32012D0026[1]

2012/26/EU: A Bizottság határozata ( 2011. június 29. ) a Franciaország által az "Institut du Pétrole" közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) számú Állami támogatásról (az értesítés a C(2011) 4483. számú dokumentummal történt)

A BIZOTTSÁG HATÁROZATA

(2011. június 29.)

a Franciaország által az "Institut du Pétrole" közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) számú Állami támogatásról

(az értesítés a C(2011) 4483. számú dokumentummal történt)

(Csak a francia nyelvű szöveg hiteles)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2012/26/EU)

AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (1) és különösen annak 108. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásra (2) és különösen annak 62. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

miután az említett cikkeknek megfelelően felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére (3),

mivel:

1 ELJÁRÁS

(1) A Franciaország által az Institut Français du Pétrole-nak (4) nyújtott támogatási intézkedésekről szóló C 51/05. számú állami támogatási ügy tárgyában folytatott hivatalos vizsgálat keretében a francia hatóságok 2006. július 18-án kelt és 2006. július 19-én iktatott levelükben tájékoztatták a bizottsági szolgálatokat a szakmai érdekek kezeléséről szóló, 1943. november 17-i 43-612. sz. törvény értelmében korábban szakmai intézményként működő IFP 2006. július 7-től ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé (établissement public à caractère industriel et commercial - a továbbiakban: EPIC) alakításáról. Az átalakítás két dokumentum alapján történt, amelyet a francia hatóságok mellékeltek levelükhöz: i. az IFP közintézmény új létesítő okiratát létrehozó, 2006. július 6-i 2006-797. sz. rendelet és ii. az energiapolitika irányvonalait meghatározó programról szóló, 2005. július 13-i 2005-781. sz. törvény 95. cikke (amelynek alkalmazásában az említett rendelet született).

(2) 2007. augusztus 3-i és 2008. május 7-i levelében a Bizottság tájékoztatást kért a francia hatóságoktól; e levelekre utóbbiak 2007. szeptember 28-i, illetve 2008. június 26-i levelükben adtak választ.

(3) Egy korábbi ügyben a Bizottság 2008. július 16-án határozatot fogadott el (a továbbiakban: a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat) a Franciaország által az IFP-csoport javára hozott kezdeti támogatási intézkedésről (5). E határozatban a Bizottság hangsúlyozta, hogy az IFP közintézmény új EPIC jogállásával együtt járó esetleges korlátlan állami garancia formájában nyújtott további állami támogatás külön vizsgálat tárgyát képezi egy másik eljárás keretében.

(4) E második, az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárásról a Bizottság 2008. július 16-án hozott határozatot (6) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat), amelyet az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (7) (a továbbiakban: eljárási rendelet) 4. cikkének (4) bekezdése alapján fogadott el, az IFP-csoport által esetlegesen igénybe vett korlátlan állami garanciával szemben.

(5) A Bizottság 2008. október 11-én közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában az eljárás megindításáról szóló, fent hivatkozott határozatot, és egyben felkérte az érdekelt harmadik személyeket a szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(6) A Bizottság a 2008. október 14-i levélben kapta meg Franciaország észrevételeit.

(7) 2008. november 6-án kelt és a Bizottság által ugyanezen a napon iktatott levelében a UOP Limited társaság tanácsadói arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy ügyfelük észrevételt szándékozik tenni a szóban forgó üggyel kapcsolatban. Figyelembe véve a fordításhoz szükséges időt, az észrevételeik továbbításához nyitva álló határidő 2008. november 30-ig történő meghosszabbítását kérték. 2008. november 7-én kelt levelében a Bizottság jelezte, hogy elfogadja a kérelem indokolását, és 2008. november 30-ig meghosszabbítja a válaszadáshoz a UOP Limited társaság rendelkezésére álló határidőt. 2008. november 28-án kelt és a Bizottság által ugyanazon a napon iktatott levelében a UOP Limited tanácsadói megküldték az ügyfelük határozattal kapcsolatos észrevételeit.

(8) Ugyanebben a 2008. november 28-i levélben a UOP Limited vezetősége engedélyt kért arra, hogy az eljárás során ügyfelük további észrevételeket tehessen. 2008. december 17-én kelt válaszlevelében a Bizottság beleegyezett, hogy 2009. január 23-ig meghosszabbítja a válaszadáshoz a UOP Limited társaság rendelkezésére álló határidőt, hogy ez idő alatt benyújthassák esetleges további észrevételeiket. 2009. január 23-án kelt levelükben a UOP Limited társaság tanácsadói továbbították ügyfelük kiegészítő megjegyzéseit.

(9) 2009. május 6-án kelt levelében a Bizottság a UOP Limited társaságnak az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatos valamennyi észrevételét - szükség esetén azok bizalmas változatát - eljuttatta a francia hatóságokhoz. A hatóságokat felkérte, hogy legkésőbb 2009. június 8-ig ismertessék megjegyzéseiket. 2009. június 2-án kelt levelükben a francia hatóságok e határidő 2009. június 22-ig történő meghosszabbítását kérték, mivel véleményük szerint a harmadik személy által benyújtott észrevételeket részletesen és alaposan meg kell vizsgálni, és több minisztériumi szolgálattal kell egyeztetni. 2009. június 9-én kelt levelében a Bizottság elfogadta a határidő 2009. június 22-ig történő meghosszabbítását. 2009. június 22-én kelt levelükben a francia hatóságok közölték a UOP Limited társaság észrevételeivel kapcsolatos megjegyzéseiket.

(10) 2009. július 29-én kelt levelében a Bizottság további információkat kért a francia hatóságoktól, és felkérte őket, hogy 2009. augusztus 24-éig adjanak választ. 2009. augusztus 19-én kelt levelükben a francia hatóságok a válaszadásra kapott határidő 2009. szeptember 7-ig történő meghosszabbítását kérték, amelybe 2009. augusztus 20-i levelében a Bizottság beleegyezett. 2009. szeptember 8-án kelt levelükben a francia hatóságok végül megküldték a kért tájékoztatást.

(11) 2009. november 20-án kelt levelében a Bizottság újabb kiegészítő információkat kért a francia hatóságoktól, felkérve őket, hogy húsz napon belül válaszoljanak. 2009. december 14-én kelt levelükben a francia hatóságok a válaszadásra rendelkezésre álló határidő 2010. január 22-ig történő meghosszabbítását kérték, amelyet a Bizottság 2009. december 18-i levelében jóváhagyott. A francia hatóságok végül 2010. január 13-án kelt levelükben benyújtották a kért információkat.

(12) 2010. május 20-án a Bizottság szolgálatai találkozót szerveztek Brüsszelben, hogy megvitassák a francia hatóságokkal, milyen következményekkel jár erre az ügyre nézve a Bizottság által 2010. január 26-án a C 56/07 (korábbi C 49/07, korábbi E 15/05). számú, a La Poste számára nyújtott állami támogatás tárgyában elfogadott határozat (8) (a továbbiakban: a C 56/2007. számú ügyben hozott határozat). Mivel a La Poste jogállása az említett időpontig ipari és kereskedelmi jellegű közintézményéhez volt hasonlítható (9), az azt érintő ügy (a továbbiakban: "La Poste ügy" vagy "postaügy") sokban hasonlít a szóban forgó ügyre, ezért a francia hatóságok a két üggyel kapcsolatos észrevételeikben - a megfelelő változtatásokkal - ugyanazokat az érveket sorakoztatták fel. 2010. június 4-én a Bizottság szolgálatai elektronikus levél útján további kérdéseket intéztek Franciaországhoz, hogy ezáltal írásban is megkapják a francia hatóságoknak a találkozó során tárgyalt szempontokkal kapcsolatos véleményét. 2010. július 16-án a francia hatóságok megadták a kért tájékoztatást.

(13) 2010. szeptember 29-én kelt levelében a Bizottság további információk benyújtását kérte a francia hatóságoktól, felkérve őket, hogy húsz napon belül válaszoljanak. 2010. október 7-én kelt levelükben a francia hatóságok a válaszadásra rendelkezésre álló határidő 2010. november 26-ig történő meghosszabbítását kérték, amelyet a Bizottság 2010. október 8-i levelében jóváhagyott. A francia hatóságok végül 2010. november 26-án kelt levelükben benyújtották a kért információkat.

2 AZ IFP-CSOPORT

(14) Amint azt a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban és C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban (10) jelezte, az IFP közintézmény háromféle feladatot lát el: Cselekvésének irányait nagy vonalakban az állammal ötéves időszakokra kötött teljesítményszerződés határozza meg.

- kutatás és fejlesztés az olaj- és gázkutatás, a finomítási és petrokémiai technológiák területén;

- mérnökök és technikusok képzése, valamint

- ágazati tájékoztatás és dokumentáció.

(15) Ezenfelül az IFP közintézmény közvetlen vagy közvetett ellenőrzést gyakorol azon kereskedelmi társaságok felett, amelyekkel kizárólagos kutatási és licencia-megállapodásokat kötött. Egy sor, részletesen a (137) preambulumbekezdésben olvasható megerősítő tény alapján a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatában úgy ítélte meg, hogy versenyjogi értelemben az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat részvénytársaságok, valamint anyavállalatuk, az IFP közintézmény gazdasági csoportot alkot (a továbbiakban: az IFP-csoport).

(16) Az Axens a katalizátorok és a finomítási és petrokémiai ágazat technológiáinak piacán tevékenykedik; konszolidált forgalma 2006-ban, az anyavállalat jogállásának megváltozásakor 308,45 millió EUR volt. Az IFP közintézmény és az Axens egy kizárólagos keretlicencia- és egy kizárólagos terméklicencia-szerződést, valamint egy ipari kutatási megállapodást kötött (11). E megállapodások ellentételezésére a leányvállalat díjat fizet az anyavállalatnak egyfelől a licenciaszerződések címén, másfelől pedig [...] (13) az IFP közintézmény kutatási kapacitásához való hozzáférésért.

(17) A Beicip-Franlab a telepek feltárásának területéhez kapcsolódó szoftverkiadással és -forgalmazással, valamint tanulmányok készítésével és tanácsadással foglalkozik. 2006-ban forgalma 42 millió EUR volt. Egy 2003-ban aláírt, tíz évre szóló kizárólagos fejlesztési, forgalmazási és használati szerződés értelmében [az IFP felajánlja a Beicip-Franlabnak] (**) az IFP közintézmény által a "telepek feltárása" területén kifejlesztett algoritmusokkal, modellekkel, illetve módszerekkel [kapcsolatos kutatásainak eredményeit] (**), és a Beicip-Franlab kérheti az IFP-t, hogy ezen az alapon termékeket gyártson. A Beicip-Franlab viseli az IFP közintézménynél a termékfejlesztés során keletkező költségeket. Emellett különböző kiegészítő díjakat fizet [...] (*) a karbantartásért és a használati jogokért. 2005-ben módosító rendelkezést írtak alá, amelynek alapján változnak a díjfizetési szabályok, de továbbra is a Beicip-Franlab viseli az összes fejlesztési költséget.

(18) A Prosernat tanulmányokat készít, szolgáltatásokat nyújt, valamint szerelvényeket szállít a gázfeldolgozás és a kénmentesítés területén. 2006-ban forgalma 49,9 millió EUR volt. Az IFP közintézmény és a Prosernat között keretlicencia-megállapodás és ipari kutatási szerződés jött létre 2003. augusztus 18-án, 2002. január 1-jére visszaható hatállyal, tíz évre, amelynek értelmében a Prosernat kizárólagos licenciát szerez az IFP közintézmény szabadalmaira, és [utóbbi felajánlja számára] (**) a gázfeldolgozási és kénmentesítési technológiák területén [folytatott kutatásainak eredményeit] [...] (*). A Prosernat az eljárásokra vonatkozó licencia ellentételezéséért díjat fizet az anyavállalatnak az éves forgalom után, valamint eseti alapon a berendezések után. A kutatómunkák eredményeihez a Prosernat által történő hozzáférés fejében az IFP közintézménynek fizetett díj a Prosernat teljes éves forgalmának [...] (*) %-a.

(19) A C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 6. cikkének megfelelően 2009-ben olyan záradékot iktattak be (14) az Axens és a Prosernat leányvállalatok által az IFP közintézménynek fizetett díjazásokat szabályozó kizárólagos megállapodásokba, amely biztosítja, hogy a leányvállat az anyavállalatnak minimális, nem átalány jellegű díjat fizet, amely a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatásról szóló 1996. február 17-i közösségi keretrendszer (15) (a továbbiakban: 1996. évi K+F keretrendszer) értelmében az ipari kutatómunkát megelőző megvalósíthatósági tanulmányok költségeinek minimum 25 %-át, az ipari kutatás költségeinek 50 %-át, és adott estben a prekompetitív fejlesztési tevékenységek költségeinek 75 %-át fedezné (16), amely tevékenységeket az IFP látja el a leányvállalatok tevékenységi területein.

(20) Az eljárás megindításáról szóló határozattal összhangban, a szóban forgó intézkedés vizsgálatának keretében szükségesnek tűnt figyelembe venni az IFP közintézmény EPIC jogállásából fakadó állami garancia által az IFP-csoport egészére (ideértve az IFP közintézményt és a magánjog hatálya alá tartozó három leányvállalatát) gyakorolt hatásokat (17).

3 AZ INTÉZKEDÉS LEÍRÁSA

(21) 2006-ig az IFP közintézmény olyan, a magánjog hatálya alá tartozó jogi személyként, a szakmai érdekek kezeléséről szóló, 1943. november 17-i 43-612. sz. törvény értelmében vett szakmai intézményként működött, amely a francia kormány gazdasági és pénzügyi ellenőrzése alatt állt.

(22) Az energiapolitika irányvonalait meghatározó programról szóló, 2005. július 13-i 2005-781. sz. törvény 95. cikke előírta az IFP ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé történő átalakításának elvét. Az átalakulás azon a napon lépett hatályba, amikor az IFP közintézményi jogállásáról szóló, 2006. július 6-i 2006-797. sz. rendeletet a Francia Köztársaság Hivatalos Közlönyében közzétették.

(23) Ipari és kereskedelmi jellegű közintézményként (EPIC) az IFP közintézmény a jogállásának megváltozása napjától közjogi jogi személynek minősül (18).

(24) Az EPIC minősítés jogi következményeit részletesen tárgyalja a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat második része ("Az intézkedés leírása"), valamint az eljárás megindításáról szóló határozat 3.2.1. pontja ("Az IFP EPIC jogállásának jogi következményei"), amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal.

4 A HIVATALOS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS MEGINDÍTÁSÁHOZ VEZETŐ OKOK

(25) Az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság először is úgy vélte, hogy az intézkedés kétségeket vet fel amiatt, hogy az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményekre a csőd területén vonatkozó, az általános jogi rendszert meghaladó rendszer hasonló az állami forrásokat igénybe vevő korlátlan állami garancia mechanizmusához:

- Az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményekre mint közjogi jogi személyekre nem alkalmazható a fizetésképtelenségi eljárás és a csődeljárás, ami a XIX. század vége óta alkalmazott francia ítélkezési gyakorlat és különösen a Cour de cassation (Semmítőszék) által elismert, a közjogi jogi személyek javainak lefoglalhatatlanságára vonatkozó általános elvből fakad (19). A további részletek tekintetében a Bizottság utal az eljárás megindításáról szóló határozat 3.2.1.1. pontjára, a (38)-(40) preambulumbekezdésre (20).

- Az 1980. július 16-i törvényt és annak végrehajtási rendelkezéseit ugyanakkor alkalmazni kell az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményekre. Ezek az előírások kifejezetten kimondják, hogy a közintézmények tartozásainak visszafizettetése tekintetében az állam az illetékes hatóság, utóbbit olyan fontos hatáskörökkel felruházva, mint a hivatalból történő utalványozás és az elegendő forrás előteremtése, valamint a közjogi jogi személyek tartozásait illetően meghatározzák az állam végső felelősségének elvét. A további részletek tekintetében a Bizottság utal az eljárás megindításáról szóló határozat 3.2.1.2. pontjára, a (41)-(45) preambulumbekezdésre (21);

- Egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény felszámolása esetén általánosan a tartozásoknak az államra vagy más közjogi személyre történő átruházása elve alkalmazandó (22), annak érdekében, hogy az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény valamennyi hitelezőjét biztosítsák a közintézményekkel szembeni követeléseik elvesztésével szemben. A további részletek tekintetében a Bizottság utal az eljárás megindításáról szóló határozat 3.2.1.3. pontjára, a (46)-(51) preambulumbekezdésre (23);

- Az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények privilegizált hozzáféréssel rendelkezhetnek az államkincstári előlegszámlákhoz. A további részletek tekintetében a Bizottság utal az eljárás megindításáról szóló határozat 3.2.1.4. pontjára, az (52) preambulumbekezdésre (24).

(26) Ezenkívül, amint azt az eljárás megindításáról szóló határozat (65)-(74) preambulumbekezdése - amelyre a Bizottság a további részletek tekintetében utal - kimondja, a francia hatóságok által előterjesztett törvényi és rendeleti pontosítások nem tűntek elégségesnek ahhoz, hogy eleve eloszlassák e kételyeket.

(27) A Bizottság ezt követően jelezte, nem zárható ki, hogy ez a helyzet szelektív gazdasági előnyt teremt, elsősorban a kedvezőbbnek ítélt finanszírozási feltételek révén, és ez akkor is így van, ha az IFP közintézmény és leányvállalatai nem állnak külső hitelminősítő ügynökség pénzügyi minősítésének hatálya alatt. Az IFP-csoport az ügyfeleivel és beszállítóival kialakított kapcsolataiban is előnyre tehetett szert, amennyiben utóbbiak úgy vélhették, hogy az általuk nyújtott hitelekre állami garancia vonatkozik. Ennélfogva az előzetes vizsgálat szakaszában nem zárható ki, hogy áruk vagy szolgáltatások hitelre történő nyújtásakor vagy vásárlásakor az érintett beszállítók vagy ügyfelek jobb feltételeket kínálnak az IFP közintézménynek annál, mint amilyeneket egy állami garanciában nem részesülő vállalkozás számára kínáltak volna.

(28) Ezenfelül, az előzetes vizsgálat nyomán rendelkezésre álló információk alapján a Bizottság úgy véli, hogy mivel a garancia - különösen időtartamát, összegét és hatályát tekintve - korlátlan, ez rendkívül megnehezíti azon piaci díj összegének kiszámítását, amelyet az IFP közintézménynek e védelem biztosításáért az állam részére fizetnie kellene.

(29) Végül, a Bizottság közölte, hogy kétségei vannak az állami támogatásnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét illetően, mivel e támogatást a jelek szerint nem elsősorban egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődésének előmozdítására nyújtják.

5 A FRANCIA HATÓSÁGOK ÉSZREVÉTELEI ÉS JAVASLATAI

5.1 A FRANCIA HATÓSÁGOK KEZDETI ÉSZREVÉTELEI

(30) Az eljárás megindításáról szóló határozatot követően a francia hatóságok 2008. október 14-i levelükben továbbították észrevételeiket és javaslataikat a Bizottságnak. Ez a levél kiegészíti a francia hatóságok korábbi leveleiben kifejtett, (25) és az eljárás megindításáról szóló határozatban összefoglalt észrevételeket és javaslatokat.

(31) 2008. október 14-i észrevételeikben a francia hatóságok először is emlékeztettek arra, hogy az IFP-csoport elleni eljárást a fent hivatkozott postaüggyel együtt indították, és hogy ezért - a megfelelő változtatásokkal - ezúttal is az utóbbi ügy vizsgálata során kifejtett érveket kívánják felsorakoztatni (26). A hasonlóságok ellenére a francia hatóságok felhívták a figyelmet az IFP közintézmény sajátos jellemzőire: olyan, háromféle általános érdekű feladatot (kutatás, képzés és dokumentáció) ellátó kutatási szervezetről van szó, amelynek tevékenységei többségükben nem gazdasági jellegűek, ami indokolja a nyújtott állami finanszírozást. A francia hatóságok egyúttal meghatározták az ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé történő átalakítás okait is: egyrészről az IFP tevékenységeinek jellege és finanszírozásának módja és másrészről az intézmény jogállása közötti összhang megteremtése indokolta a jogállás megváltoztatását annak érdekében, hogy a magánjogi szakmai intézményi forma elhagyásával az IFP-t közelebb hozza a közszférához.

(32) A francia hatóságok vitatták az állami támogatás létezését, mivel szerintük az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek közül kettő nem teljesült: a szóban forgó mechanizmus ugyanis egyrészről nem jelenti állami források átruházását (5.1.1. pont), és másrészről semmiféle előnyben nem részesíti az IFP közintézményt (5.1.25.1.25.1.2. pont).

5.1.1 AZ ÁLLAMNAK TULAJDONÍTHATÓ ÉS ÁLLAMI FORRÁSOK ÁTRUHÁZÁSÁVAL JÁRÓ GARANCIA HIÁNYA

(33) A francia hatóságok szerint egyrészt a közintézmények a jogállásukból fakadóan nem részesülnek semmilyen garanciában (A), másrészt a Bizottságnak az eljárás megindításáról szóló határozatban foglalt érvelése téves (B).

A. A korlátlan állami garancia hiánya

(34) Amint azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (41)-(45) preambulumbekezdése kimondja, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok öt jogalapot terjesztenek elő érvelésük alátámasztására.

(35) Először is egyetlen jogszabályszöveg, és egyetlen határozat sem állapítja meg azt az elvet, miszerint az állam - elvből - korlátlanul garanciát vállalna az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények tartozásaira.

(36) Másodszor, a Conseil d'État (Államtanács) ítélkezési gyakorlata kimondta a garanciák hiányát, többek között a Société de l'hôtel d'Albe-ra vonatkozó ítéletben (27) és a Campoloro-ügyben hozott két határozatban (28).

(37) Harmadszor, a költségvetési törvényekről szóló, 2001. augusztus 1-jei organikus törvény (a továbbiakban: a költségvetésről szóló organikus törvény) előírja, hogy csak költségvetési törvény rendelkezése hozhat létre garanciát (29), amit a Conseil d'État 2006. évi éves jelentésében (30) kifejezetten megerősített. Következésképpen a francia hatóságok által az említett postaügyben megbízott szakértő szerint (31) a költségvetésről szóló organikus törvény 2005. január 1-jei maradéktalan hatálybalépése óta egyetlen implicit garanciát sem lehetett jogszerűen odaítélni. A 2005. január 1-je óta szerződésben vállalt tartozások tehát nem részesülnének implicit garanciában. Ami a 2005. január 1-je előtt szerződésben vállalt tartozásokat illeti, a szakértő úgy ítéli meg, hogy vitás ügyben hozott határozat hiányában nem állapítható meg, hogy - a hitelezők alkotmányban védett jogainak tiszteletben tartása alapján - kizárható-e vagy sem azoknak a 2005. január 1-je előtt biztosított implicit garanciáknak a hatályvesztése, amelyeknek az odaítélését a költségvetési törvény kifejezetten nem engedélyezte.

(38) Negyedszer, Franciaország véleménye szerint, ha az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények állami garanciában részesülnének, jogállásuk megváltoztatása szükségessé tenné a hitelezők jogainak megőrzését célzó intézkedések bevezetését. Mivel ilyen mechanizmus eddig még nem lépett életbe (32), ebből arra következtetnek, hogy az állításokkal ellentétben az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények nem részesülnek állami garanciában.

(39) Ötödször, a francia hatóságok Labetoulle úr, a Conseil d'État peres ügyekkel foglalkozó részlege volt elnökének egy cikkét (33) idézik, amely szerint "a jogban e garancia [az állami közintézményekre esetlegesen a törvény erejénél fogva alkalmazandó állami garancia] odaítélése, kedvezményezettként történő igénybevétele és hatálya egyáltalán nem automatikus."

B. A Bizottság téves érvelése (34)

(40) A francia hatóságok szerint a) az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények esetében az egyéni követelések visszatérítése nem garantált, b) illetve legfeljebb annyiban, amennyiben a közintézmény vagy kötelezettségeinek fenntartása is biztosított.

a) Az egyéni követelések visszatérítésére nyújtott garancia hiánya

(41) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (46)-(49) preambulumbekezdése kifejti, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok véleménye szerint az 1980. július 16-i törvény nem képezheti garancia jogalapját: a törvényt előkészítő munka, a Campoloro-ügyben 1999. november 10-én (35), illetve 2005. november 28-án hozott korábbi ítéletek (36) értelmezése és jogelméleti cikkek (37) alapján Franciaország megjegyzi, hogy véleménye szerint az 1980. július 16-i törvény nem írja elő az állam számára, hogy saját forrásait kösse le: az 1. cikkben említett "gondoskodik erről" kifejezés mindössze olyan "helyettesítési" jogkört ruház a helyettesített személy nevében eljáró államra, amelynek gyakorlása során "a helyettesítő elvi szinten ugyanazokkal a hatáskörökkel rendelkezik, mint a helyettesített". Ennélfogva e helyettesítés keretében az állam csak ennek a végrehajtó testületnek a hatásköreit gyakorolhatja, és ezek nem terjednek ki az állami költségvetésről való rendelkezés lehetőségére, így egy rendkívüli támogatás odaítélése "a helyettesítési jogkör gyakorlásán kívül" esik.

(42) Ezenfelül, amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (50)-(53) preambulumbekezdésében olvasható, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok fenntartják, hogy az állam objektív felelősségvállalására pusztán a rendelkezésre álló eszközök elégtelensége címén nem lehet igényt tartani. A francia hatóságok szerint mindennemű garancia feltételezi, hogy a kezes vállalja az adós cselekményét. Amennyiben a felelősség vétkes magatartás vállalására kötelez, illetve ha az objektív felelősség esetén egy saját intézkedés következményeiről van szó, a garancia kérdése nem merülhet fel. Franciaország úgy véli, hogy az állam nem vállalhat felelősséget kizárólag azzal az indokkal, hogy a prefektus vagy a felügyeleti hatóság egyetlen olyan intézkedést sem tudott hozni, amely a közintézmény pénzügyi és vagyoni helyzete miatt lehetővé tenné a követelés visszafizetését. A vétkességet ki kell zárni, mivel az, hogy a prefektus vagy a felügyeleti hatóság nem intézkedett, önmagában nem jelenthet vétkességet. A francia hatóságok mindazonáltal elismerik, hogy a közszolgáltatás folyamatosságának követelménye kötelező az állam képviselője számára az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás végrehajtása során, ám úgy vélik, hogy még ha a bíró el is rendeli a hitelező kártérítését, az adott kártérítésnek az lenne a hatása, hogy a hitelezőt visszajuttatja abba a helyzetbe, amelyben az általános jog szerint lett volna, ez utóbbi esetben ugyanis sor került volna a szóban forgó javak átruházására, és a hitelezők tömege behajtotta volna a megfelelő összeget. A hitelező számára tehát ebből semmiféle előny nem keletkezne.

b) Az IFP közintézménynek vagy kötelezettségeinek a fenntartására vonatkozó garancia hiánya

(43) Amint azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (54)-(56) preambulumbekezdése kimondja, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok úgy vélik, hogy az általános jog szerinti szanálási és felszámolási eljárás közjogi személyekre való alkalmazhatatlansága nem zárja ki valamely ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény csődjének vagy az ellene indított csődeljárásnak a lehetőségét. A francia hatóságok nem értenek egyet a Bizottságnak a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásról szóló közleményre (38) (a továbbiakban: a kezességvállalásról szóló közlemény) alapozott elemzésével, és úgy ítélik meg, hogy a Bizottság nem bizonyította a csődeljárás lehetőségének kizárásából adódó "kedvezőbb finanszírozási feltételek" meglétét, illetve azt sem, hogy az IFP közintézmény nem mehet csődbe és, hogy nem indíthatnak vele szemben fizetésképtelenségi eljárást, mivel az 1985. évi törvény mindössze eljárási törvény, és mivel az a körülmény, hogy az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények nem tartoznak a hatálya alá, nem jelenti azt, hogy eseti alapon ne lehetne velük szemben szanálási, felszámolási vagy "csődeljárást" indítani.

(44) Ezenfelül, amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (57)-(67) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok fenntartják, hogy egyáltalán nem részesíti előnyben a hitelezőt, ha az általános jog szerinti kollektív eljárás helyett inkább az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott "eljárást" alkalmazzák. Vitatják a nyilvánossági (39) és az egyenértékűségi (40) kritérium tiszteletben tartásának szükségességét, amelyeket a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozat (81) preambulumbekezdésében ír elő annak értékelésére, hogy valamely adott eljárás fizetésképtelenség esetén történő alkalmazása előnyben részesíti-e az adott eljárás alá vont jogalanyt a kereskedelmi jog hatálya alá tartozó vállalkozásokkal szemben (41), ugyanakkor az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás vizsgálata során figyelembe veszik ezt a két kritériumot. Ami a nyilvánossági kritériumot illeti, a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a hitelminősítő intézetek helyesen állapították meg, hogy ez az eljárás egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény fizetésképtelensége esetén alkalmazandó, míg az egyenértékűségi kritérium tekintetében a francia hatóságok megkülönböztetik azt az esetet, amelyben a közszolgáltatás folyamatosságára vonatkozó kritérium alkalmazandó, illetve azt, amelyben ezt nem kell alkalmazni, megjegyezve, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatainak pénzügyi helyzete alapján valószínűtlen, hogy az IFP-csoportban eszközhiányos helyzet alakuljon ki, a csoport rendelkezésre álló forrásai és befektetései (150,3 millió EUR) ugyanis 2007 végén a felvett hitelei és pénzügyi tartozásai összegének (25,2 millió EUR) közel ötszörösét tették ki:

a. amennyiben nem alkalmazandó közszolgáltatási követelmény, és a közintézmény eszközhiánnyal küzd, az 1980. évi törvénnyel létrehozott eljárás alkalmazása nem juttatná előnyösebb helyzetbe a hitelezőket, mint az általános jog szerinti eljárás alkalmazása: ugyanakkora összeget szereznének vissza, mint a kereskedelmi jog hatálya alá tartozó valamely jogalany hitelezői, azaz az eszköz realizálásából származó összeget, és az eljárás lezárulásakor már nem rendelkeznének jogorvoslati lehetőséggel (42), Franciaország szerint ugyanis az állam nem vonható felelősségre kizárólag az eszközhiány alapján. A két eljárás csak két tekintetben különbözne:

- a hitelezők tömeges kezelésének hiánya: a magánjogi eljárástól, amelyben a követeléseket tömegesen kezelik, és a hitelezőket csökkenő elsőbbségi sorrendben és a rendelkezésre álló összegek arányában elégítik ki, az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás abban tér el, hogy csak a hitelező keresete teszi lehetővé számára jogainak megőrzését. Az 1980. július 16-i törvény az "érkezési sorrend szerinti kielégítés" logikáját alkalmazza;

- a közigazgatási bíró ellenőrzése (a súlyos vétkesség ellenőrzése, a fent hivatkozott Campoloro-ítéletben a Conseil d'État által megállapítottak szerint) alatt az állam képviselője a felszámolóéval és a vagyonfelügyelőével egyenértékű feladatkört lát el.

b. abban az esetben, ha biztosítani kellene a közszolgáltatás folyamatosságát, a francia hatóságok elismerik, hogy az állam képviselője az 1980. július 16-i törvénnyel biztosított jogkörök gyakorlása során dönthet úgy, hogy valamely közfeladat teljesítéséhez szükséges eszközöket nem ruház át. Bizonyos javak átruházásának elmaradása, ha azért az állam nem biztosít kártérítést, jelentéktelen mértékű eszközrealizálásban, valamint a hitelezőknek visszafizetendő összegek csökkenésében nyilvánulna meg. A francia hatóságok szerint ez az eljárás nem biztosítana az IFP közintézmény hitelezői számára a kereskedelmi jog alkalmazásában őket megilletőnél szélesebb körű jogokat. A francia hatóságok mindazonáltal elismerik, hogy ebben az esetben tehát hivatkozni lehetne az állam objektív felelősségére, amely a hitelezők által elszenvedett kár erejéig, azaz legfeljebb azon eszközök forgalmi értékének erejéig nyújtott kártérítésben nyilvánulhatna meg, amelyeket az állam a közszolgáltatás folyamatossága érdekében megőriz. A hitelezők ezáltal ugyanabba a helyzetbe kerülhetnek, mint amely az általános jog alkalmazásából fakadna. A francia hatóságok mindezekből megállapítják, hogy az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás az általános jog szerinti eljárással szemben semmiféle előnyt nem kínál, ezért nem indokolt az IFP közintézményt közvetlenül ilyen eljárás hatálya alá vonni.

