A Kúria Pfv.21347/2011/11. számú precedensképes határozata végrendelet érvényességének megállapítása (SZÓBELI végrendelet érvényességének megállapítása) tárgyában. Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Orosz Árpád, Szűcs József

A határozat elvi tartalma:

I. A bizonyítékok szabad mérlegelés elvének legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége. Az ítélet indokolásából ugyanis világosan ki kell tűnnie, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, amelyeket a bíróság irányadónak vett.

II. A szóbeli végrendelet létrejöttének, illetve érvénytelenségének megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az örökhagyó - érvénytelen - nyilatkozata megfelelt a valódi akaratának. A szóbeli végrendelet tételére vonatkozó törvényi feltételeknek ugyanis a végrendelkezés idején egyidejűleg fenn kell állnia. A favor testamenti elve - vagyis az örökhagyó akaratának vizsgálata - a végrendelet olyan értelmezési szabálya, amelyet csak alakilag érvényes végrendelet esetében lehet alkalmazni, és az alaki érvénytelenség orvoslására nem szolgálhat.

1952. III. Tv. 3. § (5), 1952. III. Tv. 206. § (1), 1952. III. Tv. 221. § (1), 1959. IV. Tv. 634. §, 1959. IV. Tv. 635. §

Kapcsolódó határozatok:

Keszthelyi Járásbíróság P.21101/2009., Zalaegerszegi Törvényszék Pf.22110/2010/5., *Kúria Pfv.21347/2011/11.* (BH 2012.7.173)

***********

Pfv.I.21.347/2011/11. szám

A Kúria a dr. Zárdai Istvánné dr. Ádám Edit ügyvéd által képviselt felperesnek a Kárpáti Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Véghné dr. Kárpáti Brigitta ügyvéd) által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen szóbeli végrendelet érvényességének megállapítása iránt a Keszthelyi Városi Bíróságon 6.P.21.101/2009. számon folyamatban volt, majd a Zala Megyei Bíróság 2011. február 8-án meghozott 2.Pf.22.110/2010/5. számú ítéletével befejezett perében a felperes 22. sorszámú felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

ítéletet:

A Kúria a Zala Megyei Bíróság 2.Pf.22.110/2010/5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja;

kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alpereseknek személyenként 25.000 (Huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 293.000 (Kétszázkilencvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A 2008. március 20-án elhunyt B. K. Gy. (a továbbiakban: örökhagyó) a felperes élettársa és az alperesek apja volt. Az örökhagyó 2007. december 20-án írásbeli magánvégrendeletet készített. Ebben az n-i T. utcai ingatlana 1/2 tulajdoni hányadát, a "ház minden ingóságát", és a "műhely teljes tartozékát" a felperesre, "imádott élettársára" hagyta.

Az örökhagyó halálát megelőzően pár héttel kórházba került. A kórházban többször meglátogatta az örökhagyót V.T-né és B-né N. Á. is, akik az ismerősei voltak. Előttük a hagyatékával kapcsolatos nyilatkozatokat tett.

A felperes a hagyatéki eljárás során kérte a hagyaték részére történő átadását végintézkedés jogcímén. Öröklési igényét először az írásbeli magánvégrendeletre alapította. A hagyatéki eljárás során csatolt egy "Bejelentés-Nyilatkozat" megnevezésű okiratot, amelyben előadta, hogy az örökhagyónak "1994 óta élettársa voltam", és "amikor beteg lett és bekerült a kórházba akkor is mindig mindennap én látogattam reggel estig ott voltam". Hivatkozott arra, hogy az örökhagyó a kórházban is többször megismételte az írásbeli magánvégrendelet tartalmát: az n-i ingatlan őt illető tulajdoni hányada "az enyém lesz, mert engem illet". Utalt továbbá arra is e nyilatkozatban, hogy ez utóbbi kijelentés megtörténtére tanúi is vannak, akik ott voltak a kórházban. A 2008. április 10-ére keltezett nyilatkozatot két tanú - V. T-né és B-né N. Á. - írta alá.

