62008CJ0254[1]

A Bíróság (második tanács) 2009. július 16-i ítélete. Futura Immobiliare srl Hotel Futura és társai kontra Comune di Casoria. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunale amministrativo regionale della Campania - Olaszország. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2006/12/EK irányelv - 15. cikk a) pont - A hulladékártalmatlanítás költségeinek nem a hulladék tényleges termelése alapján történő felosztása- A szennyező fizet elvvel való összeegyeztethetőség. C-254/08. sz. ügy.

C-254/08. sz. ügy

Futura Immobiliare srl Hotel Futura és társai

kontra

Comune di Casoria

(a Tribunale amministrativo regionale della Campania [Olaszország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2006/12/EK irányelv - 15. cikk, a) pont - A hulladékártalmatlanítás költségeinek nem a hulladék tényleges termelése alapján történő felosztása - A szennyező fizet elvvel való összeegyeztethetőség"

Az ítélet összefoglalása

Környezet - Hulladékok - 2006/12 irányelv

(2006/12 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 15. cikk, a) pont)

A hulladékokról szóló 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal a közösségi jog jelenlegi állása szerint nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a települési hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás finanszírozása céljából olyan adót ír elő, amelyet az e szolgáltatás igénybevevői által termelt hulladék mennyiségének becslése alapján, és nem az általuk ténylegesen termelt és gyűjtésre leadott hulladék mennyisége alapján számítanak ki.

Egy olyan helyzetben ugyanis, amelyben a hulladék birtokosai átadják azt egy hulladékgyűjtőnek, az említett 15. cikk a) pontja előírja, hogy a szennyező fizet elvvel összhangban a hulladékártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő költségeket a hulladékbirtokosnak kell viselnie. Márpedig gyakran nehéz, sőt drága az egyes birtokosok által gyűjtésre leadott települési hulladék pontos mennyiségének a meghatározása. Ilyen körülmények között azon kritériumok alkalmazása, amelyek egyrészt a birtokosok azon termelési kapacitásán, amelyet az általuk elfoglalt ingatlan területe és rendeltetése alapján számítanak, és/vagy másrészt a termelt hulladék jellegén alapulnak, lehetővé teszi e hulladék ártalmatlanítása költségének a számítását és annak a különböző birtokosok közötti felosztását, mivel e két paraméternek közvetlen hatása lehet az említett költségek összegére.

Azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata a hozzá előterjesztett ténybeli és jogi elemek alapján annak vizsgálata, hogy a települési szilárdhulladék ártalmatlanítása utáni adó nem vezet-e ahhoz, hogy a költségek egyes birtokosokra, a jelen esetben a szállodaipari létesítményekre való terhelése nyilvánvalóan aránytalan azon hulladék mennyiségével és jellegével, amelyet azok termelhettek.

(vö. 44., 49-51., 56-57. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2009. július 16.(*)

"Előzetes döntéshozatal iránti kérelem - 2006/12/EK irányelv - 15. cikk, a) pont - A hulladékártalmatlanítás költségeinek nem a hulladék tényleges termelése alapján történő felosztása - A szennyező fizet elvvel való összeegyeztethetőség"

A C-254/08. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunale amministrativo regionale della Campania (Olaszország) a Bírósághoz 2008. június 16-án érkezett, 2008. március 19-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Futura Immobiliare srl Hotel Futura,

a Meeting Hotel,

a Hotel Blanc,

a Hotel Clyton,

a Business srl

és

a Comune di Casoria

között,

az Azienda Speciale Igiene Ambientale (ASIA) SpA

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, J.-C. Bonichot, K. Schiemann, P. Kūris és C. Toader (előadó) bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Comune di Casoria képviseletében M. Spagna avvocato,

- az olasz kormány képviseletében I. Bruni, meghatalmazotti minőségben, segítője: M. Russo avvocatessa dello Stato,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében D. Recchia és J.-B. Laignelot, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2009. április 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 114., 9. o.) 15. cikke a) pontjának és különösen "a szennyező fizet" elvének az értelmezésére vonatkozik.

