatt jogellenes. Így e körülmény a felmondás jogszerűségére nem hat ki.

[13]A felperes az azonnali hatályú felmondásban alaptalanul sérelmezte, hogy a munkáltató egyeztetés nélkül olyan helyzetbe hozta, hogy a munkaviszony fenntartása ellehetetlenült, mert az Mt. 6. § (2) bekezdésben foglalt együttműködési kötelezettségét a munkáltató megszegte. Ez azonban nem volt megállapítható, mert az alperes törvényes képviselője közölte a felperessel, hogy megvonja az utaztatás lehetőségét, a felperes tehát tudta, milyen feltételek mellett kell teljesíteni a munkaszerződésből fakadó kötelezettségeit. Így nem volt megállapítható, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségszegése vezetett a felperesi munkaviszony fenntartásának ellehetetlenüléséhez. Az, hogy a megkeresései után az egyeztetések elmaradtak, nem tekinthető olyan lényeges és súlyos munkáltatói kötelezettségszegésnek, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozná. A felperest a munkaviszony megszüntetéséig hátrány nem érte, és emellett objektíven sem volt a fentiek szerint lehetetlen a munkaviszony folytatása.

[14]A meghallgatott tanúk nem támasztották alá a felperes állítását, miszerint a munkáltató kizárólag az ő személyére vonatkozóan, diszkriminatív jelleggel szüntette meg a gépkocsival történő munkába járás biztosítását. A felperes azonban az azonnali hatályú felmondásban e körülményre indokként nem hivatkozott.

[15]Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés, valamint első- és másodfokú perköltség megfizetésére.

[16]A törvényszék rögzítette, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a körben, hogy a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdése szerinti kötelezettségszegéseket valósított meg, tehát az azonnali hatályú felmondás indokolásában közöltek a valóságnak megfelelnek, és e körülmények jogszerűen megalapozzák a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését.

[17]Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ában foglaltakat megsértette.

[18]Azt helyesen vizsgálta, hogy a kötelezettséget vál­laló munkáltató a jognyilatkozatát milyen alaki formában teheti meg. Általában a jognyilatkozatot az Mt. 22. § (1) bekezdése alapján alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, azonban ha a munkavállaló kéri, akkor a munkáltató részéről a jognyilatkozat írásba foglalása kötelező.

[19]Az elsőfokú bírósággal szemben a törvényszék megállapította, hogy a felperes a 2012. szeptember 12-i levélben írásbeli közlést kért a munkáltatótól, miszerint biztosítja-e a számára a korábbiak szerint a cég által nyújtott utaztatást, vagy ezt a juttatást megvonja, és mi ennek az oka. 2012. október 1-jén ismételten kérte az írásbeli tájékoztatást a fentiekre vonatkozóan. A levelek tartalmukban tehát az egyoldalú kötelezettségvállalás megvonására irányuló intézkedés írásba foglalása iránti kérelemnek minősülnek, amelyet az Mt. 22. § (1) és (5) bekezdése alapján a 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a felperes előterjeszthetett.

[20]A munkáltató nem vitatottan ezen írásbeli kérelmeknek nem tett eleget, érdemi nyilatkozatot nem is tett a munkavállaló irányába, ezzel együtt az együttműködési kötelezettségét is megszegte, továbbá beállt az Mt. 22. § (4) bekezdésben írt jogkövetkezmény, vagyis az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen [Mt. 22. § (1) bekezdés].

[21]A törvényszék nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint egyébként sem eredményezné az alperes sérelmezett intézkedésének jogellenességét az írásbeliség megsértése, ugyanis az a felmondásban indokként nem szerepelt. Jelen esetben erre külön hivatkoznia az azonnali hatályú felmondásban nem kellett a felperesnek, ugyanis az írásbeliség megsértése a jogszabály rendelkezésénél fogva eredményezte a jognyilatkozat érvénytelenségét.

[22]A rendelkezésre álló peranyag adatai alátámasztották, hogy a felperesnek a tömegközlekedéssel a munkába járása megnehezedett, ellehetetlenült, tehát a munkáltató egyeztetés nélküli intézkedése olyan helyzetet teremtett a felperes számára, hogy a munkaviszony fenntartása is nehézségekbe ütközött. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy az Mt. 6. § (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget a munkáltató megszegte, amikor az intézkedés egyoldalú, egyeztetés nélküli visszavonását követően a megfelelő munkabeosztást esetleges szerződésmódosítással nem segítette.