(45) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (68) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok hangsúlyozzák, hogy a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatban és különösen annak (82) preambulumbekezdésében említett jogszabályszövegek, többek között az ipari és kereskedelmi jellegű nemzeti közintézmények pénzügyi és számviteli szabályozásáról szóló, 2002. július 18-i 02-060-M95. számú kodifikáló utasítás, illetve a nemzeti közintézmények és közérdekű csoportok létrehozásának, átalakításának és megszüntetésének pénzügyi szervezéséről szóló, 2006. november 14-i útmutató nem alkalmazandók és nem is ültethetők át az IFP közintézményre.

(46) Ami az IFP közintézmény leányvállalatainak újratőkésítését illeti, a francia hatóságok először is úgy vélik, hogy az eljárás megindításáról szóló határozat (80) preambulumbekezdésében felvetett kérdést nem elsősorban egy esetleges állami garancia meglétének bizonyítása céljából, hanem az ilyen garancia lehetséges hatásainak felmérése érdekében kell megvizsgálni, az ugyanis adott esetben az IFP-t és leányvállalatait a könnyebb újratőkésítési feltételek nyomán kedvezőbb helyzetbe hozza. A francia hatóságok szerint továbbá a Bizottság érvelése két téves elképzelésen alapul:

- a Bizottság egyrészről hibásan érvel az IFP közintézmény által csoporton belüli átruházás formájában a saját leányvállalatainak nyújtott lehetséges támogatást illetően, mivel azokat a feltételeket, amelyekkel a vállalatcsoport anyavállalata, még ha közjogi személy is, nehézségekkel küzdő leányvállalatait támogathatja (43), a társasági jog határozza meg szigorúan, és e feltételek semmilyen módon nem kapcsolódnak a vállalkozásnak a versenyjog értelmében vett fogalmához.

- másrészről, a francia hatóságok vitatják, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállása és az e jogállásból adott esetben fakadó állami garancia nyomán az intézmény könnyebben tőkésítheti újra leányvállalatait, mint a magánjog hatálya alá tartozó csoportok anyavállalatai. Véleményük szerint az, hogy egy társaság ideiglenes támogatást nyújt valamely leányvállalata veszteségeiért, a vállalatcsoportok rendes működésének részét képezi, amit egyébiránt korábban az Európai Unió Bírósága is elismert (44), és a magánbefektetőkre vonatkozó magatartási szabályoknak megfelelően eljáró állami befektető hozzájárulása részben sem tekinthető az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak (45). Ez a helyzet az IFP közintézmény esetében is, amelynek jogilag lehetősége van (de nem kötelessége) a pénzügyi nehézségekkel küzdő leányvállalatait újratőkésíteni, a valamennyi tájékozott befektetőre vonatkozó értékelési kritériumoknak megfelelően. Végül, a francia hatóságok vitatják, hogy az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények bármilyen "közvetlen hozzáféréssel" rendelkeznének az "államkincstári számlákhoz". Kifejtik, hogy a költségvetésről szóló organikus törvény 24. cikkében foglalt, a "pénzügyi támogatási számla" költségvetési rendszere korlátozó (a költségvetési törvény által meghatározott felső összegű) hitelszámlák létrehozását írja elő, amelyek lehetővé teszik az állam számára, hogy amennyiben kívánja és megteheti (elsősorban az európai uniós joggal összefüggésben), különböző szervezetek számára előleget fizessen. A francia hatóságok szerint az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények nem "férnek hozzá közvetlenül" ezekhez a számlákhoz.

5.1.2 AZ IFP KÖZINTÉZMÉNYNEK ÉS LEÁNYVÁLLALATAINAK BIZTOSÍTOTT ELŐNYÖK HIÁNYA

(47) A francia hatóságok először is úgy vélik, hogy a fent hivatkozott, kezességvállalásról szóló közlemény alapján a szóban forgó ügyben nem állapítható meg előny megléte, valamint az, hogy azon esetleges előnyök kiterjesztése az IFP közintézmény leányvállalataira - az általános jog hatálya alá tartozó részvénytársaságokra -, amelyekben előbbi EPIC jogállásából fakadóan részesülhet, ellentétes lenne a Bizottság döntéshozatali gyakorlatával, és hogy a kérdéses ügyben nem bizonyították az IFP közintézmény és leányvállalatai által élvezett tényleges gazdasági előnyt.

(48) A francia hatóságok szerint a Bizottság tévesen értelmezte a kezességvállalásról szóló közlemény 1.2. pontját, amely kimondja, hogy "a Bizottság kezességvállalás formájában nyújtott támogatásnak tekinti az azon vállalkozások által szerzett kedvezőbb finanszírozási feltételeket is, amely vállalkozások jogi formája kizárja a csőd vagy egyéb fizetésképtelenségi eljárás lehetőségét, vagy biztosítja a kifejezetten állami kezességvállalást vagy a veszteségeknek az állam általi fedezését."

- elsőként, a francia hatóságok vitatják, hogy az IFP közintézmény mint ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény jogállása kizárja csődeljárás vagy felszámolási eljárás alkalmazását; a Bizottság ezt mindenesetre nem bizonyította, mindössze azt támasztotta alá, hogy ez a jogállás egy adott eljárás (ebben az esetben az 1985. január 25-i törvénnyel létrehozott eljárás) alkalmazását nem teszi lehetővé;

- másodsorban, a francia hatóságok tagadják, hogy automatikus összefüggés állna fenn a csődeljárás vagy fizetésképtelenségi eljárás alá vonás jogi vagy törvényi alkalmazhatatlansága és a kedvezőbb piaci finanszírozási feltételek előnye között; a fent hivatkozott, kezességvállalásról szóló közlemény 1.2. pontjának alkalmazásában a Bizottság feladata, hogy előzetesen bizonyítsa kedvezőbb hitelfeltételek meglétét ahhoz, hogy azt a vállalkozást, amelynek jogállása kizárja csődeljárás vagy fizetésképtelenségi eljárás indítását, kezességvállalás formájában nyújtott támogatás kedvezményezettjének tekinthesse.

(49) Ezenkívül az eljárás megindításáról szóló határozatban a Bizottság figyelmen kívül hagyta saját döntéshozatali gyakorlatát az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményeket megillető korlátlan garanciából az IFP közintézmény leányvállalatai számára fakadó esetleges előnyök vizsgálatakor. A Bizottság ebben az esetben a La Banque Postale létrehozásakor vázolttal ellentétes érvelést alkalmazott (46): noha ez utóbbi az IFP leányvállalataihoz hasonlóan 100 %-ban ipari és kereskedelmi jellegű közintézményként működő jogalany tulajdonában lévő részvénytársaság volt, a Bizottság úgy ítélte meg (a Franciaország által ebben az ügyben tett kötelezettségvállalásoktól függetlenül), hogy az általános jog szerinti részvénytársaság ilyen jogállása önmagában is elegendő a leányvállalatot megillető korlátlan garancia meglétének kizárásához. A francia hatóságok szerint ugyanezen érvelés alapján meg kellene állapítani, hogy az IFP közintézmény leányvállalatai, amelyek hasonlóképpen az általános jog hatálya alá tartozó részvénytársaságok, szintén nem részesülnek az EPIC jogállásból esetlegesen fakadó korlátlan garanciában.

(50) Végül, a Bizottság nem bizonyította az IFP közintézmény és leányvállalatai által élvezett tényleges gazdasági előny meglétét, és az eljárás megindításáról szóló határozatban mindössze kedvezőbbnek "ítélt" finanszírozási feltételekre hivatkozott, ezt alátámasztó valódi bizonyítékok nélkül. Az Európai Unió ítélkezési gyakorlata megkövetelné, hogy a Bizottság a szóban forgó ügyben bizonyítsa, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállása ténylegesen lehetővé tette számára kedvezőbb finanszírozási feltételek igénybevételét (47). Márpedig a francia hatóságok az eljárás során több olyan tényezőre is felhívták a figyelmet, amelyek arra utalnak, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállása nem biztosított pénzügyi előnyt vagy pénzügyi előny lehetőségét az IFP közintézmény és leányvállalatai számára, mivel az IFP közintézménnyé történő átalakítása többek között a folyamatosság általános elvének betartásával történt, elsősorban a tevékenysége, szervezeti felépítése, számviteli és pénzügyi rendszere (források, illetve számviteli és pénzügyi szabályok), valamint költségvetési rendszere szintjén.

(51) A francia hatóságok véleménye szerint a fentiekből megállapítható, hogy:

- az IFP közintézmény és leányvállalatai pénzügyi helyzete kedvező, ezért az esetleges csőd és következésképpen az állam végső fokon történő beavatkozásának kérdése tárgytalan;

- az IFP közintézmény és leányvállalatai rövid távú finanszírozásának feltételei ezen egyes jogalanyok esetében eltérnek, és a saját bankjukkal folytatott, személyhez kötött egyedi tárgyalások eredményei.

- az IFP közintézménynek és leányvállalatainak a beszállítókkal és ügyfeleikkel fenntartott kapcsolatai szintén nem biztosítanak olyan kiváltságos feltételeket, amelyek e beszállítók vagy ügyfelek állami garanciával kapcsolatos elvárásából erednének.

(52) A francia hatóságok ebből azt a következtetést vonják le, hogy:

- a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozatában kifejtett elemzés vitatható: az IFP közintézmény és leányvállalatai nem részesülnek állami garanciában;

- a Bizottság nem bizonyította be, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatai számára létezne az IFP EPIC jogállásából fakadó előny;

- a Bizottság következésképpen nem bizonyította be az IFP közintézmény és leányvállalatai javára nyújtott állami támogatás létezését.

5.2 A FRANCIA HATÓSÁGOK JAVASLATAI

(53) Mindazonáltal a Bizottság valamennyi kétségének eloszlatása végett a francia hatóságok jelezték, hogy amennyiben a Bizottság elfogadja, hogy az említett eljárási rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően támogatás hiányáról szóló határozattal lezárja az eljárást, hajlandóak a következő intézkedések végrehajtására:

- az 1980. július 16-i törvény végrehajtási rendeletének egyértelművé tétele,

- a garancia hiányát kimondó rendelkezés beillesztése az IFP közintézmény követelést tartalmazó szerződéseibe,

- a garancia hiányát kimondó rendelkezés beillesztése az IFP közintézmény leányvállalatainak finanszírozási szerződéseibe.

5.2.1 AZ 1980. JÚLIUS 16-I TÖRVÉNY VÉGREHAJTÁSI RENDELETÉNEK EGYÉRTELMŰVÉ TÉTELE

(54) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (94)-(96) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok az 1980. július 16-i törvény értelmezésének egyértelművé tételét javasolják, a törvény végrehajtási rendelete 3-1. cikke negyedik bekezdésének módosításával (48). A javasolt módosítás célja a francia hatóságok szerint az, hogy a prefektusra vagy a felügyeleti hatóságra ruházott felügyeleti jogkörök szervezésével összefüggésben eloszlassa a "gondoskodik erről" kifejezés hatályával kapcsolatos kétségeket, és kötelezze e két szervet, hogy forrásokat különítsenek el az önkormányzat vagy az intézmény költségvetésén belül (49). A francia hatóságok szerint ez a javaslat kizárja, hogy felügyeleti jogköre gyakorlása során az állam képviselője állami támogatással vagy állami források juttatásával megnövelhesse az érintett önkormányzat vagy intézmény forrásait.

5.2.2 A GARANCIA HIÁNYÁT KIMONDÓ RENDELKEZÉS BEILLESZTÉSE AZ IFP KÖZINTÉZMÉNY KÖVETELÉST TARTALMAZÓ SZERZŐDÉSEIBE

(55) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (97)-(100) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok vitatják a Bizottság álláspontját (50), amely szerint az állam kizárólag az IFP közintézmény fizetésképtelensége alapján is felelősségre vonható. Ennek ellenére a francia hatóságok az elfogadott kockázatra vonatkozó kivételre alapozott javaslatot tesznek (vö. a Conseil d'ÉtatSille (51) és Meunier (52) ügyben hozott ítéletével) és a postaügyben javasoltakhoz hasonlóan azt javasolják, hogy az IFP közintézmény hitelezői kapjanak hivatalos megerősítést arról, hogy a követelésüket nem biztosítja állami garancia, és hogy fizetésképtelenség esetén az állam nem lesz köteles a vállalkozás helyett pénzügyi felelősséget vállalni a követelés kifizetésére. Ennek megfelelően az esetleges érdekeltek az ügy teljes ismeretében, a feltételeket tudatosan vállalva később nem élhetnek kártérítési igénnyel. A francia hatóságok tehát az IFP közintézménnyel együtt, valamennyi művelet tekintetében kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden finanszírozási szerződésben (azaz valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) feltüntetik a következő szöveget:

"Az állam a kibocsátott részvényekre/programra/kölcsönre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon. Fizetésképtelenség esetén az állam semmilyen pénzügyi felelősséget nem vállal az IFP helyett a követelés kifizetéséért."

(56) Amint azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (101) preambulumbekezdése kifejti, amely preambulumbekezdésre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok szintén tudomásul vették a Bizottság által az eljárás megindításáról szóló határozat (71) preambulumbekezdésében felvetett kétségeket, ahol a Bizottság jelezte, hogy egyrészről az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel az ítélkezési gyakorlat által létrehozott szabály, amely változhat, és másrészről egy ilyen szabály ütközés esetén érvényteleníthető másodlagos jogi eszközökön alapul, végül pedig, hogy a francia hatóságok javaslata nem foglal magában valamennyi esetet, a követelések ugyanis nem csak pénzügyi, de kereskedelmi vagy egyéb jellegűek is lehetnek.

(57) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (102)-(104) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, miután a francia hatóságok emlékeztettek a Bizottság azon álláspontjával szembeni elvi ellenvetésükre, amely szerint az állam kizárólag az IFP közintézmény fizetésképtelensége alapján is vállalhat felelősséget, a fenti kétségekre válaszul további információkat nyújtottak:

a. a francia hatóságok szerint a Bizottság első kifogása ahhoz vezetne, hogy még akkor is, ha egy tagállam belső joga nem ír elő ilyen értelmű rendelkezést, pusztán az ítélkezési gyakorlat megváltozásának - azaz a belső jog változásának - kockázata elegendő egy állami támogatás meglétének megalapozásához. A Bizottság nem alapozhat egy lehetséges támogatási intézkedést a jog esetleges megváltozására, amely jelen esetben legalábbis valószínűtlen, tekintettel arra, hogy az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel az ítélkezési gyakorlat által számtalanszor megerősített, soha meg nem cáfolt és kommentárokkal bőven ellátott közjogi alapelv;

b. ami a második kifogást illeti, a francia hatóságok elismerik, hogy a törvény és a rendelet előnyt élvez a szerződéssel szemben, és egy vitatott kikötés minden esetben érvényteleníthető. Mindazonáltal úgy vélik, hogy ez a kifogás nem hivatkozik magasabb rendű jogszabályszövegre, nem támasztották alá, és ezért súlytalan;

c. végül, a harmadik kifogás a francia hatóságok szerint azon a puszta feltételezésen alapul, hogy a beszállítók esetlegesen úgy vélik, vagy azt várják, hogy követeléseikre állami garanciát nyújtanak; ez a feltételezés önmagában nem bizonyítja előny meglétét, aminek tényét olyan bizonyítékkal kell alátámasztani, amely igazolja, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatai valóban ilyen gazdasági előnyhöz jutottak.

(58) Ugyanakkor, amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (106) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a francia hatóságok jelzik, hogy hajlandóak lennének arra, hogy a garancia hiányának feltüntetésére vonatkozó javaslatukat kiterjesszék valamennyi, követelést tartalmazó szerződésre, és ezáltal kizárják az egyedül az IFP közintézmény fizetésképtelenségére alapozott, objektív állami felelősségvállalás kockázatát.

5.2.3 A GARANCIA HIÁNYÁT KIMONDÓ RENDELKEZÉS BEILLESZTÉSE AZ IFP KÖZINTÉZMÉNY AXENS, BEICIP-FRANLAB ÉS PROSERNAT LEÁNYVÁLLALATAINAK FINANSZÍROZÁSI SZERZŐDÉSEIBE

(59) Ezenfelül, a javasolt rendszer megvalósítása érdekében a francia hatóságok a La Banque Postale létrehozásakor javasolthoz hasonló további javaslattal élnek a Bizottság felé, amelynek értelmében az IFP közintézmény leányvállalataira (Axens, Beicip-Franlab, Prosernat) vonatkozó hitelfeltételekkel összefüggésben kötelezettséget vállalnak arra, hogy minden finanszírozási szerződésben (azaz valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) és valamennyi művelet tekintetében feltüntetik a következő szöveget: "a francia joggal (elsősorban a valamennyi garanciára vonatkozó kifejezett jogszabályi engedélyezés szükségességével) összhangban az állam erre a finanszírozási műveletre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon."

(60) Amint azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (107)-(110) preambulumbekezdése kimondja, amely preambulumbekezdésre a Bizottság kifejezetten utal, a francia hatóságok szerint a fent javasolt két egyértelműsítő intézkedés (amelyek részletesen az (55) és az (59) preambulumbekezdésben olvashatók) lehetővé teszi, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatainak hitelezői felvilágosítást kapjanak a jogaikra vonatkozóan, és ezáltal ne lehessen úgy tekinteni - ahogyan azt az eljárás megindításáról szóló határozat (87) preambulumbekezdésében a Bizottság is megfogalmazza -, hogy Franciaország "felelős az IFP közintézmény hitelezői körében a garancia létezése tekintetében kialakult elvárásokért", és hogy szándékosan tart fenn egy olyan "átláthatatlan jogi helyzetet", amelynek hatására "az IFP közintézmény előnyhöz jut és igénybe vehet állami forrásokat".

5.3 A FRANCIA HATÓSÁGOK TOVÁBBI ÉSZREVÉTELEI

(61) 2010. július 16-i és 2010. november 26-i levelükben a francia hatóságok olyan további információkkal szolgáltak, amelyek szerintük az IFP közintézmény javára biztosított állami támogatás hiányát bizonyítják.

(62) Először is a France Télécom ügyre (53) hivatkozva 2010. július 16-i levelükben hangsúlyozzák, hogy az Európai Unió Bírósága emlékeztetett arra, hogy állami támogatás meglétének megállapításához a Bizottság köteles bizonyítani a tényleges előny tényét. Úgy vélik, hogy a szóban forgó ügyben a Bizottság szerint az IFP közintézmény jogállásából fakadó korlátlan garancia valójában semmiféle gazdasági előnyt nem biztosít az IFP számára. 2010. november 26-i levelükben a francia hatóságok leszögezik, hogy véleményük szerint a bizonyítás terhe a Bizottságra hárul. Ennélfogva emlékeztetnek az Európai Unió ítélkezési gyakorlata által a bizonyítás és az indokolás tekintetében előírt követelményekre, különösen a fent említett France Telecom ügyben hozott törvényszéki, illetve a Krantz-ügyben (54) és újabban a Deutsche Post AG ügyben (55) hozott bírósági ítéletekre. A francia hatóságok úgy gondolják, hogy a Bizottságnak az üggyel kapcsolatos értékelése "inkább feltételezéseken, semmint konkrét elemzésen alapult".

(63) A francia hatóságok emellett úgy vélik, hogy a Bizottság feltevése szerint az IFP közintézmény az alábbi három területen juthat előnyökhöz: i. a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban, ii. a beszállítókkal fenntartott kapcsolataiban és iii. olyan ágazaton belüli harmadik személyekkel való kapcsolataiban, amelyek hozzáféréssel rendelkeznek kutatási szolgáltatásokhoz.

(64) Ami az IFP közintézmény bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolatát illeti, a francia hatóságok szerint az IFP közintézmény ez idáig semmiféle gazdasági előnyre nem tett szert EPIC jogállásából fakadóan. Olyan információkkal szolgálnak a Bizottságnak, amelyek igazolják, hogy i. hosszú távon az IFP közintézménynek a 2005., 2006., és 2007. (56), valamint a 2008. és 2009. évben egyáltalán nem volt tartozása, hogy ii. középtávon az IFP közintézmény kétségtelenül évente tárgyalt a különböző bankokkal hiteltúllépési irányzatokról, de a piacihoz hasonló kamatszintekről egyezett meg, és mindenesetre egyszer sem vette igénybe ezeket a hitelkereteket, és végül iii. rövid távon az IFP közintézmény tartozása a vizsgált időszakban elenyésző összegű vagy nulla volt.

(65) Ami a beszállítókkal fenntartott kapcsolatokat illeti, a francia hatóságok úgy vélik, hogy az IFP közintézményt mint ajánlatkérőt a 2005. június 6-i 2005-649. sz. rendeletben (57) előírt nyilvánossági és versenyeztetési kötelesség terheli, és ezért semmiféle előnyben nem részesülhet. 2010. november 26-i levelükben a francia hatóságok megismétlik ezt az értékelést, és leszögezik, hogy véleményük szerint az, hogy az IFP közintézmény megrendeléseit az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (58) megfelelően közbeszerzési eljárás hatálya alá vonják, önmagában elegendő garanciát biztosít a piaci verseny torzulásaival szemben. Franciaország szerint tekintettel arra, hogy az IFP közintézmény az európai uniós jogból fakadó kötelezettségeinek megfelelően megversenyezteti beszállítóit, nem érheti őt az a vád, hogy jogellenes előnyöket élvez, annál is inkább, mivel erre semmilyen konkrét bizonyíték nem utal. A francia hatóságok kiemelik, hogy éppen a közbeszerzés egyszerűsítését célzó törekvés jegyében könnyítették meg az elektronikus beszerzési rendszerekhez való hozzáférést, és a 2004/18/EK irányelv (13) preambulumbekezdése például úgy fogalmaz, hogy "ez a beszerzési módszer lehetővé teszi az ajánlatkérő szerv számára, hogy [...] az ajánlatok különlegesen széles választékához jusson hozzá, és széles körű verseny révén biztosítsa az állami pénzeszközök optimális felhasználását." Ennek alapján a francia hatóságok egy bizottsági jelentésre (59) hivatkoznak, amely megállapítja, hogy mindez a közbeszerzési piacok szabályozási költségeinek csökkentése tekintetében kedvező hatással jár, amely csökkenés az ajánlattevők közötti igazságosabb verseny által biztosított "társadalmi haszon". Az tehát, hogy a Bizottság ezeket a megtakarításokat az IFP közintézmény EPIC jogállásának "tulajdonítja", ellentétes az irányelv szellemiségével, amely szerint a közbeszerzési költségek csökkentéséhez vezető jobb verseny megteremtésének legfőbb eszköze a kiválasztási eljárás.

(66) Végül, az IFP közintézmény ügyfeleivel létesített kapcsolatai tekintetében Franciaország megállapítja, hogy az érintett szerződéses kutatási tevékenységek az IFP közintézmény által egy ügyfél, harmadik személy vagy leányvállalat kérésére egy olyan tárgyban nyújtott szolgáltatásokat foglalják magukban, amely az IFP közintézmény feladatkörébe tartozik, az eredmények tulajdonjogát illetően az IFP közintézmény számára nem bír stratégiai jelentőséggel, bővítheti a közintézménynek az általa vezetett K+F programok lebonyolításával kapcsolatos ismereteit és kompetenciáit, és nem tartozik a leányvállalatok kizárólagos tevékenységi körébe. A francia hatóságok megjegyzik, hogy az ügyfelek részére nyújtott kutatási szolgáltatásokhoz speciális berendezésekre és szakértelemre van szükség.

(67) E tekintetben Franciaország úgy érvel, hogy még ha EPIC jogállásából fakadóan az IFP közintézmény előnyhöz jutna is gazdasági tevékenységei gyakorlása során, ennek hatása a piacon nem lenne érezhető. Az említett előny többek között nem torzítaná a versenyt és nem érintené a tagállamok közötti kereskedelmet. Az IFP közintézmény jogállásának (2006. júliusi) megváltozása óta eltelt időszak tekintetében a francia hatóságok mindazonáltal elismerik, hogy az IFP közintézmény költségei a teljesítési biztosítékok fizetése alóli mentességnek köszönhetően esetlegesen csökkenhettek, a bankok és biztosítótársaságok által az ilyen szolgáltatásért felszámított díjak szokásos összegét tekintve ugyanakkor ez a könnyítés elhanyagolható. A francia hatóságok ebből megállapítják, hogy e hatás nem tekinthető előnynek, aminek következtében megkérdőjelezhető, hogy az IFP közintézmény részesül-e egyáltalán állami támogatásban.

6 HARMADIK FELEK ÉSZREVÉTELEI ÉS A FRANCIA HATÓSÁGOK MEGJEGYZÉSEI

6.1 A UOP LIMITED TÁRSASÁG ÉSZREVÉTELEI

(68) 2008. november 28-i levelében a UOP Limited társaság elsőként megindokolja, miért kíván közreműködni az eljárásban érdekelt harmadik személyként (60), majd általános észrevételeket fogalmaz meg, és megjegyzi, hogy véleménye szerint az általa "IFP/Axens" névvel illetett jogalany állami támogatásban részesül:

- a közintézmény és Axens leányvállalata által alkotott "IFP/Axens" csoport a piac megítélése szerint kétségtelenül közintézménynek minősül (5.1.1. pont);

- az "IFP/Axens" számára biztosított EPIC jogállás lehetővé tette és a jövőben is lehetővé fogja tenni az eljárások és technológiák piacán folyó verseny jelentős torzítását - amely piacon a UOP Limited társaság is tevékenykedik -, mivel a beszállítókkal, tőkebefektetőkkel és ügyfelekkel fenntartott kapcsolatok terén előnyhöz juttatja a vállalatot (5.1.2. pont).

6.1.1 AZ "IFP/AXENS" JOGALANY PIACI MEGÍTÉLÉSE

(69) A UOP Limited társaság szerint nem támasztható alá a francia hatóságok azon érvelése, miszerint az Axens az IFP többi leányvállalatához hasonlóan önálló gazdasági egységnek minősül. A Bizottság helyesen mutat rá, hogy i. az Axens 100 %-ban az IFP közintézmény tulajdonában van; ii. az IFP közintézmény K+F tevékenységének Axens általi végrehajtása az állam által meghatározott stratégiai prioritásokat tükrözi; iii. az IFP közintézmény felelős munkatársai részt vesznek az Axens irányításában; iv. az Axens kizárólagos szerződést kötött az IFP közintézménnyel, amely döntő fontosságú a leányvállalat gazdasági tevékenységéhez; és v. megállapodás jött létre különösen az első felhasználásról és a személyzet rendelkezésre bocsátásáról.

(70) Az előző preambulumbekezdésben ismertetetteken túl a UOP Limited társaság hozzáteszi, hogy az IFP és az Axens által a közöttük lévő kapcsolatról sugallt kép és annak piaci megítélése egyaránt meghatározó tényező:

- Az IFP és az Axens a piac felé "IFP/Axens" néven egyetlen gazdasági egységként képviselteti magát. Az Axens internetes oldalán többek között az áll, hogy "a társaság közel ötven éve a K+F és az ipar területén elért sikerekre épít" (61). Ezenkívül az Axens saját technológiáit népszerűsítő hirdetések az IFP közintézményre hivatkoznak. Mindemellett az Axens és a IFP közintézmény alkalmazottai esetenként közös látogatást tesznek engedélyeseiknél.

- Az ipari sajtó jó példa arra, hogy a piac egyetlen gazdasági egységként tekint az "IFP/Axens"-ra. A UOP Limited társaság többek között olyan újságcikkrészleteket válogatott össze, amelyek az "IFP/Axens" folyamattechnológiákra vonatkozó licenciák területén végzett tevékenységére utalnak, illetve megemlítik, hogy az IFP közintézmény Axens leányvállalata közreműködésével ilyen licenciákat ad ki. A UOP Limited társaság továbbá példaként olyan újságcikkeket vagy ismertetőket mellékelt, amelyekben az Axens munkatársainak nyilatkozatai arra engednek következtetni, hogy az IFP közintézmény szerint "az ipari részleg és a Procatalyse megfelelő tevékenységeit teljes körűen" az Axens látja el.

6.1.2 AZ EPIC JOGÁLLÁSBÓL FAKADÓ ELŐNYÖK

(71) A UOP Limited társaság kifejti, az a tény, hogy a beszállítók és az ügyfelek egyaránt úgy tekintenek az Axensra, mint amely tevékenységei finanszírozására korlátlan állami forrásokat vehet igénybe, jelentős piaci előnyhöz juttatja a vállalatot. Noha elvben mindössze a piaci megítélésről van szó, ez a tényező a gazdasági világválsággal összefüggésben nagyobb jelentőséget nyer.

(72) Ami az ügyfeleket illeti, az "IFP/Axens" vállalat által kínált garanciák különösen fontosak lehetnek egy olyan piacon, ahol az ügyfelek egy adott technológia kiválasztását megelőzően hosszú távú gazdasági megfontolásokat mérlegelnek. Az "aromás vegyületek" példájából kiindulva a UOP Limited társaság kifejti, hogy az ilyen technológiák bevezetését megelőzően az ügyfeleknek a termelési infrastruktúra több évi munkával járó tervezésére és megépítésére irányuló, rendkívül nagy összegű beruházásokat kell jóváhagyniuk. Ezenkívül az ilyen ipari vegyületek sikere az alkalmazott technológiák teljesítményével is összefügg, amelyre vonatkozóan az ügyfelek rendszerint garanciát (62) kérnek az eljárás értékesítőjétől. Abban az esetben, ha a kívánt teljesítményt nem érik el, az ügyfelek késlekedés nélkül felelősségvállalásra bírják a kedvezményezettet, és szigorú helyreállítási kötelezettségek teljesítését követelik. A kedvezményezett hosszú távú fizetőképessége tehát fontos tényező a vevők általi választáskor, nem csak a szerződéses feltételek betartása, hanem a K+F területén kínált lehetőségek, a bevezetett technológia teljesítményének jövőbeni javítására vonatkozó garanciák tekintetében is. A piac által az államtól függő intézménynek tekintett "IFP/Axens" tehát versenytársaival szemben előnyt élvez, mivel a vevőknek nincs különösebb okuk arra, hogy kétségbe vonják a vállalat hosszú távú fennállását.