2 Ezt a kérelmet a Futura Immobiliare srl Hotel Futura, a Meeting Hotel, a Hotel Blanc, a Hotel Clyton és a Business srl (a továbbiakban együtt: Futura Immobiliare és társai) hoteltársaságok és a Comune di Casoria között a települési szilárd hulladék ártalmatlanítása után az e társaságok által a 2006. és 2007. évre fizetendő adó mértékének (a továbbiakban: hulladékadó) a meghatározása tárgyában folyamatban lévő eljárás keretében nyújtották be.

Jogi háttér

A közösségi jog

3 A 2006/12 irányelv (1), (6) és (14) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:

"(1) A hulladékról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvet [HL L 194., 39. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 23. o.] több alkalommal [...] jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

[...]

(6) A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak - azonkívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására - intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit.

[...]

(14) A költségeknek azt a részét, amely a hulladékhasznosítás bevételeiből nem térül meg, a »szennyező fizet« elvvel összhangban kell megfizetni"

4 A 2006/12 irányelv 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja a következőképpen rendelkezik:

"Ezen irányelv alkalmazásában:

[...]

c) »birtokos«: a hulladék termelője, illetve az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van".

5 Az említett irányelv 8. cikke előírja:

"A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bármely hulladékbirtokos:

a) átadja hulladékát kezelésre egy magán- vagy közületi hulladékgyűjtőnek, vagy egy olyan vállalkozásnak, aki a II. A. vagy II. B. mellékletben felsorolt műveleteket végzi;

vagy

b) maga hasznosítsa vagy ártalmatlanítsa a hulladékát ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban."

6 Ugyanezen irányelv 15. cikke a következőképpen szól:

"A »szennyező fizet« elvvel összhangban a hulladékártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő költségeket az alábbiak viselik:

a) a hulladékbirtokos, aki a hulladékot átadja egy hulladékgyűjtőnek vagy a 9. cikk értelmében vett vállalkozásnak;

és/vagy

b) az előző birtokosok vagy azon termék gyártója, amelyből a hulladék származik."

7 A 2006/12 irányelv 20. cikke értelmében:

"A 75/442/EGK irányelv hatályát veszti, a III. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül. A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban."

8 A 2006/12 irányelv III. mellékletének B. része előírja, hogy a 75/442 irányelv átültetésének határideje 1977. július 17.

A nemzeti jog

9 A területi pénzügyek átszervezéséről szóló, 1992. október 23-i 421. sz. törvény 4. cikke alapján elfogadott, a reklámok utáni helyi adók, a plakátragasztás díjai, a helyi és térségi parkok és közterületek elfoglalása utáni díjak, valamint a települési szilárdhulladék-ártalmatlanítás díjai felülvizsgálatáról és összehangolásáról szóló, 1993. november 15-i 507. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 1993. december 9-i 108. számának rendes melléklete, a továbbiakban: 507/1993. sz. rendelet) a III. fejezetébe bevezette a hulladékadót.

10 E tekintetben az 507/1993. sz. rendelet 58. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

"A lakott területek, a településrészek, a lakóövezetek keretében fennálló monopolrendszerben nyújtott és esetlegesen a települési területeken található szórványtelepülésekre kiterjedő, települési szilárdhulladék-ártalmatlanítási szolgáltatás után a településeknek éves [hulladék]adót kell kivetniük, amely megfelelő rendelet tárgyát képezi, és amely a következő rendelkezések előírásai és kritériumai figyelembevétele mellett egy megfelelő díj alapján alkalmazandó."

11 Az 507/1993. sz. rendelet "[Hulladék]adó-kötelezettség és -mentesség" című 62. cikkének (1) és (4) bekezdése előírja:

"(1) Ezt az [hulladék]adót a helyiségek és nem fedett területek használója vagy birtokosa fizeti függetlenül azok rendeltetésétől, a polgári lakóépületekhez kapcsolódó vagy azt kiegészítő azon nem fedett területek kivételével, amelyek nem zöld területek, és e helyiségek és nem fedett területek azon települési területeken fekszenek, ahol e szolgáltatást bevezetik és azt végrehajtják, vagy ahol azt legalább folyamatosan végzik [...].