[23]Mindezek alapján a törvényszék megállapította, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű, ezért ennek jogkövetkezményeiben marasztalta az alperest.

[24]Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte.

[25]A törvényszék döntésével megsértette az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat.

[26]Sem munkaszerződés, sem munkaviszonyra vonatkozó szabály nem biztosít alanyi jogot a munkavállalók számára a lakhely és a munkahely közötti szállításra. Valótlanul állította a felperes, hogy az alperes nem tájékoztatta őt a szolgáltatás megszűnéséről. Önmagában az, hogy a szóbeli közlés magyarázata nem került írásba foglalásra, nem alapozhatja meg az azonnali hatályú felmondást. A munkavállaló ismerte a munkáltatói döntést, annak indokait, későbbi magatartása nem az új helyzethez történő alkalmazkodásra, hanem az azonnali hatályú felmondás előkészítésére irányult.

[27]Önmagában az írásbeliség elmaradása nem tekinthető olyan munkáltatói mulasztásnak, amely a munkaviszony további fenntartását ellehetetlenítené. A felperesnek kötelessége lett volna a munkába járását megoldani, ehhez akár rugalmas munkakezdéssel a munkáltató is a segítségére lett volna. A felperes a táppénz leteltét követően az első munkanapon meg sem próbált bejutni a munkahelyére, és mivel nem jöttek érte, beadta az azonnali hatályú felmondását.

[28]A felmondás jogát a felperes a szolgáltatás megvonása tekintetében a szubjektív határidőn túl gyakorolta.

[29]Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy a felperes nem kérte a szóbeli közlés írásbeli megerősítését.

[30]Nem lett volna semmilyen akadálya a felperes munkavégzésének, még ha a szállítás elmaradása esetleg kényelmetlen volt is a részére.

[31]A felperes volt az, aki nem próbált meg együttműködni, nyilvánvaló szándéka a munkáltatói felmondás kikényszerítése volt. Ennek hiányában próbálta meg az azonnali hatályú felmondás jogintézményével visszaélve fizetésre kényszeríteni a munkáltatót.

[32]Téves a törvényszék értelmezése, miszerint a munkáltató szolgáltatásának megszüntetésére tett egyoldalú döntés érvénytelen, mivel a későbbiek során annak okára nem adott írásbeli választ. Jelen esetben a munkáltató jogszerű döntést hozott, a munkavállalókkal azt közölte, a döntés teljesedésbe ment.

[33]A felperes kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott, ezért a törvényszék nem terjeszkedhetett túl a felmondás keretein, és döntését a teljes Mt. 78. § rendelkezéseire nem alapozhatta. A 78. § (1) bekezdés b) pontja a munkaviszony fenntartásának ellehetetlenülésére, és nem valamilyen munkaviszonyból származó kötelezettsége megszegésére utalt. Jelen esetben a törvényben rögzített konjunktív feltételek együttes megléte az a) pont vonatkozásában hiányzott.

[34]A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[35]A felülvizsgálati kérelem alapos.

[36]A felülvizsgálati kérelemben a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett kell előadni, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részeit bírálhatta el, amelyek a jogszabálynak megfelelnek (BH 1995.99/2.). Jogszabályhely megjelölése [Mt. 78. § (2) bekezdés, Mt. 5. §] hiányában az azonnali hatályú felmondás elkésettsége, illetve a felperes rendeltetésellenes joggyakorlása nem volt vizsgálat tárgyává tehető.

[37]A törvényszék ítélete önmagában azért nem jogszabálysértő, mert az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéről nemcsak az abban megjelölt 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra irányadó feltételek alapján döntött. A bírói gyakorlat szerint a jognyilatkozatot tartalma szerint kell elbírálni, attól függetlenül, hogy a fél a jogszabály mely pontjára hivatkozott (Mfv. I. 10.050/2004.).