(73) Ami a beszállítókat illeti, a UOP Limited társaság úgy véli, hogy versenytársaival szemben az "IFP/Axens" kedvezőbb szerződéses feltételekben részesülhet; ezzel összefüggésben az eljárás megindításáról szóló határozatban is említett, az IFP és az Axens által közösen aláírt szerződésekre hivatkozik.

(74) A pénzügyi piacok tekintetében a UOP Limited társaság szerint az "IFP/Axens" a tőkepiacokon kedvező feltételekhez és kamatokhoz jut, tekintettel arra, hogy a végső kezes szerepét az állam tölti be. A pénzügyi válsággal összefüggésben továbbá az állam közreműködése és az a biztonság, amelyet a befektetők számára képvisel, forráshiány idején magántőke-befektetéseket vonzhat. A versenytárs vállalkozások nem tudnak hasonló pénzeszközökhöz jutni, vagy erre csak gazdasági szempontból kedvezőtlenebb feltételek mellett van lehetőségük. A UOP Limited társaság szerint a gazdasági és pénzügyi válság hatásai még inkább felerősítették az intézkedés esetleges versenytorzító hatását.

(75) 2009. január 23-i levelében a UOP Limited társaság korábbi, valamint a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozathoz kapcsolódó eljárás keretében továbbított észrevételeire hivatkozik. Úgy véli, hogy ezek az információk megfelelő adatokkal támasztják alá az eljárási licenciák érintett piacán tevékenykedő szerződő partnerek fizetőképességének jelentőségét. A UOP Limited ismét úgy érvel, hogy az "IFP/Axens" ügyfelei azt feltételezik, hogy állami szervezettel állnak üzleti kapcsolatban, amelynek hosszú távú fennmaradását semmilyen kockázat nem fenyegeti. Végül, a UOP Limited társaság felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Axens és ügyfelei közötti megállapodásokat, mivel meggyőződése, hogy azok nem tartalmaznak az Axens felelősségének korlátozására vonatkozó kikötést.

6.2 A FRANCIA HATÓSÁGOKNAK A UOP LIMITED TÁRSASÁG ÉSZREVÉTELEIVEL KAPCSOLATOS MEGJEGYZÉSEI

(76) 2009. június 22-i levelükben a francia hatóságok úgy fogalmaznak, hogy a UOP Limited társaság észrevételei "téves vagy akár teljesen valótlan állításokon alapulnak, és semmiféleképpen nem hivatkoznak olyan tényre, amely bizonyítaná, hogy az IFP közintézmény vagy az Axens állami támogatásban részesül".

(77) A francia hatóságok maradéktalanul cáfolják azon állítás helytállóságát, amely szerint az "IFP/Axens"-t a piac olyan egyetlen állami vállalatnak tekinti, amely ügyfelei, beszállítói és a pénzügyi piacok részéről előnyöket élvez, és visszautasítják azt a kijelentést, hogy az "IFP/Axens" jogalany állami szerv, amelynek hosszú távú fennmaradását semmi sem veszélyezteti.

(78) A francia hatóságok ezt két érvvel támasztják alá:

- először is, az "IFP/Axens" jogalany nem korlátlan forrásokkal rendelkező állami szerv; mi több, semmi sem bizonyítja, hogy a piac a vállalatot ilyen szervnek tekinti (6.2.1. pont).

- másodsorban, az IFP közintézmény EPIC jogállása semmilyen piaci előny nem biztosít az Axens számára (6.2.2. pont).

6.2.1 AZ "IFP/AXENS" NEM KORLÁTLAN FORRÁSOKKAL RENDELKEZŐ ÁLLAMI SZERV

(79) A francia hatóságok szerint a UOP Limited társaság állításával ellentétben az "IFP/Axens" beszállítói és ügyfelei nem tekintik a vállalatot korlátlan forrásokat élvező "állami szervnek".

(80) A francia hatóságok elsőként a Bizottsághoz általuk eljuttatott jogi elemzésre, valamint korábbi észrevételeikre hivatkoznak, amelyek szerintük alátámasztják, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállása semmiféle állami garanciát nem biztosít.

(81) Másodsorban, a francia hatóságok megjegyzik, hogy a UOP Limited társaság "az IFP/Axens javára nyújtott korlátlan állami garanciára vonatkozó állítólagos hiedelemre" hivatkozik, amely a jog szerint nem létezik, és amely önmagában nem elegendő állami támogatás meglétének megalapozásához.

(82) Harmadsorban, még ha feltételezzük is, hogy az IFP közintézmény állami garanciában részesül - amit a francia hatóságok vitatnak -, téves az az elképzelés, hogy ezt a garanciát automatikusan az IFP közintézmény leányvállalataira is kiterjesztik azon a címen, hogy az IFP és leányvállalatai a versenyjog értelmében egyetlen gazdasági csoportot alkotnak. Franciaország szerint a társasági jog hatálya alá tartozó magánjogi jogi személyként az IFP közintézmény leányvállalatai és különösen az Axens ugyanis nem élvez ilyen garanciát, mivel a leányvállalatok autonómiájának elve ellentétes többek között a UOP Limited által vázolt azon elmélettel, hogy a vállalatcsoporton belül a garanciákat "automatikusan kiterjesztik". A vállalatcsoport fogalmát - amely a versenyjog szerint értelmezhető - a társasági jog nem ismeri el, ezért a csoporton belül garanciák csak szigorú alaki és anyagi feltételeknek megfelelően adhatók. Így történik ez az IFP közintézmény esetében is, amelynek létesítő okirata 7. cikke értelmében az Igazgatótanács adhat ki ilyen engedélyt. Ezenfelül, a francia hatóságok úgy vélik, hogy a Bizottság már tudomásul vette ezt a szempontot, hiszen elismerte, hogy "a La Banque Postale jogállása (magánjogi jogi személy) önmagában is elegendő a La Banque Postale-t megillető korlátlan garancia meglétének kizárásához (63)".

6.2.2 AZ IFP KÖZINTÉZMÉNY EPIC JOGÁLLÁSA SEMMILYEN PIACI ELŐNYT NEM BIZTOSÍT AZ AXENS SZÁMÁRA

(83) A francia hatóságok úgy vélik, hogy a UOP Limited társaság érvelését, amelynek értelmében az "IFP/Axens" a piac megítélése szerint korlátlan forrásokkal rendelkező és az ügyfelek, a beszállítók és a hitelezők vonatkozásában egyaránt előnyöket élvező állami szerv, nem támasztják alá "komoly bizonyítékok", valamint azt "a tények minden kétséget kizáróan cáfolják".

(84) A francia hatóságok bemutatták az Axens jogi és szerződéses kérdésekkel foglalkozó igazgatóságának "Az Axens jogbiztonsági elvei" című szolgálati feljegyzését (64), amely pontosan ismerteti az IFP közintézmény és az Axens közötti kapcsolat jellegét. Erre a kapcsolatra kifejezetten alkalmazandó az az általános szabály, amely szerint az Axens semmilyen indokkal nem kér garanciát az anyavállalattól. A francia hatóságok kifejtették, hogy a garancia hiányának e szabályától nem lehet eltérni. A dokumentum egyébiránt részletesen hivatkozik erre az elvre, az alábbi szavakkal: "Az IFP nem vállal kezességet az Axens tevékenységeiért vagy mulasztásaiért". A francia hatóságok közölték, hogy ez a szabály minden olyan szerződésre vagy projektre alkalmazandó, amelyet az Axens ügyfeleivel, a beszállítókkal és a pénzügyi piacokon köthet vagy megvalósíthat.

6.2.2.1 Az Axens és ügyfelei közötti kapcsolat

(85) Franciaország szerint a UOP Limited társaság nem támasztja alá azon érvelését, hogy az állami garancia jelentősen befolyásolja az Axens hosszú távú pénzügyi helyzetét, különösen a licenciaszerződésekben jellemzően előírt szerződéses garanciák és karbantartási kötelezettségek tekintetében (65), és hasonlóképpen nem indokolja, miért "van meggyőződve arról, hogy a Bizottság nem találna az Axens felelősségének korlátozására vonatkozó rendelkezést".

(86) A fenti szempontokat illetően a francia hatóságok leszögezték, hogy a (84) preambulumbekezdésben ismertetett szabály (amelynek értelmében a leányvállalat semmilyen garanciaigénnyel nem él az anyavállalat felé) valamennyi olyan garanciára is vonatkozik, amelyről az Axens valamely ügyfelével tárgyal vagy egyezik meg. A francia hatóságok érvelésüket a UOP Limited társaság által észrevételeiben említett "aromás vegyületek" példájával illusztrálták. A francia hatóságok közölték, hogy az Axens saját felelősségét főszabályként a díj összegének egy bizonyos hányadára korlátozza [...] (*). Következésképpen a korlátozott garanciavállalás e politikája, amely az Axens jogbiztonsági elveinek egyike, egyértelműen eltér az e területen tevékenykedő többi vállalkozás által alkalmazott eljárástól, amelyek a francia hatóságok szerint szokásosan korlátlan garanciát nyújtanak bizonyos esetekben.

(87) Végül, a francia hatóságok emlékeztetnek arra, hogy a káresemény esetén alkalmazandó karbantartási/javítási kötelezettségek teljesítéséhez nem vehetők igénybe az IFP közintézmény pénzügyi forrásai:

a. az Axens mulasztása esetén a felelősségbiztosító által a globális programjának különböző biztosításai ágaiban kínált kapacitás messze meghaladja az Axens által az engedélyeseivel kötött szerződésekben vállalt felelősség felső összeghatárát;

b. hasonló jelentőséggel bír, hogy - elsősorban alacsony tartozásainak köszönhetően - az Axens forrásai azonnal vagy gyorsan mozgósíthatók;

c. az IFP közintézmény és az Axens közötti szerződések az IFP közintézmény által az Axens valamely engedélyesének mulasztása esetén vállalt felelősséget kifejezetten és szükségszerűen korlátozzák, mivel ennek összeghatára az IFP közintézmény által felszámított díj összegétől függ;

d. az Axens felelősségbiztosítója indokolástól függetlenül kifejezetten eláll az IFP közintézménnyel szembeni minden jogorvoslattól.

(88) A francia hatóságok megállapítják, hogy a UOP Limited társaságnak azon állítólagos előnyökre vonatkozó állításai, amelyeket az Axens az eljárási licenciák piacán szerezhet, érvénytelenek, elsősorban azért, mert az Axens ügyfeleivel szemben a jövőben is folytatja a korlátozott garanciavállalás gyakorlatát.

(89) 2009. szeptember 8-i levelükben a francia hatóságok kifejtették, hogy az ügyfelekkel szembeni felelősségkorlátozásról az IFP közintézmény és az Axens között létrejött és 2001. január 1-jén hatályba lépett keretlicencia-szerződés (66) és terméklicencia-szerződés (67) egyaránt rendelkezik. Ez a két szerződés előírja, hogy amennyiben az Axens bizonyítani tudja, hogy a mulasztásának oka az IFP közintézmény által nyújtott szolgáltatásokra vezethető vissza, utóbbi pénzügyi felelőssége az IFP közintézmény által a panasztétellel végződő értékesítési műveletért (terméklicencia), valamint a panasztételre okot adó allicencia tárgyát képező egységért, illetve a panasztételre okot adó allicencia keretében lebonyolított értékesítési műveletért (keretlicencia) járó arányos díj címén ténylegesen beszedett összegek egy meghatározott százalékára (68) korlátozódik. Más szóval az IFP közintézmény felelőssége soha nem haladhatja meg a beszedett összegek 100 %-át. Ezenfelül a keretlicencia előírja, hogy az Axens maga felel az eljárások műszaki teljesítménye tekintetében az alengedélyeseknek nyújtott pénzügyi garanciákért. Az IFP közintézmény tehát nem tehető felelőssé az Axens által az ügyfeleinek nyújtott műszaki garanciákért.

(90) Érdemes tisztázni továbbá, hogy az Axens és ügyfelei közötti licenciaszerződések hasonlóképpen előírják, hogy az Axens pénzügyi felelőssége általában a panasz tárgyát képező egységekért fizetett licencdíjak [...] (*) %-ára korlátozódik. Az IFP közintézmény felelőssége az Axens felelősségétől teljesen független akkor, amikor kereskedelmi okokból az utóbbi által az ügyfele számára nyújtott garancia meghaladja az IFP közintézmény által az Axensnak biztosított garancia összegét. Ugyanez az elv alkalmazandó valamennyi olyan licenciára, amelyet az IFP közintézmény a leányvállalataitól eltérő harmadik személynek ad.

(91) Végül, a francia hatóságok hozzátették, hogy az IFP közintézmény elvben korlátozza az ügyfeleivel szemben (leányvállalatai felé vagy csoporton kívül) vállalt felelősségét, ha szolgáltatásait ezek megbízásából nyújtja (tanulmányok, kérésre végzett kutatás, vizsgálatok stb.). Az IFP közintézmény által vállalt felelősség ekkor azt jelenti, hogy az IFP kötelezettséget vállal a megvalósított munkák kijavítására, míg pénzügyi szempontból az elv annyit tesz, hogy a felelősség a ténylegesen beszedett díjak [...] (*) %-ára korlátozódik, amely felső határ eseti alapon legfeljebb [...] (*) %-ra emelhető. Ily módon, ha az ügyfél úgy ítéli meg, hogy az IFP közintézmény által végzett munka hibás, utóbbi semmilyen esetben nem kötelezhető korlátlanul annak ismételt elvégzésére.

6.2.2.2 Az Axens és beszállítói közötti kapcsolatok, valamint a pénzügyi piacok által kínált finanszírozási feltételek

(92) A francia hatóságok maradéktalanul cáfolják a UOP Limited társaság azon állításának helytállóságát, amely szerint az Axens rendelkezésére álló korlátlan forrásokra vonatkozó állítólagos hiedelemnek köszönhetően az Axens a beszállítók és a pénzügyi piacok részéről egyaránt kedvező feltételekben részesül. Franciaország szerint a UOP Limited társaság egyetlen bizonyítékkal sem támasztotta alá ezt a kijelentést.

(93) A francia hatóságok úgy vélik, hogy a (84) preambulumbekezdésben ismertetett szabály, amelynek értelmében a leányvállalat semmilyen garanciaigénnyel nem él az anyavállalat felé, önmagában érvényteleníti a UOP Limited feltételezését.

(94) Ezenfelül a pénzügyi piacokon az Axens, valamint a Beicip-Franlab és a Prosernat részére kínált hitelfeltételeket illetően a francia hatóságok emlékeztetnek arra, hogy kötelezettséget vállalnak a Bizottság előtt arra, hogy minden finanszírozási szerződésben, valamennyi művelet tekintetében feltüntetik a következő szöveget: "a francia joggal (elsősorban a valamennyi garanciára vonatkozó kifejezett jogszabályi engedélyezés szükségességével) összhangban az állam erre a finanszírozási műveletre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon" (69).

7 ÉRTÉKELÉS

7.1 AZ EUMSZ 107. CIKKÉNEK (1) BEKEZDÉSE ÉRTELMÉBEN VETT ÁLLAMI TÁMOGATÁS MEGLÉTE

(95) Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik: "Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet."

(96) A szóban forgó ügyben az állami támogatás meglétének megállapításához elsőként meg kell vizsgálni, hogy az az intézkedés, amelynek révén Franciaország 2006. július 6-án EPIC jogállást biztosított az IFP közintézmény számára, állami forrásokra támaszkodik-e (7.1.1. pont) a gazdasági tevékenységekre vonatkozó korlátlan állami garancia biztosításához (7.1.2. pont). Mihelyt az állami garancia terjedelme és az azzal érintett tevékenységek jellege alapján meghatározható e határozat hatálya (7.1.3. pont), ezt követően meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó intézkedés olyan szelektív előnyt biztosít-e az IFP-csoport számára (7.1.4. pont), amely érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (7.1.5. pont).

7.1.1 ÁLLAMI FORRÁSOK IGÉNYBEVÉTELE KORLÁTLAN GARANCIA FORMÁJÁBAN

(97) Tekintettel az IFP mint a versenyjog értelmében vett gazdasági csoport sajátos szerkezetére, figyelembe kell venni az IFP közintézmény EPIC jogállásából fakadó korlátlan állami garancia által az IFP-csoport egészére, azaz magára a közintézményre és a leányvállalataira gyakorolt hatásokat, mégpedig két szakaszban eljárva:

- ami az IFP közintézményt illeti, a korlátlan garancia hatása közvetlenül az EPIC jogállásból fakad: az IFP közintézmény mint közjogi jogi személy nem tartozik a nehéz helyzetben lévő vállalkozások bírósági szanálási és felszámolási eljárására vonatkozó általános jog hatálya alá. E sajátosságra figyelemmel az IFP-csoport anyavállalata a hasonló védelmet nem élvező többi piaci szereplőnél kedvezőbb feltételekkel gyakorolhatja közvetlen gazdasági tevékenységeit (7.1.1.1. pont).

- ami az IFP-csoport magánjogi leányvállalatai által közvetlenül gyakorolt tevékenységeket illeti, amely vállalatok teljes körűen a csőd esetén alkalmazandó általános jogi előírások hatálya alá tartoznak, a közintézmény és következésképpen az állam közvetlen felelősségre vonása a jelek szerint nem lehetséges. Ennélfogva abban az esetben, ha valamely leányvállalatnál eszközhiány lépne fel, meg kell vizsgálni, hogy az Axens, a Prosernat és a Beicip-Franlab hitelezői kedvezményezettjei lehetnek-e egy olyan közvetett mechanizmusnak, amely az anyavállalat által a leányvállalatai cselekményeiért vállalt felelősségen alapul, és amely egy garanciarendszerrel egyenértékű (7.1.1.2. pont).

7.1.1.1 Az IFP közintézmény részére nyújtott, az EPIC jogállásból fakadó korlátlan állami garancia

(98) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a Bizottság megállapította (70), hogy a La Poste közintézményi jogállásából fakadó sajátosságok (71) és különösen az egyéni követelések visszatérítésére, valamint a La Poste és/vagy a kötelezettségeinek fenntartására vonatkozó garancia létezése azt jelenti, hogy az állam a közintézmény által folytatott gazdasági tevékenységek tekintetében a végső kezes szerepét tölti be.

(99) A szóban forgó ügyben a Bizottság úgy véli, hogy a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban felsorolt érvek lényegében átültethetők az IFP közintézmény EPIC jogállására, és hogy hitelezői kifizetése és a fizetésképtelenség esetén való fennmaradása tekintetében ez utóbbi intézmény is különleges jogi helyzetet élvez. Ezenfelül a jelenlegi elemzés céljából a Bizottság a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1. pontjában ("Támogatássá minősítés") részletezett érvekre hivatkozik.

A. Az egyéni követelések visszatérítésére nyújtott garancia

(100) Mindenekelőtt meg kell vizsgálni a francia hatóságok azon érvelését, amely szerint az EPIC javára nyújtott állami garancia meglétét a jogszabályok vagy az ítélkezési gyakorlat kizárja a), majd igazolni kell, hogy amennyiben az IFP közintézmény fizetésképtelenné válna, hitelezői kedvezőbb eljárásban részesülnének-e, mint az általános jog hatálya alá tartozó vállalkozások hitelezői.

a) A francia hatóságok érveinek elutasítása

(101) A francia hatóságok által állítottakkal ellentétben a Bizottság azt a következtetést tudja levonni, hogy a francia jog elismeri az implicit garanciák létezését és különösen a közintézményi jogállásból fakadó állami garancia létezését. A Bizottság az alábbi okok miatt elutasítja a francia hatóságok érveit.

(102) Először is, a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (120) és (121) preambulumbekezdésére, amikor a francia hatóságok azt állítják, hogy sem jogszabályszöveg, sem határozat nem állapítja meg azt az elvet, miszerint az állam kezességet vállalna az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények tartozásaiért. A Bizottság szerint éppen ellenkezőleg, még ha igaz is, hogy nem létezik olyan jogszabályszöveg vagy határozat, amely megerősítené vagy kizárná az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények javára nyújtott explicit állami garanciát, mindez nem zárja ki az implicit garancia meglétét.

(103) Másodszor, a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (122)-(124) preambulumbekezdésére, amikor a francia hatóságok úgy vélekednek, hogy a garancia hiányát az ítélkezési gyakorlat, többek között a Société de l'hôtel d'Albe (72) és a Campoloro (73) ügyben hozott ítélet igazolja. Az első ügyet illetően, amint azt a postaügyben a Bizottság szakértője is hangsúlyozta, a Société de l'hôtel d'Albe ítélet nem a garancia felmerülésének konkrét esetére vonatkozik (74). Ami a második ügyet illeti (75), a Bizottság úgy véli, hogy az - épp ellenkezőleg - azt mutatja be, hogy a közintézmények tartozásainak visszafizettetésére irányuló eljárás végrehajtása során az állami felelősségvállalási rendszer tartalmazza egy garanciamechanizmus minden sajátosságát.

(104) Harmadszor, a Bizottság úgy véli, hogy nem támasztható alá a francia hatóságok által a postaügyben ismertetett azon érv, amely szerint az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények által a költségvetésről szóló organikus törvény 2005. január 1-jei hatálybalépése óta szerződésben vállalt tartozások nem részesülhetnek implicit garanciában:

a. A Bizottság hangsúlyozza, hogy az IFP közintézmény jogállásának megváltoztatására 2006. július 7-én, azaz a költségvetésről szóló organikus törvény hatálybalépését követően került sor. Ilyen körülmények között nem szükséges megvizsgálni a francia hatóságok szakértője által a postaügyben előterjesztett, a 2005. január 1-je előtt szerződésben vállalt esetleges tartozásokkal kapcsolatos érveket, annak ellenére sem, hogy a francia hatóságok észrevételeikben erre a megfelelő változtatásokkal utalnak. Az IFP közintézmény által 2005. január 1-je előtt szerződésben vállalt tartozásokat ugyanis a szakmai érdekek kezeléséről szóló, 1943. november 17-i 43-612. sz. törvény értelmében egy szakmai intézmény (tehát magánjogi jogi személy) vállalta, ezért azokra az aláírás időpontjában (76) nem vonatkozhatott az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények jogállásából fakadó korlátlan garancia.

b. A Bizottság mindezzel együtt megjegyzi, amint arra szakértője a postaügyben korábban rámutatott, és amint azt a Bizottság a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (130) preambulumbekezdésében már ismertette, amely preambulumbekezdésre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, hogy az állami garanciák költségvetési törvénybe iktatására vonatkozó kötelezettség hiánya az említett garanciák "odaítélésére" korlátozódik; hogy ennélfogva a garancia odaítélésének ténye azokra az esetekre vonatkozik, amelyekben az állam - szándékának határozott kinyilatkoztatásával - úgy dönt, hogy a garanciát ad egy testület vagy művelet tekintetében; hogy a garanciák költségvetési törvénybe iktatására vonatkozó kötelezettség hatálya tehát nem terjed ki a jogállásból vagy ítélkezési gyakorlat szerinti kötelezettségből fakadó, jellemzően implicit és automatikus jellegű garanciákra; és hogy ez a második kategória nem állami határozattól, hanem attól függ, hogy az állam egy korábban létező jogi keretbe helyezkedik-e, amelynek a garancia csak joghatása (77).

c. A Bizottság a fentiek alapján arra a következtetésre jut - mint tette azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (131) preambulumbekezdésében is, amelyre a megfelelő változtatásokkal utal-, hogy a francia hatóságoknak a költségvetésről szóló organikus törvényre alapozott érve nem meggyőző, mivel az IFP közintézmény számára annak jogállásából fakadóan nyújtott állami garancia költségvetési törvénybe iktatása hiányának ténye nem zárja ki implicit garancia létezését; hogy a Bizottságot mindenesetre nem köti sem az, hogy a francia jog az intézkedést garanciának minősíti, sem az, hogy a költségvetésről szóló organikus törvény hatálya alá tartozó garanciáról van-e szó; hogy csak ezen intézkedés európai uniós jog szerinti minősítése fontos; és hogy ez utóbbi jog az implicit garancia létezését akkor ismeri el, ha valamely tagállam jogilag köteles visszatéríteni egy másik személy követelését annak nemfizetése esetén (78).

(105) Negyedszer, a Bizottság elutasítja a francia hatóságok azon érvelését, amely szerint ha az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények állami garanciában részesülnek, minden ilyen jellegű új közintézmény (akár a jogállás megváltoztatása révén történő) létrehozása szükségessé tenné az ezen átalakulást megelőzően keletkezett hitelezői jogok védelmét célzó garanciavállalási intézkedések bevezetését, illetve azt a cáfolatot (modus tollens), amelynek értelmében, mivel ilyen mechanizmus eddig még nem lépett életbe (79), az IFP közintézmény semmiféle garanciát nem élvez:

a. Amint azt a Bizottság szakértője a postaügyben jelezte, illetve összhangban a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (133) preambulumbekezdésében említettekkel, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy egy ilyen állítás a tulajdonjog alkotmányos védelmének nagyon tág értelmezését jelentené.

b. A Bizottság leszögezi, mint tette azt a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (134) preambulumbekezdésében is, amelyre a megfelelő változtatásokkal utal, hogy a tulajdonjog nem követeli meg, hogy egyedi intézkedéssel kelljen biztosítani a hitelezők jogait az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény bírósági szanálási és felszámolási eljárás hatálya alá tartozó társasággá történő átalakításakor, és hogy az ilyen intézkedések hiánya nem valamely implicit garancia nemlétezésére utal.

c. A Bizottság a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (135) és (136) preambulumbekezdésében is kifejtettekkel összhangban hozzáteszi, amely preambulumbekezdésekre a megfelelő változtatásokkal utal, az a tény, hogy a francia hatóságok a La Poste ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé történő 1990. évi átalakításakor explicit garancia nyújtásáról döntöttek a javára (80), nem bizonyítja, hogy korábban nem létezett a javára szóló implicit garancia.

(106) Utoljára, ami a Labetoulle úr francia hatóságok által idézett cikkét (81), valamint a Campoloro-ügyről (82) készített elemzést illeti, a Bizottság az e határozat állami felelősségvállalásról szóló részére, valamint a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1.1. A. b) pontjának 3. alpontjára utal.

(107) A francia hatóságok által előterjesztettekkel ellentétben - szerintük a jogszabályszövegek kizárják ilyen garancia létezését - a Bizottság megjegyzi, hogy a közintézményi jogálláshoz kapcsolódó implicit garancia létezését a Conseil d'État által a Crédit Lyonnais ügyben 1995-ben készített feljegyzés erősíti meg, amely az implicit állami garancia létezését kizárólag a szervezet közintézményi jellegére alapozza (83).

(108) Amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (142)-(145) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság nem ért egyet a francia hatóságok azon értelmezésével, amely szerint a Conseil d'État e véleménye nem alkalmazható az IFP közintézményre. Különösen hangsúlyozza, hogy ez a vélemény nem említi a közintézmény feladatát, illetve azt sem, hogy a közintézmény rendelkezik-e állami könyvelővel. A francia hatóságok ezenfelül nem adnak magyarázatot arra, hogy ez a vélemény miért csak az állami könyvelővel rendelkező közintézményekre alkalmazandó. A Bizottság egyebekben elutasítja a francia hatóságok azon érveit, amelyek szerint a vélemény azért nem alkalmazandó, mert az a költségvetésről szóló organikus törvénynél korábbi és ellentétes a Conseil d'État későbbi ítélkezési gyakorlatával, mivel a Bizottság a fenti (104) preambulumbekezdésben, valamint a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban emlékeztetett arra, hogy a költségvetésről szóló organikus törvény nem akadályozza az IFP közintézmény javára nyújtott implicit állami garancia meglétét.

(109) Végül, amint az a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (146) és (147) preambulumbekezdésében szerepel, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság felhívja a figyelmet a gazdasági, pénzügy- és ipari miniszter 2003. július 22-i, "Az állam által nyújtott implicit vagy explicit garanciára vonatkozó eszközök összesítése" tárgyú feljegyzésére, amely megerősíti "az állam számára pénzügyi következményeket keletkeztető és tartalmazó" közigazgatási vagy jogalkotási aktusból fakadó implicit garanciák létezését. Ez a feljegyzés bebizonyítja, hogy az állami garancia nagyon eltérő jellegű jogi aktusokból fakadhat (84), és emlékeztet arra, hogy egy közintézmény létrehozása az adott intézmény hitelezői javára nyújtott implicit állami garanciával járhat (85).

b) Az IFP közintézmény hitelezőjét biztosítják követelésének visszafizetéséről

(110) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1.1. A. b) pontjában taglaltakhoz hasonlóan, amely pontra a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság a következőkben be kívánja mutatni, hogy az IFP közintézmény fizetésképtelensége esetén az érintett hitelezők kedvezőbb helyzetbe kerülnének, mint a kereskedelmi jog hatálya alá tartozó vállalkozások hitelezői.

(111) Először is, valamely magánjogi szervezet követelésének kiegyenlítését gátló hagyományos korlátozások közintézmények esetében nem állnak fenn. A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (150)-(154) preambulumbekezdésében részletesebben ismertetett tények alapján, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság e tekintetben az alábbi következtetéseket vonja le:

- a kereskedelmi jog hatálya alá tartozó vállalkozások hitelezőivel ellentétben az IFP közintézmény hitelezőinek nem áll fenn olyan kockázata, hogy követelésük bírósági felszámolási eljárás lezárásakor teljes egészében vagy részben megszűnik (mivel az IFP közintézmény nem tartozik a nehéz helyzetben lévő vállalkozások bírósági szanálási és felszámolási eljárására vonatkozó általános jog hatálya alá);

- az IFP közintézmény jogi személyisége nem jelent akadályt az állami garancia előtt;

- az állam IFP közintézménnyel szembeni felelősségének kifejezett korlátozása hiányában utóbbi hitelezői jogosan hagyatkozhatnak arra az alapelvre, amely szerint az állam viseli az IFP közintézmény tartozásait, annak ellenére, hogy a közintézmény jogi személyiséggel rendelkezik.

(112) Másodszor, a bírósági határozat útján elmarasztalt közintézmények tartozásainak visszafizettetése esetében az 1980. július 16-i törvénnyel (és különböző végrehajtási jogszabályszövegekkel (86) létrehozott eljárás a (113)-(117) preambulumbekezdésben kifejtett okok miatt az IFP közintézmény hitelezőit az általános jog szerinti bírósági eljárásoknál kedvezőbb bánásmódban részesíti, amennyiben egyetlen esetben sem vezet a hitelezők IFP közintézménnyel szembeni követeléseinek megszűnéséhez.

(113) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (157)-(161) preambulumbekezdésében ismertetett elemzéssel összhangban, amelyre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság elsőként megjegyzi, hogy az 1980. évi törvény (87) és végrehajtási szabályai (88) kimondják, hogy a közintézmények tartozásainak visszafizettetése tekintetében az állam az illetékes hatóság, és utóbbi számára jelentős előjogokat biztosítanak: a hivatalból történő utalványozást és az elegendő forrás előteremtését.

