BH 2000.10.467 Munkáltatói jogutódlás esetén a munkavállaló munkaviszonya az új munkáltatónál - eltérő megállapodás hiányában - változatlan feltételekkel folytatódik, új munkaszerződés megkötése szükségtelen [Mt. 83. §, 100. § (2) és (4) bek., MK 154. sz.].

A felperes az alperes 1997. január 22-én kelt intézkedése ellen kezdeményezett munkaügyi jogvitát. A vitatott intézkedésében az alperes arról értesítette a felperest, hogy a határozott időre szóló munkaszerződése 1995. október 3-án megszűnt.

A felperes módosított kereseti kérelme elmaradt munkabére és kétszeres végkielégítés megfizetésére irányult.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes az 1990. január 1-jétől alkalmazásában állt felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg, és az alperest 287 765 forint megfizetésére kötelezte.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1989. augusztus 1-jétől gépjárművizsga-ügyintézőként dolgozott az MHSZ M G K Iskolában, 1989 decemberétől 1993. február 21-ig gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságon volt. Ezen idő alatt kezdte meg működését 1990. január 1-jétől az alperes "MHSZ B. M.-i G. K. Kft.". A felperes munkakönyvébe "áthelyezve" bejegyzés került, és 1990. január 1-jétől az alperesnél ugyancsak vizsgaügyintézői munkakörre szóló munkaviszony bejegyzése szerepel. A fizetés nélküli szabadság lejártával a felperes 1993. február 22-én munkába állt, és ezen a napon a felek munkaszerződést írtak alá, amelyben napi 4 órára vizsgaügyintéző, illetve 4 órára kirendeltség-ügyintézői munkakört jelöltek meg. A szerződésben külön kikötésként szerepelt, hogy "a munkaszerződés M.-né H. J. gyes lejárta idejéig érvényes". A felperes 1993 májusától táppénzen, majd gyermekgondozási szabadságon volt 1996. december 10-ig, és ezt követően az alperes a vitatott intézkedése közléséig nem állította munkába a felperest.

A munkaügyi bíróság az előbbiek alapján arra következtetett, hogy a felperes munkaviszonyában különös, munkáltatói jogutódlás következett be. Az 1993. február 22-én kötött megállapodást - a munkakör és személyi alapbér tekintetében - munkaszerződés-módosításnak minősítette, amely szerint az alperes határozott időre az eredeti munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatta a felperest (Mt. 83. §), munkaszerződése azonban határozatlan idejű maradt. Ezért a munkaviszony megszüntetésének jogellenességét állapította meg, és az alperest az Mt. 100. §-ának (1)-(2), illetve (4) bekezdése alapján marasztalta.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság mind a különös jogutódlás, mind a munkaszerződés-módosítás tekintetében egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával, annak indokait részletesen kifejtette.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a felperes keresetének elutasítását kérte. Vitatta a munkáltatói jogutódlás tényének megállapítását. Arra hivatkozott, hogy az alperes kft.-t az MHSZ O. K. hozta létre az 1989. november 29-i alapító okirattal, és az MHSZ 1990. október 1-jéig működött, így az alperes nem lépett az MHSZ helyébe, és nem is kötött vele megállapodást. Álláspontja szerint a felperes munkaviszonya - áthelyezésre vonatkozó tényleges megállapodás hiányában - a 42/1990. (III. 12.) MT rendelet szerint megszűnt az előző munkáltatónál. Tévesnek tartotta a munkaszerződés-módosításra vonatkozó ítéleti értelmezést is.