[...]

(4) Azokban a lakócélú ingatlanokban, amelyekben gazdasági vagy szakmai tevékenységet folytatnak, a rendelet kimondhatja, hogy a [hulladék]adó a szóban forgó egyedi tevékenység esetében előírt díjtáblázat alapján fizetendő, és hogy az az e tevékenységgel érintett terület méretével arányos."

12 Az 507/1993. sz. rendelet "Arányosság és díjak" című 65. cikke szerint a [hulladék]adó a települési szilárd és egy kategóriába sorolt hulladék adóköteles területek egységeiként vett szokásos átlagos minőségével és mennyiségével - amely hulladék helyiségekben és alapterületeken azon felhasználás során keletkezhet, amelyre azokat szánják - és az ártalmatlanítás költségével lehet arányos, vagy az alapján lehet kiszámítani. Ezenkívül e cikk (2) bekezdése alapján a települések feladata az egyes homogén kategóriákra és alkategóriákra vonatkozó díjnak a törvényi keretek között megállapított költségfedezési mérték alapján történő meghatározása úgy, hogy az ártalmatlanítás következő évre becsült költségét az adóköteles területek ellenőrzött egységeiként megszorozzák a hulladék mennyiségi és minőségi termelésének egy vagy több együtthatójával.

13 Az 507/1993. sz. rendelet "Szabályozás" című 68. cikke a következőképpen szól:

"(1) Az [hulladék]adó alkalmazása érdekében a településeknek egy rendeletet kell elfogadniuk, amely a következőket tartalmazza:

a) azon helyiségek és területek kategóriáinak és esetleges alkategóriáinak a meghatározása, amelyek azonos hulladéktermelési potenciállal rendelkeznek, és azonos díj fizetésére kötelesek;

[...].

(2) A díjak összehasonlító meghatározása érdekében a kategóriákat és esetleges alkategóriákat úgy kell szervezni, hogy a lehető legnagyobb mértékben figyelembe vegyék a következő tevékenységi vagy felhasználási csoportokat:

[...]

c) lakócélú helyiségek és területek családok, egy fedél alatt élő lakó- és életközösségek számára, szállodaipari létesítmények;

[...]"

14 Az 507/1993. sz. rendelet 69. cikkének (1) és (2) bekezdése alapján:

"(1) A települések a rendeletben meghatározott osztályozás és progresszivitási kritériumok alapján legkésőbb október 31-ig eldöntik a különböző kategóriákban és alkategóriákban foglalt helyiségek és területek alapterületének egységei szerinti, következő évben alkalmazandó díjakat. Amennyiben a fenti határidőig nem születik döntés, a folyó évre jóváhagyott díjakat kell a következő évre kiterjeszteni.

(2) A jogszerűségének ellenőrzése céljából a határozatban említeni kell a díjak közötti viszonyok okait, a szolgáltatás gazdasági osztályozás szerinti költségeire vonatkozó végleges és ideiglenes adatokat, valamint azon adatokat és körülményeket, amelyek a költségek minimális fedezetének az emelkedéséhez vezettek [...]"

15 A hulladékokról szóló 91/156/EGK irányelv, a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK irányelv és a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv átültetéséről szóló, 1997. évi 22. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 1997. február 15-i 33. számának rendes melléklete, a továbbiakban: 22/1997. sz. törvényerejű rendelet) előírja a hulladékadó eltörlését és egy díjalapú rendszer bevezetését.

16 A kérdést előterjesztő bíróság szerint e díj először is a hulladékgazdálkodási szolgáltatás fő költségeinek a fedezésére irányuló olyan fix részből áll, amelyet az elfoglalt vagy birtokolt ingatlan alapterülete alapján állapítanak meg. A díjnak van még egy változó része is, amelyet a ténylegesen leadott hulladék alapján állapítanak meg.