(114) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (162)-(168) preambulumbekezdésében kifejtett megfontolásokhoz hasonlóan, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy az 1980. július 16-i törvény és végrehajtási jogszabályai által meghatározott egyedi eljárás mindössze a követelések visszafizettetésére irányuló, nem pedig felszámolási eljárás, és alkalmazásának végén a követelés nem szűnik meg, míg az általános jog szerinti felszámolási eljárás lezárásakor az eszközhiány miatt korlátozó intézkedés nélkül kihirdetett, eljárást lezáró ítélet a hitelezők számára megtiltja az eljárás továbbvitelét. A Bizottság hasonlóképpen megjegyzi, hogy az 1980. évi törvény és végrehajtási jogszabályai - azáltal, hogy rendelkeznek az utalványozás időbeli halasztásáról, és egyszer sem irányozzák elő a fizetésképtelenségi helyzetet - hagyják, hogy a hitelezők azt feltételezzék, hogy léteznek vagy mindig is létezni fognak a közjogi jogi személlyel szemben fennálló követelésük rendezéséhez szükséges források. E két tényezőből az következik, hogy a likviditási hiány helyzetét adott esetben az állam fedezi, vagy az, hogy az csak ideiglenes. Ezzel szemben semmiféle felszámolási eljárás sem írja elő harmadik személy számára azt a lehetőséget, hogy felelőssé válhat a fizetésképtelen személy tartozásaiért, kivéve természetesen, ha kezesről van szó.

(115) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (170)-(180) preambulumbekezdésében ismertetett elemzéssel összhangban, amelyre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy a francia jogszabályok engedélyezik az állam számára, sőt arra ösztönzik az államot, hogy a likviditási hiány eseteiben hagyja jóvá a közintézményeknek - lehetőleg klasszikus banki kölcsönök formájában - nyújtott költségvetési juttatásokat, amely juttatások az 1980. július 16-i törvény által említett "pótlólagos forrásokat" képezhetik. A Bizottság szerint továbbá ezeket a jogszabályokat ismerik a hitelezők, akik tehát megalapozottan vélik úgy, hogy a felügyeleti hatóság meg tudja találni a követelésük rendezéséhez szükséges forrásokat. Ennélfogva a Bizottság úgy ítéli meg, hogy annak a feltételezésnek a valószínűsége, amely szerint a hitelező nem tud érvényt szerezni követelése kiegyenlítésének az 1980. július 16-i törvény eljárásainak alkalmazásával, csekély.

(116) Ugyanakkor a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatában a La Poste-ra vonatkozóan megfogalmazott következtetéseivel ellentétben a Bizottság rámutat, hogy a szóban forgó ügyben az IFP közintézmény igen jelentős összegű mobilizálható saját forrással rendelkezik, mivel - amint azt a francia hatóságok a (44) preambulumbekezdésben kifejtették - az intézmény rendelkezésre álló forrásai és befektetései (150,3 millió EUR) 2007 végén hitelei és pénzügyi tartozásai összegének (25,2 millió EUR) közel ötszörösét tették ki. A Bizottság tehát elismeri, hogy jelenlegi pénzügyi helyzetében, legalábbis a közeljövőben valószínűtlennek tűnik, hogy az IFP közintézmény sajátforráshiány miatt ne tudja kiegyenlíteni tartozásait, és állami beavatkozásra legyen szükség.

(117) Noha az IFP közintézménynél pillanatnyilag kevéssé valószínű ilyen eszközhiányos állapot kialakulása, hosszabb távon ez elképzelhető. Ennek fényében a javak átruházásával történő forrásmobilizálás lehetetlensége növelné a többi garanciamechanizmus (előlegek, állami felelősség keresése stb.) igénybevételét. Ezenkívül, egy a javak védelmére vonatkozó rendszer jogalkotó általi törvénybe iktatására hivatkozni lehet az államnak az IFP közintézmény esetleges nemfizetése esetén felmerülő objektív felelősségét érintő peres ügyben (89). Ezzel összefüggésben a Bizottság tudomásul veszi a francia hatóságok érvelését (90), amely szerint, amennyiben az állam úgy ítéli meg, hogy egy közintézmény valamely eszköze "nélkülözhetetlen" egy közfeladat ellátásához és ezért ellenzi annak átruházását, az nem kötelezi az államot arra, hogy garanciamechanizmus keretében kártérítést nyújtson. A Bizottság mindazonáltal megjegyzi, hogy a francia hatóságok elismerték (még ha vitatják is, hogy ebből az IFP közintézmény előnyre tesz szert), hogy az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás végrehajtása során a közszolgáltatás folyamatosságának követelménye kötelező az állam képviselőjére nézve. (91). A Bizottság továbbá úgy véli, az állami hatóság azon döntése, hogy a közszolgáltatás folyamatosságának fenntartása címén bizonyos eszközöket nem ruház át, a közteher-viselési egyenlőség felbomlása miatt alapot teremthet az állam objektív felelősségvállalásához.

(118) Harmadszor, a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (185)-(226) preambulumbekezdésében már ismertetett okok miatt, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy azon csekély valószínűségű feltevés mellett, hogy az 1980. július 16-i törvény által megállapított eljárás nem tenné lehetővé a hitelező kifizetését, az utóbbi számára fennmaradó, az állam felelősségre vonásával járó jogorvoslati lehetőségek egy garanciamechanizmus sajátosságait hordozzák.

(119) Noha a francia hatóságok szerint az állam elvileg nem vállalhat felelősséget, akár vétkességen alapuló, akár objektív felelősségről van szó (92), mindazonáltal elismerik, hogy abban az esetben, ha az 1980. évi törvény által megállapított eljárás végrehajtása során az állam képviselőjére nézve kötelező a közszolgáltatás folyamatosságára vonatkozó követelmény, a bíró elrendelheti a hitelező kártalanítását. Ebben az esetben azonban a francia hatóságok úgy vélik, hogy a hitelező semmilyen előnyt nem élvez, mivel ugyanolyan kártérítésben részesül, mint amilyenre az általános jog alkalmazása szerint is jogosult lenne. Ezzel kapcsolatban a Bizottság rámutat az 1980. évi törvénnyel létrehozott különleges jog néhány sajátosságára: az általános jog szerinti bírósági felszámolás keretében a hitelezők (elsősorban a kötelezvénnyel nem rendelkezők) általában nem szerzik vissza összes tartozásukat, és a felszámolás alatt álló vállalkozás tartozásait legtöbbször nem fizeti ki harmadik személy.

(120) A francia hatóságok vitatják azt is, hogy a felelősségvállalás révén a hitelezők számára biztosított kártérítési lehetőségek garanciához hasonlíthatók A Bizottság ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy az állam (vétkességen alapuló vagy objektív) felelősségvállalása az 1980. július 16-i törvényben említett közjogi személyek tartozásainak visszafizettetésére irányuló eljárás végrehajtása során az európai uniós jog alkalmazásában garanciamechanizmussal egyenértékű, mivel olyan módon biztosítja a hitelezőket a követelésük kifizetéséről, hogy az IFP közintézmény nemteljesítése esetén az államot kötelezi annak megtérítésére. Ezenfelül az Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) ítélkezési gyakorlata a Société de gestion du port de Campoloro és Société fermière de Campoloro kontra Franciaország (93) ügyben (a továbbiakban: a Campoloro-ügy) jellemzően elismeri az automatikus garancia létezését.

(121) Végül, a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (181)-(184) preambulumbekezdésében szereplő magyarázathoz hasonlóan, amelyre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy a francia hatóságok azon javaslata, amelynek célja az 1980. évi törvény végrehajtási rendeletének pontosítása, nem elegendő annak kizárásához, hogy a források elkülönítésére állami források juttatásával kerüljön sor.

a. A francia hatóságok a következőképpen tettek javaslatot az 1980. évi törvény végrehajtási rendeletének módosítására: "Amennyiben a felszólító levél e határidők lejártakor hatástalan maradt, az állam képviselője vagy a felügyelettel megbízott hatóság bejegyzi a kiadást a nem fizető önkormányzat vagy közintézmény költségvetésébe. Adott esetben elkülöníti az önkormányzat vagy az intézmény költségvetésén belüli szükséges forrásokat, vagy más kiadásokhoz rendelt és még szabadon felhasználható előirányzatok csökkentésével, vagy pedig a források növelésével" (a módosítások ki vannak emelve).

b. Mindazonáltal a Bizottság - az eljárást megindító határozat (67) preambulumbekezdésében foglaltakhoz hasonlóan - rámutat arra, hogy a jogszabályszövegek jelenlegi, illetve a francia hatóságok javaslata szerinti módosított változatukban sem zárják ki, hogy a források elkülönítésére sor kerülhet a források állami támogatással vagy állami források juttatásával lehetővé tett megnövelésének köszönhetően.

(122) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (204)-(211) preambulumbekezdésében kifejtett okok miatt, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EJEB Campoloro-ügyben hozott, fent hivatkozott határozata azt bizonyítja, hogy a francia állam felelősségvállalása ebben az esetben az állami hatóságok kötelezettségeire nyújtott implicit garanciaként működik, és semmiféle kárral összefüggő feltételhez nem kapcsolódik.

a. A Bizottság konkrétabban megjegyzi, hogy az EJEB elutasította a francia hatóságok azon érveit (94), amelyek egyrészt az államnak felróható kiváltó tény hiányára, másrészt pedig a jogi személyiséggel rendelkező állami hatóságokkal szembeni állami garancia hiányára próbáltak hivatkozni, és fenntartotta a felperesek ellentétes érvelését (95).

b. A Bizottság megállapítja, hogy az EJEB végül az Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: az egyezmény) 6. cikke (1) bekezdésének megsértését állapította meg, mégpedig a következő indokkal: "Ezeket az ítéleteket tehát indokolt végrehajtani, a Bíróság ugyanis emlékeztet arra, hogy egy állami hatóság nem hozhatja fel ürügyként a forráshiányt bírósági határozaton alapuló tartozás kiegyenlítésének elmulasztására [...]." Ezenkívül az EJEB az említett egyezmény első jegyzőkönyve 1. cikkének megsértését állapította meg, mivel, tekintettel arra, hogy a felperesek az őket megillető összegek folyósítása elmulasztásának tényéből kifolyólag különleges és túlzott terhet viseltek, ez a tulajdonjogukba való beavatkozásnak minősül (96). A fentiek tükrében az EJEB az államra hárította az adós települési önkormányzatok összes tartozását (97).

c. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebből az ítélkezési gyakorlatból három fontos tény következik:

- arra is figyelemmel, hogy a felperesek javára követelésüket elismerő határozat születik, az állam felelősségvállalása implicit garanciaként (98) működik, amennyiben egyrészről a francia államot a közjogi személy összes tartozásának kifizetésére ítélik (99), és másrészről egyáltalán nem különítették el, hogy mi tartozhatott az adós önkormányzat fizetésképtelenségi helyzetéhez és mi az államnak felróható esetleges mulasztásokhoz (mivel az EJEB egyetlen ponton sem keresett az államnak felróható kiváltó okot, és következetesen kizárólag az adós fizetésképtelenségét vette alapul);

- ez a felelősség azoknak az állami hatóságoknak a tartozásaira terjed ki, amelyek azonban jogi személyiséggel rendelkeznek. A jogi személyiség és a saját vagyon létezésére a francia kormány kifejezetten hivatkozott a francia állam felelősségvállalásának kifogásolásához, az EJEB azonban ezt az érvet kizárta;

- az állami garancia hatálya az államtól függő hatóságokra terjed ki. A garancia tehát eredendően az adós közjogi jogállásához kapcsolódik.

d. Mindemellett a Bizottság megállapítja, hogy az EJEB által a Campoloro-ügyben figyelembe vett megoldás nem egyedülálló, hanem épp ellenkezőleg az ítélkezési gyakorlat határozottan megszilárdult tendenciájához tartozik, amit többek között az Artico kontra Olaszország (100) és a Bourdov kontra Oroszország (101) ügyekben hozott ítéletek is példáznak.

(123) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (212)-(220) preambulumbekezdésében ismertetett okok miatt, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy a francia hatóságok által megfogalmazott észrevételek nem érvénytelenítik a fenti bizonyítást. A fentiek következtében, a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (222) preambulumbekezdésében a postaüggyel kapcsolatban levont, illetve az eljárás megindításáról szóló határozatban szereplő következtetéssel összhangban a Bizottság a fentiekből megállapítja, hogy a francia jog jelenlegi állása szerint az IFP közintézmény azon hitelezője, amely az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárások alkalmazásával nem tudott érvényt szerezni követelése kiegyenlítésének, teljes egészében megkaphatja a ki nem fizetett követelésnek megfelelő összegeket, ha az állam végső felelősségére hivatkozik, ellentétben az általános jog hatálya alá tartozó felszámolási eljárás keretében bekövetkező esettel, amelyben a hitelező kifizetését a rendelkezésre álló eszközök értéke korlátozza. A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy az állam felelősségvállalása garanciának minősül, amelyet egyetlen francia jogszabály sem korlátoz, és amely eredendően az adós szervezet közjogi jogállásához kapcsolódik.

(124) Másfelől, a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (223)-(226) preambulumbekezdésében már ismertetett okok miatt, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság tudomásul veszi azt a francia javaslatot, hogy az IFP közintézmény valamennyi követelést tartalmazó szerződésébe iktassanak be egy záradékot, amely korlátozná az államnak kizárólag az IFP közintézmény fizetésképtelenségére alapozott, objektív felelősségvállalásából eredő kockázatot. A Bizottság mindazonáltal úgy véli, hogy egy ilyen jogi keret törékeny lenne, és kétségek öveznék annak tartósságát, mivel az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel a bármikor megváltoztatható ítélkezési gyakorlat által megállapított szabály. A Bizottság ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy a javaslat önmagában nem elegendő, mivel nem fed le minden esetet: nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy az állami felelősségvállalás valamennyi kötelezettségi formára vonatkozzon (különösen a szerződésen kívüli és büntetőjogi kötelezettségekre). Másfelől nem lehetséges szerződésben rendelkezni arról, hogy az állam ne feleljen az IFP közintézmény saját adósaival szembeni tartozásaiért, amennyiben utóbbi különböző jogi mechanizmusok útján, többek között olyan másik jogalany beolvadása esetén (102) tartozhat egy harmadik személynek, amely felé az IFP közintézményhez nem köthető harmadik személyek követeléssel élnek. Végül, ami a harmadik személyek egyéni követeléseit illeti, a Bizottság véleménye szerint csak egy olyan általános hatályú - minden helyzetre és minden harmadik személyre alkalmazandó - jogszabály "szüntethetné meg" a korlátlan garanciát, amely kimondja, hogy az állam nem az IFP közintézmény kezese. Ezenfelül, abban az esetben, ha a francia javaslatok lehetetlenné tennék az IFP közintézmény hitelezőinek, hogy követeléseik kifizetéséért az állam vállaljon felelősséget (amely eset a Bizottság szerint nem igazolt), ezek a javaslatok nem teszik lehetővé annak egyértelmű megállapítását, hogy mi történne az IFP közintézmény fizetésképtelensége esetén (103).

(125) Negyedszer, még abban az esetben is, ha nem szerez érvényt követelése teljesítésének, a közintézmény hitelezője joghatásokat válthatna ki - a követelés létrejöttekor beálló - azon jogos tévedésére hivatkozva, miszerint a követelést mindig kiegyenlítik.

(126) A C 56/2007. számú ügyben hozott fenti határozat (227), (228) (1-3 albekezdés) és (229) preambulumbekezdésében már ismertetett okok miatt, amely preambulumbekezdésekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, a látszat elmélete (104) értelmében megerősíthető, hogy az IFP közintézmény hitelezői - több egybevágó bizonyíték alapján - megalapozottan vélnék úgy, hogy létezik ilyen garancia (még akkor is, ha feltételezzük - mint ahogy nincs így -, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállása a francia jogban nem biztosít számára korlátlan állami garanciát). A látszat elmélete szempontjából releváns főbb tényezők egyrészről abból erednek, hogy különböző jogszabályszövegek (az 1980. július 16-i törvény és annak végrehajtási rendelkezései), illetve hivatalos dokumentumok (költségvetési dokumentumok) lehetővé teszik a hitelező számára annak vélelmezését, hogy likviditási hiány esetén az állam átvállalná az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények tartozásait vagy vállalná azok felelősségét, és másrészről abból, hogy a francia hatóságok mulasztása miatt a Campoloro-ügy lezárásakor, valamint a Bizottság által az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények jogállására vonatkozóan indított első eljárások lezárásakor fennálló jogi helyzet tisztázatlansága ugyancsak fokozza a hitelezők azzal kapcsolatos bizonyosságát, hogy létezik ilyen garancia; végül, az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény fizetésképtelenségi helyzetének következményeire vonatkozó egyértelmű tájékoztatás hiánya szintén ebbe az irányba mutat.

(127) A szóban forgó ügyben a Bizottság hozzá kívánja tenni, hogy 2006. július 7. előtt az IFP közintézmény esetleges hitelezői a szakmai érdekek kezeléséről szóló, 1943. november 17-i 43-612. sz. törvény értelmében vett szakmai intézménnyel, azaz egy magánjogi jogi személlyel álltak szerződéses viszonyban, amelyről nem volt okuk azt feltételezni, hogy bármiféle állami garanciában részesül. Ennélfogva a látszat elmélete adott esetben csak az IFP közintézmény jogállásának megváltozását követően keletkezett követelésekre vonatkoztatható.

(128) Szakértőjének a postaügyben levont következtetései alapján a Bizottság a 2006. július 7. után keletkezett követeléseket illetően azt a következtetést vonja le, hogy még ha a francia hatóságok által védelmezett feltevés szerint valamely hitelező tévesen is vélte úgy, hogy az állam köteles garantálni a közintézmények és különösen az IFP közintézmény tartozásait, tévedése - a fent hivatkozott tényezőkre tekintettel - jogos lenne, a jog pedig joghatásokat köthetne ahhoz. Ha a hitelezőnek kivételesen nem sikerülne kiegyenlíttetnie követelését, mégis bizonyos lenne afelől, hogy az egyáltalán nem szűnhet meg.

B. Az IFP közintézmény és/vagy a kötelezettségei fenntartására nyújtott garancia

(129) A C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (230)-(250) preambulumbekezdésében már ismertetett okok miatt, amelyekre a Bizottság a megfelelő változtatásokkal utal, a Bizottság úgy véli, hogy még ha - ésszerű határidőn belül, és az előző pontban ismertetett eljárások alkalmazását követően - a hitelezőnek nem is sikerülne kiegyenlíttetnie követelését, továbbra is bizonyos maradhatna afelől, hogy az nem fog megszűnni, szemben a felszámolás alá vont magánjogi jogi személyek hitelezőivel, akik semmilyen biztosítékot nem kapnak követeléseik rendezésére.

(130) A Bizottság hangsúlyozza, hogy az állam szándékosan nem szüntethet meg és nem számolhat fel közintézményt olyan módon, hogy megszűnjenek annak jogai és kötelezettségei: az állami hatóság határozatával megállapított megszűnés esetén - bár erről egyetlen jogszabályszöveg sem rendelkezik kifejezetten - a közigazgatási jog gyakorlata és bizonyos alapelvei azt bizonyítják, hogy a megszűnő közintézmények jogait és kötelezettségeit mindig átveszi egy másik jogalany vagy annak hiányában az állam. Más szóval a közintézmények tartozásait mindig másik jogi személyre ruházzák át, amely azokat nem utasíthatja el, ennélfogva minden egyes hitelező bizonyos afelől, hogy egy másik szervezettel szemben hivatkozhat a követeléséből fakadó jogára, és hogy a követelése következésképpen nem szűnik meg.

(131) A Bizottság a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (233)-(250) preambulumbekezdésében szereplő elemzés részleteire hivatkozik, amelynek alapja a Bizottság szakértője által a közintézményeket érintő szervezeti változásokról a postaügy során készített tanulmány, és amely a közintézmények megszűnésének három okát különbözteti meg (105): 1) a közintézmények megbízatása lejáratának esetét 2), a közintézményeknek a feladatuk megszűnése miatti megszűnését 3), valamint a leggyakrabban előforduló esetet, a jogok és a kötelezettségek szükségszerű átruházásával járó feladatátruházást.

a. E szakmai ismeretek alapján elsősorban megállapítható, hogy bár nem létezik a közintézmények megszűnését rendező általános jogi szabályozás, a gyakorlat azt bizonyítja, hogy a jogszabályszöveg mindig elrendezi a megszűnő intézmény jogainak és kötelezettségeinek átruházását, amelyek vagy az államra, vagy a feladatát átvevő jogalanyra szállnak (106).

b. Másodszor, általában a "jogokat és kötelezettségeket" (kötelezettségek alatt egyértelműen a tartozásokat értve), ritkábban a "vagyont (107)" (a tartozásokat is magában foglaló megfogalmazás) ruházzák át. A közintézmény tiszta és egyszerű megszűnésére talált egyetlen példa mindenesetre maguknak a "tartozásoknak" egy másik közjogi személyre történő átruházását is magában foglalta (108).

c. Harmadszor, a gyakorlatban az intézmény jogait és kötelezettségeit még a feladat megszűnése esetén is egy másik szerv veszi át.

d. Negyedszer, a tanulmányban ismertetett gyakorlat összhangban van a fent idézett, 2002. július 18-i 02-060-M95. sz. kodifikáló utasítással és a nemzeti közintézmények létrehozásának, átalakulásának és megszüntetésének pénzügyi rendezéséről szóló útmutatóval (109), ami azt jelenti, hogy egy felszámolt ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény jogai és kötelezettségei vagy az államra, vagy az intézmény feladatát átvevő jogi személyre szállnak.

(132) Végül, a postaügyben eljáró szakértője nyomán a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a feladatot korábban ellátó közintézmény megszűnése esetén a közintézmények tartozásait a gyakorlatban mindig egy másik közjogi jogi személyre ruházzák át. E közintézmények - köztük az IFP közintézmény - hitelezői ebből kifolyólag bizonyosak abban, hogy a ki nem egyenlített követeléseik nem fognak megszűnni.

C. Az IFP közintézmény javára nyújtott állami garancia meglétére vonatkozó következtetés

(133) Az egyéni követelések visszafizetésére és az IFP közintézmény kötelezettségei fenntartására nyújtott garancia meglétének bizonyítására felhozott információk alapján a Bizottság megállapítja, hogy az IFP közintézmény jogállásának 2006. július 7-én bekövetkezett megváltozása óta:

- az IFP közintézmény hitelezői nem szembesülnek azokkal a szokásos magánjogi és közjogi akadályokkal, amelyek meggátolhatják egy követelés maradéktalan kiegyenlítését;

- az IFP közintézmény hitelezői a követeléseik visszafizettetésére igénybe vehetnek olyan egyedi eljárásokat, amelyek felhatalmazzák az államot arra, hogy az adós szervezetet a követelés kiegyenlítésére kötelezze;

- a francia jog egyetlen alkalommal sem hagyja, hogy az IFP közintézmény hitelezői úgy értelmezzék, hogy az IFP közintézmény végleges likviditási hiánnyal kerülhet szembe;

- likviditási hiány esetére a költségvetési dokumentumok alapján feltételezhető, hogy az állam rendkívüli támogatást nyújthat a közszférabeli szervezeteknek, köztük az IFP közintézménynek;

- ha az előzőekben ismertetett eljárások nem teszik lehetővé a hitelező számára, hogy érvényt szerezzen követelése teljesítésének, a hitelező megkövetelheti, hogy az állam vállaljon felelősséget követelése teljes összegének kiegyenlítéséért;

- amennyiben az előzőekben előirányzott intézkedéseknek időben el is húzódnának, a hitelező bizonyos lehet afelől, hogy követelése még az IFP közintézmény szervezeti átalakulása esetén sem fog megszűnni.

(134) Ezek a sajátosságok szervesen kapcsolódnak az IFP közintézmény közintézményi jogállásához, és arra utalnak, hogy az állam a végső kezes szerepét tölti be. Jogosan vonható le tehát az a következtetés, hogy az IFP közintézmény EPIC jogállásából fakadóan korlátlan állami garanciában részesül.

(135) Az IFP közintézmény javára nyújtott korlátlan állami garancia a kezességvállalásról szóló, fent hivatkozott közlemény 2.1. pontja értelmében állami források átruházásával jár. Az IFP közintézmény semmiféle díjat nem fizet ezért a garanciáért. Ennélfogva a vállalkozás előnyhöz jut az állami források terhére, ugyanis az állam lemond a garanciákhoz rendes körülmények között kapcsolódó ellenértékről. Másfelől a garancia megteremti az állami források terhére felmerülő lehetséges és jövőbeli kötelezettségvállalás kockázatát, az állam pedig köteles lehet az IFP közintézmény tartozásainak kifizetésére (110).

(136) Végezetül az IFP közintézmény javára nyújtott korlátlan állami garancia az államnak tulajdonítható, mert az az IFP közintézmény közjogi jogállásának, a nemzeti jog alapelveinek és két jogi aktusnak - mégpedig a kereskedelmi törvénykönyvvé vált 1985. január 25-i törvénynek és az 1980. július 16-i 80-539. sz. törvénynek, valamint végrehajtási rendelkezéseinek - a kombinációjából fakad.

7.1.1.2 A korlátlan állami garancia hatálya IFP-csoport leányvállalataira való kiterjedésének hiánya

(137) Amint azt a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatában (111), a szóban forgó ügyben az eljárás megindításáról szóló határozatban és a 2. részben ("Az IFP-csoport") kimondta, az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat a versenyjog értelmében egyetlen gazdasági csoportot alkotnak: az IFP közintézmény 100 %-ban közvetlenül rendelkezik az Axens és a Beicip-Franlab tőkéjével és közvetve 100 %-ban rendelkezik a Prosernat tőkéjével, leányvállalatai felett az utóbbiak döntéshozatali fórumaiban részt vevő vezetőségi tagok révén gyakorol ellenőrzést, ítéletet mond különösen a leányvállalatok jövőjét meghatározó stratégiai iránymutatásokról és alapvető döntésekről, és a leányvállalatokkal az azok gazdasági tevékenységeinek végzéséhez nélkülözhetetlen technológiák átadására vonatkozó kizárólagos (kölcsönös elővételi jogot (112) biztosító) megállapodásokat, valamint a helyiségek és a személyzet rendelkezésre bocsátásáról szóló szerződéseket köt, amelyek révén az IFP közintézmény, illetve Axens, Beicip-Franlab és Prosernat leányvállalatainak gazdasági integrációja kellően erős ahhoz, hogy ilyen következtetésre jussunk. Meg kell továbbá vizsgálni az állami garancia pontos hatályát annak ellenőrzése érdekében, hogy az IFP közintézmény valamely magánjogi leányvállalatának nemfizetése esetén igénybe vehetők-e állami források a hitelezők kártalanítására (azaz hogy az IFP közintézmény leányvállalatainak gazdasági tevékenysége a korlátlan állami garancia hatálya alá tartozik-e).

(138) Észrevételeiben a UOP Limited társaság erről a kérdésről nem nyilatkozik. Érvelése az "IFP/Axens" jogalany piaci szereplők általi megítélésén alapul, amely - véleménye szerint - a beszállítók, az ügyfelek és a tőkebefektetők szempontjából egyaránt előnyhöz juttatja az IFP-csoportot. E szempont vizsgálatára e határozat 7.1.4. pontjában kerül sor, amelynek tárgya az IFP-csoport javára az intézkedés által biztosított előnyök vizsgálata.

(139) Ezzel szemben, a (47) preambulumbekezdésben említettek szerint a francia hatóságok vitatják az IFP közintézmény leányvállalatai javára nyújtott állami garancia létezését, amit elsősorban azoknak az általános jog hatálya alá tartozó részvénytársasági jogállásával indokolnak.

(140) A 7.1.1.1. pontban az IFP közintézmény javára nyújtott korlátlan állami garancia létezésének bizonyításához hasonlóan a Bizottság a következőkben megvizsgálja, hogy az IFP közintézmény magánjogi leányvállalatainak hitelezői részesülnek-e állami garanciában az egyéni követeléseik visszatérítése tekintetében (A), illetve e leányvállalatok kötelezettségeinek fenntartásához (B) eszközhiány esetén.

A. Az IFP közintézmény leányvállalatainak hitelezői egyéni követeléseik visszatérítése tekintetében nem részesülnek garanciában

(141) Az IFP közintézmény leányvállalatainak jogállása részvénytársaság. Magánjogi jogi személyként (szemben az ellenőrzésüket ellátó részvényessel, amely közintézmény) teljes körűen a bírósági szanálásra és felszámolásra vonatkozó francia általános jogi eljárások (113) hatálya alá tartoznak.

(142) Mielőtt megvizsgálnánk, hogy az ellenőrzést ellátó részvényes, azaz az IFP közintézmény felelősséget vállalhat-e leányvállalatai cselekményeiért (b), érdemes bemutatni azt az általános jog szerinti bírósági felszámolási eljárást, amelyet fizetésképtelenség esetén e magánjogi leányvállalatokra kell alkalmazni (a).

a) Az általános jog szerinti bírósági felszámolási eljárás

(143) Amennyiben az IFP-csoport valamely leányvállalata, egy részvénytársaság fizetésképtelenné válik (azaz esedékes kötelezettségeit a rendelkezésére álló eszközökből már nem képes kiegyenlíteni), és szanálásra nyilvánvalóan nincs mód (114), az általános jogi eljárás (115) értelmében a leányvállalatot bírósági felszámolás alá kell vonni. Az eljárás megindítását (116) adott esetben az adós legkésőbb a fizetésképtelenségi helyzet kialakulását követő negyvenötödik napig kérheti (kivéve, ha korábban már kérte egyeztetési eljárás megindítását). E bírósági felszámolási eljárás célja, hogy megszüntesse a vállalkozás tevékenységét, illetve annak vagyonát átfogó vagy a jogaitól és javaitól független átruházás keretében realizálja (117). A bírósági felszámolást megindító ítéletben (118) a bíróság felszámoló bírót jelöl ki, és felszámolói minőségében végelszámolót, vagy az e szakterületen jártas személyt nevez ki. A felszámoló a kinevezése szerinti hónap végéig jelentést készít a vállalkozás helyzetéről, majd megkezdi a felszámolási műveleteket, valamint a követelések (119) ellenőrzését (120). A felszámolásból származó bevételt a hitelezők sorrendje szerint osztják el (elsőbbséget élvező hitelezők és jelzálog-hitelezők, különleges ingó biztosíték kedvezményezettjei, kötelezvénnyel nem rendelkező, azaz elsőbbséget nem élvező hitelezők, követeléseik arányában).

(144) Ha az esedékes kötelezettségeket teljesítették, és a felszámolónak elegendő összeg áll rendelkezésére a hitelezők kifizetéséhez, vagy ha a bírósági felszámolási intézkedések eszközhiány miatt meghiúsulnak, a bíróság kimondja a bírósági felszámolási eljárás lezárását (121). Az eljárás lezárását követően az adóst az eljárás továbbvitelének tilalmára vonatkozó elv védi. Ez azt jelenti, hogy a bírósági felszámolási eljárást eszközhiány miatt lezáró ítélet nem teszi lehetővé a hitelezők számára, hogy egyéb eljárásokat kezdeményezzenek az adóssal szemben, kivéve (122), ha a követelés elmarasztaló büntetőjogi ítéletből vagy a hitelező személyéhez köthető jogokból ered.

b) Az IFP közintézmény magánjogi leányvállalatai javára biztosított garanciamechanizmus hiánya

(145) Amint azt a Bizottság szakértője a postaügyben kifejtette, egyes kereskedelmi társaságok, elsősorban a részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok esetében a tagok csak eredeti apportjuk erejéig kötelesek visszafizetni annak a struktúrának a tartozásait, amelyben részt vesznek. Részvénytársaságként az IFP közintézmény leányvállalatai éppen ebbe a kategóriába tartoznak. Így az IFP-csoporton belül, a többi vállalatcsoporthoz hasonlóan a korlátolt felelősségű társaságként (jelen esetben részvénytársaságként) működő leányvállalat fizetésképtelensége esetén az anyavállalat felelősségéről kifejezetten rendelkező biztosíték, garancia, kezesség, szándéknyilatkozat vagy patronálási nyilatkozat hiányában (123) az anyavállalat felelőssége a saját apportjának összegére korlátozott (a többi rendes részvényeshez hasonlóan).

