3262/2012. (IX. 28.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.5179/2007/3. számú jogerős ítéletével szemben előterjesztett, a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 22. §-ának 1998. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályban volt (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó - igazolt jogi képviselője útján -az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI törvény (a továbbiakban: Abtv.) 73. § (1) bekezdése szerinti eljárásban a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 22. §-ának - 1998. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályban volt - (4) be -kezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására terjesztett elő indítványt az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó kérte továbbá a támadott jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 4.M.5179/2007/3. számú jogerős ítéletével lezárt peres ügyben való alkalmazási tilalmának az elrendelését.

[2] Az indítványozó szerint az R.-nek a 66/1997. (XII. 29.) NM-PM együttes rendelet (a továbbiakban: Rm.) 3. § (2) bekezdésével megállapított - 1998. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályban volt - 22. § (4) bekezdése ugyanazzal az indokkal alkotmányellenes, mint amilyen indokkal az R. 1997. december 31-ig hatályban volt 22. § (4) bekezdését az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a 22/2007. (IV. 5.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.). Érvelése szerint a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) továbbá az R.-nek, valamint az Rm. 3. § (2) bekezdésével megállapított 22. § (4) bekezdése érdemben semmit nem változtatott az indítványozó által az Abh. alapjául szolgáló alkotmányjogi panaszban kifogásolt jogi szabályozáson. Az indítványozó állítása szerint az R. kifogásolt szabályozása törvényi felhatalmazás nélkül került megalkotásra és ezen kívül sérti az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdését is, mivel kizárja azt, hogy az indítványozó számára özvegyi nyugdíj kerüljön folyósításra.

[3] 2. Az alkotmányjogi panasz nem befogadható, mert nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt, az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek.

[4] 2.1. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó az R., Rm. 3. § (2) bekezdésével megállapított - 1998. január 1-jétől 2007. december 31-ig hatályban volt - 22. § (4) bekezdésének az alaptörvény-ellenességét állította. Az Abtv. 26. § (1) bekezdése értelmében az itt szabályozott alkotmányjogi panasz előterjesztésének - egyebek mellett - az a feltétele, hogy a panasszal támadott jogszabályi rendelkezést az érintett egyedi ügyében a jogerős (érdemi) bírósági döntés meghozatala során az eljáró bíróság alkalmazza. A vizsgált esetben a perújítási eljárásban a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 4.M.5179/2007/3. számú jogerős ítélete meghozatala során nem alkalmazta a panasszal támadott jogszabályi rendelkezést; a társadalombiztosítási határozatok megsemmisítése és a perújított alperes új eljárásra utasítása nem az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazásán alapult. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a perújítási eljárás során az R., Rm. 3. § (2) bekezdésével megállapított 22. § (4) bekezdésének 1998. január 1. és 2007. december 31. között hatályban volt rendelkezése alapján érdemben nem vizsgálta a perújító felperesnek az 1998. január 1-jét követő időszakra fennálló - az özvegyi nyugdíj és a szociális járadék együttes folyósítására vonatkozó - követelésének a megalapozottságát. Tekintettel arra, hogy a panaszos által kifogásolt jogszabályi rendelkezés alkalmazására a perújítási eljárás során a bíróság részéről nem került sor, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében foglalt törvényi követelménynek.

[5] 2.2. Az Abtv. 26. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi előfeltétele a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségek panaszos által történő kimerítése.

[6] A jelen ügyben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 4.M.51 79/2007/3. számú jogerős ítéletében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - megsemmisítette a perújított alperes Nyugdíjfolyósító Igazgatóság másodfokú határozatát és új eljárásra utasította a másodfokon eljárt társadalombiztosítási szervet. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében, ha az alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, akkor az alkotmányjogi panasz előterjesztésére nyitvaálló határidőt a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, illetve - ha új eljárás elrendelésére és új határozat meghozatalára kerül sor - akkor az új eljárásban meghozott jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani. A vizsgált ügyben az indítványozó nem a jogerős ítélettel elrendelt új eljárásban meghozott jogerős határozattal szemben terjesztette elő az alkotmányjogi panaszt, ilyen jogerős határozatot az indítványához nem csatolt. Erre tekintettel az indítványozó alkotmányjogi panasza - a perújítás során meghozott jogerős bírósági ítélettel elrendelt új eljárás jogerős lezárultáig - "időelőtti", nem felel meg az Abtv. fent hivatkozott rendelkezésének.

[7] A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2012. szeptember 18.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

tanácsvezető, előadó alkotmánybíró

Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szalay Péter s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1379/2012.