17 A 22/1997. sz. törvényerejű rendeletet hatályon kívül helyezte a környezetvédelmi szabályokról szóló, 2006. április 3-i 152. sz. törvényerejű rendelet (a GURI 2006. április 14-i 96. számának rendes melléklete) 264. cikke. Az ezen utóbbi rendelettel bevezetett rendszer nagymértékben a 22/1997. sz. törvényerejű rendeletben előírt rendszeren alapul.

18 Azonban a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információk szerint a 2006. április 3-i 152. sz. törvényerejű rendeletben előírt díjalapú rendszer teljes végrehajtása még nem történt meg, így a Comune di Casoriában a 2006. és 2007. években az 507/1993. sz. rendeletben előírt hulladékadó-rendszer maradt érvényben.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

19 A Futura Immobiliare és társai a Comune de Casoria területén letelepedett hoteltársaságok. Ilyen alapon hulladékadót kell fizetniük. Azonban annak alkalmazása során e hoteltársaságok adóterhe súlyosabb, mint a lakócélú ingatlanokat használó egyéneké.

20 Mivel úgy vélte, hogy ezen eltérő bánásmód jogellenes, a Futura Immobiliare srl Hotel Futura megsemmisítés iránti keresetet nyújtott be egyrészt a Commissione straordinaria 2006-os évre fizetendő hulladékadót megállapító 2006. május 25-i határozata ellen, és másrészt a casoriai Giunta municipale (városi tanács) 2005. március 15-i határozata ellen, valamint számos, e határozatokkal kapcsolatos jogi aktus ellen.

21 A Futura Immobiliare és társai továbbá megsemmisítés iránti keresetet nyújtottak be a Commissione straordinaria két másik, a hulladékadó alkalmazására vonatkozó rendelet elfogadásáról, illetve a 2007. pénzügyi évre vonatkozóan a költségek és díjak mértékének a megállapításáról szóló, 2007. április 4-i határozata ellen, valamint az e határozatokkal kapcsolatos jogi aktusok ellen.

22 A Tribunale amministrativo regionale della Campania, amelyhez az említett kereseteket benyújtották, úgy döntött, hogy ezen ügyeket egyesíti.

23 Az említett határozatok és jogi aktusok ellen benyújtott kereseteik keretében a Futura Immobiliare és társai többek között azzal érvelnek, hogy a hotelek esetében rögzített hulladékadó mértéke aránytalan a lakások esetében előírt hulladékadóval, és hogy valójában e mérték inkább a jövedelmezőségen, és nem a hulladéktermelési kapacitásukon alapul. E hoteltársaságok szerint az említett adó nem veszi figyelembe a szobák kihasználtságának mértékét, azt, hogy a szálloda kínál-e, vagy sem éttermi, nagyobb hulladéktermeléssel járó szolgáltatásokat, a szállodaipari tevékenység szezonális jellegét, valamint a szolgáltatások céljából felhasznált és a nem lakott alapterület hatását.

24 Márpedig bár a hotelek és a magánlakások esetében lényegében azonos díjakról van szó, tekintettel arra, hogy azonos mennyiségű hulladékot termelnek, a megtámadott jogi aktusok és határozatok indokolatlanul nyolcszor-kilencszer magasabb díjat írnak elő a hotelek esetében. Ezenkívül az elfogadott díj nem utal sem az alkalmazott módszerre, sem a területegységenként − a helyiségek rendeltetésének függvényében − termelt hulladék szokásos átlagos mennyiségére és minőségére vonatkozó adatokra.

