BH 2005.5.184 Elidegenítési és terhelési tilalommal terhelt gépkocsi - törzskönyv nélkül történő - megvásárlása esetén a vevő rosszhiszeműségének vizsgálatánál irányadó szempontok [Ptk. 114. § (3) bek., 365. § (1) bek.; 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet 69. § (1) bek., 74. § (1) bek.].

A felperes 2001. június 3-án megvásárolta az I. r. alperestől a ... PEUGEOT 206 típusú személygépkocsit 1 400 000 Ft vételár ellenében. Az adásvételi szerződés megkötésével egyidejűleg a felperes a vételárat kifizette, az I. r. alperes pedig a gépkocsi jármű-kísérőlapját, valamint forgalmi engedélyét a felperesnek kiadta. A gépkocsi törzskönyvével kapcsolatban előadta, hogy az autót nemrégiben vásárolta, részére még nem küldték meg a törzskönyvet, de annak megérkezését követően haladéktalanul továbbítani fogja a felperesnek. A forgalmi engedély részét képező üzembentartói lap szerint a tulajdonos az I. r. alperes, az okmány kiállítása 2001. május 28-án történt. A jármű-kísérőlap szerint, egyezően a forgalmi engedély adataival - az üzembe helyezésre 2000. június 29-én került sor, első tulajdonosa R. K. volt. A jármű-kísérőlap második oldalán szereplő adatok szerint a polgármesteri hivatal részére ez a szerződés 2001. május 28-án bemutatásra került, Gy. L. tulajdonosi minőségének feltüntetésével. Az I. r. alperes részére a jármű-kísérőlap ezen adatokkal 2001. június 22-én került kiállításra. A vétel alkalmával az I. r. alperes közölte, hogy a kocsinak kisebb sérülése volt, annak a szakszerű javítása azonban megtörtént.

Az I. r. alperes a gépkocsi megvásárlásához kölcsönt vett igénybe az II. r. alperestől. A kölcsön összege 1 600 000 Ft volt. A kölcsön igénybevételének az időpontja szintén 2001. május 28-a volt, és ugyanezen a napon kelt a kölcsön biztosítására szolgáló vételi jog alapítására, továbbá az elidegenítési és terhelési tilalom biztosítására vonatkozó szerződéses kikötés, illetőleg megállapodás. Az I. r. alperes a II. r. alperes javára kikötött jogokat az illetékes hatóságnál köteles volt bejegyeztetni, illetőleg a nevére kiállított törzskönyvet a II. r. alperesnek átadni. Sem a forgalmi engedélyben, sem a törzskönyvben nem került bejegyzésre az elidegenítési és terhelési tilalom, az illetékes önkormányzati hatóság azonban a korlátozást a nyilvántartásába bevezette. Ez utóbbi bejegyzés alapján szerzett tudomást később a felperes arról, hogy az általa megvásárolt gépkocsit milyen kötelezettségek terhelik.

A II. r. alperes tudomást szerzett a gépkocsi elidegenítéséről és ezért 2001. július 24-én a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta. Ugyanezen a napon bejelentette azt is, hogy a szerződésben kikötöttek szerint vételi jogát gyakorolja.

Az I. r. alperessel szemben indult büntetőeljárás alatt a gépkocsit lefoglalták, majd azt a foglalás alól 2002. június 10-én feloldották. A II. r. alperes a felperest 2002. június 24-én felszólította a gépjármű kiadására a felperes azonban ez elől elzárkózott.

A felperes időközben a gépkocsi műszaki vizsgálatát elvégeztette, ahol megállapításra került, hogy a gépkocsi súlyosan sérült volt, azt szakszerűtlenül javították ki, nagyobb kárt okozva ezáltal, mint aminek elhárítására törekedtek. A szakvélemények szerint a gépkocsi hozzávetőlegesen a fele értékét képviseli a vételárként kifizetett összegnek.

A felperes 2002. február 1-jén benyújtott, többször módosított keresetében az alperesek marasztalását az alábbiak szerint kérte (27. számú tárgyalási jegyzőkönyv). Elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a perbeli gépjármű tulajdonjogát megszerezte. Ezzel összefüggésben azt kérte, hogy a II. r. alperest kötelezze a bíróság a gépjármű törzskönyvének a kiadására. A gépkocsi hibás teljesítésére való tekintettel 650 000 Ft árleszállítás alkalmazását kérte, valamint ezen összeg 2001. június 4-étől járó kamatainak a megfizetését.

Arra az esetre, ha a bíróság a tulajdonjog megállapítására jogi lehetőséget nem látna, kérte, hogy az eredeti állapot helyreállítása mellett kötelezze az I. r. alperest 1 400 000 Ft vételár visszafizetésére és az összeg ugyancsak 2001. június 4-étől járó kamatainak a megtérítésére. Igényt tartott az érvénytelenség miatt bekövetkezett 26 000 Ft átírási költség, mint kárösszeg kifizetésére is. Ez esetben a gépjárművet visszaszolgáltatja és a II. r. alperessel szemben kereseti igényt nem támaszt.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte.

A II. r. alperes kérte a felperes és az I. r. alperes közötti szerződés érvénytelenségének a megállapítását és a felperesnek a gépkocsi kiadására kötelezését.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a gépkocsi tulajdonjoga érvényes szerződés alapján a felperest illeti meg és kötelezte a II. r. alperest a törzskönyv kiadására. Kötelezte továbbá az I. r. alperest árleszállítás címén 650 000 Ft felperes javára történő megfizetésére, a II. r. alperes nyilatkozatát pedig viszontkeresetként értékelve azt elutasította. Az elsőfokú bíróság rendelkezéseit a Ptk. 114. § (3) bekezdésére a közúti közlekedési, igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 76. § (1) bekezdésére, a Ptk. 301. § (2) bekezdése, valamint 306. §-ára alapította.

A II. r. alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét tulajdonjog megállapítására és törzskönyv kiadására vonatkozó részében elutasította. Mellőzte a viszontkereset elutasítására vonatkozó rendelkezést és ennek megfelelően döntött a perköltségviselés tárgyában is.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy a felperest a Pp. 123. §-ában írt megállapítási kereset előterjesztésének lehetősége nem illette meg, miután az abban foglalt feltételek nem állnak fenn. Az I. r. alperes a felperessel szemben fennálló kötelezettségét nem vitatta, ezért a felperesnek nem volt olyan joga, amelyet az I. r. alperessel szemben meg kellett volna óvni. Nem volt az I. r. alperessel szemben olyan követelése sem, amely alapján nem követelhetett volna teljesítést. Megállapította azt is a másodfokú bíróság, hogy a II. r. alperesnek nem volt viszontkeresete, ezért nem volt arra sem lehetősége az elsőfokú bíróságnak, hogy a II. r. alperes viszontkeresetét elutasítsa, vagy őt e tekintetben perköltségben marasztalja. Kifejtette, hogy a felperes az adásvételi szerződés megkötése során kifejezetten rosszhiszeműen járt el, ezért az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző szerződés semmis. A már hivatkozott BM rendelet 71. § (1) bekezdése, (4) bekezdése, a 74. § (3) és (4) bekezdése, valamint a 76. § (1) bekezdés h) pontja értelmében a felperesnek tudnia kellett volna, hogy a gépjármű tulajdonjogát valamely oknál fogva nem szerezheti meg. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy a felperes másodlagos kereseti kérelmével a felperes és az I. r. alperes fellebbezésének hiányában a másodfokú bíróság nem foglalkozhatott és ez okból nem érinthette a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak az árleszállítás címén megítélt marasztalási összegét sem.