(146) Figyelembe véve, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatai a versenyjog értelmében egyazon gazdasági csoport tagjai, meg kell vizsgálni, hogy a francia társasági jog értelmében a leányvállalatok és az anyavállalat között fennálló gazdasági függőségi viszonyból a magánjogi leányvállalatok fizetésképtelensége esetén automatikusan következik-e az IFP közintézmény felelősségvállalása, és következésképpen állami források igénybevétele, tekintettel arra, hogy az IFP közintézményt túlnyomórészt az állam finanszírozza és a javára korlátlan implicit garanciát nyújt.

(147) A jelenlegi részletes vizsgálatot követően a Bizottság azt a következtetést tudja levonni, hogy a francia polgári és kereskedelmi jogban valamely leányvállalat fizetésképtelensége esetén az ellenőrző részvényes elvben nem kötelezhető felelősségvállalásra, kivéve, ha utóbbinak a leányvállalat vezetése során elkövetett hibája bizonyítható (i.). A polgári törvénykönyv reformjára vonatkozó, a közelmúltban előterjesztett, majd visszavont tervek, amelyek célja az volt, hogy a más személy cselekményeiért vállalt felelősséget az anyavállalat és leányvállalatai közötti kapcsolatra is kiterjesszék, megerősítik, hogy a leírtakkal ellentétben ilyen elv jelenleg nem létezik a francia jogban (ii.)

i. A részvényes által a leányvállalata cselekményeiért vállalt általános felelősség hiánya

(148) A jogelmélet szerint (124) egy vállalatcsoport szervezete önmagában soha nem lehet halmozott felelősség forrása. A francia jog következetesen ragaszkodik a polgári törvénykönyv 1382. cikkében foglalt személyes felelősség elvéhez (125). Ennélfogva az anyavállalat vagyonához kizárólag az anyavállalatnak felróható, jogellenes cselekmény alapján biztosítható hozzáférés.

(149) Elsőként, tekintettel arra, hogy a szóban forgó ügyben az IFP-csoport anyavállalata (az IFP közintézmény) közjogi jogi személy, ez a kérdés egy további nehézséget vet fel: mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a francia rendszerben adott esetben mely igazságszolgáltatási (közigazgatási vagy bírói) fórum rendelkezik hatáskörrel egy bírósági felszámolás alá helyezett magánjogi jogi személyt ellenőrző közjogi jogi személy esetleges felelősségének megállapítására.

(150) A Bíróság megjegyzi, hogy az eszközhiánnyal kapcsolatos felelősségvállalást érintő keresetek (126) tekintetében Tribunal des conflits (a hatáskörök összeütközését vizsgáló bíróság) álláspontja régóta az, hogy amennyiben a közjogi jogi személy de iure vállalatvezető (127), akkor a bíróság, ha pedig de facto vállalatvezető (128), akkor a közigazgatási bíróság rendelkezik hatáskörrel. A szóban forgó ügyben azonban a közigazgatási bíróság és a bíróság közötti hatáskörmegosztás a jelek szerint a nyújtott szolgáltatások jellege alapján történik, tehát aszerint, hogy közigazgatási közszolgáltatás vagy ipari és kereskedelmi jellegű tevékenységről van-e szó.

a. Közigazgatási közszolgáltatás esetén a Tribunal des conflits (129) Département de la Dordogne ügyben (130) hozott határozatát követően a jelek szerint szakított a de iure vagy de facto irányításon alapuló korábbi ítélkezési gyakorlattal: a legfelsőbb bíróság ennélfogva közigazgatási közszolgáltatások ügyében a közigazgatási bírónak ítélt hatáskört attól függetlenül, hogy a közjogi személy a közfeladatot ellátó magánjogi jogi személy de iure vagy de facto vezetője-e. Miután a Blanco-ítélettel (131) összhangban felhívta a figyelmet arra, hogy "a közigazgatási közszolgáltatásoknak betudható károkért az államot vagy más közjogi jogi személyt terhelő felelősség a közjog hatálya alá tartozik" (kiemelés tőlünk) - és csak akkor más a helyzet, ha a törvény kifejezetten úgy rendelkezett -, a Tribunal des conflits kimondta, hogy a vállalkozások bírósági szanálásáról és felszámolásáról szóló, 1985. január 25-i (a mai kereskedelmi törvénykönyv L. 624-3. és azt követő cikkeiben kodifikált) törvényből nem következik, "hogy a jogalkotó a közjogi jogi személyek felelősségvállalására irányadó elvektől eltérve a bírói testületek hatáskörébe kívánta utalni annak megállapítását, hogy a közigazgatási közfeladat ellátása címén az állam vagy más közjogi jogi személy polgári jogi felelősséggel tartozik". (Kiemelés tőlünk.)

b. Ezzel szemben ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenység esetén egy felszámolás alá vont magánjogi jogi személyt ellenőrző közjogi jogi személy polgári jogi felelősségének megállapítása egyértelműen a bíróság hatáskörébe tartozik. A Société d'Économie Mixte Olympique d'Alès en Cévennes ügyben hozott határozatában (132) a Tribunal des conflits többek között úgy ítélte meg, hogy "jóllehet egy közigazgatási szolgáltatási feladat ellátása alapján az állam vagy más közjogi személyek felelősségének megállapítása a közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik, az ilyen ügyben a bíróság rendelkezik hatáskörrel, amennyiben az állam vagy a közjogi jogi személy felelősségének megállapítására ipari vagy kereskedelmi jellegű tevékenységgel összefüggésben kerülne sor, és ez független attól, hogy az érintett önkormányzat de iure vagy de facto vállalatvezetői minőségben járt el." (Kiemelés tőlünk.) Az említett ügyben levont következtetéshez a Tribunal des conflits az igazgatósággal és felügyelőbizottsággal rendelkező részvénytársaságok (köztük a SEM Olympique d'Alès en Cévennes) által végzett tevékenységek köréből két megfontolás alapján kizárta a közigazgatási közszolgáltatásokat: ezek egyrészről a társaság célja (133), és másrészről finanszírozásának módja (134).

(151) Ami konkrétan az IFP közintézmény ellenőrzése alatt álló leányvállalatokat, az Axenst, a Beicip-Franlabot és a Prosernat-t illeti, az aktában szereplő információkból, többek között a (159) preambulumbekezdésben említett tényekből következik, hogy azok gazdasági (135) és nem közigazgatási célú tevékenységet végeznek. Ezenfelül e vállalkozások forrásait túlnyomórészt a gazdasági tevékenységükből származó üzemi bevétel, nem pedig állami finanszírozás biztosítja. Végül, meg kell jegyezni, hogy az IFP közintézmény leányvállalatai kereskedelmi társaságként jöttek létre egy magánjogi jogi személy kezdeményezésére (136) (és nem közjogi személyére, mivel az IFP közintézmény EPIC jogállását csak 2006. július 7-én vette fel). Ezenkívül az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat ipari és kereskedelmi jellegű tevékenysége nyilvánvalóan vitathatatlan, és bírósági felszámolás esetén minden kétséget kizáróan a bíróság rendelkezik hatáskörrel az IFP közintézménnyel szembeni esetleges felelősségvállalási kereset eldöntésére.

(152) Ilyen körülmények között ellenőrizni kell, hogy a Cour de cassation ítélkezési gyakorlata értelmében melyek az ellenőrző részvényes felelősségvállalásának feltételei. Márpedig egy adott jogi személlyel (a leányvállalattal) szemben indított bírósági felszámolási eljárás egy másik jogi személyre (az anyavállalatra) csak rendkívül szigorú feltételekkel terjeszthető ki. A leányvállalat nemfizetése esetén cselekményeinek kárvallottjai kártérítés elnyeréséért kötelesek bizonyítani az anyavállalat vétkes magatartását, különösen azt, hogy az anyavállalat megtagadja leányvállalatától a jogi személyiséget (α), valamint hogy az ellenőrzött társaságot hibásan irányították (β).

a) A leányvállalat jogi személyiségének anyavállalat általi megtagadása

(153) A Cour de cassation ítélkezési gyakorlatának értelmében két kivételes esetben van lehetőség arra, hogy az anyavállalat felelősségét kiterjesszék leányvállalatainak tevékenységére (137): egyrészről akkor, ha a leányvállalat vagyona összekeveredik az anyavállalatéval (az úgynevezett "vagyonkeveredés" esete), és másrészről, ha a leányvállalat fiktív jogi személy (az úgynevezett "fiktív jogi személyiség" esete).

(154) Ami a "vagyonkeveredést" (138) illeti, ez a fogalom általában olyan helyzetet jelöl, amelyben a két önálló jogalany elszámolásai alapján nem lehet megállapítani, melyikük köthető egyik vagy másik eszközhöz vagy kötelezettséghez. Ilyen vagyonkeveredés bizonyításához azonban nem elegendő a csoport tagjai közötti - akár szoros - kapcsolatok létezésének bizonyítása. Hasonlóképpen, kizárólag a társasági vagy vezetőségi tagok azonossága, illetve akár a székhely azonossága (139) alapján nem állapítható meg vagyonkeveredés. A legtöbb esetben elegendő a vagyonkeveredés lehetőségének kizárásához, ha a csoporton belüli kapcsolatokat az anyavállalat és leányvállalatai által aláírt hivatalos szerződésbe foglalják (140).

(155) A Cour de cassation két közelmúltbeli ügyben, a Metaleurop (141) és az AOL Liberté (142) ügyekben a jelek szerint még tovább szigorította azon feltételek feletti ellenőrzését, amelyek mellett az eljárás kiterjeszthető egy vállalatcsoport anyavállalatára. A vállalatcsoport tagjainak még igen erőteljes integrációja sem jelent szükségképpen vagyonkeveredést. A jogelmélet szerint (143)"[s]em a két jogalany között létrejött finanszírozási és csereszerződések, sem a személyzetcserék, sem az anyavállalat által nyújtott előlegek, sem pedig a leányvállalat feletti irányítás jogának anyavállalat általi megszerzése nem minősül az elszámolások általános rendezetlenségének, amely igazolná a vagyonok egyesítését." Úgy tűnik tehát, hogy a Cour de cassation által támasztott rendkívül szigorú bizonyítási követelmények miatt vagyonkeveredés indoka alapján igen nehéz az anyavállalatot valamely leányvállalatának tevékenységeiért felelősségre vonni (144).

(156) Ebben az ügyben egyértelmű, hogy a Bizottság a korábbiakban már rámutatott, hogy "[...] mivel az IFP közintézmény és az érintett leányvállalatok különálló jogalanyok, elszámolásaik is elkülönítettek" (145). Ezen túlmenően az IFP közintézmény és leányvállalatai között létrejött szerződések, elsősorban a technológiák átadásáról vagy a személyzet rendelkezésre bocsátásáról szóló kizárólagos megállapodások (146), nem minősülnek az elszámolások olyan általános rendezetlenségének, amely alátámasztaná a Cour de cassation ítélkezési gyakorlata értelmében vett vagyonegyesítést, mivel a nyújtott szolgáltatásokat az IFP-csoport egyes tagjainak mérlegében külön-külön számolják el, amint azt többek között a 7.1.4. és a 7.3. pont is megállapítja.

(157) Ami a "fiktív jogi személyiséget" illeti, ez azt jelenti, hogy a leányvállalat társasági szerződése egyes elemei (affectio societatis) hiányával bizonyítják, hogy az nem működik tényleges társaságként. A Cour de cassation (147) akkor állapítja meg fiktív társaság létezését, ha az indított eljárás tárgyát képező jogi személy csak látszólag létezik, és nem végez az üzletvezetőétől - legyen az természetes vagy jogi személy - elkülönülő, önálló tevékenységet (148).

(158) A nyilvánosan hozzáférhető információk alapján (149) a Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az IFP közintézmény, valamint az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat esetében sem az elérhetőségi adatok, sem a telephely nem azonos:

a. Az IFP közintézmény a nanterre-i cégjegyzékben (Registre du Commerce et des Sociétés) a B 775 729 155 cégjegyzékszámmal szerepel, székhelye pedig Rueil-Malmaisonban található (150). Az IFP közintézmény két franciaországi telephellyel rendelkezik, Solaize (151), illetve Pau (152) városában.

b. Az Axens a nanterre-i cégjegyzékben a B 599 815 073 cégjegyzékszámmal szerepel, ugyancsak rueil-malmaisoni székhellyel, de az anyavállalatétól eltérő címen (153). Működési központjai szintén az anyavállalatétól különböző telephelyeken, a legtöbb esetben Franciaországon kívül találhatók: az Egyesült Államokban Houston (Texas), Princeton (New Jersey), Savannah (Georgia) és Calvert City (Kentucky) városában, Kanadában Brockville-ben (Ontario), Kínában Peking, Japánban Tokió, Indiában Új-Delhi városában, Bahreinben, illetve Oroszországon belül Moszkvában;

c. A Beicip-Franlab a nanterre-i cégjegyzékben a B 679 804 047 cégjegyzékszámmal szerepel, szintén rueil-malmaisoni székhellyel, de az anyavállalatétól és az Axensétól eltérő címen (154). A világ számos országában találhatók leányvállalatai és irodái, többek között Bahreinben, Abu Dhabiban, valamint Líbiában Tripoli, Malajziában Kuala Lumpur, az Egyesült Államokban a texasi Houston, Mexikóban Villahermosa, Brazíliában Rio de Janeiro és Oroszországban Moszkva városában;

d. A Prosernat a nanterre-i cégjegyzékben a B 315 251 330 cégjegyzékszámmal szerepel, és székhelye Puteaux-ban található (155). A társaság közlése szerint (156) a világ mintegy húsz országában van jelen, többek között Dél-Amerikában (Argentína, Brazília, Venezuela), Európában (Nagy-Britannia, Olaszország, Norvégia), Észak-Afrikában (Algéria, Egyiptom), az Öböl-országokban (Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Kuvait, Omán, Katar), Iránban, Oroszországban és a Független Államok Közösségében, valamint Délkelet-Ázsiában.

(159) Ezenfelül, a szóban forgó ügyben az egyes leányvállalatok tényleges gazdasági tevékenységet végeznek, ezért ésszerűen nem tekinthetők fiktív társaságnak, különösen, mivel a Cour de cassation igen szigorú követelményekhez köti valamely jogi személy "fiktív" társasággá minősítését (157):

a. A 2001-ben alapított Axens társaság tényleges gazdasági tevékenységet végez a katalizátorok és a finomítási és petrokémiai iparban forgalmazott technológiák piacán, amelynek keretében 600 személyt foglalkoztat, és ebből származó éves forgalma megközelítőleg 300 millió EUR.

b. Az 1967-ben létrehozott Beicip-Franlab társaság tényleges tevékenységként a telepek feltárásának területéhez kapcsolódó szoftverkiadással és -forgalmazással, valamint tanulmányok készítésével és tanácsadással foglalkozik. E tevékenység során több mint száz munkavállalót alkalmaz, és körülbelül évi negyvenmillió eurós forgalmat realizál.

c. A 2001-ben felvásárolt Prosernat társaság tanulmányokat készít, szolgáltatásokat nyújt, valamint szerelvényeket gyárt a gázfeldolgozás és a kénmentesítés területén. Tevékenységének gyakorlása során a vállalkozás hozzávetőleg 70 személyt foglalkoztat, forgalma pedig körülbelül ötvenmillió EUR.

(160) A fentiekből következik, hogy a (161)-(164) preambulumbekezdésekben vizsgált hibás vezetés esetétől eltekintve az anyavállalatnak a leányvállalat cselekményeiért való felelősségvállalását indokló, az ítélkezési gyakorlat által szigorúan korlátozott esetek - a leányvállalat fiktív jogi személyisége vagy a leányvállalat és az anyavállalat vagyonának keveredése - a szóban forgó ügyben egyértelműen nem állnak fenn. A Bizottság következésképpen úgy véli, hogy nem teljesülnek azok az együttes feltételek, amelyek a leányvállalatok, azaz az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat felszámolása esetén automatikusan maguk után vonnák az IFP közintézmény felelősségvállalását.

β) A leányvállalat anyavállalat általi hibás vezetéséért vállalt felelősség

(161) A leányvállalat feletti ellenőrzés hibás gyakorlása hagyományosan maga után vonhatja az anyavállalat felelősségvállalását (158). Amennyiben utóbbi hibákat követett el a leányvállalatai feletti kötelező ellenőrzés során, "az ítélkezési gyakorlat, különösen vállalatcsoportok esetében, engedélyezi az anyavállalat felelősségének felvetését" (159). A jogelmélet értelmében a nehéz helyzetben lévő leányvállalat de iure vagy de facto vezetőjeként eljáró anyavállalat hibás vezetése felszámolás esetén megalapozhatja az anyavállalat felelősségvállalását (160). Az anyavállalat mint a leányvállalat tagja felelőssé tehető (161), amennyiben az ellenőrzött vállalat nehézségeit eredményező hibás cselekmények az anyavállalatnak róhatók fel (162).

(162) Az általános jog tehát rendelkezik a vezetők társaságukkal, valamint annak tagjaival vagy hitelezőivel szembeni felelősségéről (163). Vállalatcsoport esetén valamely fizetésképtelenné vált leányvállalat hitelezőinek azt kell bizonyítania, hogy az anyavállalat a leányvállalat - de iure vagy de facto - vezetőjének szerepében járt el (164). Ennélfogva az anyavállalat leányvállalatával szembeni, vétkességen alapuló felelősségét elismeri többek között a kollektív eljárásjog (165), különösen az eszközhiányért vállalt felelősség megállapítása keretében (166), feltéve hogy az érintett társaság a leányvállalat vezetőjeként (167) járt el. Az anyavállalat vétkességén alapuló felelősségvállalás megállapításához ugyanakkor az ilyen hibát, illetve különösen a hiba és a leányvállalat magatartása okán elszenvedett károk közötti ok-okozati összefüggést bizonyítani kell (168).

(163) Mindenesetre a fentiekből az következik, hogy az ilyen felelősségre vonások semmilyen körülmények között nem minősülnek a garancia megállapítása iránti eljárásnak, mivel ezek minden esetben az anyavállalat vétkességén alapulnak. Az ilyen keresetek alapján továbbá nem lehet megállapítani azt az általános elvet, hogy az anyavállalat felelős leányvállalatai cselekményeiért, mivel az sértené azt az elvet, amely szerint a részvényesek felelőssége a részvénytársaságnak fizetett eredeti apportjuk összegére korlátozódik, kivéve azokban az esetekben, amikor e részvénytársaság fiktív jogalany vagy az anyavállalattal vagyonkeveredés áll fenn, amely esetek a szóban forgó ügyben kizárhatók.

(164) Végül, a Cour de cassation ítélkezési gyakorlatából egyértelműen következik, hogy a leányvállalat anyavállalat általi hibás vezetésén alapuló felelősségvállalás elvének alkalmazása semmiképpen nem tekinthető garanciarendszerrel egyenértékű mechanizmusnak.

ii. A más személy cselekményeiért vállalt felelősséggel kapcsolatos új reformprojektek

(165) A jog jelenlegi állása szerint, egy közelmúltbeli parlamenti tájékoztató jelentés következtetései (169) alapján tehát úgy tűnik, hogy "az ítélkezési gyakorlat által kínált megoldások rávilágítanak arra, milyen akadályt jelent a jogi személyiség a felelősség telepítése szempontjából" (170). (Kiemelés tőlünk.)

(166) Ez az akadály a jelek szerint olyannyira ellehetetlenítő, hogy Franciaországban a közelmúltban vita alakult ki a Code civil (polgári törvénykönyv) lehetséges reformjáról, amely a más személy cselekményeiért vállalt felelősséget kiterjesztené a gazdasági függéssel jellemzett helyzetekre (171) (elsősorban a vállalatcsoportok leányvállalatai és anyavállalatuk közötti viszonyra). Úgy tűnik, a fenti parlamenti jelentésben említett egyes fogyasztói szövetségek (172) különösen nehezményezik, hogy a tevékenységek leányvállalatokhoz történő kiszervezése későbbi peres eljárás esetén lehetővé teszi egyes jogalanyok számára, hogy valamely leányvállalat felelősségre vonásával összefüggésben kifogást emeljenek a csoport tagjainak jogi szétválasztása ellen, jóllehet üzleti ajánlataik egy egységes szolgáltatásokat nyújtó, tökéletesen integrált vállalatcsoport képét közvetítették.

(167) A Catala-tervezet 1355. cikke (173) nemrégiben új jogalap bevezetését javasolta a más személy cselekményeiért vállalt felelősség megállapításához, amely megkérdőjelezné a leányvállalatok jogi autonómiájának elvét:

"1355. cikk:

Minden személy objektív felelősséget visel az azok által okozott károkért, akiknek életvezetését szabályozza, vagy akiknek tevékenységét saját érdekében szervezi, felügyeli vagy ellenőrzi. [...]"

(168) A tervezet szövegezői informatív észrevételeket tesznek a szövegben a más személy cselekményeiért vállalt, szerződésen kívüli felelősséggel kapcsolatban javasolt újításokra vonatkozóan. A tervezet elfogadásával további jogalapnak minősülne "a más személy tevékenységének az ellenőrzést gyakorló személyes érdekében történő felügyelete vagy szervezése" (174), ami gyökeresen átalakítaná a jog jelenlegi állását, különösen, mivel ez a felelősség objektíven értelmezendő: megállapításának feltétele nem "a felelős vétkességének, hanem olyan ténynek a bizonyítása lenne, amely feltételezhetően maga után vonta volna a közvetlenül eljáró személy felelősségét, ha az nem más ellenőrzése alatt cselekedett volna" (175).

(169) A tervezet 1360. cikkének (2) albekezdése ezt az elvet a vállalatcsoport anyavállalatának a leányvállalataival szembeni felelősségére alkalmazza:

"1360. cikk:

[...] Ugyanígy felelősséget visel a függő helyzetben lévő szakmai intézmény gazdasági tevékenysége vagy vagyona felett - akár saját javára - ellenőrzést gyakorló, amennyiben a sértett megállapítja, hogy a kárt okozó esemény az ellenőrzés gyakorlásához köthető. Ennélfogva ez vonatkozik többek között az anyavállalatokra a leányvállalataik által okozott károk tekintetében vagy a jogokat átengedőkre az engedményeseik által okozott károk tekintetében." (Kiemelés tőlünk.)

(170) A fentiek értelmében tehát, épp ellenkezőleg, a francia jog jelenlegi állása szerint az anyavállalat leányvállalata cselekményeiért történő felelősségvállalására - a fentebb leírtakkal összhangban - csak akkor lehet hivatkozni, ha előbbinek az utóbbi helyzetét érintő vétkessége bizonyítható.

(171) Ami a francia pozitív jog várható alakulását illeti, a Bizottság tudomásul veszi, hogy a vonatkozó reformot a jelek szerint nem valósítják meg. A fenti parlamenti jelentésben a törvények bizottságának munkacsoportja ugyanis úgy nyilatkozott, nem ért egyet a "gazdasági függőségen alapuló objektív felelősség létezésének elismerésével" (19. sz. ajánlás). Ezenfelül úgy tűnik, hogy az ebbe az irányba mutató reform már nincs napirenden: többek között nem szerepel a 2009-2010. évi rendes ülésszakban előterjesztett (és a Szenátus Elnöksége által 2010. július 9-én iktatott), a polgári jogi felelősségvállalás reformjáról szóló 657. sz. törvényre irányuló javaslatban (176) sem.

(172) Következésképpen, szemben a közintézmények nemfizetése esetén érvényes állami felelősségvállalással, amely (többek között) automatikus jellegéből eredően egy garanciamechanizmus sajátosságait tartalmazza, a francia jog jelenlegi állása szerint az anyavállalatok nem tehetők implicit és automatikus módon felelőssé a bírósági felszámolás alá vont, magánjogi leányvállalataik cselekményeiért.

B. Az IFP közintézmény leányvállalatainak hitelezői a leányvállalatok és/vagy kötelezettségeik fenntartása tekintetében nem részesülnek garanciában

(173) A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést tudja levonni, hogy ha felszámolási eljárás eredményeképpen az IFP közintézmény leányvállalatai mint részvénytársaságok megszűnnek, az egyben jogaik és kötelezettségeik megszűnését jelenti. Ilyen esetben az ellenőrző részvényesnek, azaz az IFP közintézménynek mindenféleképpen lehetősége lenne előzetes tőkeinjekcióra (177), hogy megakadályozza a leányvállalatok felszámolás miatti megszűnését. Az ilyen tőke-apport biztosítaná a harmadik személyek leányvállalatokkal szembeni követeléseinek fenntartását.

(174) Mindez ugyanakkor a közintézmény stratégiai döntése lenne, és nem a közintézményt terhelő automatikus jogi kötelezettség. Mindemellett ezt a döntést az állami támogatásokra vonatkozó jog szigorúan szabályozza: abban az esetben, ha a tőketámogatás egy piacgazdasági magánbefektető magatartása alapján nem indokolható, azt az Európai Bizottságnak - a francia hatóságok általi bejelentést követően - előzetesen ellenőriznie kell (és jóvá kell hagynia).

(175) A Bizottság továbbá azt is megállapíthatja, hogy felszámolási eljárás esetén az IFP közintézmény leányvállalatainak hitelezői nem lehetnek bizonyosak abban, hogy követeléseiket kiegyenlítik.

C. Az IFP közintézmény magánjogi leányvállalataira kiterjedő állami garancia hiányára vonatkozó következtetés

(176) A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést tudja levonni, hogy az IFP közintézmény hitelezőivel szemben az IFP-csoport magánjogi leányvállalatainak hitelezői felszámolás esetén semmiféle garanciában nem részesülnek, sem egyéni követeléseik visszatérítése, sem az e részvénytársaságok fenntartása tekintetében. E magánjogi leányvállalatok tehát nem tartoznak az IFP közintézménynek jogállásából fakadóan biztosított korlátlan garancia hatálya alá. A Bizottság elemzését arra alapozza, hogy az IFP közintézmény magánjogi leányvállalatainak hitelezői:

- továbbra is a vállalkozások szanálására és felszámolására vonatkozó általános jogi eljárások hatálya alá tartoznak;

- a francia jog jelenlegi állása szerint nem követelhetik automatikusan a leányvállalatokat ellenőrző részvényes, azaz az IFP közintézmény (és következésképpen a francia állam) e leányvállalatok cselekményeiért való felelősségvállalását; ehhez előzetesen bizonyítaniuk kell a közintézmény vétkességét, ami kizárja, hogy a felelősség megállapítása automatikusan történjen, és ezáltal garanciamechanizmusnak minősüljön.

(177) A Bizottság hangsúlyozza, hogy más, korábbi ügyekben hasonló következtetéseket fogadott el, amelyekben úgy ítélte meg, hogy valamely közintézmény vagy az állam 100 %-os tulajdonában lévő részvénytársaság nem részesül a részvényese számára biztosított korlátlan állami garanciában. Ami a közvetlenül az állam tulajdonában lévő részvénytársaságokat illeti, a Bizottság a 2003. évi EDF-ügyben (178) kimondta, hogy egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény általános jogi részvénytársasággá alakítása, és ezáltal annak az általános jog szerinti csődeljárás alá vonása a vállalkozás által korábban élvezett garancia megszűnését eredményezi. Ezt az érvelést a közelmúltban is megerősítették, amikor a La Poste 100 %-ban állami tulajdonú részvénytársasággá (179) alakult át. A közintézmények tulajdonában lévő részvénytársaságok tekintetében a Bizottság a La Banque Postale létrehozásáról szóló, fent hivatkozott határozatban elismerte, hogy egy teljes körűen közintézmény (ebben az esetben a La Poste, amely az adott időpontban egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézményéhez hasonló közjogi jogállással rendelkezett) tulajdonában lévő részvénytársaságként működő leányvállalat jogállása önmagában is elegendő a leányvállalatot megillető korlátlan garancia meglétének kizárásához (180).

7.1.2 AZ IFP KÖZINTÉZMÉNY KORLÁTLAN GARANCIÁT ÉLVEZŐ TEVÉKENYSÉGEINEK GAZDASÁGI JELLEGE

(178) Amint azt a Bizottság az IFP közintézménnyel kapcsolatos korábbi határozataiban kifejtette (181), jogállása szerint az IFP közintézmény három feladatot lát el:

- kutatás és fejlesztés az olaj- és gázkutatás, a finomítási és petrokémiai technológiák területén,

- mérnökök és technikusok képzése, valamint

- ágazati tájékoztatás és dokumentáció.

(179) Amint arra a (31) preambulumbekezdésben emlékeztettünk, a francia hatóságok szerint az IFP közintézmény háromféle általános érdekű feladatot (kutatás, képzés és dokumentáció) ellátó kutatási szervezet.

(180) A Bizottság továbbá úgy véli, hogy a rá ruházott feladatok tekintetében az IFP közintézmény a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerének (182) (a továbbiakban: K+F+I keretrendszer) 2.2. pontja értelmében vett "kutatási szervezetnek" minősül: elsődleges célja alapkutatás (183), ipari kutatás (184) és kísérleti fejlesztés (185) és azok eredményeinek terjesztése tanítás, közzététel vagy technológiaátadás útján.

(181) A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően (186) a kutatási szervezetek által végzett tevékenységek állami finanszírozása (ideértve az azokra nyújtott korlátlan állami garanciát) állami támogatás nyújtásának minősülhet (187), amennyiben az érintett szervezet - jogállásától és finanszírozása módjától függetlenül - gazdasági tevékenységet, vagyis olyan tevékenységet végez, amely áruk vagy szolgáltatások adott piacon történő kínálatával jár (188).

(182) Ami konkrétan a kutatási szervezetek tevékenységének gazdasági (vagy nem gazdasági) jellegét illeti, a Bizottság döntéshozatali gyakorlatában (189) kifejtette, véleménye szerint mi tartozik az egyik vagy a másik kategóriába.

(183) A kutatási szervezetek elsődleges tevékenysége tekintetében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az rendes körülmények között nem gazdasági természetű, úgy mint:

- oktatás a több és képzettebb humánerőforrás érdekében;

- független K+F tevékenység az ismeretek bővítése és a jobb megértés érdekében, ideértve az együttműködési K+F-et;

- a kutatási eredmények terjesztése.

(184) A Bizottság továbbá úgy ítéli meg, hogy a technológiaátadásra irányuló tevékenységek (licenciák, a kutatási szervezetek által létrehozott tudás kezelésének melléktermékei vagy egyéb formái) nem gazdasági jellegű tevékenységek, amennyiben e tevékenységek "belső természetűek" (190) és a belőlük származó bevételt a kutatási szervezet elsődleges tevékenységeibe fektetik be ismét.

(185) Ezzel szemben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ipari szereplőkkel kötött szerződés alapján végzett kutatás, a kutatási infrastruktúra bérbeadása és a konzultációs munka (191) gazdasági tevékenység.