25 Mivel a Tribunale amministrativo regionale della Campania úgy vélte, hogy a nemzeti jog alkalmazandó rendelkezései nem tűnnek a közösségi joggal összeegyeztethetőnek, úgy döntött, hogy felfüggeszti az eljárást, és a Bíróság elé a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatalra:

"A [2006/12] irányelv hivatkozott 15. cikkével és az idézett »a szennyező fizet« elvvel összeegyeztethető-e az [507/1993. sz.] törvényerejű rendelet 58. és azt követő cikkeiben, valamint ennek hatályát [...] meghosszabbító átmeneti rendelkezésekben foglalt nemzeti szabályozás, amely adójogi rendszer fennmaradásáról rendelkezik a hulladékártalmatlanítási szolgáltatás költségeinek fedezése céljából, és elhalasztja egy olyan, díjalapú rendszer bevezetését, amelyben a szolgáltatás költségeit a hulladékot termelő és átadó személyek viselik?"

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

26 A Comune di Casoria lényegében azzal érvel, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatatlan, mivel a 2006/12 irányelvre irányul, amely átültetésének a határideje még nem járt le, és hogy irányelvként e közösségi jogi aktus nem alkalmazandó közvetlenül az olasz jogrendben.

27 Az olasz kormány úgy véli, hogy az említett kérelem elfogadhatatlan, mivel annak megválaszolása érdekében a Bíróságnak a nemzeti szabályozásnak a közösségi joggal való összeegyeztethetőségről kell döntenie. Ezenkívül e kormány úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság nem mutatja be kielégítő módon a ténybeli és jogi elemeket, amelyeknek lehetővé kell tenniük a Bíróság számára, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak hasznos választ tudjon adni.

A Bíróság álláspontja

28 Először is az olasz kormány érvelésével kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás keretében a nemzeti rendelkezések közösségi joggal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban nem foglalhat állást, hatáskörrel rendelkezik azonban arra, hogy a kérdést előterjesztő bíróságot a közösségi jog értelmezésére vonatkozó minden olyan szempontról tájékoztassa, amelyek lehetővé tehetik számára ezen összeegyeztethetőség értékelését annak érdekében, hogy döntést hozzon az előtte folyó eljárásban (a C-439/06. sz. Citiworks-ügyben 2008. május 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-3913. o.] 21. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29 Továbbá valóban állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a közösségi jog nemzeti bíróság számára hasznos értelmezésének szükségessége megköveteli, hogy a nemzeti bíróság meghatározza az általa felvetett kérdések ténybeli és jogszabályi hátterét, vagy legalábbis kifejtse azokat a ténybeli körülményeket, amelyeken e kérdések alapulnak (a C-345/06. sz. Heinrich-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet [az EBHT-ban még nem tették közzé] 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30 Azonban a jelen ügyben a Bíróság úgy véli, hogy a kérdést előterjesztő bíróság számára elég információt szolgáltatott az alapügyet jellemző mind ténybeli, mind jogi elemek tekintetében.

31 Másodszor a Comune di Casoria érvelésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy amint annak (1) preambulumbekezdéséből kitűnik, a 2006/12 irányelv az áttekinthetőség és érthetőség érdekében a 75/442 irányelvet kodifikálta, amely irányelv átültetésének a határideje 1977. július 17-én járt le.

32 Márpedig amint a főtanácsnok az indítványának 22. pontjában megjegyezte, a 2006/12 irányelv 20. cikkéből - összefüggésben annak III. melléklete B. részével - világosan kitűnik, hogy 75/442 irányelvnek a 2006/12 irányelv hatálybalépésével történő hatályon kívül helyezése nem érinti a hatályon kívül helyezett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

33 Ezért mivel a 2006/12 irányelv 15. cikke lényegében megegyezik a 75/442 irányelv 11. cikkének szövegével, a 2006/12 irányelv hatálybalépése nem járt azzal, hogy a tagállamoknak új határidőt írt elő ezen 15. cikk átültetésére.

