BH 2019.7.210 A felek érvényesen nem köthetnek egyszerűsített foglalkoztatásra vagy alkalmi munkára irányuló munkaviszonyokat átfogó keretszerződést [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. 201. § (1)-(2) bek.].

A tényállás

[1] Az alperes a felperesi szociális szövetkezet kirendeltségén - közérdekű bejelentés alapján - 2017. szeptember 25-én munkaügyi ellenőrzést tartott, amelynek eredményeként a 2018. január 26-án kelt határozatában megállapította, hogy a felperes mint kölcsönbe adó munkáltató a határozatban megnevezett, 2017. szeptembere különböző napjain megszűnt munkaviszonyú alkalmi munkavállalók esetében határidőn belül nem tett eleget a munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolási kötelezettségének. A határozat indokolása szerint a felperes a vetőmagüzemi segédmunkás munkakörben alkalmazott, a P. Kft.-nél munkaerő-kölcsönzés keretében munkát végző alkalmi munkavállalók munkabérét csak 2017. szeptember 27-én utalta át, amivel 13 főt érintően megsértette a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 80. § (2) bekezdését. A felperes 14 munkavállalót érintően megszegte az Mt. 218. § (1) bekezdését is a következők szerint. A felperes az alkalmi munkavállalók 2017. szeptember hónapra vonatkozó munkaszerződései és tájékoztatásai becsatolására irányuló kötelezés ellenére korábbi, 2015., 2016. években kötött, valamint 2017. augusztusi időszakra szóló szerződéseket csatolt, amelyekben minden esetben a munkába lépés első napja (kikölcsönzés kezdő napja) volt feltüntetve. Az Mt.-nek a munkaszerződés írásba foglalására irányuló kötelezettséget előíró 44. §-át az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződésre az Mt. 202. § (1) bekezdése alapján nem kell ugyan alkalmazni, munkaerő-kölcsönzés esetén azonban a feleknek az Mt. 218. § (1) bekezdése alapján a munkaszerződésben meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre és meg kell határozniuk a munkavégzés jellegét és az alapbért. E rendelkezéstől érvényesen nem lehet eltérni, ezért, ha az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszony az Mt. 202. § (2) bekezdése alapján, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (Efotv.) 3. § (1) bekezdése és 11. §-a szerinti bejelentési kötelezettség teljesítésével jön létre, a jogviszonyt akkor is a bejelentés teljesítése keletkezteti, ha munkaerő-kölcsönzés céljára létesítik.

A felperes keresete és az alperes védirata

[2] A felperes keresetében a közigazgatási határozat megsemmisítését kérte egyrészt arra hivatkozva, hogy az alperes az Mt. 80. § (2) bekezdését tévesen értelmezte kógens normaként, másrészt amiatt, mert az Mt. 44. §-át a 202. § (1) bekezdése alapján az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaviszonyra nem kell alkalmazni.

A jogerős ítélet

[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság az alperes határozatát megsemmisítette.