(186) A szóban forgó ügyben az IFP közintézmény EPIC jogállásából fakadó, a részére nyújtott korlátlan garancia egyaránt vonatkozik nem gazdasági jellegű tevékenységeire (amely az állami támogatásokra vonatkozó jog tekintetében önmagában nem vet fel problémát), illetve gazdasági tevékenységeire, amelyek kétfélék.

(187) A gazdasági tevékenységek első típusát illetően, noha a francia hatóságok a (31) preambulumbekezdésben ismertetettekkel összhangban úgy gondolják, hogy az IFP közintézmény tevékenységeinek többsége nem gazdasági természetű, 2010. január 13-i és július 16-i levelükben elismerték, hogy leányvállalatai kizárólagos tevékenységi területén kívül az IFP közintézmény szolgáltatásokat nyújt, amelyek alapvetően felszerelés és helyiségek bérbeadását, személyzet rendelkezésre bocsátását és a leányvállalatok részére nyújtott jogi szolgáltatásokat, valamint harmadik személyek és saját leányvállalatai megbízásából végzett szerződéses kutatási szolgáltatásokat jelentenek. Amint az a (185) preambulumbekezdésben szerepel, az ilyen tevékenységek a Bizottság szokásos értelmezése szerint gazdasági természetűek.

(188) Ami a gazdasági tevékenységek második típusát illeti, a technológiaátadásra irányuló tevékenységek, úgymint a licenciák, a kutatási szervezetek által létrehozott tudás kezelésének melléktermékei vagy egyéb formái rendes körülmények között, a (184) preambulumbekezdésben említettekkel összhangban elvben nem gazdasági jellegű tevékenységek, amennyiben e tevékenységek "belső természetűek" és a belőlük származó minden nyereséget a közcélú kutatásba fektetik be ismét. A szóban forgó ügyben ugyanakkor, amint azt a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban megállapította, az IFP közintézmény és egyes magánjogi leányvállalatai közötti sajátos kapcsolatokból következik, hogy "[...] az IFP közintézmény egyes tevékenységei nem tartoznak a nem gazdasági tevékenységek körébe, amennyiben azokat a leányvállalatok kereskedelmileg hasznosítják" (192). A Bizottság ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy az érintett leányvállalatok nem tekinthetők az anyavállalatukhoz képest autonóm gazdasági szereplőnek, minthogy tevékenységeik az IFP közintézmény fejlesztési stratégiájába illeszkednek, az IFP közintézmény nem csak jogi, hanem tényleges ellenőrzést is gyakorol, a kizárólagos megállapodások erőteljes gazdasági integrációról tanúskodnak, és az IFP közintézményről és az érintett leányvállalatokról közös kép alakult ki az érintett ágazatok piaci szereplői körében. Az egyrészről az IFP közintézmény és másrészről a leányvállalatai, az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat közötti, különösen az ipari kutatómunkából származó technológiaátadást (193) ennélfogva a versenyjog értelmében gazdasági tevékenységnek kell tekinteni.

7.1.3 E HATÁROZAT HATÁLYA

(189) A 7.1.1. pontból következik, hogy az állami garancia csak az IFP közintézmény által közvetlenül végzett tevékenységekre vonatkozik, szemben a magánjogi leányvállalatai tevékenységeivel, amelyekre a garancia hatálya nem terjed ki.

(190) Másfelől, az IFP közintézmény közvetlen tevékenységei közül csak a gazdasági jellegűekre nyújtott állami garancia tartalmazhat állami támogatást, feltéve, hogy az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt további feltételek is teljesülnek.

(191) Végül, a 7.1.2. pont értelmében e gazdasági tevékenységek egyrészről az IFP közintézmény által végzett szerződéses kutatási tevékenységekre, és másrészről a leányvállalatai, az Axens, a Prosernat és a Beicip-Franlab kizárólagos tevékenységi területén végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységekre, valamint infrastruktúra bérbeadására, személyzet rendelkezésre bocsátására és jogi szolgáltatások nyújtására korlátozódnak.

7.1.4 AZ IFP-CSOPORT JAVÁRA BIZTOSÍTOTT SZELEKTÍV ELŐNY LÉTEZÉSE

(192) Azokat a lehetséges előnyöket, amelyekben az IFP-csoport az anyavállalata, azaz az IFP közintézmény javára annak EPIC jogállásából fakadóan nyújtott korlátlan garanciából eredően részesülhet, a Bizottság két szakaszban vizsgálja: elsőként az anyavállalat által élvezett esetleges előnyöket (7.1.4.1. pont), majd azokat veszi számba, amelyek átruházhatók a leányvállalatokra (7.1.4.2. pont).

7.1.4.1 Az IFP közintézménynél felmerülő előnyök

(193) A kezességvállalásról szóló, fent hivatkozott közlemény 2.1.3. pontjának megfelelően a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatában kifejtette, hogy véleménye szerint az IFP közintézmény EPIC jogállásából eredően - elsősorban a kedvezőbb finanszírozási feltételek révén - előnyhöz juthat a tőkepiacokon (194), amely előny oka az általános jog szerinti bírósági szanálási és felszámolási eljárás közjogi jogi személyekre való alkalmazhatatlansága. Mindemellett a Bizottság megjegyezte, hogy a közintézmény nemfizetése esetén az állami garancia az IFP közintézménnyel szembeni valamennyi követelésre kiterjed, amelyek az eljárás megindításáról szóló határozat (71) preambulumbekezdése szerint "nem csak pénzügyi, de kereskedelmi vagy egyéb jellegűek is lehetnek", különös tekintettel a beszállítók (akiknek számláit még nem fizették ki) vagy az ügyfelek követeléseire (akik számára nem nyújtották az adott szolgáltatást).

(194) Ezenfelül a szóban forgó intézkedés részletes vizsgálata végén a Bizottság úgy ítéli meg, hogy meg kell vizsgálni, vajon az IFP közintézmény előnyhöz juthatott-e a bankokhoz és pénzintézetekhez (A), a beszállítóihoz (B) és az ügyfeleihez (C) fűződő kapcsolataiban.

A. A bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolatokban érvényesülő előnyök hiánya

(195) Az eljárás megindításáról szóló, fent hivatkozott határozatban jóllehet a Bizottság elismeri, hogy az IFP közintézmény nem képezi külső hitelminősítő ügynökség pénzügyi minősítésének tárgyát (195), rámutat, hogy az IFP közintézmény javára megítélt forrásokat a hitelezők minden esetben értékelik a nemteljesítés kockázata szempontjából (196). Mivel az IFP közintézmény "tartozásait a hitelpiac segítségével finanszírozza", a Bizottság megjegyzi, hogy az előzetes vizsgálat során nem tudta kizárni, hogy az IFP közintézmény számára gazdasági előnyt jelenthet, hogy a pénzügyi piacok az értékelés során figyelembe veszik, hogy az állam az IFP közintézmény tartozásai tekintetében a végső kezes szerepét tölti be.

(196) A részletes vizsgálat lezárását követően a Bizottság tudomásul veszi a Franciaország által továbbított és a (64) preambulumbekezdésben említett információkat, amelyeket az e preambulumbekezdésben szereplő 1. táblázat foglal össze (a "KEUR" jelentése "ezer EUR"). Az IFP közintézmény tartozásai a 2005-2010 közötti időszakban

1. táblázat

(197) Ezekből az adatokból megállapítható, hogy az IFP közintézmény a jogállásának megváltozása óta, vagyis a 2006 és 2009 közötti időszakban, amelyre vonatkozóan az adatok rendelkezésre állnak, egy évnél hosszabb lejárati időre nem vett fel kölcsönt hitelintézettől. Ugyanebben az időszakban a jogállása megváltozását követően az IFP közintézmény egy évnél rövidebb lejárati időre csak egy alkalommal, 2009-ben vett fel hitelt, amelynek összege elenyésző, [...] (*) EUR volt. Másfelől meg kell állapítani, hogy a [3. sz. bank] (**) által alkalmazott kamat (EONIA + [...] (*) %) (az egyéb jellemzők azonossága mellett) [...] (*) bázisponttal magasabb volt, mint az, amelyről az IFP közintézmény és az [1. sz. bank] (**) 2005-ben - amikor előbbi még magánjogi jogi személyként működött és ennélfogva nem vonatkozott rá a közintézményi jogállása miatt ma őt megillető állami garancia - megállapodott (EONIA + [...] (*) %).

(198) Ami kimondottan a 2010. évet illeti, a francia hatóságok kifejtették, hogy az IFP közintézmény négy ajánlatot kapott [...] (*) EUR összegű hitelkeretre, amelyekben az egy évre szóló kamat szintje két határ között változott: EONIA + [...] (*) % a [4. sz. bank] (**) esetében (plusz [...] (*) %, azaz [...] (*) EUR kötelezettségvállalási díj), illetve az [5. sz. bank] (**) esetében (plusz [...] (*) %, azaz [...] (*) EUR kötelezettségvállalási díj), valamint EONIA + [...] (*) % a [3. sz. bank] (**) esetében (plusz [...] (*) %, azaz [...] (*) EUR kötelezettségvállalási díj), illetve az [1. sz. bank] (**) esetében (plusz [...] (*) %, azaz [...] (*) EUR kötelezettségvállalási díj). Az IFP közintézmény egy további azonnali ("spot") ajánlatot is kapott a [3. sz. banktól] (**) (a választott lehívási idő függvényében), EURIBOR + [...] (*) %-os kamattal. A Bizottság tudomásul veszi, hogy ezek a kamatok megegyeznek azokkal, amelyekről az IFP közintézmény a jogállása 2006. évi megváltozása előtt állapodott meg, amikor magánjogi jogi személyként még nem állt állami garancia hatálya alatt.

(199) A fentiekre figyelemmel a Bizottság elismeri, hogy a jogállása megváltozásától 2010-ig eltelt időszakban az IFP közintézmény EPIC jogállása nem biztosított számára tényleges gazdasági előnyt a bankokhoz és pénzintézetekhez fűződő kapcsolataiban. Más szóval, a jelek szerint az a lehetséges előny, amelyhez a vállalkozás a korlátlan garanciának köszönhetően a piaci feltételeknél kedvezőbb hitelkamatok formájában hozzájuthatott volna, a figyelembe vett időszakban a gyakorlatban nem érvényesült.

(200) Ez a megállapítás természetesen csak a korábbiakra vonatkozik, mivel a Bizottság nem tudja előre jelezni sem a piaci szereplők jövőbeni magatartását, sem pedig azt, hogyan változik majd körükben annak megítélése, hogy milyen hatást gyakorol az állami garancia az IFP közintézmény nemfizetése jelentette kockázatra. Továbbá, a francia hatóságok által a jövőben a Bizottsághoz benyújtandó éves jelentésekkel összefüggésben a francia hatóságoknak információkkal kell szolgálniuk az IFP közintézmény tartozásainak összegéről és kondícióiról, és bizonyítékokkal kell alátámasztaniuk, hogy e kölcsönök megfelelnek a piaci feltételeknek, vagy - a (300) preambulumbekezdésben szereplő 6. táblázatban ismertetettnek megfelelő módszert alkalmazva - bele kell foglalniuk a megfelelő bruttó támogatástartalom összegét a garanciahatás legnagyobb becsült összegébe.

(201) Végül, a Bizottság tudomásul veszi a francia hatóságok azon javaslatát, hogy a finanszírozási szerződésekben (valamennyi, szerződés hatálya alá tartozó eszköz esetén) valamennyi művelet tekintetében tüntessék fel a következő szöveget:

"Az állam a kibocsátott részvényekre/programra/kölcsönre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon. Fizetésképtelenség esetén az állam semmilyen pénzügyi felelősséget nem vállal az IFP helyett a követelés kifizetéséért."

(202) Ebben az összefüggésben ez a kötelezettségvállalás a Franciaországot terhelő többi kötelezettséggel együtt, még ha önmagában nem teszi is lehetővé a garancia megléte kérdésének tisztázását, adott esetben lehetővé teszi az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel alkalmazását, és a garancia lehetséges kedvezőtlen következményeinek jelentős korlátozását.

B. A beszállítókkal fenntartott kapcsolatokban érvényesülő előny

(203) Ami a beszállítókat illeti, a francia hatóságok állításával ellentétben (lásd a (65) preambulumbekezdést) az a tény, hogy az IFP közintézményt az európai uniós vagy a nemzeti jog értelmében versenyeztetési kötelezettség terheli, nem elegendő az EPIC jogállásából fakadó valamennyi előny kizárásához: a közbeszerzési eljárások keretében az egyes ajánlattevő beszállítók az ajánlattételi felhívásra jelentkezve azt feltételezhetik, hogy az IFP közintézmény nem mehet csődbe. Közbeszerzés esetén ezenfelül meg kell különböztetni az ajánlat kiírásakor az ajánlattevők megversenyeztetéséből eredő hatékonyságnövelésből származó árcsökkenést - amely, mint arra a Bizottság a francia hatóságok által idézett jelentésben rámutatott, valódi "társadalmi hasznot" képvisel -, valamint azt az árcsökkenést, amelynek oka az, hogy az érintett jogalany nemteljesítésének kockázatát a vele szerződő felek - annak ismeretében, hogy közintézményi jogállásának köszönhetően nem fenyegeti a bírósági felszámolás veszélye - kedvezőbben ítélik meg. Noha mindkét tényező a közbeszerzési költségek csökkenését eredményezi, eredendően különböznek egymástól, ezért a Bizottság a második hatásait semmilyen körülmények között nem tulajdonítja az elsőnek.

(204) Az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény nemteljesítése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadó árcsökkenés becsléséhez a Bizottság az egyenértékű kockázatra nyújtott fedezet költségét vizsgálja. Állami garancia hiányában, ha az IFP közintézmény azon beszállítója, aki hasonló garanciával kíván élni (azaz teljes körűen biztosítani kívánja magát a másik szerződő fél nemteljesítésének kockázata ellen), igénybe veheti erre szakosodott hitelintézet vagy biztosítótársaság szolgáltatásait. A nemteljesítés kockázata elleni ilyen fedezetet a leggyakrabban elsősorban a faktoringszolgáltatásokat kínáló társaságok nyújtanak (199).

(205) A Bizottság megjegyzi, hogy a hasonló faktoringszolgáltatás díja két tételt foglal magában:

a. a finanszírozási díjat (vagy fizetendő kamatot), amelyet a beszállítónak megítélt előleg várható finanszírozási költségeinek fedezésére számítanak ki időarányosan, és amely többek között a követelés átruházásakor érvényes kamatlábtól függ.

b. magát a faktorálási díjat, amelynek összege az átruházott bevétel 0,7 és 2,5 %-a között változik (200), 1,5 %-os átlagos kamattal, amelynek kiszámításához a könyvvezetési és a beszedési szolgáltatások, valamint a teljesítési biztosíték kifizetése tekintetében átruházott követelések összegét veszik alapul.

(206) A francia hatóságok 2010. november 26-i levelükben jelezték, hogy szerintük a Bizottságnak a faktoring szerepével kapcsolatos megfontolásait az indokolta, hogy utóbbi tévesen mérte fel azokat az okokat, amelyek miatt egy vállalkozás ilyen szolgáltatást vehet igénybe. A francia hatóságok kétségtelenül elismerik, hogy a faktoringtársaságok háromféle szolgáltatást nyújthatnak - előlegfizetés, beszedés és kezesség a követelésekért - de megjegyzik, hogy ezeket együttesen vagy külön-külön is biztosíthatják. A Banque de France által 2009-ben készített tanulmány alapján (201) hozzáteszik, hogy a faktorok által kínált szolgáltatások között egyre nagyobb teret nyer az átruházott ügyvitel (azaz finanszírozási művelet a követelések beszedése nélkül), így a faktoringszolgáltatás igénybevételét egyre gyakrabban a beszállítónak nyújtott egyszerű készpénz-műveletként lehet összefoglalni. A Bizottság tudomásul veszi ezt az észrevételt.

(207) Ezenkívül a francia hatóságok közölték az IFP közintézmény által (a gazdasági, illetve a nem gazdasági jellegű tevékenységekhez szükséges szállítmányok ellentételezéseként) 2004 óta a faktorok felé teljesített kifizetések összegét (202): Faktoring igénybevétele az IFP közintézmény beszállítói részéről a 2004-2010 közötti időszakban

2. táblázat

(208) A francia hatóságok megállapítják, hogy jogállásának 2006. évi megváltozása óta növekedett az IFP közintézmény által a faktorok felé teljesített kifizetések összege. Ebből arra következtetnek, hogy ez a tendencia érvényteleníti az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények nemteljesítése kockázatának harmadik személyek általi megítélésére vonatkozó bizottsági érvelést. Úgy ítélik meg ugyanis, hogy ha az IFP közintézmény nemteljesítésének kockázatára 2006 óta állami garancia vonatkozna, ezen időpont óta a faktoringszolgáltatások igénybevételének csökkennie kellett volna, vagy az akár teljesen meg is szűnhetett volna.

(209) Mivel, mint ahogyan azt a (206) preambulumbekezdésben maguk a francia hatóságok is kifejtették, a faktoring igénybevétele egyre inkább az előlegszükségletekhez (az átruházott ügyviteli szolgáltatások növekedése) és egyre kevésbé a nemfizetés kockázatának átvállalásához kapcsolódik (a beszedési, finanszírozási és garanciaszolgáltatások csökkenése), és mivel az IFP közintézmény elszámolásaiban a beszállítók által igénybe vett faktoringszolgáltatások nem különíthetők el a szolgáltatás típusa szerint, a Bizottság éppen ellenkezőleg úgy véli, hogy az IFP közintézménynél megfigyelt változás alapján nem érvénytelenítető az érvelése, és még kevésbé bizonyítható, hogy az IFP közintézmény beszállítói az IFP jogállásának megváltozását követően arra a következtetésre jutottak volna, hogy megnőtt az IFP közintézmény nemteljesítésének kockázata.

(210) A Bizottság elismeri, hogy nem áll módjában pontos becslést adni azon díj összegéről, amelyet az IFP közintézmény nemteljesítésének kockázata elleni fedezethez a beszállítóknak fizetnie kellene, ha előbbi nem részesülne állami garanciában. A Bizottság mindazonáltal megjegyzi, hogy amennyiben a (205.b) pontjában említett faktorálási díj valójában három önálló szolgáltatást (beszedés, finanszírozás és a nemfizetési kockázatra nyújtott garancia) foglal magában, a biztosított összeg 2,5 %-os, legmagasabb említett aránya mindenesetre a kizárólag a nemfizetés kockázatához szükséges fedezeti díj felső határának tekinthető.

(211) A francia hatóságoknak mindenesetre továbbra is lehetőségük van arra, hogy pontosabb módszertanról tájékoztassanak a közintézmény részére a beszállítóihoz fűződő kapcsolataiban a garancia által biztosított előny becsléséhez. A vizsgálat során ellentmondásosan megítélt gazdasági szakismereteken alapuló módszertan adott esetben kedvező bizottsági határozat tárgyát képezheti, és Franciaország ezt alkalmazhatja, hogy eleget tegyen az e határozat rendelkező részében foglalt tájékoztatási kötelezettségeinek.

(212) Ami a kérdéses összegeket illeti, a francia hatóságok 2010. november 26-i levelükben kifejtették, hogy ezen áruk és szolgáltatások beszerzési költségét közvetlenül beépítették az említett áruk és szolgáltatások beszerzése által érintett tevékenységekhez rendelt személyzet számszerűsített értékébe (204). Ami a kirendelt személyzethez és a helyiségekhez kapcsolódó átszámlázási tevékenységeket illeti, ezekkel kapcsolatban nem merül fel jelentős összegű különleges kiadás, ugyanis a vonatkozó költségeket beépítették az intézmény szervezeti költségei közé.

(213) Végül, a kifejezetten a kizárólag gazdasági tevékenységek végzéséhez vásárolt áruk és szolgáltatások tekintetében az ilyen beszerzések évi átlagösszege a francia hatóságok szerint az IFP közintézmény átlagos éves forgalmának csupán elenyésző hányadát teszi ki (205). A szerződéses kutatási tevékenységek esetében az IFP közintézmény által az analitikus könyveléséből gyűjtött adatok alapján az IFP közintézmény szolgáltatásai nyújtásához szükséges beszerzéseinek évi átlagösszege 2006 és 2009 között [...] (*) EUR.

(214) A Bizottság úgy véli, hogy gazdasági tevékenységeinek gyakorlása során az IFP közintézmény a beszállítók által alkalmazott árcsökkentés révén tényleges gazdasági előnyhöz jutott, amelynek oka az volt, hogy utóbbiak kedvezőbben ítélték meg a vállalkozás nemteljesítésének kockázatát. Noha a Bizottság nem tudja pontosan számszerűsíteni ezt az előnyt, úgy véli, hogy az a vizsgált időszakban (2006-2009) átlagosan mindenesetre nem haladhatja meg az évi [...] (*) EUR-t (206).

(215) Végül, a Bizottság megjegyzi, hogy ez az IFP közintézmény és beszállítói közötti kapcsolatban érvényesülő előny szelektív, előbbi versenytársai ugyanis, akik továbbra is az általános jog szerinti bírósági szanálási és felszámolási eljárások hatálya alá tartoznak, nem részesülnek az IFP közintézmény közintézményi jogállásából fakadó, hasonló állami garanciában.

C. Az ügyfelekkel fenntartott kapcsolatokban érvényesülő előny

(216) Ami az IFP közintézmény által nyújtott kutatási szolgáltatásokat illeti, a Bizottság tudomásul veszi a UOP Limited társaság észrevételeit, amelyekben kifejti, hogy a technológiaátadás természetéből eredően kockázatos területén a vevők mind a szerződéses, mind a szerződésen kívüli felelősségbiztosítás tekintetében különösen érzékenyen értékelik a szolgáltatók által kínált garanciákat.

(217) A szerződésen kívüli felelősség kérdését illetően ugyanakkor a francia hatóságok 2010. január 13-i levelükben felhívták a figyelmet arra, hogy Franciaországban a magánjogi társaságokra és a közintézményekre egyaránt az általános jog rendelkezései alkalmazandók (a Code civil 1382. cikke, különös tekintettel a szerződésen kívüli kártérítési felelősségre (207). Hozzátették, hogy az IFP közintézmény tevékenységei sajátos jellemzőkkel bírnak, amennyiben azokhoz laboratóriumi eszközök, illetve tűzveszélyes, robbanásveszélyes vagy mérgező anyagok felhasználására van szükség, amelyek - a kifejezésnek a biztosítótársaságok által vett szokásos értelmében - jelentős "ipari" kockázat forrásai (208). Ennélfogva az IFP közintézmény különféle biztosítási szerződéseket kötött, hogy a hagyományos kockázatokon túl (polgári jogi felelősség) egyedi kockázatokra, például az ionizáló forrásokhoz vagy a fúrótornyok közelében működő gépek meghibásodásához kötődő kockázatokra is fedezetet kínáljon. Ami a polgári jogi felelősségbiztosítást illeti, az IFP közintézmény biztosítási szerződése négyféle kockázatra nyújt fedezetet: az üzemeltetési felelősségre, a szolgáltatásnyújtás utáni polgári jogi felelősségre, a szakmai felelősségre és a környezeti károkra.

(218) A fentiekből következik, hogy az IFP közintézmény semmilyen formában nem hárította az államra szerződésen kívüli felelősségét, kockáztatva, hogy káresemény bekövetkezésekor le kell hívnia az EPIC jogállásából fakadóan a javára nyújtott garanciát, hanem épp ellenkezőleg, megkötötte a piaccal az e kockázat fedezetéhez szükséges biztosítási szerződéseket.

(219) A szerződéses felelősséget illetően a UOP Limited társaság észrevételeire adott válaszukban a francia hatóságok által átadott, és különösen a (91) preambulumbekezdésben közölt információkból az következik, hogy a szolgáltatásnyújtás terén az IFP közintézmény ügyfeleivel (akár leányvállalataival, akár harmadik személyekkel) szembeni felelőssége "a ténylegesen beszedett díjak [...] (*) %-ára korlátozódik, amely felső határ eseti alapon legfeljebb [...] (*) %-ra emelhető", ennélfogva, ha az ügyfél úgy ítéli meg, hogy az IFP közintézmény által végzett munka hibás, utóbbi semmilyen esetben nem kötelezhető korlátlanul annak ismételt elvégzésére. Mindemellett a Bizottság tudomásul veszi a francia hatóságok azon megállapítását, miszerint a felelősséghalmozás tilalmának elvéből következően egy szerződő fél nem hivatkozhat szerződésen kívüli felelősségre azért, hogy egy szerződéses viszony keretében elszenvedett károkért kártérítést igényeljen (209).

(220) Továbbra is igaz ugyanakkor, hogy figyelemmel az állam által az IFP közintézmény javára biztosított garanciára, utóbbi ügyfelei biztosak abban, hogy a közintézmény nem kerülhet bírósági felszámolás alá, és ezért mindenkor teljesíteni tudja majd szerződéses kötelezettségeit, illetve hogy amennyiben nem így tesz, a mulasztásért őket kártérítésben részesítik.

(221) A (204) és azt követő preambulumbekezdésekben a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok tekintetében ismertetett érveléssel összhangban a Bizottság úgy véli, hogy állami garancia hiányában annak az ügyfélnek, amely hasonló szintű garanciára tart igényt, egy pénzügyi közvetítővel (például bankkal vagy biztosítótársasággal) teljesítési biztosítékról (angolul: "performance bond") kellene megállapodnia, hogy gondoskodjon az IFP közintézménnyel kötött szerződése teljesítéséről. E védelem célja annak szavatolása, hogy a szerződés végrehajtásának (teljes vagy részleges) elmulasztásából eredő kár esetén az ügyfél pénzügyi kártérítésben részesüljön.

(222) Ezzel összefüggésben a Bizottság tudomásul veszi, hogy Franciaország - noha bizonyos fenntartásokkal - elismeri, amint az a (66) preambulumbekezdésben is szerepel, hogy "az IFP közintézmény szempontjából várható egyetlen azonosítható hatás a teljesítési biztosítékok lekötésének hiányából eredő költségcsökkenés lehet." A francia hatóságok ezt követően további pontosítás nélkül megállapítják, hogy "a bankok és biztosítótársaságok által az ilyen szolgáltatásért felszámított díjak szokásos összegét tekintve ugyanakkor úgy tűnik, hogy az ilyen költségcsökkenésből származó különbség elenyésző."

(223) A Bizottság elsőként rámutat, hogy a teljesítési biztosíték költségének kiszámításakor számos tényezőt vesznek figyelembe, többek között a szerződés típusát és a fedezett összeget, a biztosítandó szolgáltatásokat nyújtó vállalkozás alkalmazottainak számát, pénzügyi helyzetét, nemteljesítésének kockázatát és kárhányadát, valamint más, kizárólag pénzügyi vonatkozásokat, például a közvetítők illetményeit és díjait. A nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján (210) a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az alkalmazott díjtétel általában a biztosított bevétel 1-5 %-a.

(224) A szakosodott közvetítők által kínált fedezet díjszabása - esetenként kockázati típusok szerint súlyozott - statisztikai módszereken alapul, így a teljesítési biztosítékra vonatkozóan nem állapítható meg előzetes átalánydíj. Végül, a garanciáért fizetendő végső ár az esetleges veszteségek becsült összegétől és bekövetkezésük valószínűségétől függ. Ennélfogva, míg bizonyos ágazatokban (például a közműépítési és építőipari ágazatban vagy a nemzetközi kereskedelemben) adható a "hibás teljesítésre" nyújtott garancia, a szerződéses kutatási szolgáltatások esetében a jelek szerint legfeljebb a "legnagyobb gondosság" biztosítására van lehetőség, mivel a K+F természetéből fakadóan kockázatos terület, ahol a kutatási tevékenységet vásároló nem lehet bizonyos abban, hogy a munka hasznosítható eredményekhez vezet. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az IFP közintézmény ügyfeleinek, köztük leányvállalatainak nyújtott garancia összege a szolgáltatott kutatási munka árára korlátozódik.

(225) A Bizottság elismeri, hogy nem áll módjában pontos becslést adni arról, mekkora díjat kellene fizetni az IFP közintézmény ügyfeleinek (köztük leányvállalatainak) nyújtott olyan garanciáért, amely szavatolná, hogy az IFP közintézmény a kutatási szolgáltatások végrehajtása során a "legnagyobb gondosságot" tanúsítja. A vonatkozó kérdésre válaszul a francia hatóságok 2010. november 26-i levelükben jelezték, hogy nekik sincs tudomásuk a piac által a K+F területéhez kapcsolódó különleges kockázatok biztosításáért felszámított díjtételek összegéről. A Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy az ilyen (a kutatás "legnagyobb gondossággal" történő végzésére korlátozódó, tehát a szerződés "hibás teljesítéséből" eredő kockázatnál kisebb) kockázat biztosításának piaci díja semmilyen ésszerű logika szerint sem haladhatja meg a (223) preambulumbekezdésben említett becsült felső összeghatárokat. Ezenfelül a Bizottság véleménye szerint a biztosított szolgáltatásokból származó bevétel összegének legfeljebb 5 %-a mindenesetre az ilyen kockázat biztosításához szükséges díj felső határának tekinthető.

(226) Ami az esetlegesen ilyen garanciával biztosítható gazdasági tevékenységek összegét illeti, a Bizottság emlékeztet arra, hogy e tevékenységek két típusba sorolhatók: egyrészről létezik az infrastruktúra bérbeadása, kutatási személyzet rendelkezésre bocsátása és jogi szolgáltatások nyújtása, valamint az IFP közintézmény által (harmadik személyek vagy saját leányvállalatai megbízásából) végzett szerződéses kutatási tevékenységek, és másrészről az IFP közintézmény és leányvállalatai közötti technológiaátadásra irányuló tevékenységek az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén. Az IFP közintézmény által a Beicip-Franlab kizárólagos tevékenységi területén végzett tevékenységekre vonatkozóan (211) a Bizottság már megállapította, hogy azokat teljes mértékben a kőolajmezők kitermelésével kapcsolatos tanácsadás és a kőolaj-kitermelésben alkalmazott szoftverek szolgáltatásának piacán szerzett bevételből finanszírozzák. A C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a Bizottság megállapította, hogy az IFP közintézmény és a Beicip-Franlab leányvállalat között nem beszélhetünk az állami pénzeszközök csoporton belüli átruházásáról, mivel a két jogalany közötti kereskedelmi kapcsolat a rendes piaci feltételeknek megfelelően működik. Mivel a Beicip-Franlab által az IFP-nek kifizetett díjazás "nagymértékben" (212) fedezi az utóbbi által a leányvállalata kizárólagos területén folytatott tevékenységek költségeit, a Bizottság megállapíthatja, hogy az alkalmazott díjszabás mértékéből adódóan a Beicip-Franlab - a helyzet későbbi alakulásától függetlenül - már jelenleg is fizet az állami garanciának az IFP közintézmény által viselt kutatási költségekre gyakorolt esetleges további hatásáért. Ilyen körülmények között a leányvállalat és az anyavállalat közötti üzleti kapcsolatok állami garancia alá vonása nem biztosít versenyelőnyt az IFP közintézmény által a Beicip-Franlab leányvállalat kizárólagos kutatási területein végzett tevékenységek számára. Ennélfogva az állami garancia hatályának ezekre történő esetleges kiterjesztése nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

(227) Az első kategóriába tartozó, az IFP közintézmény által harmadik személyek vagy saját leányvállalatai megbízásából végzett tevékenységeket illetően a francia hatóságok 2010. november 26-i levelükben közölték az IFP közintézmény által 2006 és 2009 között megvalósított gazdasági tevékenységek értékét. Ezen információk alapján megállapítható, hogy az ebben az időszakban nyújtott kutatási szolgáltatások értékének átlagos éves összege [...] (*) EUR, ezen belül [...] (*) EUR harmadik személyek és [...] (*) EUR a leányvállalatok megbízásából.