34 Ezenkívül ellentétben azzal, amit a Comune di Casoria állít, az EK 234. cikk alapján a Bíróságnak hatásköre van arra, hogy az előzetes döntéshozatal keretében az Európai Közösségek intézményei által hozott jogi aktusoknak az értelmezéséről döntsön, függetlenül attól, hogy ezek közvetlenül alkalmazandók-e, vagy sem (lásd ebben az értelemben a 111/75. sz. Mazzalai-ügyben 1976. május 20-án hozott ítélet [EBHT 1976., 657. o.] 7. pontját és a C-261/95. sz. Palmisani-ügyben 1997. július 10-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-4025. o.] 21. pontját).

35 Ilyen körülmények között meg kell válaszolni a Tribunale amministrativo regionale della Campania által felvetett kérdést.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

36 A kérdést előterjesztő bíróság a lényegében azt szeretné tudni, hogy a 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontját úgy kell-e értelmezni, hogy azzal nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely a települési hulladékgazdálkodási és -ártalmatlanítási szolgáltatás költségeinek a fedezése céljából adót ír elő, amelyet e szolgáltatás igénybevevői által termelt hulladék mennyiségének becslése alapján, és nem a ténylegesen termelt és gyűjtésre leadott hulladék mennyisége alapján kell kiszámítani.

37 E bíróság különösen azt kérdezi, hogy e rendelkezést úgy kell-e értelmezni, hogy a hulladék azon "birtokosa" által viselt költségnek, aki ártalmatlanítás céljából gyűjtésre leadja azt, arányosnak kell lennie a ténylegesen leadott hulladék mennyiségével.

A Bíróság elé terjesztett észrevételek

38 A Comune di Casoria és az olasz kormány úgy vélik, hogy a tagállamok nagy mozgástérrel rendelkeznek a szennyező fizet elv végrehajtását illetően, különösen amennyiben egy irányelv rendelkezésének, a jelen esetben a 2006/12 irányelv 15. cikke a) pontjának az átültetéséről van szó. E tekintetben e kormány kéri a Bíróságtól, hogy tagállamok számára ugyanazt a mozgásteret ismerje el, mint amelyet az EK-Szerződés 130r. cikke (módosítást követően jelenleg EK 174. cikk) értelmezése során a közösségi intézményeknek a C-284/95. sz. Safety Hi-Tech ügyben 1998. július 14-én hozott ítéletben (EBHT 1998., I-4301. o.) elismert.

39 Mindenesetre az említett kormány úgy véli, hogy az adóra alapított olasz rendszer teljes mértékben összeegyeztethető a szennyező fizet elvvel, mivel a hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás költsége azt terheli, aki annak termelését befolyásolhatja. Ezenkívül relevánsak az említett adó számításához használt paraméterek, mint a szolgáltatás igénybevevői különböző kategóriáinak hulladéktermelési kapacitása vagy a termelt hulladék minősége.

40 Az Európai Közösségek Bizottsága hangsúlyozza, hogy a 2006/12 irányelv nem határozza meg azon módokat, ahogyan a tagállamoknak a települési hulladék gyűjtése és ártalmatlanítása költségének az elosztási rendszerét szervezniük kell, és hogy a tagállamok hatáskörébe tartozik az említett költségnek a hulladéktermelőkre történő terhelésére vonatkozó célkitűzés elérése formájának és eszközeinek a meghatározása.

41 A Bizottságnak a Tanácshoz intézett, a környezetvédelem területén a költségterhelésről és a hatóságok intézkedéseiről - Az alkalmazás elvei és módja című, a környezetvédelem területén a költségterhelésről és a hatóságok intézkedéseiről szóló, 1975. március 3-i 75/436/Euratom, CECA, EGK ajánláshoz (HL L 194., 1. o.) mellékelt közleményére hivatkozva a Bizottság úgy véli, hogy a tagállami jogszabályoknak elő kell írniuk többek között a termelt hulladék mennyisége és annak ártalmatlanításának szolgáltatásáért fizetett összeg közötti korrelációt.

