BH 2014.5.130 I. Az ún. intellektuális közokirat-hamisítás [1978. évi IV. tv. 274. § (1) bek. c) pont] bűntette akkor lép kísérleti szakba, ha a hamis okiratot az adatok bejegyzése végett a cégbírósághoz benyújtják, befejezett bűncselekménnyé pedig akkor, ha a valótlan adatokat a cégnyilvántartásba bejegyzik. E bűncselekmény elévülésének ez a kezdő időpontja [1978. évi IV. tv. 16. §, 274. § (1) bek. c) pont, 34. § a) pont].

II. Az elévülés félbeszakítását eredményezik az ügy előbbre vitelét szolgáló eljárási cselekmények. A büntethetőség elévülését - ennek megfelelően - félbeszakítja az ismeretlen tettes ellen tett feljelentés, illetve a személyének felkutatása érdekében foganatosított büntetőeljárási cselekmény [1978. évi IV. tv. 35. § (1) bek.].

III. Ha a terhelt ellen anyagi bűnhalmazatban álló bűncselekmények miatt emelnek vádat, és a bíróság nem állapítja meg a bűnösségét valamennyi bűncselekményben, azon bűncselekmények miatt, amelyeket a bűnösség köréből kirekesztett, felmentő rendelkezést kell hozni. Ellenben az alaki halmazatot képező bűncselekmények körének szűkítése a bűncselekmény minősítésének fogalmába tartozik, ezért felmentő ítéleti rendelkezésnek nincs helye [1978. évi IV. tv. 12. § (1) bek., 85. § (1) bek., 257. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2010. február 10-én kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki az 1978. évi IV. tv. (a továbbiakban: Btk.) 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettében és 10 rendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont]. Ezért halmazati büntetésül két év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását négy év próbaidőre felfüggesztette; a szabadságvesztés tartamába beszámította az általa előzetes fogvatartásban töltött időt, és rendelkezett a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen az I. r. terhelt és védője fellebbezett az ok megjelölése nélkül; a másodfokú eljárásban fellebbezésüket a terhelt felmentése, másodlagosan az eljárás elévülés miatti megszüntetése, illetőleg a kiszabott büntetés enyhítése, végső soron az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése érdekében tartották fenn.

A másodfokú bíróság a 2011. május 27-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; az I. r. terhelt cselekményeit 7 rendbelinek minősítette, amelyből 6 rendbeli felbujtóként elkövetett; a terhelt börtönbüntetésének tartamát egy év hat hónapra, a felfüggesztés próbaidejét három évre mérsékelte. Rendelkezett a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről is.

A jogerős határozatok ellen az I. r. terhelt élt felülvizsgálati indítvánnyal, azt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozva.

Az indítványban a terhelt arra hivatkozott, hogy a tényállás II/3., 4., 9. és 10. pontjaiban írt cselekményeket nem követte el, ezért e cselekmények vádja alól a felmentését kérte.

A II/1., 2., 5., 6., 7. és 8. pontokban írt cselekmények kapcsán pedig - vitatva az eljárt bíróságok azon jogi álláspontját, amely szerint e cselekmény a valótlan adatok cégnyilvántartásba történt bejegyzésének időpontjával tekintendő befejezettnek - arra utalt, hogy ezek kapcsán a büntethetőség elévülésének kezdő napja nem a közhitelű nyilvántartásokba történő valótlan bejegyzés, hanem a bejegyzés alapját képező okiratok keletkezésének napja, amelyek közül a közjegyzői ellenjegyzéssel ellátott iratok már eleve közokiratnak is tekintendők. Hivatkozott arra, hogy a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítások mint felbujtói magatartások az ítéletek szerint is a terhelt-társak - vevők - szállításával, kísérésével, részükre történt pénz-átadással valósultak meg.

Utalt arra is, hogy a nyomozás 2005. január 10-én történt elrendelése az elévülést nem szakította félbe, mert az nem konkrétan a személyével volt kapcsolatos, így a terhére nem vehető figyelembe. Mivel személyének a büntetőeljárásban 2006. március 6-án történt azonosítása előtt nyomozati eljárási cselekményt vele szemben nem foganatosítottak, az elévülés nem szakadt félbe, ezért a 2003. évi szerződéskötési, okirat-készítési időpontok alapulvételével a kérdéses bűncselekmények elévülése 2006. március 6. napjáig bekövetkezett. Emellett kiemelte, hogy a személyének 2006. március 6-i azonosítása is csupán egy adminisztratív rendőri intézkedés volt, az elévülés megszakítását valójában az sem eredményezhette.

Álláspontja szerint - mivel e cselekmények miatt az elévülésre tekintettel már a vádemelés előtt az eljárás megszüntetésének lett volna helye - a kérdéses cselekmények tekintetében a vád a Be. 2. § (2) bekezdése szerinti törvényes vád fogalmának sem felelt meg.

Mindezek alapján az elévülésre tekintettel e bűncselekmények kapcsán az eljárás megszüntetésére tett indítványt.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.

Álláspontja szerint a másodfokon eljárt bíróság az első fokon a terhelt terhére megállapított tíz rendbeli bűncselekményből - bár felmentő rendelkezést nem hozott - négyet kirekesztett a bűnösség köréből, éppen azért, mert azok elkövetési idején a terhelt előzetes letartóztatásban volt; erre tekintettel enyhítette a vele szemben kiszabott büntetést is. Ezt támasztja alá megítélése szerint az is, hogy a másodfokú bíróság a terhelt korábbi, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását nem rendelte el, holott akkor, ha a kirekesztett cselekmények miatt is megállapította volna a terhelt büntetőjogi felelősségét, azt - miután ezek elkövetésének időpontja a felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejére esett - nem mellőzhette volna. A többi cselekmény kapcsán pedig megítélése szerint a terhelt büntethetősége nem évült el, mi­-után az elévülést az eljáró hatóság, illetve a bíróság eljárási cselekménye több alkalommal is félbeszakította.

Ezért annak ellenére, hogy megítélése szerint a felmentő rendelkezések meghozatalának elmulasztásával a másodfokon eljárt ítélőtábla eljárási szabályt sértett, az azonban nem tekinthető a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsoroltak közötti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményezőnek, arra tett indítványt, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat tartsa hatályban.

A nyilvános ülésen az I. r. terhelt indítványát fenntartotta. Emellett arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok nem tettek megfelelő módon eleget indokolási kötelezettségüknek, ahogyan az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. Cikkében foglaltaknak, a tisztességes eljárás követelményeinek sem. Mindezekre tekintettel - amennyiben felmentésére, illetve az eljárás megszüntetésére nem kerülne sor - a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését is indítványozta.

A védő az indítványban kifejtett indokokra hivatkozva az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és új elsőfokú eljárás elrendelését kérte.

A legfőbb ügyész képviselője az indítványát fenntartotta.

A Kúria a Be. 423. § (4) bekezdése alapján a megtámadott határozatokat az indítványozó által megjelölt okok alapján felülvizsgálta, emellett ugyanezen törvényhely (5) bekezdése alapján eljárva figyelemmel volt a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt, az indítványozó által nem hivatkozott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre is.