BH 2018.1.16 A felperes különvagyonát képező haszonélvezeti jog mint vagyoni értékű jog megszüntetésére a Csjt.-nek a közös vagyon megosztására vonatkozó szabályai nem alkalmazhatók, arra kizárólag a Ptk. szabályai az irányadóak [1952. évi IV. tv. 27. § (1) bek., 28. § (1) bek., 31. § (5) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 157. § (1) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 123. §, 157. § (2) bek., 160. §, 164. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes és az alperes házastársak voltak. Az alperes a házassági életközösség időtartama alatt - 2008. január 3. napján - a különvagyoni forrásai felhasználásával megvásárolta a perbeli ingatlant. Az adásvételi szerződésben a felperes javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak. Az alperes kizárólagos tulajdonjogát és a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték.

[2] A felek házassági életközössége véglegesen és mindenre kiterjedően 2011. szeptember 17. napján szűnt meg, utolsó közös lakásuk a perbeli ingatlan volt. Az életközösség megszűnését követően az ingatlant megosztva használták.

[3] A bíróság részítéletével a felek házasságát felbontotta. Az utolsó közös lakás osztott használatát rendelte el, az alperes ajándék visszakövetelése iránti viszontkeresetét (amelyet az alperes a haszonélvezeti jogot illetően terjesztett elő) elutasította. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú részítéletet helybenhagyta. A Kúria részítéletével a jogerős részítélet felülvizsgálati kérelmekkel támadott rendelkezéseit hatályában fenntartotta.

[4] A jogerős részítélet alapján az ingatlant a felek megosztva használták.

[5] A fellebbezési eljárás alatt a felperes tájékoztatta az alperest, hogy a haszonélvezeti joga alapján az ingatlan általa használt egy részét hasznosítani kívánja. Az alperes ekkor a zárat lecserélte.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[6] A felperes a keresetében a házasság felbontása és a lakáshasználat rendezése mellett a házastársi közös vagyon megosztását és a haszonélvezeti joga megváltását is kérte. A jogerős részítélet alapján a haszonélvezeti jog az alperes saját vagyona terhére juttatott ajándék, ezért az 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 28. § (1) bekezdése alapján a különvagyonának minősül. A haszonélvezeti joga értékét 6 400 000 forintban jelölte meg. A szakértői vélemény ismeretében a haszonélvezeti jog megváltására vonatkozó kereseti kérelmétől elállt.

[7] A keresettől való elállást azzal indokolta, hogy a szakvélemény alapján az ingatlan értékéből az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 72. §-a szerint számítandó vagyoni érték összege számára nem megfelelő, a haszonélvezeti jogát inkább fenntartja.

[8] A felperes végül a keresetét oly módon tartotta fenn, hogy kérte: a bíróság állapítsa meg, hogy a haszonélvezeti jogának egy későbbi, meg nem határozott időpontban történő megváltása esetén annak ellenértékeként az Itv.-ben meghatározott teljes összeg illeti meg.

[9] A fellebbezési tárgyaláson a felperes bejelentette, hogy a haszonélvezeti jogát mindaddig meg kívánja tartani, amíg az alperes megfelelő árat nem fizet érte. Korábbi előadását módosította: állította, hogy a haszonélvezeti jogot nem ajándékként kapta, hanem ellenérték fejében jutott hozzá, mivel az ingatlan megvásárlásához a különvagyonából 700 000 forinttal járult hozzá.

[10] Az alperes a haszonélvezet megváltását maga is kérte. A vagyoni értékű jog szakvélemény szerinti értékét elfogadta, állította viszont, hogy a haszonélvezeti jog közös vagyonnak minősül, ezáltal a felperest csak a fele része illeti meg. A felperesnek a haszonélvezeti jog megváltására irányuló keresettől való elállásához nem járult hozzá. Álláspontja szerint a házastársi közös vagyon megosztása során a haszonélvezeti jog megváltása iránti kérelem nem minősül önálló keresetnek, tehát attól a felperes nem állhat el. A házastársi közös vagyon megosztása iránti perben az egyik fél a szakértői bizonyítás után a számára nem megfelelő érték ismeretében az adott ingóság vagyonleltárból való kihagyását nem kérheti.