42 Különösen a nemzeti jogszabályok előírhatnak olyan rendszert, amely meghatározza a szolgáltatás igénybevevőit, a hulladéktermelők különböző kategóriáit abból a célból, hogy az általuk termelt hulladék mennyisége alapján adót vessenek ki rájuk. A 2006/12 irányelv 15. cikke tehát nem követeli meg, hogy az említett adót a szolgáltatás egyes igénybevevői által ténylegesen termelt hulladék mennyisége alapján számítsák ki. A Bizottság szerint azonban ilyen nemzeti jogszabályok nem vezethetnek ahhoz, hogy a hulladéktermelők egyes kategóriáinak nem kell pénzügyi hozzájárulásra irányuló erőfeszítést tenniük.

A Bíróság válasza

43 A 2006/12 irányelv 8. cikke alapján bármely "hulladékbirtokos" köteles hulladékát kezelésre egy magán- vagy közületi hulladékgyűjtőnek, vagy egy olyan vállalkozásnak átadni, aki ezen irányelv II. A. vagy II. B. mellékletében felsorolt műveleteket végzi, vagy azt köteles maga hasznosítani vagy ártalmatlanítani ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban.

44 Ezért az alapügyhöz hasonló helyzetben, amelyben a hulladék birtokosai átadják azt egy hulladékgyűjtőnek, a 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontja előírja, hogy a szennyező fizet elvvel összhangban a hulladékártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő költségeket a hulladékbirtokosnak kell viselnie.

45 E pénzügyi kötelezettség amiatt terheli az említett birtokosokat, mert hozzájárultak az említett hulladék létrehozásához (lásd a C-188/07. sz. Commune de Mesquer ügyben 2008. június 24-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-4501.o.) 77. pontját).

46 A települési hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás költségének finanszírozásával kapcsolatban, amennyiben a szolgáltatást a "birtokosok" összessége számára közösen végzik, a tagállamok a 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontja alapján kötelesek biztosítani, hogy főszabály szerint e szolgáltatás minden igénybevevője az ugyanezen irányelv 1. cikke értelmében vett "birtokosként" közösen viselje az említett hulladék ártalmatlanításának összes költségét.

47 Bár a 2006/12 irányelv címzett tagállamai az EK 249. cikkel összhangban kötelesek a kitűzött cél elérésére, amelyet a hulladékártalmatlanításhoz kapcsolódó költségek általi pénzügyi teher viselése jelent, az e cél eléréséhez szükséges forma és eszköz megválasztása a hatáskörükben marad (lásd a fent hivatkozott Commune de Mesquer ügyben hozott ítélet 80. pontját).

48 Amint a Bizottság helyesen megjegyezte, a közösségi jog jelenlegi állása szerint nem létezik az EK 175. cikk alapján elfogadott olyan szabályozás, amely a tagállamok számára a települési hulladék ártalmatlanítása költségének finanszírozásával kapcsolatban pontos módszert írna elő oly módon, hogy ezt a finanszírozást azonos módon biztosítaná az érintett tagállam választásától függően adón, díjon vagy más eszközön keresztül.

49 Hangsúlyozni kell azonban először, hogy amint a főtanácsnok az indítványának 40. pontjában megjegyezte, gyakran nehéz, sőt drága az egyes "birtokosok" által gyűjtésre leadott települési hulladék pontos mennyiségének a meghatározása.

50 Ilyen körülmények között azon kritériumok alkalmazása, amelyek egyrészt a "birtokosok" azon termelési kapacitásán, amelyet az általuk elfoglalt ingatlan területe és rendeltetése alapján számítanak, és/vagy másrészt a termelt hulladék jellegén alapulnak, lehetővé teszi e hulladék ártalmatlanítása költségének a számítását és annak a különböző "birtokosok" közötti felosztását, mivel e két paraméternek közvetlen hatása lehet az említett költségek összegére.

51 Ebből a szempontból egy olyan nemzeti szabályozás, amely a települési hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás finanszírozása céljából adót ír elő, amelyet a termelt hulladék mennyiségének becslése alapján, és nem a ténylegesen termelt és gyűjtésre leadott hulladék mennyisége alapján számítanak ki, a közösségi jog jelenlegi állása szerint nem tekinthető a 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontjával ellentétesnek.