[38]A per tárgyát a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűsége és ennek jogkövetkezményei képezték. Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a nyilatkozatot tevő felperest terhelte az azonnali hatályú felmondásban közölt indok valóságának, továbbá a jognyilatkozat jogszerűségének a bizonyítása.

[39]A felperes a felmondását arra alapította, hogy a munkáltató a részére biztosított munkába járási lehetőséget előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül megvonta, továbbá a felperes kezdeményezése ellenére nem volt hajlandó egyeztetni a helyzet megoldásával kapcsolatban, és a munkáltató döntése ellehetetlenítette a munkaviszonyt.

[40]Az azonnali hatályú felmondásában tehát a munkavállaló nem hivatkozott a munkáltatói intézkedés (azaz az egyoldalú kötelezettségvállalás felmondása) alaki érvénytelenségére. Csak a döntés meghozatalát megelőző, és a felperes által azt követően kezdeményezett egyeztetés elmaradását sérelmezte. Miután a perben a munkavállaló munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozata jogszerűségéről kellett dönteni, így alaptalan a törvényszék érvelése, miszerint a munkáltatói intézkedés alaki érvénytelenségére az azonnali hatályú felmondásban nem kellett a felperesnek hivatkoznia. Amennyiben ugyanis ez az azonnali hatályú felmondás okai között nem szerepelt, akkor nem is képezhette a jognyilatkozat alapját. A munkavállaló által tett jognyilatkozatra is irányadó az a bírói gyakorlat, miszerint utóbb az azonnali hatályú felmondás indokolása nem bővíthető.

[41]Az elsőfokú bíróság jogszerűen emelte ki, hogy a munkáltatónak az Mt. 16. §-a alapján lehetősége volt az egyoldalú kötelezettségvállalás azonnali hatályú felmondására [Mt. 16. § (2) bekezdés]. Arra, hogy ennek jogszabályi feltételei nem állnak fenn, sem a jognyilatkozatában, sem a perben a felperes nem hivatkozott, csak a döntés következményeit, valamint a döntés meghozatalát megelőző és azt követő tájékoztatási-együttműködési kötelezettség megsértését rótta fel a munkáltatónak.

[42]Alperes a döntése 2012. július 25-i hatálybalépését megelőzően közölte a felperessel, hogy nem biztosítja a munkába járását gépkocsival, így alaptalan az előzetes tájékoztatási kötelezettség megsértésére vonatkozó hivatkozása. A döntés közlését követően a felperes részéről az egyeztetésre irányuló kérelmek nem a helyzet kölcsönös, megállapodással való megoldására, hanem a döntés írásbeli megerősítésére és az ok közlésére irányultak. A felperes az azonnali hatályú felmondásban is hivatkozott, 2012. augusztus 28-i egyeztetést kezdeményező levelében nem az utazási körülmények megoldását, hanem a rendes felmondás feltételeivel közös megegyezéssel való munkaviszony megszüntetést kérte.

[43]Az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokok alapján tehát nem volt megállapítható a munkáltató részéről olyan mulasztás vagy magatartás, amely jogszerűen megalapozta volna a felperes által közölt azonnali hatályú felmondást.

[44]A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

(Kúria Mfv. I. 10.425/2014.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Tóth Gábor László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Viszló László ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 5.M.554/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.233/2013/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2015. május 27. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.21.233/2013/3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.554/2012. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

I n d o k o l á s

A felperes 2012. november 13-án azonnali hatályú felmondást közölt az alperessel. Ennek jogszerűsége jogkövetkezményeként keresetében az alperest felmondási időre járó távolléti díj, és végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni.

A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a le nem rótt kereseti illeték, és az előlegezett költség az állam terhén marad.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes varrónőként állt az alperes alkalmazásában. Előbb Ny-en végzett munkát, majd az alperes a telephelyét D-re helyezte át. Ettől az időponttól kezdve a munkáltató a felperes és munkatársai részére egyoldalú kötelezettségvállalással biztosította a munkába járást a saját tulajdonú, illetve bérelt gépjárműveivel.

