EH 2005.1318 A jogszabály előírásainak nem felel meg az a határozat, amelynek az indokolásából kell feltételezni azt a döntést, amelyet pontos és félreérthetetlen megfogalmazásban a rendelkező résznek kell tartalmaznia [Pp. 213. §, 215. §].
Az I. r. felperes terhességéből 1998. augusztus 6-án, a 40. terhességi héten született a II. r. felperes, súlyos oxigénhiányos állapotot követően, elhúzódó tágulási és kitolási szak után, hüvelyi szüléssel. Maradandó agykárosodásban szenved, önmaga ellátására képtelen.
A felperesek a keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraikat érvényesítették az alperessel szemben arra hivatkozással, hogy orvosai nem az őket terhelő legnagyobb gondossággal jártak el, amikor a hüvelyi szülés mellett döntöttek, holott a császármetszés szükségességének kellő időben való felismerése és az e szülési mód választása esetén a II. r. felperes egészségkárosodása megelőzhető lett volna.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét az 1998. augusztus 6-án levezett szülés során bekövetkezett, a II. r. felperest ért egészségkárosodásért, és az ezzel kapcsolatban az I. r. felperesnek okozott károkért.
A közbenső ítélet ellen a felperesek fellebbeztek és kérték annak részbeni megváltoztatásával az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a II. r. felperest ért egészségkárosodással kapcsolatban a felpereseknek okozott károkért. Álláspontjuk szerint a határozat indokolásából kitűnően a II. r. felperes saját jogú nem vagyoni kártérítési igénye is alapos, ezt azonban a határozat rendelkező része nem tartalmazza.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a határozat indokolásából kitűnően az alperes kártérítési felelőssége mindkét felperes vonatkozásában fennáll. Az ítélet rendelkező része és indokolása szoros logikai egységben áll, ezért a rendelkező rész kizárólag az indokolással együtt értelmezhető. Miután az elsőfokú bíróság megállapította az alperes jogellenes és felróható mulasztása miatt a II. r. felperes egészségében bekövetkezett károsodásért való felelősséget, ez magában foglalja mindkét felperes ezzel összefüggésben keletkezett nem vagyoni, továbbá az I. r. felperes vagyoni kára megtérítésének a kötelezettségét.
A jogerős közbenső ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet és jogszabálysértőnek tartották, hogy a bíróság közbenső ítéletének rendelkező részében csak az I. r. felperesnek okozott károkért állapította meg az alperes kártérítési felelősségét, és a II. r. felperes káráért való helytállás abból kimaradt. Álláspontjuk szerint ezt nem pótolja a határozat indokolása, mert az eljárás folytatása során kizárólag annak a félnek az összegszerű kárát vizsgálja a bíróság, akinek a káráért való felelősséget korábban megállapította a jogerős közbenső ítélet. A határozat végrehajtása is a rendelkező részben rögzített döntés alapján történik, tehát jogszabálysértő a jogerős közbenső ítélet, amennyiben elegendőnek tartja a kártérítési felelősség megállapítását csupán a határozat indokolásában. Kérték a jogerős közbenső ítélet megváltoztatását és az alperes kártérítési felelősségének megállapítását olyan módon, hogy az az I. r. felperesnek okozott károk helyett a felpereseknek okozott károkért álljon fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálás során hozott határozatával a felülvizsgálati eljárás lefolytatását elrendelte.
Helytállóan hivatkozott a másodfokú bíróság arra, hogy a Pp. 212. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a per érdemében ítélettel határoz, ha pedig a keresettel érvényesített jog fennállását állapítja meg, akkor a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítéletet hoz.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdése az ítélet teljességének követelményét fogalmazza meg, és azt jelenti, hogy az ítéleti döntésnek ki kell terjednie a perben elbírálásra kerülő kereseti kérelemre, több kereseti kérelem, illetőleg több felperes kereseti kérelme esetén ezek mindegyikére, valamint a viszontkeresetre és ellenkérelemre. Ehhez kapcsolódóan a Pp. 215. §-a rendelkezik arról, hogy a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg ellenkérelmen, arról azonban a bíróságnak döntenie kell.
A rendelkező rész és az indokolás összefüggése és egysége feltétel, az elválaszthatatlan kapcsolatot jelentő egységes anyagi jogerő pedig a rendelkező rész és az indokolása között akkor áll fenn, ha a rendelkező részben szerepel az a döntés, amelyre vonatkozó indokolást tartalmaz a határozat, illetőleg az indokolás olyan rendelkezésről szól, amelyet a határozat rendelkező része tartalmaz. A rendelkező részben foglalt döntés és annak indoka a határozatban egymást feltételezik. A határozatban nem szerepelhet olyan indokolás, amelyről szóló döntést nem tartalmaz a rendelkező rész, és nem lehetséges olyan döntés sem, amelyet a bíróság nem indokol meg. Ezeket a feltételeket nem pótolja, hogy a felperesek által, de a perben senki által nem vitatottan, az indokolás nem hagy kétséget afelől, hogy az alperes kártérítési felelőssége mindkét felperes vonatkozásában fennáll.
A határozat akkor felel meg az említett jogszabályi követelményeknek, ha annak rendelkező része a keresetről szóló döntést határozottan, világosan, érthetően, kétséget kizáró megfogalmazással tartalmazza, és így megfelel a végrehajthatóság követelményének is. Ez az adott esetben azt jelenti, hogy a határozat rendelkező része mindkét felperes igényéről szóló döntést tartalmazza. Ez az elsőfokú bíróság közbenső ítéletéből elmaradt, korrigálása pedig a másodfokú eljárásban nem történt meg, ezért a jogerős közbenső ítélet ebben a részében nem felel meg a jogszabályoknak. Közbenső ítélet esetében azért is elengedhetetlen az említett előírások teljesítése, mert a követelés összegére folytatódó eljárásban a bíróságnak és a feleknek is tudniuk kell, hogy kinek, és milyen joga fennállásáról tartalmaz döntést a határozat, mert ehhez képest történhet majd a döntés a külön-külön követelések összegéről.
A felperesek tehát alappal hivatkoztak a Pp. 270. §-ának (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte a jogerős közbenső ítéletet és az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének kiegészítésével a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott a felülvizsgálattal érintett körben.