A Kúria Bfv.675/2013/6. számú precedensképes határozata közokirat-hamisítás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §, 34. §, 274. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Mészár Róza, Szabó Péter, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Elévülésre hivatkozó alaptalan felülvizsgálati indítvány. Félbeszakítja a büntethetőség elévülését az adott cselekmények miatt az ismeretlen elkövető (elkövetők) felkutatása érdekében a nyomozást elrendelő határozat.

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság B.26140/2008/31., Pesti Központi Kerületi Bíróság B.24937/2008/111., Fővárosi Törvényszék Bf.8623/2010/41., *Kúria Bfv.675/2013/6.* (BH 2014.5.130)

***********

KÚRIA

Bfv.I.675/2013/6.szám

A Kúria Budapesten, a 2013. év december hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A közokirat-hamisítás bűntette és más bűncselekmények miatt a terheltek ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 12.B.V.24.937/2008/111. számú ítéletét, valamint a Fővárosi Bíróság 23.Bf.V.8623/2010/41. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A felülvizsgálati eljárásban felmerült 3000 (háromezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2010. február 10-én kihirdetett 12.B.V.24.937/2008/111. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében és 10 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bekezdés c) pont]. Ezért halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette; a szabadságvesztés tartamába beszámította az általa előzetes fogva tartásban töltött időt, és rendelkezett a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője fellebbezett az ok megjelölése nélkül; a másodfokú eljárásban fellebbezésüket a terhelt felmentése, másodlagosan az eljárás elévülés miatti megszüntetése, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítése, végső soron az első fokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartották fenn.

A Fővárosi Bíróság a 2011. május 27-én meghozott Bf.V.8623/2010/41. számú ítéletével az első fokú ítéletet megváltoztatta; az I. rendű terhelt cselekményeit 7 rendbelinek minősítette, amelyből 6 rendbeli felbujtóként elkövetett; a terhelt börtönbüntetésének tartamát egy év hat hónapra, a felfüggesztés próbaidejét három évre mérsékelte. Rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal, azt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozva.

Az indítványban a terhelt arra hivatkozott, hogy a tényállás II/3., 4., 9. és 10. pontjaiban írt cselekményeket nem követte el, ezért e cselekmények vádja alól a felmentését kérte.

A II/1., 2., 5., 6., 7. és 8. pontokban írt cselekmények kapcsán pedig - vitatva az eljárt bíróságok azon jogi álláspontját, amely szerint e cselekmény a valótlan adatok cégnyilvántartásba történt bejegyzésének időpontjával tekintendők befejezettnek - arra utalt, hogy ezek kapcsán a büntethetőség elévülésének kezdő napja nem a közhitelű nyilvántartásokba történő valótlan bejegyzés, hanem a bejegyzés alapját képező okiratok keletkezésének napja, amelyek közül a közjegyzői ellenjegyzéssel ellátott iratok már eleve közokiratnak is tekintendők. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítások mint felbujtói magatartások az ítéletek szerint is a terhelt-társak - vevők - szállításával, kísérésével, részükre történt pénz-átadással valósultak meg.

Utalt arra is, hogy a nyomozás 2005. január 10-én történt elrendelése az elévülést nem szakította félbe, mert az nem konkrétan a személyével volt kapcsolatos, így a terhére nem vehető figyelembe. Mivel emellett személyének a büntetőeljárásban 2006. március 6-án történt azonosítása előtt nyomozati eljárási cselekményt vele szemben nem foganatosítottak, az elévülés nem szakadt félbe, ezért a 2003. évi szerződéskötési, okirat-készítési időpontok alapul vételével a kérdéses bűncselekmények elévülése 2006. március 6. napjáig bekövetkezett. Emellett kiemelte, hogy a személyének 2006. március 6-i azonosítása is csupán egy adminisztratív rendőri intézkedés volt, az elévülés megszakítását valójában az sem eredményezhette.

Álláspontja szerint - mivel e cselekmények miatt az elévülésre tekintettel már a vádemelés előtt az eljárás megszüntetésének lett volna helye - a kérdéses cselekmények tekintetében a vád a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának sem felelt meg.

Mindezek alapján az elévülésre tekintettel e bűncselekmények kapcsán az eljárás megszüntetésére tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a másodfokon eljárt Fővárosi Bíróság az első fokon a terhelt terhére megállapított tíz rendbeli bűncselekményből - bár felmentő rendelkezést nem hozott - négyet kirekesztett a bűnösség köréből, éppen azért, mert azok elkövetési idején a terhelt előzetes letartóztatásban volt; erre tekintettel enyhítette a vele szemben kiszabott büntetést is. Ezt támasztja alá megítélése szerint az is, hogy a másodfokú bíróság a terhelt korábbi, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását nem rendelte el, holott akkor, ha a kirekesztett cselekmények miatt is megállapította volna a terhelt büntetőjogi felelősségét, azt - miután ezek elkövetésének időpontja a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére esett - nem mellőzhette volna. A többi cselekmény kapcsán pedig megítélése szerint a terhelt büntethetősége nem évült el, miután az elévülést az eljáró hatóság, illetve a bíróság eljárási cselekménye több alkalommal is félbeszakította.

Ezért annak ellenére, hogy megítélése szerint a felmentő rendelkezések meghozatalának elmulasztásával a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabályt sértett, az azonban nem tekinthető a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsoroltak közötti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőnek, arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat tartsa hatályban (BF.1279/2013.).

A nyilvános ülésen az I.rendű terhelt indítványát fenntartotta. Emellett arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem tettek megfelelő módon eleget indokolási kötelezettségüknek, ahogyan az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. Cikkében foglaltaknak, a tisztességes eljárás követelményeinek sem. Mindezekre tekintettel - amennyiben felmentésére, illetve az eljárás megszüntetésére nem kerülne sor - a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését is indítványozta.