[4] Az ítéleti érvelés szerint az Mt. 222. § (3) bekezdése tételesen felsorolja azokat a szabályokat, amelyeket munkaerő-kölcsönzés esetén nem lehet alkalmazni. A törvény nem tiltja, hogy kölcsönzött munkavállalóval egyszerűsített foglalkoztatásra jöjjön létre munkaszerződés, a jogalkotó az Efotv. azon rendelkezését, amely egyszerűsített foglalkoztatás esetén a munkaerő-kölcsönzés lehetőségét kizárta, az Mt. hatálybalépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról szóló 2012. évi LXXXVI. törvény 71. § (5) bekezdés a) pontjával hatályon kívül helyezte. Az egyszerűsített foglalkoztatásra az Efotv. által nem szabályozott kérdésekben háttérjogszabályként az Mt.-t kell alkalmazni, így a munkaerő-kölcsönzés szabályait alkalmazni kell, ha a kölcsönzés egyszerűsített foglalkoztatás céljából jött létre. E jogszabályok együttes figyelembevételének következménye, hogy ugyan az Mt. 202. § (1) bekezdése és az Efotv. mentesítést adnak a munkaszerződés írásbeli megkötésének alaki kötelezettsége alól, ez nem "írja felül" az Mt. 218. § (1) bekezdése rendelkezését, amely szerint a kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozására irányuló munkaszerződésben a feleknek kifejezetten meg kell állapodniuk abban, hogy a szerződés kölcsönzés céljából jön létre, ami - az Mt. 44. §-ára figyelemmel - csak írásbeli szerződéssel valósítható meg. A felperes ezért tévesen hivatkozott arra, hogy a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést nem kellett írásba foglalni. A perben vitás kérdés szempontjából ennek nem volt jelentősége, a felperes és a perbeli munkavállalók ugyanis - az okiratokból kitűnően - munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszony létrehozása érdekében az Mt. követelményeinek megfelelő tartalmú munkaszerződést kötöttek.

[5] Az Efotv. 3. § (1) bekezdése és 11. §-a szerinti bejelentési kötelezettséget a munkaerő-kölcsönzés keretében történő egyszerűsített foglalkoztatás során is teljesíteni kell. Az egyszerűsített foglalkoztatásra vonatkozó szabályok alapján a munkaszerződést nem kell írásba foglalni, amennyiben azonban a munkáltató a fenti két atipikus munkavégzési formát kombinálja, nem lehet eltekinteni az írásbeli munkaszerződéstől. A felperes a munkaszerződés írásbeliségére vonatkozó feltétel mellett az adóhatóság felé fennálló bejelentési kötelezettségének is eleget tett.

[6] A bíróság kiemelte: az egyszerűsített foglalkoztatás a munkaerő-kölcsönzés keretén belül történt, az "alapszerződés" nem az egyszerűsített foglalkoztatás volt, ezért téves az alperes azon álláspontja, hogy a felperes megsértette az Mt. 218. § (1) bekezdését. Téves az alperes azon következtetése is, hogy a felperesnek az egyszerűsített foglalkoztatás minden munkanapjára újabb és újabb szerződéseket kellett volna kötnie a munkavállalókkal. A felperes az Mt. 218. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét teljesítette azzal, hogy a munkavállalókkal az írásbeli munkaszerződést a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozóan megkötötte. Olyan követelményt jogszabály nem tartalmaz, amelynek alapján a munkáltató abban az esetben, ha a munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonyt az egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló munkaszerződéssel vegyíti, újabb munkaszerződést lenne köteles kötni az egyszerűsített foglalkoztatás napjain. Ilyen esetben a munkavállalók jogviszonya a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó jogszabályok alapján szűnik meg, nem pedig akkor, amikor az egyszerűsített, naptári napra létrejött határozott idejű jogviszony megszűnik. A feleknek a bejelentett napokon ezért nem kellett külön munkaszerződést kötniük, a felperes ugyanis már rendelkezett írásbeli munkaszerződéssel, és az Efotv. szerinti bejelentési kötelezettségének is eleget tett.

[7] A bíróság szerint a határozat 1. pontjában foglalt jogsértés alapjául szolgáló tényállás iratellenes, a kikölcsönzésnek a kölcsönvevőnél való megszűnésére vonatkozó okiratból ugyanis nem következik, hogy a munkavállalók munkaerő-kölcsönzésre irányuló jogviszonya is megszűnt volna. A munkaerő-kölcsönzésre létrejött munkaviszony megszüntetése - az Mt. a XVI. fejezet speciális szabályai mellett - az Mt. általános szabályai szerint történik, a kikölcsönzés megszűnése a kölcsönbe adó munkáltatóval fennálló munkaviszonyt nem érinti, a kikölcsönzés megszűnése csupán annyit eredményez, hogy a munkavállaló a következő kikölcsönzésig nincs foglalkoztatva.