2012. július első hetében az alperes ügyvezetője közölte a felperessel, hogy a továbbiakban nem biztosítja a gépjárművel történő munkába járást. A felperes 2012. július 9-étől 2012. november 11-éig keresőképtelen volt. Az alperes a gépkocsival történő munkába járás biztosítását a többi munkavállalójára nézve is megszüntette, akik 2012. július 25-étől azt bérelt gépkocsival maguk oldják meg.

A felperes jogi képviselője 2012. augusztus 28-án kelt levelében kezdeményezte az alperesnél a közös megegyezéssel történő munkaviszony megszüntetést, továbbá sérelmezte, miszerint az alperes üzenget, hogy a munkába járást maga oldja meg, amely költséges és időigényes is a rossz tömegközlekedés miatt.

2012. szeptember 12-én levélben kérte a tájékoztatást az alperestől, hogy biztosítja-e a felperes számára a cég által nyújtott utaztatást, vagy ezt megvonja, és ennek mi az oka. Közölte, hogy a tájékoztatás elmaradását súlyos szerződésszegő magatartásnak tekinti, amely esetben rendkívüli felmondásra kerülhet sor.

Ezt követően még több levelet is intézett a felperes az alpereshez, majd 2012. november 12-én közölte, hogy a 2012. szeptember 12-én kelt levelében feltett kérdésre vár választ, továbbá hogy a keresőképtelensége 2012. november 12-éig tart.

A felperes 2012. november 5-én kelt azonnali hatályú felmondást kézbesített az alperes részére 2012. november 13-án az 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78.§ (1) bekezdés b) pontjára alapítottan. Ennek indokolása szerint: "a munkáltató olyan magatartást tanúsít, ami a munkaviszony fennállását lehetetlenné teszi ... E magatartása abban nyilvánul meg, hogy a korábban Ny-en működő üzem Dágra történő áthelyezését követően a részemre biztosított munkába járás lehetőségét előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül megvonta. A jogi képviselőm 2012. augusztus 28-án egyeztetést kezdeményezett a jogellenes helyzet megoldására, mivel lépésével ellehetetlenítette a munkaviszonyomat. Egészségi - elsősorban mentális állapotomban - olyan mértékű romlást idézett elő a munkáltatói magatartás, hogy tartósan betegállományba kényszerültem. Ez alatt többszöri levélváltásra sem voltak hajlandóak sem érdemben nyilatkozni, sem személyes megbeszélésre időpontot adni. A munkáltató - többszöri figyelmeztetés ellenére - huzamos ideje, 2012. augusztus 28. óta folyamatosan mind a mai napig tanúsítja a fenti, munkaviszony fenntartását ellehetetlenítő magatartását".

Az elsőfokú bíróság a 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. §, 6. § (2) bekezdés, 16. §, 22. § rendelkezései alapján megalapozatlannak találta a felperes keresetét.

Megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondás jogát a munkavállaló az arra nyitvaálló tizenöt napos szubjektív határidőn belül gyakorolta, mert annak indoka jogellenes állapot fenntartása volt, így annak fennállta alatt késedelembe a munkavállaló nem eshetett.

A felperes nyilatkozatát arra hivatkozva tette meg, hogy az egyoldalú kötelezettségvállalását a munkáltató előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül visszavonta. Önmagában az, hogy az alperes - nyilatkozata szerint - a növekvő közterhek miatt a továbbiakban nem biztosította a munkavállalói részére a munkába járást, nem minősül jogszerűtlen intézkedésnek. A kötelezettségvállalás felmondására az Mt. 16. §-a lehetőséget biztosít. Arra a felperes sem az azonnali hatályú felmondásban, sem az eljárás során nem hivatkozott, hogy nem állnak fenn a kötelezettségvállalás felmondásának a feltételei.

Az Mt. 22. § (1) bekezdése alapján a munkáltató a jognyilatkozatát alaki kötöttség nélkül megtehette. A felperes pedig nem intézett az alpereshez kérelmet arra vonatkozóan, hogy kéri a nyilatkozat írásba foglalását. A leveleiben arról kért tájékoztatást, hogy az utaztatás lehetőségét az alperes megvonja-e. Arról azonban a döntés 2012. július elején megtörtént, és ekkor a felperessel azt közölte is a munkáltató. Az azonnali hatályú felmondásban a felperes nem sérelmezte, hogy a munkáltató intézkedése az írásba foglalás hiánya miatt jogellenes. Így e körülmény a felmondás jogszerűségére nem hat ki.

