1093/1996. (VIII. 30.) Korm. határozat

az egészségügyi törvény főbb elveiről és az előkészítésével kapcsolatos feladatokról

I. A Kormány egyetért azzal, hogy

1. a törvényalkotás további konkrét munkálatai során a következő - az Európai Unió és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásaival, állásfoglalásaival harmonizáló - alapelvekből kell kiindulni:

1.1. Minden ember alapvető joga egészsége védelme és az egészségügyi ellátások igénybevétele.

1.2. Az egészségügyi ellátás terén érvényesülnie kell a szolidaritás, az esélyegyenlőség és a méltányosság elveinek.

1.3. Olyan egészségügyi ellátó, illetve intézményrendszert kell működtetni, amely biztosítja mindenki számára a megfelelő szintű és minőségű egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést, figyelembe véve az egészségügyi szükségleteket és a rendelkezésre álló társadalmi-gazdasági erőforrásokat.

1.4. Az egyének, illetve egyes társadalmi csoportok esélyei a szükséges egészségügyi ellátás igénybevételében kiegyensúlyozottak és az egészségügy adta lehetőségek körében korlátozatlanok legyenek.

1.5 A törvény rendelkezései révén kezelje kiemelten a veszélyeztetett csoportokat.

1.6. A lakosság egészségi állapotának javítása érdekében a törvény célja legyen a szükséges jogi-intézményi feltételek megteremtése.

1.7. Az alapvető elvek és célok érvényesülése, illetve elérése érdekében a törvény tartalmazza az egészségügy meghatározó szereplőinek, így mindenekelőtt az állam, az állampolgár, az önkormányzatok, illetve az intézmények feladatait, jogait és kötelességeit.

1.8. Az alapvető elvek és célok megvalósítása csak a társadalmi-gazdasági hatékonyság fokozott érvényre jutásával érhető el; ez feltételezi, hogy a társadalom minden tagja és intézménye együttműködik az egészség megőrzésében, megteremtésében és fejlesztésében, az egészségpolitikában pedig hangsúlyeltolódás történik az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés előtérbe állításával;

2. a törvény határozza meg:

2.1. Az állam felelősségét az egészség megőrzésében, illetve az egészségügyi ellátórendszer megfelelő mennyiségű, minőségű, eloszlású, összetételű és hatékony működésében, melynek érdekében az állam alapvető feladatai a következők:

2.1.1. az ember személyiségi és önrendelkezési jogának, méltóságának teljes körű védelme és biztosítása az egészségügyi ellátások során,

2.1.2. a közérdek védelme, mely meghatározott esetekben élvezzen elsőbbséget az egyéni érdekekkel szemben,

2.1.3. az egészségpolitikai cél- és eszközrendszer meghatározása és érvényesítése a döntéshozatali folyamatokban,

2.1.4. az egészségmegőrzés alapvető közegészségügyi és járványügyi feltételeinek biztosítása,

2.1.5. a lehető legegészségesebb természeti és ember alkotta környezet megteremtése,

2.1.6. az egészséges életmód választásához szükséges ismeretek oktatási rendszerbe történő integrálása,

2.1.7. az egészségügyi ellátórendszer, az ellátási kötelezettség és felelősség meghatározása,

2.1.8. az ellátórendszer igénybe vehetőségének garantálása minden állampolgára számára,

2.1.9. összhang teremtése a ritka, a különösen költséges, illetve az új módszerek és eljárások alkalmazásánál az egyén érdeke és a társadalom teherbíró-képessége között engedélyezési eljárás révén,

2.1.10. az egészségügyi szolgáltatások szakmai feltételrendszerének meghatározása,

2.1.11. az egészségügyi szolgáltatások minőségének a követelményrendszer meghatározásával történő biztosítása, ellenőrzése,

2.1.12. a megfelelő egészségügyi ellátás minőségének biztosítása érdekében megteremteni és szabályozni a képzés, szakképzés, továbbképzés rendszerét,

2.1.13. az egészségpolitika céljait szolgáló finanszírozási rendszer kialakítása és működtetése.