A közjegyző megállapította, hogy a felperes által csatolt írásbeli magánvégrendelet - a Ptk. 628. és 629.§-aira figyelemmel - érvénytelen, ezért a K43016-0/328/2008/8/L. számú hagyatékátadó végzéssel a hagyatékot az alpereseknek adta át törvényes öröklés jogcímén.

A felperes a hagyatékátadó végzés ellen fellebbezést nyújtott be. Ebben "bejelentette", hogy az örökhagyó a Kórházban két tanú együttes jelenlétében szóbeli végrendeletet tett. Kifogásolta, hogy az eljárt közjegyző ezt figyelmen kívül hagyta és kérte a közjegyző új eljárásra utasítását.

A Somogy Megyei Bíróság 2.Pkf.20.130/2009/2. számú végzésével a közjegyző hagyatékátadó végzését hatályon kívül helyezte és a közjegyzőt új eljárásra utasította.

A megismételt hagyatéki eljárásban a törvényes örökösök a szóbeli végrendeletet nem ismerték el érvényesnek, ezért a közjegyző az örökhagyó hagyatékát ideiglenes hatállyal törvényes öröklés jogcímén az alperesek részére adta át.

A felperes keresetében az örökhagyó szóbeli végrendelete érvényességének megállapítását kérte. Előadta, hogy az örökhagyó halála előtt azért tett szóbeli végrendeletet, mert tudomására jutott, hogy a korábbi írásbeli magánvégrendelete alaki hiba folytán érvénytelen. Annak tartalmát ezért - 2008. március 10-e körül - a Kórházban két tanú együttes jelenlétében szóban "nagyjából megismételte". Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság PK 88. számú állásfoglalás a), b) és e) pontjaira, továbbá a Ptk. 634.§ és 635.§-aiban foglaltakra.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, védekezésük szerint a szóbeli végrendelet tételéhez szükséges feltételek nem álltak fenn.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, mert álláspontja szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy az örökhagyó szóbeli végrendeletet tett. Kifejtette, hogy a felperes nyilatkozatai önmagukban is ellentmondásosak voltak: A hagyatéki eljárás iratainak tartalma szerint ugyanis - a 2009. április 27-én tartott hagyatéki tárgyaláson - úgy nyilatkozott, hogy a két végrendeleti tanú nem volt együtt jelen az örökhagyó betegágyánál. A per során azonban mégis azt állította, hogy a tanúk együttesen jelen voltak. Ellentmondásosnak találta B-né N. Á-nek a hagyatéki eljárás során tett tanúvallomását is a perbeli nyilatkozataival összevetve. Az előbbiekben már hivatkozott hagyatéki tárgyaláson ugyanis kifejezetten azt adta elő, hogy ismeri ugyan V. T-nét, azonban vele a kórházban nem találkozott. Ehhez képest a perben azt állította, hogy V. T-néval együtt voltak jelen az örökhagyó betegágyánál. V. T-né előadásából kiemelte, hogy előre nem pontosított időpontban látogatta meg az örökhagyót, és ez a látogatás március 10-15-e körül volt. Hivatkozott továbbá a felperes által a perben csatolt - 2008. április 10-én kelt - "Bejelentés-Nyilatkozat" megnevezésű okiratra, amelyet a tanúk - állításuk szerint - a kórházban, a szóbeli végrendelet tételét követően írtak alá. Az örökhagyó 2008. március 20-ai halálára figyelemmel azonban kizárt, hogy ez a nyilatkozat közvetlenül a szóbeli végintézkedést követően készült volna.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a hivatkozott tanúvallomások egymáshoz viszonyítva és önmagukban is ellentmondásosak. Nem tudta ezért tényállási elemként megállapítani azt, hogy az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében végakaratát egész terjedelemben szóban előadta és kijelentette: ez az ő végrendelete. A kereset elutasítását a Ptk. 635. §-ában foglalt törvényi feltételek hiányával indokolta. Utalt továbbá arra, hogy a Ptk. 634.§-ában foglalt további törvényes feltételek bizonyítását már nem tartotta szükségesnek, ezért az erre vonatkozó bizonyítási indítvány bevárása nélkül határozott.