A felperes az azonnali hatályú felmondásban alaptalanul sérelmezte, hogy a munkáltató egyeztetés nélkül olyan helyzetbe hozta, hogy a munkaviszony fenntartása ellehetetlenült, mert az Mt. 6. § (2) bekezdésben foglalt együttműködési kötelezettségét a munkáltató megszegte. Ez azonban nem volt megállapítható, mert az alperes törvényes képviselője közölte a felperessel, hogy megvonja az utaztatás lehetőségét, a felperes tehát tudta, milyen feltételek mellett kell teljesíteni a munkaszerződésből fakadó kötelezettségeit. Így nem volt megállapítható, hogy a munkáltató együttműködési kötelezettségszegése vezetett a felperesi munkaviszony fenntartásának ellehetetlenüléséhez. Az, hogy a megkeresései után az egyeztetések elmaradtak, nem tekinthető olyan lényeges és súlyos munkáltatói kötelezettségszegésnek, amely az azonnali hatályú felmondást megalapozná. A felperest a munkaviszony megszüntetéséig hátrány nem érte, és emellett objektíven sem volt a fentiek szerint lehetetlen a munkaviszony folytatása.

A meghallgatott tanúk nem támasztották alá a felperes állítását, miszerint a munkáltató kizárólag az ő személyére vonatkozóan, diszkriminatív jelleggel szüntette meg a gépkocsival történő munkába járás biztosítását. A felperes azonban az azonnali hatályú felmondásban e körülményre indokként nem hivatkozott.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta, kötelezte az alperest a felperes javára felmondási időre járó távolléti díj és végkielégítés, valamint első- és másodfokú perköltség megfizetésére, míg az alperest az állam javára elsőfokú és fellebbezési illeték viselésére.

A törvényszék rögzítette, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a körben, hogy a munkáltató az Mt. 78. § (1) bekezdés szerinti kötelezettségszegéseket valósított meg, tehát az azonnali hatályú felmondás indokolásában közöltek a valóságnak megfelelnek, és e körülmények jogszerűen megalapozzák a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését.

Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. 206. §-ban foglaltakat megsértette.

Azt helyesen vizsgálta, hogy a kötelezettséget vállaló munkáltató a jognyilatkozatát milyen alaki formában teheti meg. Általában a jognyilatkozatot az Mt. 22. § (1) bekezdés alapján alaki kötöttség nélkül lehet megtenni, azonban ha a munkavállaló kéri, akkor a munkáltató részéről a jognyilatkozat írásba foglalása kötelező.

Az elsőfokú bírósággal szemben a törvényszék megállapította, hogy a felperes a 2012. szeptember 12-ei levélben írásbeli közlést kért a munkáltatótól, miszerint biztosítja-e a számára a korábbiak szerint a cég által nyújtott utaztatást, vagy ezt a juttatást megvonja, és mi ennek az oka. 2012. október 1-jén ismételten kérte az írásbeli tájékoztatást a fentiekre vonatkozóan. A levelek tartalmukban tehát az egyoldalú kötelezettségvállalás megvonására irányuló intézkedés írásba foglalása iránti kérelemnek minősülnek, amelyet az Mt. 22. § (1) bekezdés és (5) bekezdés alapján a 6 hónapos jogvesztő határidőn belül a felperes előterjeszthetett.

A munkáltató nem vitatottan ezen írásbeli kérelmeknek nem tett eleget, érdemi nyilatkozatot nem is tett a munkavállaló irányába, ezzel együtt az együttműködési kötelezettségét is megszegte, továbbá beállt az Mt. 22. § (4) bekezdésben írt jogkövetkezmény, vagyis az alaki kötöttség megsértésével tett jognyilatkozat érvénytelen [Mt. 22. § (1) bekezdés].