(228) A francia hatóságok ezenkívül benyújtották az IFP közintézmény és leányvállalatai által az ugyanebben az időszakban nyújtott adminisztratív szolgáltatásokra vonatkozó adatokat. Ezekből megállapítható, hogy 2006 óta az IFP közintézmény által leányvállalataira átszámlázott éves átlagösszeg a kirendelt alkalmazottak esetében [...] (*) EUR, a telepítési díjak tekintetében (213) [...] (*) EUR.

(229) A második tevékenységtípus, azaz az IFP közintézmény és leányvállalatai közötti, az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végzett technológiaátadásra irányuló tevékenységek esetében elsőként meg kell jegyezni, hogy a C 51/2005. számú ügyben hozott határozatban már szerepeltek a 2006. évi tevékenységből származó összegek:

a. az Axens kizárólagos tevékenységi területén az IFP közintézmény [...] (*) EUR értékben készített az ipari kutatást megelőző műszaki megvalósíthatósági tanulmányokat és [...] (*) EUR értékben végzett ipari kutatási munkát, gazdasági tevékenységének összértéke tehát [...] (*) EUR.

b. a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén az IFP közintézmény [...] (*) EUR értékben készített műszaki megvalósíthatósági tanulmányokat és [...] (*) EUR értékben végzett ipari kutatási munkát, gazdasági tevékenységének összértéke tehát [...] (*) EUR.

c. Az IFP közintézmény tehát összesen 56,4 millió EUR értékben nyújtott kutatási szolgáltatásokat leányvállalatai kizárólagos tevékenységi területén (ezen belül 7,4 millió EUR értékben műszaki megvalósíthatósági tanulmányokat és 49,0 millió EUR értékben ipari kutatási munkát), noha saját forrásainak összege csupán [...] (*) EUR volt, ami alapján a Bizottság úgy vélte, hogy e kutatási tevékenységek 11,3 millió EUR értékű állami támogatásban részesültek (ez 20 %-os támogatási intenzitást (214) jelent).

(230) Ami a későbbi éveket illeti, a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 5. cikkének (1) bekezdésével összhangban a kizárólagos megállapodások lejártáig Franciaország "részletes éves jelentést nyújt be a Bizottsághoz az IFP közintézmény által az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területein vezetett projektekről". Az éves jelentésekben szereplő adatok alapján pontosan kiszámítható az IFP közintézmény által a leányvállalatai megbízásából és azok kizárólagos tevékenységi területén végzett kutatási szolgáltatások éves összege.

(231) Ez idáig Franciaország a 2007., 2008. és 2009. évre nyújtott be éves jelentést. Figyelembe véve a számviteli adatok feldolgozásához szükséges időt, a 2010. évi jelentést 2011 során küldik meg.

(232) Az Axens kizárólagos tevékenységi területein folytatott e gazdasági tevékenységeket az e preambulumbekezdésben szereplő 3. táblázat foglalja össze a 2007-2009. évre vonatkozóan (ezer EUR-ban). Az IFP közintézmény által az Axens kizárólagos tevékenységi területein végzett tevékenységek 2007 és 2009 között

3. táblázat

(233) Az IFP közintézmény által az Axens kizárólagos tevékenységi területén nyújtott kutatási szolgáltatások tehát 2007-ben [...] (*) EUR, 2008-ban [...] (*) EUR és 2009-ben [...] (*) EUR összegű gazdasági tevékenységet eredményeztek, amely megközelítőleg megfelel a Bizottság által a C 51/2005. számú ügyben hozott határozatban a 2006. évre megállapított összegnek ([...] (*) EUR).

(234) A Prosernat kizárólagos tevékenységi területein folytatott e gazdasági tevékenységeket az e preambulumbekezdésben szereplő 4. táblázat foglalja össze a 2007-2009. évre vonatkozóan (ezer EUR-ban). Az IFP közintézmény által a Prosernat kizárólagos tevékenységi területein végzett tevékenységek 2007 és 2009 között

4. táblázat

(235) Az IFP közintézmény által a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén nyújtott kutatási szolgáltatások tehát 2007-ben [...] (*) EUR, 2008-ban [...] (*) EUR és 2009-ben [...] (*) EUR összegű gazdasági tevékenységet eredményeztek, amely megközelítőleg megfelel a Bizottság által a C 51/2005. számú ügyben hozott határozatban a 2006. évre megállapított összegnek ([...] (*) EUR).

(236) A fentiek alapján a Bizottság úgy véli, hogy gazdasági tevékenységeinek gyakorlása során az IFP közintézmény tényleges gazdasági előnyhöz jutott, amennyiben mentesült az ügyfelei - köztük, azok kizárólagos tevékenységi területén, leányvállalatai, az Axens és Prosernat - számára az általa elvégzett kutatási tevékenységek tekintetében felkínált teljesítési - de legalább a legnagyobb gondosságért járó - biztosíték díjának megfizetése alól. Noha a Bizottság nem tudja pontosan számszerűsíteni ezt az előnyt, a biztosított kockázat sajátos jellegére is figyelemmel mindenesetre úgy véli, hogy ez az előny szolgáltatásonként és évente valószínűleg nem haladja meg az e preambulumbekezdésben szereplő 5. táblázat foglalt összegeket (ahol az "EUR" jelentése "EUR", és a "MEUR" jelentése "millió EUR"): Az IFP közintézmény által a korlátlan állami garanciából fakadóan az ügyfeleivel szemben szerzett gazdasági előny felső határai 2006 és 2009 között

5. táblázat

(237) A francia hatóságok mindenesetre továbbra is lehetőségük van arra, hogy pontosabb módszertanról tájékoztassanak a közintézmény részére az ügyfeleihez fűződő kapcsolataiban a garancia által biztosított előny becsléséhez. A vizsgálat során ellentmondásosan megítélt gazdasági szakismereteken alapuló módszertan adott esetben kedvező bizottsági határozat tárgyát képezheti, és Franciaország ezt alkalmazhatja, hogy eleget tegyen az e határozat rendelkező részében foglalt tájékoztatási kötelezettségeinek.

(238) Végül, a Bizottság megjegyzi, hogy ez az IFP közintézmény és ügyfelei közötti kapcsolatban érvényesülő előny szelektív, előbbi versenytársai ugyanis, akik továbbra is az általános jog szerinti bírósági szanálási és felszámolási eljárások hatálya alá tartoznak, nem részesülnek az IFP közintézmény közintézményi jogállásából fakadó, hasonló állami garanciában.

7.1.4.2 Az IFP-csoport magánjogi leányvállalataira átruházott előnyök

(239) Ami az IFP közintézmény leányvállalatait illeti, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban kifejtette, hogy az előzetes vizsgálat során nem tudta kizárni, hogy "az IFP közintézmény EPIC jogállásából eredő előnyök, például többek között a kedvezőbb hitelfeltételek, annak három leányvállalatát is érinthetik" (216).

(240) A jelenlegi részletes vizsgálatot követően, a 7.1.1.2. pontban felsorolt okok miatt, és tekintettel arra, hogy a francia jogban nem létezik a vállalatcsoportokon belül a részvényesnek a leányvállalatai cselekményeiért történő általános felelősségvállalása, nem tekinthető úgy, hogy az IFP közintézmény és következésképpen a francia állam felelőssé tehető a harmadik személyek által az Axens és a Prosernat gazdasági tevékenységeire vonatkozóan támasztott követelések visszafizetéséért, többek között abban az esetben, ha utóbbiak ellen bírósági felszámolást indítanak.

(241) Meg kell azonban jegyezni, hogy az N 531/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a Bizottság, jóllehet a (177) preambulumbekezdésben is ismertetettek szerint úgy ítélte meg, hogy részvénytársaságként a La Banque Postale továbbra is a bírósági szanálásra és felszámolásra vonatkozó általános jog hatálya alá tartozik, és mint ilyen, saját jogon nem részesül korlátlan állami garanciában, mégis kitért arra a lehetőségre, hogy az egyedüli részvényese javára nyújtott állami garancia hatásai a leányvállalatra is kiterjedhetnek (217).

(242) Pontosabban, a Bizottság úgy ítélte meg (218), hogy a vállalatcsoport működési struktúrájából következően a részvényes (La Poste) és a leányvállalat (La Banque Postale) között átjárhatóság van, amelyet azon tények együttes hatása indokol, hogy i. a leányvállalat az anyavállalat által a rendelkezésére bocsátott humán- és tárgyi erőforrásokat használja, és hogy ii. ezekért az anyavállalat által viselt költségek függvényében díjazást fizet, tehát a La Poste költségeinek csökkenését eredményező gazdasági előny esetén a La Banque Postale által az anyavállalatnak fizetett díjazás ennek megfelelően csökkenne, ami azt jelenti, hogy ez a gazdasági előny (legalább részben) a leányvállalatra is átruházódik.

(243) Hasonlóképpen, a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy bizonyos átjárhatóság figyelhető meg többek között az IFP közintézmény által az Axens és a Prosernat részére az azok kizárólagos tevékenységi területén nyújtott szolgáltatások díjazása tekintetében, aminek következtében tehát a csoporton belüli kereskedelmi viszonyok nem a piaci logikát követik, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszik a leányvállalat gazdasági tevékenységeinek kereszttámogatását az anyavállalat rendelkezésére bocsátott állami forrásokból. Amint az a (226) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság másfelől megállapította, hogy az IFP közintézmény és a Beicip-Prosernat (219) leányvállalata közötti kapcsolat a rendes piaci feltételeknek megfelelően működik.

(244) Az említett La Banque Postale ügyben a Bizottság úgy vélte, hogy a francia hatóságoknak kötelezettséget kell vállalniuk egy olyan mechanizmus életbe léptetésére, amely a leányvállalat szintjén közömbösíti az anyavállalaton belül esetlegesen jelentkező előnyöket. Ami a finanszírozási feltételeket illeti, ez a követelmény úgy szólt, hogy "a finanszírozási szerződésben (valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) valamennyi művelet tekintetében feltüntetik, hogy a francia joggal (elsősorban a valamennyi garanciára vonatkozó kifejezett jogszabályi engedélyezés szükségességével) összhangban az állam az adott finanszírozási műveletre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon. Ezt a szerződéses rendelkezést az egyes műveletekről szóló ismertetőben nyilvánosságra kell hozni." (220)

(245) A szóban forgó esetben a francia hatóságok az IFP közintézmény leányvállalataira (Axens, Beicip-Franlab, Prosernat) vonatkozó hitelfeltételek tekintetében vállalták, hogy a finanszírozási szerződésben (valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) valamennyi művelet tekintetében feltüntetik a következő szöveget: "a francia joggal (elsősorban a valamennyi garanciára vonatkozó kifejezett jogszabályi engedélyezés szükségességével) összhangban az állam erre a finanszírozási műveletre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon."

(246) Ami az anyavállalatuk által rendelkezésükre bocsátott humán- és tárgyi erőforrások leányvállalatok általi használatát illeti, és amint azt a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban megjegyezte, "[a]mennyiben a gazdasági tevékenységek támogatottak, az az érintett leányvállalatok által az anyavállalat felé kifizetett díjazás szintjéből következik, és tükröződnie kell az IFP elszámolásaiban" (221). Márpedig, az IFP közintézmény elszámolásainak vizsgálata során a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban a 2006. évre, illetve a francia hatóságok az általuk benyújtott éves jelentésekben az ezt követő évekre vonatkozóan egyedül azokat a költségtételeket nem vették figyelembe, amelyek az IFP közintézmény által a leányvállalatai részére nyújtott szolgáltatásoknak a korlátlan garanciával történő biztosításához kapcsolódnak. Az államnak nem fizették meg a teljesítési biztosítéknak vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díjat, és azt a leányvállalatoknak nyújtott szolgáltatásokban sem számíthatták fel.

(247) Következésképpen meg kell állapítani, hogy a közintézményen belül a jogállásából fakadó garancia által biztosított gazdasági előny annak magánjogi leányvállalataira, az Axensra és Prosernat-ra is kiterjedt.

(248) Ami az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens, a Prosernat és a Beicip-Franlab által a közös beszállítókkal kötött, együttes szerződéseket illeti, amelyekről a Bizottság az eljárás megindításáról szóló határozatban említést tett, és amelyet - amint az a (73) preambulumbekezdésben olvasható - a UOP Limited társaság is említett észrevételeiben, ezek létezését a francia hatóságok kétségtelenül megerősítették, ugyanakkor tájékoztattak arról, hogy a szerződések alapvetően a (légi és vasúti) közlekedés területéhez kapcsolódnak, az egyes vállalatok alkalmazottainak hivatalos utazásai tekintetében. A Bizottság véleménye szerint, ha a leányvállalatok az IFP-csoport számára biztosított kedvezőbb vásárlási feltételekben részesülhettek, ami a szóban forgó beszerzésekre vonatkozóan nem szükségképpen igaz, az a garancia esetleges hatása helyett inkább az e beszállítók által csoportos vásárlás esetén alkalmazott mennyiségi kedvezménynek tudható be. Mindenesetre, még ha a 7.1.4.1. B. pontban a közintézményre vonatkozóan bemutatott elemzés alkalmazható is a leányvállalatokra a közintézménnyel közösen végrehajtott beszerzések tekintetében, és e mechanizmus révén utóbbiak - olcsóbb szolgáltatások formájában - részesülnek az IFP közintézmény által a garanciából fakadóan élvezett előnyből, az érintett összegek olyannyira jelentéktelenek, hogy a Bizottság szerint kétséges, hogy azok tényleges gazdasági előnynek tekinthetők.

(249) Ebből következően, és a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat következtetéseivel összhangban azok a tevékenységek, amelyek az anyavállalat javára nyújtott állami garanciának a leányvállalatai kizárólagos tevékenységi területén végzett kutatási tevékenységekre történő kiterjedéséből fakadóan gazdasági előnyt biztosíthatnak, "[az IFP közintézménynek] az Axens és a Prosernat tevékenységi területein folytatott tevékenységekhez való hozzájárulására" (222) korlátozódnak. Ami konkrétan az Axensra és a Prosernat-ra átruházott előnyöket illeti, noha a Bizottság nem tudja pontosan számszerűsíteni ezt az előnyt, az érintett kockázat sajátos jellegére is figyelemmel mindenesetre úgy véli, hogy ez az előny szolgáltatásonként és évente valószínűleg nem haladja meg a (236) preambulumbekezdésben szereplő 5. táblázat foglalt összegeket.

(250) A Bizottság úgy véli, hogy az IFP közintézmény által az Axens és Prosernat magánjogi leányvállalataira átruházott gazdasági előny szelektív, utóbbiak versenytársai ugyanis nem férhetnek hozzá hasonlóan kedvező feltételekkel az IFP közintézmény technológiáihoz, valamint humán- és tárgyi erőforrásaihoz.

7.1.5 A VERSENY TORZULÁSA ÉS A KERESKEDELEM ÉRINTETTSÉGE

(251) A vizsgált intézkedés csökkentheti az IFP közintézménynek a harmadik személyek részére nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési költségeit (szerződéses kutatás), valamint az Axensnak és a Prosernat-nak az anyavállalatuktól vásárolt szolgáltatásokhoz kapcsolódó működési költségeit (a kizárólagos tevékenységi területükön végzett kutatás, szerződéses kutatás, személyzet és eszközök rendelkezésre bocsátása, igazgatási szolgáltatások nyújtása), ami előnyhöz juttatja az IFP-csoportot, és ebből fakadóan az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében torzítja a versenyt.

(252) Mivel azok a piacok, ahol az IFP-csoport aktív, különösen közvetlenül az IFP közintézmény esetében a szerződéses kutatás piaca, az Axens leányvállalat esetében a finomítási és petrokémiai iparban forgalmazott katalizátorok és technológiák piaca, valamint a Prosernat leányvállalat esetében a gázfeldolgozás és a kénmentesítés területén szükséges tanulmányok, szolgáltatások és szerelvények piaca jelentős mértékben nyitva állnak az Európai Unión belüli kereskedelem előtt, egy ilyen intézkedés hátrányosan érintheti az érintett piacokon hasonló gazdasági tevékenységet folytató vagy folytatni kívánó versenytárs vállalkozásokat.

(253) E feltételek mellett az IFP közintézmény javára nyújtott korlátlan állami garancia megléte - az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében - torzíthatja a versenyt és érintheti a kereskedelmet.

7.1.6 AZ INTÉZKEDÉS TÁMOGATÁSJELLEGÉRE VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉS

(254) Az IFP közintézmény javára annak közintézményi jogállásából fakadóan nyújtott állami garancia tehát állami források államnak tulajdonítható átruházásával jár, továbbá - azáltal, hogy előnyben részesíti az IFP közintézményt - torzítja versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet, vagy azzal fenyeget.

(255) A Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy ez a garancia az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősül.

7.2 A TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉS JOGELLENESSÉGE

(256) Jogállásának megváltozása előtt az IFP a szakmai érdekek kezeléséről szóló, 1943. november 17-i 43-612. sz. törvény értelmében szakmai intézményként működő magánjogi jogi személy volt. Mint ilyen, az IFP a bírósági szanálásra és felszámolásra vonatkozó általános jogi eljárások hatálya alá tartozott, és nem részesült az EPIC jogállásból fakadó állami garanciában.

(257) A 2005. július 13-i 2005-781. sz. törvény értelmében hozott, 2006. július 6-i rendelettel az IFP 2006. július 7-i hatállyal ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé alakult. A jogállás e megváltozása nyomán az IFP közintézmény korlátlan állami garanciában részesül. A szóban forgó intézkedést ezért az eljárási rendelet 1. cikkének c) pontja értelmében új támogatásnak kell tekinteni.

(258) Az eljárási rendelet 2. cikke (1) bekezdésének megfelelően a tagállamok "az új támogatás nyújtására vonatkozó tervezeteket" kötelesek kellő időben bejelenteni. Mivel Franciaország az IFP közintézmény jogállásának megváltozását hivatalosan nem jelentette be, mindössze véletlenszerűen említette egy másik eljárás keretében, és mivel az intézkedés tényleges végrehajtásához nem kérték a Bizottság előzetes jóváhagyását, a szóban forgó állami támogatást a francia kormány az EUMSZ 108. cikke (3) bekezdésének sérelmére nyújtotta.

(259) A Bizottság ennélfogva úgy ítéli meg, hogy ez az intézkedés az eljárási rendelet 1. cikkének f) pontja értelmében jogellenes támogatásnak minősül.

7.3 A TÁMOGATÁSI INTÉZKEDÉS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGE

7.3.1 TÁMOGATÁS AZ IFP KÖZINTÉZMÉNY ÁLTAL VÉGZETT SZERZŐDÉSES KUTATÁS ÉS SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS TERÜLETÉN

(260) A szolgáltatásnyújtás kutatási infrastruktúra bérbeadását, személyzet rendelkezésre bocsátását vagy (a leányvállalatok megbízásából nyújtott) jogi szolgáltatásokat foglal magában.

(261) A szerződéses kutatási szolgáltatás rendszerint abból áll, hogy az IFP közintézmény támogatást nyújt egy kutatási tevékenységet végezni kívánó ügyfélnek (harmadik személynek vagy leányvállalatnak (223) valamely tudományos vagy technológiai jelenség jobb megértéséhez vagy ismeretéhez (224). A kérés megfogalmazásának pontosságától függően az IFP közintézménynek kisebb vagy nagyobb mozgástere van; előfordulhat, hogy egyszerűen követnie kell az ügyfél által szigorúan meghatározott előírásokat, máskor pedig ajánlásokat is tartalmazó, teljes körű kutatási szolgáltatásra lehet szükség. [...] (*) Az egyes kérések alapján az IFP közintézmény műszaki-kereskedelmi javaslatot dolgoz ki a teljesítésre vonatkozó szerződéses feltételekkel együtt, és ezt az ügyféllel megvitatja. A francia hatóságok az IFP közintézmény által végzett szerződéses kutatási szolgáltatásokat és az általa nyújtott szolgáltatásokat a közintézmény mindhárom tevékenységi területén (CREP, CRRP, CRME) példával illusztrálták.

(262) A "feltárás-gyártás" eredményközpontban (CREP) a szolgáltatások célja többek között a kutatóközpont által kifejlesztett módszertanok, technológiák és szoftverek hitelesítése és/vagy továbbfejlesztése. Másfelől egyes ilyen szolgáltatások teljesítéséhez a CREP az IFP közintézmény tulajdonát képező berendezéseket és számítási algoritmusokat, illetve olyan ritka szakismereteket bocsát ipari partnerei rendelkezésére, amelyek egy magánjogi szereplő által nyújtott kereskedelmi szolgáltatás keretében nem hozzáférhetők. Ezek a szolgáltatások az alábbi kategóriákba sorolhatók:

a. Olyan egyedi berendezésekhez kapcsolódó szolgáltatások, amely berendezésekhez hasonló a világon csak kis számban vagy egyáltalán nem létezik (225);

b. Esetértelmezések az IFP közintézmény által kifejlesztett, kereskedelmi forgalomban még nem kapható vagy olyan szoftverek alkalmazásával, amelyeknek az ilyen jellegű használata az IFP közintézmény kompetenciáit alkalmazó, különleges szakértelmet igényel (226);

c. Az IFP közintézmény sajátos szakértelmének felhasználása (227);

d. Fejlesztés alatt álló szakértelem felhasználása a kidolgozott kompetencia, technológiák és módszertanok hitelesítéséhez (228).

(263) A "finomítás-petrokémia" eredményközpontban (CRRP) a szerződéses kutatási szolgáltatás többek között abban állt, hogy támogatást nyújtottak egy külföldi egyetem számára (229) a katalizátorok területén az IFP egyedi hatáskörébe tartozó tevékenységek végrehajtásához, illetve a(z) [...] (*) jelenségeinek jobb megértésére irányuló a(z) "[...] (*) (230)" érintő munkában, valamint egy [...] (*) tárgyú tanulmányban (231).

(264) A "motorok-energia" eredményközpontban (CRME) a szerződéses kutatási szolgáltatások többek között a következőket foglalták magukban: [...] (*) autógyártók megbízásából az IFP közintézmény [...] (*)-nak/nek, [...] (*)-nak/nek és módszertanának (232) alapján, az IFP közintézmény kutatásaiból származó, [...] (*) (233) tárgyú tanulmány [...] (*), illetve [...] (*) vizsgálatok az IFP közintézmény által kifejlesztett [...] (*)-ra/re vonatkozóan (234).

(265) Ebből a leírásból következik, hogy az IFP közintézmény által harmadik személyek megbízásából végzett szerződéses kutatási tevékenységek célja a kutatási tevékenységeket megelőző műszaki megvalósíthatósági tanulmány készítése, a közintézmény kompetenciáiba tartozó új ismeretek és készségek elsajátítása, illetve az IFP közintézmény által kifejlesztett ismeretek és technológiák felhasználása új termékek, eljárások vagy szolgáltatások létrehozásához.

(266) A francia hatóságok benyújtották az IFP közintézmény által 2004 és 2009 között harmadik személyek megbízásából végzett szerződéses kutatási tevékenységekre és a nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó számadatokat. A közölt információk alapján megállapítható, hogy a kutatási szolgáltatások az IFP közintézmény éves összköltségvetésének hozzávetőleg [0-5] (**) %-át teszik ki (ami körülbelül 300 millió EUR-s költségvetés esetében [...] (*) EUR értékű szolgáltatás), ezért ez a gazdasági tevékenység a közintézmény tevékenységein belül elhanyagolhatónak tekinthető.

7.3.1.1 Az állami támogatás harmadik személyekre vagy leányvállalatokra történő átruházásának feltételezett esete

(267) A K+F+I keretrendszer 3.1.2. pontjával összhangban, ha a nonprofit kutatási szervezetek gazdasági tevékenységet folytatnak, mint például infrastruktúra bérbeadása, szolgáltatások nyújtása üzleti vállalkozásoknak vagy szerződéses kutatás végzése, akkor e gazdasági tevékenységek állami finanszírozása általában állami támogatásnak minősül. Ha azonban bizonyítható, hogy az állami finanszírozás egészét továbbították a végső kedvezményezettnek, továbbá ebből a közvetítőnek nem származik előnye, a közvetítő szervezet nem tekinthető az állami támogatás kedvezményezettjének.

(268) A szóban forgó ügyben, tekintve, hogy a kutatási szervezet, azaz az IFP közintézmény korlátlan állami garancia fedezete mellett végez szerződéses kutatási tevékenységeket, úgy kell tekinteni, hogy állami támogatásban részesül, kivéve, ha bizonyítani tudja, hogy a szolgáltatásokért kért ellentételezés lehetővé tette az állami támogatás egészének az ügyfeleire történő átruházását.

(269) Az IFP közintézmény szerződéses kutatási tevékenységeinek díjszabását azok összes önköltsége alapján határozzák meg (235), amelyre az ügyféllel folytatott, a (261) preambulumbekezdésben említett egyeztetés eredményétől függően különböző mértékű haszonkulcsot alkalmaznak. Mindezek nyomán úgy tűnik, hogy az egyetlen olyan költségtétel, amelyet a közintézmény figyelmen kívül hagyott, pontosan az IFP közintézmény teljesítéséért (vagy legnagyobb gondosságáért) járó biztosíték fedezeti díjának felel meg.

(270) Ami az IFP közintézmény által a leányvállalatai, az Axens és a Prosernat megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatásokat illeti, a Bizottság úgy véli, hogy a garanciából fakadó gazdasági előny vagy az IFP közintézményre korlátozódik, és adott esetben azt más célra használják fel, vagy - tekintettel az anyavállalatukhoz fűződő kapcsolatuk sajátos jellegére - a díjszabás révén átruházódik a leányvállalatokra:

a. az első esetben a támogatás összeegyeztethetőségéről ez a pont számol be.

b. a második esetben a Bizottság a 7.3.2. pontban az összeegyeztethetőségre vonatkozóan ismertetett elemzésre hivatkozik, amely a körültekintés jegyében tartalmazza a leányvállalatokra esetlegesen átruházott előnyök becsült értékét.

(271) Hasonlóképpen, a harmadik ügyfeleket illetően, még ha meg is állapítható, hogy az alkalmazott díjszabás révén a harmadik személyekre rendszeresen e kiegészítő költségtételnek megfelelő összeget ruháztak át, az átruházott támogatások részletes vizsgálata minden bizonnyal megállapítaná, hogy de minimis támogatásról van szó (236). A francia hatóságok által közölt információkból az következik, hogy a kiszámlázott szolgáltatások többsége kevesebb mint [...] (*) EUR forgalmat (vagy a nemteljesítés kockázatára nyújtott fedezet legmagasabb összegét, [...] (*) EUR-t) eredményez, mivel a legnagyobb összegű szerződés mindössze [...] (*) EUR-ra (vagy a nemteljesítés kockázatára nyújtott fedezet legmagasabb összegére, [...] (*) EUR-ra) vonatkozik.

(272) Mindazonáltal nem zárható ki, hogy az IFP közintézmény által elfogadott haszonkulcs nem minden esetben tette lehetővé az állami támogatás egészének a szerződéses kutatási szolgáltatást igénybe vevő ügyfélre történő átruházását. Ilyen esetben a harmadik személyeknek nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások állami garanciális fedezetéért járó díj fizetésének elmulasztása az állam által a közintézmény rendelkezésére bocsátott kiegészítő állami támogatásnak minősül.

(273) A megfelelő állami forrásokat ennélfogva három célra lehet felhasználni:

a. a közintézmény nem gazdasági jellegű tevékenységeinek finanszírozására, ami nem tartalmaz állami támogatást.

b. harmadik személyek vagy a leányvállalatok megbízásából végzett egyéb szerződéses kutatási tevékenységek finanszírozására. Ezt az esetet a 7.3.1.2. pontban részletesen megvizsgáljuk.

c. a közintézmény által a leányvállalatai kizárólagos tevékenységi területén végzett kutatás finanszírozására, amely ennélfogva kiegészítheti a leányvállalatokra már átruházott állami támogatás összegét. Ezt az esetet a 7.3.2. pontban részletesen megvizsgáljuk.

7.3.1.2 Egy kutatási szervezet javára a független közcélú kutatás területén végzett fő tevékenységét kiegészítő szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások nyújtásához biztosított állami garancia összeegyeztethetősége

(274) A szóban forgó ügy egyedi jellemzőinek vizsgálata előtt a Bizottság meg kívánja erősíteni a döntéshozatali gyakorlatában elfogadott elvi álláspontját, amelynek értelmében a gazdasági tevékenységekre kiterjedő korlátlan állami garancia elvben összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősül (237). A Bizottság általánosságban úgy véli, hogy a verseny előtt nyitva álló ágazatban nyújtott korlátlan kezességvállalások összeegyeztethetetlenek az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel, többek között azért, mert az ilyen kezességvállalás egy gazdasági tevékenységhez kapcsolódó valamennyi kockázatot az államra terhel anélkül, hogy a kedvezményezett vállalkozás viselné e fedezet költségeit, és morális kockázattal jellemzett helyzet kialakulásához vezethet, amely a csőddel szemben maradéktalan védelmet élvező kedvezményezett vállalkozást arra készteti, hogy nagyobb kockázatot vállaljon annál, mint amit akkor vállalna, ha teljes körűen viselnie kellene tettei negatív következményeit. Az arányosság elve alapján ezek a korlátlan garanciák a gazdasági tevékenységek általános érdekére való hivatkozással nem igazolhatók, a korlátlan kezességvállalások esetében ugyanis lehetetlen annak ellenőrzése, hogy a támogatás összege meghaladja-e a közszolgáltatás nyújtásának nettó költségeit (238).

(275) A szóban forgó ügyben meg kell jegyezni, hogy a francia jogalkotás a kutatás, képzés és dokumentáció hármas feladatkörével közszolgáltatási kötelezettségeket ruházott az IFP közintézményre, amelyek az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal ellentétben (239) nem tartoznak az uniós jog értelmében vett gazdasági tevékenységek körébe. E nem gazdasági természetű tevékenységek jogállásból fakadó állami garancia hatálya alá vonása ennélfogva nem jelenti állami támogatás nyújtását. Mindazonáltal az IFP közintézmény legtöbb tevékenysége nem gazdasági jellegű. Ennélfogva az általa a jogállásából fakadóan élvezett garancia elsősorban e nem gazdasági jellegű tevékenységeire korlátozódik, és a kiegészítő szerződéses kutatási és egyéb szolgáltatásokat csak mellékesen érinti.

(276) Ezzel szemben, amennyiben ez a garancia a kutatási szervezetek gazdasági tevékenységére, például a szerződéses kutatásra vagy a szolgáltatásnyújtásra is kiterjed, és azért nem fizetnek a piaci áraknak megfelelő ellentételezést, az a kutatási szervezetnek nyújtott állami támogatásnak minősül, amely - a fentiekkel összhangban - általános érdekű, nem gazdasági jellegű tevékenységei (független közcélú kutatás) állami finanszírozását, egyéb szerződéses kutatási tevékenységei és szolgáltatásai finanszírozását, illetve az Axens és a Prosernat számára történő technológiaátadásra irányuló tevékenységei finanszírozását egészítheti ki (240).

