A Debreceni Ítélőtábla Pf.20203/2010/4. számú határozata végrendelet érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 213. §, 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 17. §, 623. §, 649. §, 653. §, 6/1958. (VII. 4.) IM rendelet (He.) 60. §] Bírók: Csiki Péter, Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II........3/...10/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a Miskolci 2. számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző:

dr. Hlavács Imre ügyvéd, Miskolc., Dózsa György út 11. szám) által képviselt felperes neve, címe jogelődje :...) felperesnek, a dr. Rajsziné dr. Rakaczki Edit ügyvéd (Miskolc, Ganz Ábrahám utca 28. szám) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen végrendelet érvénytelensége és tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság 10.P.21.824/...07/35. számú ítélete ellen az alperes által 37. sorszám alatt előterjesztett és a fellebbezési eljárásban 5. sorszám alatt kiegészített fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

r é s z í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekinti, azt megváltoztatja, és a felperesnek az alperes javára szóló végrendelet örökhagyó cselekvőképtelensége miatti érvénytelenségére alapított elsődleges kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 250 000 (Kettőszázötvenezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A részítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes egyetlen gyermekként törvényes örököse a per korábbi, és a fellebbezési eljárás alatt elhunyt felperesének, S. F. nek, aki szintén egyetlen gyermeke és törvényes örököse volt a 2006. október 8-án elhunyt Sz. S. A. örökhagyónak. Az örökhagyó halálát követően folyamatban tett hagyatéki eljárásban dr. H. R. közjegyző-helyettes, mint dr. A. P. miskolci közjegyző helyettese a 2007. május 21-én kelt ....; .... számú hagyatékátadó végzésében az örökhagyó hagyatékát képező M., T. utca .... IV/4. számú lakásingatlant 4 800 000 forint, míg a M., T. utca 16. IX/3. szám alatti lakásingatlant 4 800 000 forint értékben az örökhagyó M.on, 2005. december 15-én kelt végrendelete alapján ideiglenes hatállyal az alperesnek adta át, tájékoztatva a felperest, mint az akkor még élő S. F.nek a gyámhatóság által 2007. február 27-i hatállyal kirendelt gondnokát a végrendelet bíróság előtti megtámadásának lehetőségéről.

A felperes a gondnokoltja, édesapja nevében előterjesztett keresetében elsődlegesen a Ptk. 17. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva annak megállapítását kérte, hogy az alperes javára szóló végrendelet érvénytelen, mert az örökhagyó a végrendelkezés időpontjában cselekvőképtelen volt, és erre hivatkozva kérte "örökösi státusza" megállapítását. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az örökhagyót tisztességtelen befolyással bírták rá a végintézkedés megtételére, ezért a végrendelet a Ptk. 649. §-a (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel érvénytelen.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az örökhagyó a végrendelkezéskor cselekvőképes volt, és tisztességtelen befolyás alatt sem állt. Tanúk sorával kívánta bizonyítani, hogy az örökhagyónak már a végrendelkezés előtti időkben is az állt szándékában, hogy őt tegye örökösévé.

Az elsőfokú bíróság eljárása során beszerezte a hagyatéki eljárás, az örökhagyó, illetve a felperesi jogelőd ellen gondnokság alá helyezési ügyben indított gyámhatósági eljárás iratait. Tanúként hallgatta meg többek között az örökhagyó volt háziorvosát, a végrendeleti tanúkat, a végrendeletet készítő F. G. t, S. F.nek a felperes gondnokként történő kirendelését megelőző időszakban kirendelt hivatásos gondnokát, S. L- t, a gyámhatóság ügyintézőjét F. N- t, továbbá az örökhagyó volt szomszédjait, illetve ismerőseit. Ezen túlmenően igazságügyi elmeorvosi szakértői véleményt is szerzett be az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézetek M.i Intézetétől, amelyet dr. D. M. igazságügyi elmeorvos szakértő készített. A szakértőnek a szakvéleménye elkészítésekor rendelkezésére állt az örökhagyó .2006. március 23-án a M. ... Kórház Pszichiátriai Gondozó által készített lelet, a 2006. szeptember 7-én dr. T. M. pszichiáter főorvos által készített vélemény, a 2006. szeptember 21-től 29-éig az örökhagyó M., Kórház Pszichiátriai Osztályán történt kezelése során készült zárójelentés, valamint az örökhagyó kötelező intézeti gyógykezelésbe vétele ügyében a szintén a M. Kórház Pszichiátriai Osztályán szeptember 24-én készült elmeorvos szakértői lelet és vélemény.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően meghozott ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó 2005. december 15-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen, megkeresni rendelte dr. A. P. közjegyzőt annak érdekében, hogy a hagyatékátadó végzésben foglaltaktól eltérően a hagyatékot a törvényes öröklés jogcímén a felperes részére adja át, és kötelezte az alperest az állam javára kereseti illeték, illetve a felperes javára perköltség megfizetésére.

Az ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a Ptk. 17. §-ának első és második mondata, valamint a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a perben a felperesnek kellett azt bizonyítania, hogy az örökhagyó a végrendelkezés időpontjában ügyletkötési akarattal nem rendelkezett, és cselekvőképtelen állapota folytán a cselekménye következményeit nem tudta felmérni. A másodlagos kereset kapcsán pedig a felperest annak bizonyítása terhelte, hogy az örökhagyót tisztességtelen befolyással, vagy megtévesztéssel vették rá a végrendelkezésre.

A rendelkezésre álló bizonyítékokat részletesen ismertetve, azok mérlegelésének eredményeként az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes az elsődleges kereseti kérelmében állított tényeket bizonyította.

A bizonyítékok közül a felperesi előadást alátámasztó körülményként értékelte az örökhagyó volt háziorvosának, a gyámhatósági ügyintézőnek, a felperesnek az eljárás korábbi szakaszában tanúként történt meghallgatásakor tett vallomását, valamint az örökhagyó vizsgálata, illetve kezelése során készített leleteket, illetve a per során beszerzett, és általa aggálymentesnek tartott elmeorvos szakértői véleményt. Ezt meghaladóan a további tanúk vallomásának jelentőséget nem tulajdonított, a végrendeletet elkészítő, és annak aláírásakor jelen lévő F. G. tanúvallomását pedig kirekesztette a bizonyítékok köréből arra hivatkozva, hogy a tanú az alperesnek unokaöccse, vele ekként rokonságban áll.

Az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára történő utasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az örökhagyó 2006. tavaszán és azt követően végzett elmevizsgálatának iratai nem bizonyítják azt, hogy a diagnózis (nem meghatározott vascularis dementia) 2006. március 23-án történt felállítását megelőzően a szakrendelések betartották volna az Egészségügyi Minisztérium szakmai protokollját, e nélkül azonban sem a betegség kialakulásának időpontját, sem lefolyását nem lehet nyomon követni. A háziorvos nem neurológus, és pszichiátriai szakvégzettséggel sem rendelkezik, az általa készített feljegyzésekben csupán az örökhagyó panaszait rögzítette, a gyámhatóság felé pedig csak annak érdekében intézkedett, hogy az örökhagyó akaratának megfelelően ne kerülhessen sor arra, hogy őt nevezze ki a gyámhatóság a fia, S. F. gondnokává.