A törvényszék nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint egyébként sem eredményezné az alperes sérelmezett intézkedésének jogellenességét az írásbeliség megsértése, ugyanis az a felmondásban indokként nem szerepelt. Jelen esetben erre külön hivatkoznia az azonnali hatályú felmondásban nem kellett a felperesnek, ugyanis az írásbeliség megsértése a jogszabály rendelkezésénél fogva eredményezte a jognyilatkozat érvénytelenségét.

A rendelkezésre álló peranyag adatai alátámasztották, hogy a felperesnek a tömegközlekedéssel a munkába járása megnehezedett, ellehetetlenült, tehát a munkáltató egyeztetés nélküli intézkedése olyan helyzetet teremtett a felperes számára, hogy a munkaviszony fenntartása is nehézségekbe ütközött. Helyesen hivatkozott a felperes arra, hogy az Mt. 6. § (2) bekezdésében foglalt együttműködési kötelezettséget a munkáltató megszegte, amikor az intézkedés egyoldalú, egyeztetés nélküli visszavonását követően a megfelelő munkabeosztást esetleges szerződésmódosítással nem segítette.

Mindezek alapján a törvényszék megállapította, hogy a munkavállaló azonnali hatályú felmondása jogszerű, ezért ennek jogkövetkezményeiben marasztalta az alperest.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását", a felperes keresetének elutasítását és perköltségben való marasztalását kérte.

A törvényszék döntésével megsértette az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat.

Sem munkaszerződés, sem munkaviszonyra vonatkozó szabály nem biztosít alanyi jogot a munkavállalók számára a lakhely és a munkahely közti szállításra. Valótlanul állította a felperes, hogy az alperes nem tájékoztatta őt a szolgáltatás megszűnéséről. Önmagában az, hogy a szóbeli közlés magyarázata nem került írásba foglalásra, nem alapozhatja meg az azonnali hatályú felmondást. A munkavállaló ismerte a munkáltatói döntést, annak indokait, későbbi magatartása nem az új helyzethez történő alkalmazkodásra, hanem az azonnali hatályú felmondás előkészítésére irányult.

Önmagában az írásbeliség elmaradása nem tekinthető olyan munkáltatói mulasztásnak, amely a munkaviszony további fenntartását ellehetetlenítené. A felperesnek kötelessége lett volna a munkába járását megoldani, ehhez akár rugalmas munkakezdéssel a munkáltató is a segítségére lett volna. A felperes a táppénz leteltét követően az első munkanapon meg sem próbált bejutni a munkahelyére, és mivel nem jöttek érte, beadta az azonnali hatályú felmondását.

A felmondás jogát a felperes a szolgáltatás megvonása tekintetében a szubjektív határidőn túl gyakorolta.

Az elsőfokú bíróság állapította meg helyesen, hogy a felperes nem kérte a szóbeli közlés írásbeli megerősítését.

Nem lett volna semmilyen akadálya a felperes munkavégzésének, még ha a szállítás elmaradása esetleg kényelmetlen volt is a részére.

A felperes volt az, aki nem próbált meg együttműködni, nyilvánvaló szándéka a munkáltatói felmondás kikényszerítése volt. Ennek hiányában próbálta meg az azonnali hatályú felmondás jogintézményével visszaélve fizetésre kényszeríteni a munkáltatót.

Téves a törvényszék értelmezése, miszerint a munkáltató szolgáltatásának megszüntetésére tett egyoldalú döntés érvénytelen, mivel a későbbiek során annak okára nem adott írásbeli választ. Jelen esetben a munkáltató jogszerű döntést hozott, a munkavállalókkal azt közölte, a döntés teljesedésbe ment.

A felperes kizárólag az Mt. 78. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott, ezért a törvényszék nem terjeszkedhetett túl a felmondás keretein, és döntését a teljes Mt. 78. § rendelkezésire nem alapozhatta. A 78. § (1) bekezdés b) pontja a munkaviszony fenntartásának ellehetetlenülésére, és nem valamilyen munkaviszonyból származó kötelezettsége megszegésére utalt. Jelen esetben a törvényben rögzített konjunktív feltételek együttes megléte az a) pont vonatkozásában hiányzott.

A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A felülvizsgálati kérelem alapos.