2.2. Az egyén főbb felelőssége és jogai körében:

2.2.1. felelősségét saját és közössége egészségének megőrzéséért,

2.2.2. kötelességét tiszteletben tartani és tekintetbe venni mások jogait

a) az egészség megőrzéséhez,

b) az egészségügyi ellátások igénybevételéhez,

2.2.3. alapvető jogát arra az egészségi állapota által meghatározott megfelelő szintű egészségügyi ellátásra, amelyet

a) a rendelkezésre álló tudományos-technikai, személyi és tárgyi feltételek függvényében,

b) ésszerű gazdálkodással és elosztással biztosítani tud a társadalom,

2.2.4. a betegeket megillető jogok körében jogot:

a) diszkriminációmentes, a lehetőségekhez mérten magas színvonalú egészségügyi ellátásra,

b) a szakszerű és megfelelő tájékoztatáshoz,

c) a vele kapcsolatos egészségügyi dokumentációhoz való hozzáférésre,

d) az önrendelkezésre, amely magában foglalja a beteg saját teste, egészségi állapota és adatai feletti rendelkezést,

e) az önrendelkezésre képtelen állapotban lévő személyekkel kapcsolatos nyilatkozatpótlásra,

f) a képviseletre az egészségügy minden szintjén,

g) a személyiség, az emberi méltóság és a gyógykezeléssel kapcsolatos döntések tiszteletben tartásához,

h) arra, hogy kezelése során őt cselekvésében csak sürgős szükség esetén korlátozhassák saját vagy mások védelmében,

i) megfelelő fájdalomcsillapításra, s arra, hogy méltóságban halhasson meg;

3. a törvény tekintse az egészségügyi rendszer részének mindazon intézményeket, illetve szakembereket, amelyek, illetve akik egészségvédelmet, betegségmegelőzést, gyógyítást, ápolást és rehabilitációt végeznek - tekintet nélkül tulajdonosukra, jogállásukra, illetve szervezeti formájukra, gazdálkodásuk jellegére, és határozza meg az egészségügyi ellátás egyes elemeivel és szintjeivel szemben támasztott alapvető szakmapolitikai követelményeket, melyek

a) a prevenció és a rehabilitáció előtérbe helyezésén,

b) az alapellátás és a gondozás szerepének megerősítésén,

c) a progresszív ellátás elvén alapulnak, és

d) szektorsemlegesen érvényesülnek;

4. az egészségügyi törvény az egészségügyi szolgáltatások tekintetében határozza meg:

a) az egészségügyi tevékenység megkezdésének, folytatásának általános feltételeit,

b) az egészségügyi szolgáltatás nyújtásának személyi feltételeit, ideértve a képesítési és munkaköri alkalmassági követelményeket,

c) a szolgáltatás nyújtásának általános tárgyi feltételrendszerét, a konkrét előírásokat más jogszabály szabályozási körébe utalva,

d) a minőségbiztosítással kapcsolatos alapvető követelményeket, ideértve a szakfelügyelet és ellenőrzés kérdéseit is.

II. A Kormány tudomásul veszi, hogy a népjóléti miniszter a törvénykezési munka koordinálására az érintett szakminisztériumokból, szakmai és érdek-képviseleti szervek képviselőiből kodifikációs bizottságot hoz létre.

III. A Kormány felkéri az Egészségbiztosítási Önkormányzatot, a Magyar Orvosi Kamarát, a Magyar Gyógyszerész Kamarát, a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetségét és az Egészségügyi Dolgozók Demokratikus Szakszervezetét arra, hogy a törvényt előkészítő munkában folyamatosan vegyen részt.

IV. A Kormány szükségesnek ítéli, hogy a különböző szakmai és társadalmi szervezetek véleményt nyilváníthassanak az új egészségügyi törvény elveiről, továbbá javaslataikkal segítsék a törvény-előkészítő munkát. Ennek érdekében a Kormány felhatalmazza a népjóléti minisztert, hogy az új egészségügyi törvény elveit hozza nyilvánosságra, és szervezze meg a vitákat.

V. A Kormány egyetért az egészségügyi törvény 1998. január 1-jei hatálybaléptetésével, amelyhez - a szükséges felkészülési idő biztosítását szem előtt tartva - az 1997. június hónapban történő elfogadást lehetővé tevő előkészítést, az alábbiak szerint ütemezi:

1. Az egészségügyi törvény részletes szakmai koncepciójának kidolgozása, szakmai egyeztetése, a kodifikációs bizottság keretében történő megtárgyalása.

2. A törvény normaszövegének kodifikálása, ezzel párhuzamosan a koncepció társadalmi szervezetekkel történő egyeztetése, a kormányzati döntést igénylő kérdésekről előterjesztés készítése.

3. A normaszöveg egyeztetése az egészségügyi szakmai szervezetekkel, a társadalmi szervezetekkel és a kodifikációs bizottság tagjaival.

4. A normaszöveg véglegezése, a törvény tervezetéről szóló előterjesztés benyújtása a Kormány részére.

5. A Kormány döntését követően a törvényjavaslat benyújtása az Országgyűlés részére.