52 Másodszor a szennyező fizet elve nem ellentétes azzal, hogy a tagállamok a szolgáltatás igénybevevőinek a települési hulladéktermelési kapacitásuk alapján meghatározott kategóriái szerint módosítsák az e kategóriák azon összes költséghez való hozzájárulását, amely a települési hulladék gazdálkodási és ártalmatlanítási rendszerének a finanszírozásához szükséges.

53 Az alapügyben - a hulladékadó számításával kapcsolatban - úgy tűnik, hogy a szállodaipai létesítmények a "birtokosok" egy kategóriáját alkotják, és hogy a Futura Immobiliare és társai szerint ezek kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek, mint az egyének.

54 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a hulladékártalmatlanítás utáni adó számítása céljából a települési hulladék gyűjtési és ártalmatlanítási szolgáltatása igénybevevőinek a kategóriái közötti adójogi megkülönböztetés - hasonlóan az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozásban előírt, a hoteltársaságok és az egyének közötti megkülönböztetéshez -, amely olyan objektív kritériumok, mint a hulladéktermelési kapacitásuk vagy a termelt hulladék jellege alapján történik, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak e szolgáltatás költségével, megfelelőnek bizonyulhatnak az említett szolgáltatás finanszírozása céljának az eléréséhez.

55 Bár az így elvégzett adójogi megkülönböztetés nem haladhatja meg a finanszírozás céljának eléréséhez szükséges mértéket, hangsúlyozni kell, hogy ezen a területen és a közösségi jog jelenlegi állása szerint az illetékes nemzeti hatóságok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek az ilyen adó számítási módjainak a meghatározását illetően.

56 Így a kérdést előterjesztő bíróság feladata a hozzá előterjesztett ténybeli és jogi elemek alapján annak vizsgálata, hogy a szóban forgó hulladékadó nem vezet-e ahhoz, hogy a költségek egyes "birtokosokra", a jelen esetben a szállodaipari létesítményekre való terhelése nyilvánvalóan aránytalan azon hulladék mennyiségével és jellegével, amelyet azok termelhettek.

57 Figyelembe véve a fentieket, az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal a közösségi jog jelenlegi állása szerint nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely a települési hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás finanszírozása céljából olyan adót ír elő, amelyet az e szolgáltatás igénybevevői által termelt hulladék mennyiségének becslése alapján, és nem az általuk ténylegesen termelt és gyűjtésre leadott hulladék mennyisége alapján számítanak ki. Azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata a hozzá előterjesztett ténybeli és jogi elemek alapján annak vizsgálata, hogy a szóban forgó hulladékadó nem vezet-e ahhoz, hogy a költségek egyes "birtokosokra", a jelen esetben a szállodaipari létesítményekre való terhelése nyilvánvalóan aránytalan azon hulladék mennyiségéhez és jellegéhez képest, amelyet azok termelhettek.

A költségekről

58 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi 2006/12 irányelv 15. cikkének a) pontját úgy kell értelmezni, hogy azzal a közösségi jog jelenlegi állása szerint nem ellentétes egy olyan nemzeti szabályozás, amely a települési hulladékgazdálkodás és -ártalmatlanítás finanszírozása céljából olyan adót ír elő, amelyet az e szolgáltatás igénybevevői által termelt hulladék mennyiségének becslése alapján, és nem az általuk ténylegesen termelt és gyűjtésre leadott hulladék mennyisége alapján számítanak ki.

Azonban a kérdést előterjesztő bíróság feladata a hozzá előterjesztett ténybeli és jogi elemek alapján annak vizsgálata, hogy az alapügyben szóban forgó települési szilárdhulladék ártalmatlanítása utáni adó nem vezet-e ahhoz, hogy a költségek egyes "birtokosokra", a jelen esetben a szállodaipari létesítményekre való terhelése nyilvánvalóan aránytalan azon hulladék mennyiségével és jellegével, amelyet azok termelhettek.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: olasz.