A felülvizsgálati kérelemben a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett kell előadni, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek csak azon részeit bírálhatta el, amelyek a jogszabálynak megfelelnek (BH 1995.99/2.). Jogszabályhely megjelölése [Mt. 78. § (2) bekezdés, Mt. 5. §] hiányában az azonnali hatályú felmondás elkésettsége, illetve a felperes rendeltetésellenes joggyakorlása nem volt vizsgálat tárgyává tehető.

A törvényszék ítélete önmagában azért nem jogszabálysértő, mert az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéről nemcsak az abban megjelölt 78. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra irányadó feltételek alapján döntött. A bírói gyakorlat szerint a jognyilatkozatot tartalma szerint kell elbírálni attól függetlenül, hogy a fél mely pontra hivatkozott (Mfv.I.10.050/2004.).

A per tárgyát a munkavállaló által közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűsége és ennek jogkövetkezményei képezték. Az Mt. 64. § (2) bekezdés alapján a nyilatkozatot tevő felperest terhelte az azonnali hatályú felmondásban közölt indok valóságának, továbbá a jognyilatkozat jogszerűségének a bizonyítása.

A felperes a felmondását arra alapította, hogy a munkáltató a részére biztosított munkába járási lehetőséget előzetes tájékoztatás és egyeztetés nélkül megvonta, továbbá a felperes kezdeményezése ellenére nem volt hajlandó egyeztetni a helyzet megoldásával kapcsolatban, és a munkáltató döntése ellehetetlenítette a munkaviszonyt.

Az azonnali hatályú felmondásában tehát a munkavállaló nem hivatkozott a munkáltatói intézkedés (azaz az egyoldalú kötelezettségvállalás felmondása) alaki érvénytelenségére. Csak a döntés meghozatalát megelőző, és a felperes által azt követően kezdeményezett egyeztetés elmaradását sérelmezte. Miután a perben a munkavállaló munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozata jogszerűségéről kellett dönteni, így alaptalan a törvényszék érvelése, miszerint a munkáltatói intézkedés alaki érvénytelenségére az azonnali hatályú felmondásban nem kellett a felperesnek hivatkoznia. Amennyiben ugyanis ez az azonnali hatályú felmondás okai között nem szerepelt, akkor nem is képezhette a jognyilatkozat alapját. A munkavállaló által tett jognyilatkozatra is irányadó az a bírói gyakorlat, miszerint utóbb az azonnali hatályú felmondás indokolása nem bővíthető.

Az elsőfokú bíróság jogszerűen emelte ki, hogy a munkáltatónak az Mt. 16. §-a alapján lehetősége volt az egyoldalú kötelezettségvállalás azonnali hatályú felmondására [Mt. 16. § (2) bekezdés]. Arra, hogy ennek jogszabályi feltételei nem állnak fenn, sem a jognyilatkozatában, sem a perben a felperes nem hivatkozott, csak a döntés következményeit, valamint a döntés meghozatalát megelőző és azt követő tájékoztatási-együttműködési kötelezettség megsértését rótta fel a munkáltatónak.

Alperes a döntése 2012. július 25-ei hatályba lépését megelőzően közölte a felperessel, hogy nem biztosítja a munkába járását gépkocsival, így alaptalan az előzetes tájékoztatási kötelezettség megsértésére vonatkozó hivatkozása. A döntés közlését követően a felperes részéről az egyeztetésre irányuló kérelmek nem a helyzet kölcsönös, megállapodással való megoldására, hanem a döntés írásbeli megerősítésére és az ok közlésére irányultak. A felperes az azonnali hatályú felmondásban is hivatkozott, 2012. augusztus 28-ai egyeztetést kezdeményező levelében nem az utazási körülmények megoldását, hanem a rendes felmondás feltételeivel történő közös megegyezéssel való munkaviszony megszüntetést kérte.

Az azonnali hatályú felmondásban felhozott indokok alapján tehát nem volt megállapítható a munkáltató részéről olyan mulasztás vagy magatartás, amely jogszerűen megalapozta volna a felperes által közölt azonnali hatályú felmondást.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

Kötelezte a pervesztes felperest az alperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége viselésére a Pp. 78. § (1) bekezdés alapján.

A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.

Budapest, 2015. május 27.

Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

(Kúria Mfv. I. 10.425/2014.)