[11] Az alperes a másodfokú tárgyaláson nem vitatta, hogy a felperes rendelkezett 700 000 forint különvagyonnal, amit a külön adóssága visszafizetésére fordított. Az alperes azonban nem ellenezte, hogy a bíróság ezt a különvagyont részben közös vagyoni szerzésként vegye figyelembe.

[12] A felperes jogi álláspontja szerint a haszonélvezeti jog nem a közös vagyon része, hanem az őt megillető személyes vagyoni értékű jog, amelynek a megváltását kizárólag a haszonélvező kérheti. A felperes a Pp. 146. § (1) bekezdése alapján a keresetét az elsőfokú tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, a felperes a haszonélvezeti joggal kapcsolatos elszámolástól, azaz megváltásra irányuló keresetétől elállt, erre figyelemmel a per kizárólag a felek közös akaratából vagy a felperes akaratából szüntethető meg. Az alperes ugyanis viszontkeresettel vagy érdemi ellenkérelemmel a haszonélvezeti jog megváltását nem kérheti.

Az első- és másodfokú ítélet

[13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek házastársi közös vagyonát megosztotta. A teljes körű elszámolás eredményeként kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek házastársi közös vagyon megosztása jogcímén 532 968 forint értékkiegyenlítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

[14] A felülvizsgálattal érintett haszonélvezeti jog megszüntetésére vonatkozóan rögzítette: a felperes 2015. november 19-én előterjesztett keresetkiterjesztésében a házastársi közös vagyon megosztásához kapcsolódóan kérte a perbeli ingatlanon a javára bejegyzett haszonélvezeti joga megváltását akként, hogy az alperes fizesse meg a részére az Itv. 72. §-a szerint számított ellenértéket. Az alperes maga is meg kívánta váltani a haszonélvezeti jogot azzal, hogy álláspontja szerint az osztott használat folytán a felperest az összeg fele illeti meg, amelybe beszámítandók a házastársi közös vagyon megosztásához kapcsolódó költségek. A felperes a perben beszerzett ingatlanforgalmi szakértői vélemény ismeretében a haszonélvezeti jogot érintő kérelmét megváltoztatta és már nem a jog megváltását, hanem annak bíróság általi megállapítását kérte, hogy a haszonélvezeti joga későbbi időpontban történő megváltása esetén a teljes összeg megilleti. Az alperes álláspontja szerint a házastársi közös vagyon megosztása iránti keresetből kifolyólag nincs mód arra, hogy a felperes haszonélvezeti joga ne kerüljön megváltásra, figyelemmel arra is, hogy ezt korábban mindkét peres fél egybehangzóan kérte.

[15] Az elsőfokú bíróság a perre irányadó 1952. évi IV. törvény (Csjt.) és az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) rendelkezéseit alkalmazta. Rámutatott arra, hogy a felperes kérelmének módosítása a Pp. 146. § (5) bekezdés d) pontja alapján nem minősül keresetváltoztatásnak. Mivel a régi Ptk. szabályai a haszonélvezeti jognak a tulajdonos egyoldalú kérelem alapján való megszüntetéséről nem rendelkeznek, a tárgyalás berekesztésekor pedig nem állt rendelkezésre a felperesnek a haszonélvezeti jogról lemondó nyilatkozata, ezért a bíróság megítélése szerint nincs jogszabályi lehetőség a felperest illető dologi jog megváltás útján történő megszüntetésére és az ingatlan-nyilvántartásból való törlésére. A jogerős részítélet alapján - mivel a felperes a haszonélvezeti jogot az alperestől ajándék jogcímén kapta - a felperest illető vagyoni értékű jog nem tartozik a házastársak közös vagyonába, így jogosulti kérelem nélkül a vagyonközösség megszüntetése (a házastársi közös vagyon megosztása) során nem számolható el.