(277) A két előbbi eset tekintetében ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a szóban forgó ügyben - az állami garancia elvben korlátlan jellege ellenére - kivételes esetben utólagosan a 2006-2009 közötti évekre vonatkozóan meg lehet becsülni a garancia (az államnak járó kockázati díj fizetésének elmulasztása) hatásából eredő bruttó támogatástartalom felső határát, amely kiegészítette (feltéve, hogy az az IFP közintézményen belül maradt) az állam által ez utóbbi részére a független közcélú kutatási tevékenysége és szerződéses kutatási vagy szolgáltatásnyújtási tevékenysége nettó költségének fedezetére már kifizetett állami forrásokat.

(278) Ennek értelmében a Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy az állami garanciával biztosított szerződéses kutatás és szolgáltatások ugyanakkor a független közcélú kutatást mint fő tevékenységet "kiegészítő" tevékenységekre, azaz olyan gazdasági tevékenységekre korlátozódnak:

a. amelyek nem érintik a kutatási szervezet rendes működését, függetlenségét vagy semlegességét;

b. amelyeket rendes piaci feltételekkel, és különösen piaci áron, vagy piaci ár hiányában (a garancia hatásán kívül) annak teljes költségét tükröző, ésszerű haszonkulccsal megnövelt áron nyújtanak;

c. amelyeket a független közcélú kutatási tevékenységektől elkülönítve számolnak el, különös tekintettel a vonatkozó költségekre és finanszírozásra;

d. amelyek szervesen kapcsolódnak a független közcélú kutatáshoz mint fő tevékenységhez úgy, hogy azokat - többek között az ugyanazon infrastruktúrák, berendezések, anyagok vagy technológiák használata, illetve ugyanazon kutatók, tudósok, mérnökök, tervezők vagy technikusok alkalmazása miatt - technikailag lehetetlen különválasztani.

(279) E kiegészítő tevékenységek lehetnek kutatási szerződések teljesítése, műszaki vagy tudományos szakértelem vagy konzultáció, adott esetben olyan, független közcélú kutatási tevékenység keretében finanszírozott vagy létrehozott, illetve ahhoz szükséges, emellett jelentős innovatív tartalommal rendelkező infrastruktúra, berendezések, anyagok vagy technológiák rendelkezésre bocsátásával, amelyekhez hasonló a világon csak kis számban vagy egyáltalán nem létezik (241) az egy vagy több hasonló kutatási szervezet által kínált szolgáltatásokon kívül, és amelyek használata szükségessé teszi a kutatási szervezet által elsősorban a független közcélú kutatási tevékenységében való részvétel céljából alkalmazott kutatók, tudósok, mérnökök, tervezők vagy technikusok szakértelmének és szakismereteinek alkalmazását.

(280) Ezek a szolgáltatások ezenkívül lehetővé teszik a tudományos ismeretek átadását az állami kutatás és az ipari szektor között azáltal, hogy ügyfélvállalataik számára engedélyezik az IFP közintézmény kísérleti eszközeihez, technológiáihoz és alkalmazottainak know-how-jához való hozzáférést, illetve a közintézmény számára azt, hogy eredeti munkájának eredményeiről visszajelzéseket gyűjtsön, és azokat jövőbeni független közcélú kutatási tevékenységeinek javításához felhasználja. E tudományos ismeretekből fakadó kereszthatások valamennyi érintett szereplő, valamint az Európai Unió egésze számára egyaránt előnyösek.

(281) Amint az a (266) preambulumbekezdésben szerepel, a szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatásnyújtás a 2004 és 2009 közötti időszakban az IFP közintézmény összköltségvetésének mindössze [0-5] (**) %-át tette ki, amely rendkívül alacsony arány.

(282) Ezenfelül, a kiszámlázott szolgáltatások ügyfelekre lebontva közölt összege gyakran kevesebb mint [...] (*) EUR forgalmat eredményez, így a támogatás becsült legmagasabb összege a legtöbb esetben elhanyagolható, szerződésenként [...] (*) EUR. Ennélfogva a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az érintett támogatás arányos a tudományos ismeretek Európai Unión belüli terjesztésének általános érdekű célkitűzésével.

(283) Feltéve, hogy e kiegészítő tevékenységek az IFP közintézmény által a független közcélú kutatásra mint fő tevékenységre elkülönített költségvetésnek továbbra is csupán töredékét teszik ki, és figyelembe véve e kiegészítő tevékenységeknek a közérdekű célkitűzések tekintetében vett kedvező hatását, a Bizottság úgy vélekedik, hogy az állami garancia e tevékenységekre történő kiterjesztése az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése c) pontjának értelmében semmiképpen sem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös uniós érdekkel ellentétes mértékben.

(284) A szóban forgó intézkedéssel kapcsolatos éves jelentések keretében a francia hatóságoknak bizonyítaniuk kell, hogy ez a feltétel a jövőben is teljesül. Amennyiben a szerződéses kutatási tevékenységek vagy szolgáltatásnyújtások kiegészítő jellegével kapcsolatban kétségek merülnek fel, erről természetesen haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot, és adott esetben be kell jelenteni a lehetséges állami támogatásokat, az állami garancia hatására is figyelemmel.

(285) Ezzel összefüggésben a Bizottság szintén tudomásul veszi a francia hatóságok azon javaslatát, amely szerint a kifejezetten az IFP közintézmény gazdasági tevékenységéhez, és ezáltal szerződéses kutatási tevékenységeihez vagy az általa nyújtott szolgáltatásokhoz kapcsolódó valamennyi szerződésbe be kell illeszteni egy, az állam felelősségét kizáró záradékot, adott esetben lehetővé téve az elfogadott kockázatra vonatkozó kivétel alkalmazását, és jelentősen korlátozva a garanciából eredő esetleges kedvezőtlen következményeket.

7.3.2 AZ IFP-CSOPORT JAVÁRA NYÚJTOTT TÁMOGATÁS AZ AXENS ÉS A PROSERNAT KIZÁRÓLAGOS TEVÉKENYSÉGI TERÜLETÉN

7.3.2.1 A támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatos vizsgálat alapja

(286) Mivel az IFP közintézmény által végzett K+F tevékenységekhez nyújtott állami támogatási intézkedésről van szó, az összeegyeztethetőség vizsgálatára vonatkozó szabályok a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatással kapcsolatos szabályok.

(287) Mivel az IFP közintézmény jogállásának megváltozására 2006. július 7-én került sor, a szóban forgó ügyben a korlátlan állami garancia odaítélése 2007. január 1-je, azaz az említett K+F+I keretrendszer hatálybalépése előtt történt. Továbbá, ami az ezen intézkedés összeegyeztethetőségének vizsgálatát illeti, a Bizottság a jogellenes állami támogatások megítélésére alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló közleménnyel (242) összhangban e be nem jelentett támogatásra a támogatás odaítélésekor hatályban lévő, a kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatásokról szóló 1996. évi keretrendszert fogja alkalmazni.

(288) Mindazonáltal, tekintettel arra, hogy az IFP közintézmény gazdasági tevékenységeinek az EPIC jogállásából fakadóan a javára nyújtott korlátlan garanciával történő biztosítása időben várhatóan korlátlanul növekedni fog, és figyelembe véve, hogy - amint az a (277) preambulumbekezdésben szerepel - a szóban forgó ügyben kivételes esetben számszerűsíteni lehet a garancia maximális hatásának becsült értékét, a Bizottság ugyancsak meg fogja vizsgálni, hogy a korlátlan garanciának a közintézmény által az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területein végzett tevékenységeire történő kiterjesztése - a K+F+I keretrendszer rendelkezései alapján, és annak 2007. január 1-jei hatálybalépésétől számítva - összeegyeztethető-e a belső piaccal. Az összeegyeztethetőséggel kapcsolatos elemzés következtetésein mindenesetre nem változtat, hogy melyik az alkalmazott keretrendszer.

7.3.2.2 A kutatás szakaszai

(289) A C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban (243) a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az IFP közintézmény által a leányvállalatai, az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén és velük együttműködésben folytatott tevékenységei valóban a K+F hatáskörébe tartoznak, amennyiben az egyes projektekre vonatkozóan az eljárások vagy céltermékek összetevői, összefüggései vagy jellemzői tekintetében határoztak meg töréspontokat, mivel a tevékenységeket a típusjóváhagyás szakaszát megelőzően, főként kutatókból és technikusokból álló személyzet végezte kísérleten, értelmezésen és modellezésen alapuló módszerek alkalmazásával, és azok eredményei széles kört érintettek és szabadalmaztatottak voltak. A Bizottság ugyancsak megállapította, hogy az ágazat más szereplői által folytatott ilyen típusú tevékenységeket általában a kutatási tevékenységek közé szokás sorolni (244). A végzett kutatási tevékenységek innovatív jellemzőinek elemzését a Frascati kézikönyvben (245) foglalt, nemzetközileg elismert szabványok szerint végezték.

(290) A 2006. évet illetően a Bizottság a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban (246) megvizsgálta az egyrészről az IFP közintézmény és az Axens, és másrészről az IFP közintézmény és a Prosernat között létrejött kutatási megállapodások keretében végzett munkát. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ez a munka - az 1996. évi K+F keretrendszer értelmében - egyrészről ipari kutatási tevékenységeket, másrészről az ipari kutatási projekteket megelőző műszaki megvalósíthatósági tanulmányokat foglalt magában. A kutatási tevékenységek ilyen jellegű csoportosítására az IFP közintézmény és az Axens, illetve az IFP közintézmény és a Prosernat által végzett minden egyes kutatási tevékenység esetében a Frascati kézikönyvben szereplő konkrét példák és magyarázatok alapján került sor.

(291) Ezenkívül, a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatnak megfelelően benyújtott jelentésekben a francia hatóságok a 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végrehajtott projekteket az 1996. évi K+F keretrendszer szerinti két fenti kategóriába, illetve a 2006. évi K+F+I keretrendszer 2.2. pontjának f) alpontja szerinti ipari kutatási tevékenységek és 5.2. pontja szerinti, az ipari kutatási tevékenységeket előkészítő műszaki megvalósíthatósági tanulmányok kategóriájába sorolják. E tevékenységek abban állnak, hogy az ipari alkalmazás szintjét nem érintve új előállítási módokat tanulmányoznak vagy azokat továbbfejlesztik. Céljuk a koncepciók hitelesítése, és az 1996. évi K+F keretrendszer, illetve a K+F+I keretrendszer szerinti ipari kutatás fogalma alá tartoznak. A Bizottsághoz projektenként éves összefoglalókat nyújtottak be, a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat értelmében elküldött éves jelentésekkel együtt.

(292) A következő évekre vonatkozóan a Bizottság emlékeztet arra, hogy a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozattal összhangban Franciaország köteles éves jelentést benyújtani a Bizottsághoz, amely kutatási kategóriánként csoportosítva tartalmazza az IFP közintézmény által vezetett projektek részletes adatait.

7.3.2.3 Elszámolható költségek

(293) A C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatban (247) (a 2006. évre vonatkozóan), valamint az éves jelentésekben (a 2007., 2008. és 2009. évre vonatkozóan) szereplő, az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végrehajtott projektek költségei megfelelnek az 1996. évi K+F keretrendszer II. mellékletében meghatározott, valamint a K+F+I keretrendszer 5.1.4. pontja szerinti támogatható költségeknek.

(294) Emlékeztetőül, az IFP közintézmény által végzett kutatási tevékenységek Axensra és Prosernat-ra számlázott költségei többek között a közvetlenül a projektnek tulajdonítható költségek, és az alvállalkozással, a költözéssel, a biztosításokkal és a dokumentációval, valamint a fogyóeszközökkel és kisebb felszerelésekkel kapcsolatosak. Ide tartoznak még a projekteknek tulajdonítható más költségek, úgymint a kutató személyzet költségei, a tárgyi eszközök és immateriális javak amortizációja, valamint egyéb általános költségek. Ezeket a költségeket közvetlenül a kutatási tevékenység következtében kell viselni, és azokat a különböző kutatási projektek között a kutató személyzetnek az egyes projektekre fordított ideje arányában osztják meg. Másfelől a horizontális K+F projekteknek a más K+F projektekben használt módszerekre és berendezésekre vonatkozó költségei az egyes K+F projektek költségeinek arányában oszlanak meg.

(295) Ezek a költségek az alábbi kategóriáknak felelnek meg: tanácsadási szolgáltatások és az azokkal egyenértékű szolgáltatások, személyi jellegű költségek, az eszközök, anyagok, földterületek és helyiségek költségei, valamint további általános költségek és egyéb működési kiadások, az 1996. évi K+F keretrendszerben és a K+F+I keretrendszerben foglalt támogatható költségkategóriákkal összhangban.

(296) A következő évekre vonatkozóan ezeket az adatokat is fel kell tüntetni a francia hatóságok által benyújtott éves jelentésekben.

7.3.2.4 A támogatási intenzitás

(297) Az 1996. évi K+F keretrendszerből következik, hogy a legnagyobb megengedett támogatási intenzitás az ipari kutatási projekteket megelőző műszaki megvalósíthatósági tanulmányok esetében 75 % (5.4. pont), az ipari kutatási projektek esetében pedig 50 % (5.3. pont).

(298) A K+F+I keretrendszer értelmében a kutatási projekt elszámolható költségei alapján kiszámított támogatási intenzitás az ipari kutatás esetében nem haladhatja meg az 50 %-ot (5.1.2. pont b) alpont), a nagyvállalatoknál végzett ipari kutatási tevékenységeket előkészítő tanulmányok esetében pedig a 65 %-ot (5.2. pont b) alpont). Emlékeztetőül, az állami garancia hatálya kizárólag az IFP közintézmény által végzett ipari kutatásra és műszaki megvalósíthatósági tanulmányokra terjed ki, mivel az 1996. évi K+F keretrendszer szerinti prekompetitív fejlesztési munkát (vagy a K+F+I keretrendszer szerinti kísérleti fejlesztést) teljes körűen az Axens és a Prosernat finanszírozza, saját forrásaiból, a piacon szerzett bevételükből.

(299) A Bizottság a (300) preambulumbekezdésben szereplő 6. táblázat állította össze a projektenkénti és kutatási szakaszonkénti éves költségeket részletesen bemutató projektlista, valamint az IFP közintézmény saját forrásainak kimutatása alapján.

(300) Ennek során a Bizottság konzervatív megközelítést alkalmazott, és figyelembe vett minden, közvetlenül vagy közvetve az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területével összefüggő költséget, és kizárt minden más, nem az Axenstól és a Prosernat-tól származó bevételt (248). A Bizottság a körültekintés jegyében a korlátlan garancia valamennyi lehetséges hatását is feltüntette a táblázatban arra az - egyébiránt kevéssé valószínű - esetre vonatkozóan, ha az IFP közintézmény e garanciát teljes egészében az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végzett kutatási tevékenységek finanszírozása tekintetében venné igénybe (a garanciának a beszállítókkal és az ügyfelekkel, köztük a leányvállalatokkal és harmadik személyekkel fenntartott kapcsolatokban jelentkező hatásai). Az IFP közintézmény által a 2006 és 2009 között az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végzett tevékenységekhez biztosított összes állami finanszírozás legmagasabb becsült összege

6. táblázat

(301) A Bizottság a kutatási szakaszonként megengedett intenzitások betartásáról a 2006 és 2009 közötti projektek éves listája alapján győződött meg, és figyelembe vette az IFP közintézmény közintézményi jogállásából fakadó garancia legnagyobb lehetséges hatását, és kiegészítő támogatási elemként feltüntette a különböző kockázatok fedezeti díjának becsült felső határát. A támogatási intenzitás felső határa minden esetben jóval alatta marad a megengedett legnagyobb intenzitásnak, még akkor is, ha az ügyfelekkel és beszállítókkal fenntartott kapcsolatokban a garancia valamennyi lehetséges hatását figyelembe vesszük. Következésképpen a Bizottság úgy véli, hogy az 1996. évi K+F keretrendszer és a K+F+I keretrendszer által engedélyezett támogatási intenzitásokat tiszteletben tartják.

(302) A következő évekre vonatkozóan a Bizottság emlékeztet arra, hogy a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozattal összhangban Franciaország köteles éves jelentést benyújtani a Bizottsághoz, hogy utóbbi meggyőződhessen arról, hogy a támogatási intenzitás projektenként és kutatási szakaszonként előírt szintjeit is betartják. 2010-től ennek a jelentésnek kutatási kategóriánként csoportosítva tartalmaznia kell az Axens és a Prosernat tevékenységi területén vezetett valamennyi projektet, azok kutatási szakaszonkénti költségein, valamint az állami finanszírozás és az IFP közintézmény és leányvállalatai által biztosított saját források összegén túl feltüntetve a garanciadíj összegének az e határozatban leírt módszer alapján becsült felső határát is, a (200) preambulumbekezdésben szereplő érveléssel összhangban beleértve az IFP közintézmény tartozásainak kondícióira gyakorolt esetleges hatásokat.

7.3.2.5 Halmozódás

(303) A halmozódással kapcsolatos, mind az 1996. évi K+F keretrendszer 5.12. pontjában, mind pedig a K+F+I keretrendszer 8. pontjában meghatározott rendelkezéseket betartják. A Bizottság ugyanis kiszámította az állami finanszírozás teljes összegét, annak eredetétől függetlenül, valamint a korlátlan garancia 2006-2009. évekre vonatkozó legnagyobb hatását is.

(304) 2010-től a francia hatóságok ugyanezt a módszert alkalmazzák a Bizottsághoz benyújtandó éves jelentéseikben.

7.3.2.6 Ösztönző hatás

(305) Az 1996. évi K+F keretrendszer és a K+F+I keretrendszer alapján az állami támogatásnak ösztönző hatást kell kifejtenie, azaz a kedvezményezett magatartásának megváltozását kell eredményeznie oly módon, hogy az fokozza a K+F tevékenységek (és az innováció) szintjét. A részletes vizsgálati követelmény hatályán kívül eső támogatásokban részesülő projektek esetén az alábbi kritériumok általában elegendőek az ösztönző hatás meglétének bizonyításához: a projekt méretének növekedése, az alkalmazási kör bővülése, a projekt ütemének növelése és a K+F+I-re fordított teljes összeg növelése. Amennyiben e tényezők legalább egyikére gyakorolt jelentős hatás mutatható ki, az érintett ágazat egy vállalkozásának szokásos magatartását figyelembe véve, a Bizottság rendesen arra a következtetésre jut, hogy a támogatási javaslat ösztönző hatással bír (252).

(306) A Bizottság utal a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (196)-(198) preambulumbekezdésében szereplő elemzésre, amelynek tárgya az IFP közintézmény és leányvállalatai által a hosszú távú energiaellátás biztonságának megteremtése területén végzett kutatásokhoz fűződő, a műszaki bizottságok által ellenőrzött és hitelesített stratégiai érdek, különös figyelemmel a kőolaj- és gáztermelés megújítására és növelésére (a sikeres telepfeltárások arányának és a telepek hasznosítási arányának növelése, a nem hagyományos erőforrások kitermelése stb.), a finomítási eljárások kialakítására, a konverziós technológiákra, az innovatív tüzelőanyagok és hatékony motortechnológiák kifejlesztésére, valamint az energiaforrások változatossá tételére az üzemanyaggyártás tekintetében, amelyek közül számos az Európai Unió kutatási, energiapolitikai és környezetvédelmi politikai prioritásai között szerepel.

(307) Ami a 2006. évet illeti, a Bizottság megismétli a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (199) preambulumbekezdésében ismertetett elemzését, amely szerint az állami támogatásnak - és az annak szerves részét képező korlátlan állami garanciának - köszönhetően az IFP és leányvállalatai olyan kiegészítő kutatási tevékenységeket is sikerrel folytattak, amelyeket nem végezhettek volna el a technológiai kockázatok vagy a befektetések megtérülésének nagyon bizonytalan volta miatt.

(308) A Bizottság a francia hatóságok által benyújtott éves jelentések alapján megállapítja, hogy ugyanezt a logikát követték a 2007., 2008. és 2009. év tekintetében is. A francia hatóságok jelentéseikben projektenként közölték a támogatásnak köszönhetően elért ösztönző hatást, amely elsősorban a projekt alkalmazási körét, ütemét és a K+F-re fordított teljes összeg növelését érintően jelentkezett.

(309) 2007-ben például az Axens kizárólagos tevékenységi területén az IFP-csoport többek között olyan kiemelt projekteket vezetett, mint a(z) [...] (*) (253).[...] (*). Állami támogatás nélkül a termékek forgalomba hozatala több évvel is elhúzódott volna: a K+F projekteket később indították volna, fejlesztésük lassabban haladt volna és [...] (*).

(310) Másfelől, a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén az állami támogatás lehetővé tette a(z) [...] (*) területéhez kapcsolódó [...] (*) projekt elindítását, a(z) [...] (*) eredeti eljárások kifejlesztését és szabadalmaztatását (254) [...] (*). [Egy ilyen projekt] (**) érzékeny és bonyolult műveleteket kívánt, amelyekhez olyan jelentős személyi, műszaki és pénzügyi beruházásokra volt szükség, amelyeket egy Prosernat-hoz hasonló társaság egyedül nem tudott volna megvalósítani. Ennélfogva az IFP közintézmény által biztosított állami támogatás nélkülözhetetlennek bizonyult. Különös tekintettel arra, hogy kizárólag az IFP közintézmény rendelkezett olyan szakmai egységekkel, amelyek képesek voltak az egészségre veszélyt jelentő összetevők kezeléséhez igazított laboratóriumi eljárások és berendezések kifejlesztéséhez szükséges modellek létrehozására.

(311) 2008-ban az Axens kizárólagos tevékenységi területén az állami támogatásnak köszönhetően sikerült feloldani a(z) [...] (*) kapcsán létrejött tudományos és műszaki patthelyzetet. Ezenkívül a(z) [...] (*) projektben (255) szintén rendkívüli előrelépés történt. Az állami támogatás segítségével az IFP közintézmény ipari partnereivel közösen [...] (*) eljárást dolgozott ki, amely licencia útján a piacon is hozzáférhető lesz. Egy ilyen típusú eljárást célzó fejlesztési munkához [...] (*), valamint [...] (*) van szükség.

(312) Másfelől, a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén a füst szén-dioxid-tartalmának leválasztásával kapcsolatos [...] (*) projektet hajtott végre. A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (256) (CCS) az éghajlatváltozás mérséklésének egyik elismert eszköze. Tekintettel a füst összetételére és alacsony nyomására, az IFP közintézmény új technológiai kihívásokat küzdött le. A Prosernat, figyelembe véve a szén-dioxid-leválasztás jövőbeli piacának struktúráját, nagyságát, beindítását és szabályozási keretét övező bizonytalanságot, saját forrásaiból nem lett volna képes az említett eljárás kifejlesztésére.

(313) 2009-ben az Axens kizárólagos tevékenységi területén a(z) [...] (*) eljárásokra vonatkozó [...] (*) projekt említhető példaként. Ennek célja [...] (*) kifejlesztése, valamint bizonyos [...] (*) eljárások továbbfejlesztése volt. Az állami forrásoknak köszönhetően tanulmányozni lehetett a(z) [...] (*), ami lehetővé tette a(z) [...] (*) jelentős javítását. A(z) [...] (*) projekt során az állami finanszírozás segítségével a meglévő technológiákkal szakító, új megoldásokat kísérletezhettek ki, [...] (*). Hasonlóképpen, lezajlott a katalizátorokkal foglalkozó [...] (*) projekt, így azok ipari alkalmazását követően változatosabbá vált a kínálat a(z) [...] (*) gyorsan növekvő piacán. Állami támogatás nélkül a katalizátorok fejlesztése jóval több szakaszban valósult volna meg, és a teljesítménynövekedés is lassabb lett volna. A(z) [...] (*) területén a(z) [...] (*) innovatív katalizátorokkal kapcsolatban végzett [...] (*) projekt keretében - az állami támogatásnak köszönhetően - új irányvonalakat fedeztek fel, míg a(z) [...] (*) projekt, amely a(z) [...] (*) érdekében a technológia (különösen a terhelésváltozás) határait kívánta feltárni, az eddigi teljesítményt túllépve bővítette annak spektrumát.

(314) Másfelől, a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén az állami támogatás lehetővé tette többek között a(z) [...] (*) területén korábban elkezdett, de fokozatosan mellőzött K+F tevékenységek újraindítását és folytatását. Az állami támogatásnak köszönhetően így megakadályozták a korábbi technológiai vívmányok elvesztését, és fenntartották egy sor [...] (*) eljárás piaci alkalmazását. Hasonlóképpen állami támogatással bonyolították a(z) [...] (*) szén-dioxid-leválasztáshoz kapcsolódó [...] (*) projektet is.

(315) A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat által folytatott K+F teljesítménymutatóinak a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (200) preambulumbekezdésében megállapított pozitív változása 2007 és 2009 között is tapasztalható volt. Az IFP és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat teljesítményét mérő mutatók alakulása 2007-ben, 2008-ban és 2009-ben

7. táblázat

(316) Ezenkívül a Bizottság megismétli a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozata (201)-(203) preambulumbekezdésében összefoglalt következtetéseit: a K+F kiadások különösen nagy részt tesznek ki az IFP-csoport forgalmából, jóllehet utóbbinak működése során számtalan folyamatosan változó nemzeti szabálynak kell megfelelnie, különös tekintettel a környezetvédelmi, illetve a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos előírásokra.

(317) Ahogyan azt a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (204) preambulumbekezdésében tette, a Bizottság tudomásul veszi a finomítási/petrokémiai eljárások piacán a kínálat sokféleségét és összetételét, valamint a verseny működését (257). Ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egyes versenytársai az IFP-csoportnál jóval erősebb versenyhelyzetben vannak, így például a UOP Limited a világpiac értékének 57 %-át képviseli, szemben az IFP-csoport 7 %-os részesedésével. Továbbá, a Bizottság úgy véli, hogy az IFP-csoport által vezetett K+F projektekhez nyújtott állami támogatás jellegénél vagy mértékénél fogva nem tudja korlátozni a finomítási technológiai piacok dinamikus ösztönzőit. Másfelől meg kell állapítani, hogy az Európai Unió kereskedelmi partnerei, különösen az Egyesült Államok, jelentős költségvetést rendelnek az energia területén folytatott kutatás finanszírozásához, ami lehetővé tette az IFP-csoport versenytársai által folytatott K+F projektek támogatását. Ennélfogva az IFP-csoport több versenytársa, különösen a UOP Limited társaság nagy összegű állami támogatásban (258) vagy közvetett támogatásban részesül a kutatóintézetekkel és egyetemekkel fenntartott számos partnerségnek köszönhetően.

(318) Zárásképpen a Bizottság megállapítja, hogy az IFP-csoportnak a leányvállalatai, az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén nyújtott állami támogatás a 2006., 2007., 2008. és 2009. évben ösztönző hatással bírt.

(319) 2010-től kezdve a Franciaország által a Bizottsághoz az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat közötti kizárólagos megállapodások lejártáig benyújtandó éves jelentésben igazolni kell, hogy a támogatás ösztönző hatásáról mindig meggyőződnek.

(320) Tekintettel a fenti tényezőkre, a Bizottság megállapítja, hogy az IFP-csoportnak a leányvállalatai, az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén folytatott tevékenységekhez nyújtott támogatás, és azon belül az IFP közintézményt megillető korlátlan garanciából fakadó állami támogatási elem megfelel az 1996. évi K+F keretrendszer, illetve a K+F+I keretrendszer rendelkezéseinek, az azokban foglalt feltételekre is figyelemmel.

7.3.3 A SZÓBAN FORGÓ INTÉZKEDÉS ÖSSZEEGYEZTETHETŐSÉGÉRE VONATKOZÓ KÖVETKEZTETÉS

(321) Következtetésében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szóban forgó intézkedés összeegyeztethető a belső piaccal a 7.3.1. és a 7.3.2. pontban foglalt feltételek teljesülése mellett.

8 A TULAJDONI REND TEKINTETÉBEN FENNÁLLÓ SEMLEGESSÉG

(322) A Bizottság hangsúlyozni kívánja, hogy ezzel a következtetéssel semmilyen módon nem vonja kétségbe, hogy az IFP közintézmény állami tulajdonban van, és nem vitatja magát a közjogi jogi személyi jogállást sem.

(323) Az EUMSZ 345. cikke értelmében a Közösség a tagállamokon belüli tulajdoni rend tekintetében semleges, és a Szerződés egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg, hogy az állam (teljes egészében vagy részlegesen) vállalkozások tulajdonosa legyen. Erre való tekintettel a versenyszabályokat ugyanúgy kell alkalmazni a magánvállalkozásokra, mint az állami vállalkozásokra. E két vállalkozástípus egyike sem kerülhet előnybe vagy hátrányba e szabályok alkalmazása révén.

(324) Ebben az esetben az IFP közintézmény által élvezett garancia nem a tulajdonlásból, hanem a vállalkozás jogállásából fakad. A tagállamok szabadon választhatják meg a vállalkozások jogi formáját, választásuk során azonban tiszteletben kell tartaniuk a Szerződés versenyszabályait. Különösen az a puszta tény, hogy a garancia automatikusan kapcsolódik valamely adott jogálláshoz, nem akadályozza meg, hogy az említett garancia az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősüljön, az abban foglalt feltételek együttes teljesülése esetén (259),

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

1. A Franciaország által az IFP javára megítélt ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállás nyomán utóbbi 2006. július 7-től valamennyi tevékenysége vonatkozásában korlátlan állami garanciát élvez (a továbbiakban: állami garancia).

2. Az IFP közintézmény nem gazdasági természetű tevékenységeinek, különösen a jobb és képzettebb humánerőforrás érdekében végzett oktatási tevékenységeknek, az ismeretek kibővítése és a jobb megértés érdekében folytatott K+F tevékenységeknek, valamint a kutatási eredmények terjesztését célzó tevékenységeknek állami garanciával való biztosítása nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

3. Az IFP közintézmény által a leányvállalatával, a Beicip-Franlabbal kötött kizárólagos fejlesztési, forgalmazási és használati szerződésben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek állami garanciával történő biztosítása nem minősül az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak.

4. Az IFP közintézmény által a leányvállalataival, az Axensszal és a Prosernat-val kötött, és a Franciaország által az IFP-csoport javára hozott támogatási intézkedésről szóló, 2008. július 16-i bizottsági határozat (a továbbiakban: a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat) 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos szerződésekben meghatározott területeken végzett, technológiaátadásra irányuló tevékenységek állami garanciával biztosítása az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

5. Az IFP közintézmény által a harmadik személyek vagy leányvállalatai megbízásából nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatások és egyéb szolgáltatások állami garanciával történő biztosítása az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében állami támogatásnak minősül.

2. cikk

Az IFP és leányvállalata, a Beicip-Franlab között létrejött, az e határozat 1. cikkének (3) bekezdésében említett szerződés módosítása esetén Franciaország bejelenti a Bizottságnak az említett szerződést, az esetleges állami finanszírozás teljes összegének felmérése érdekében figyelembe véve az állami garancia lehetséges hatását is, kivéve, ha az új szerződéses feltételek értelmében kizárható az állami garancia megléte.

3. cikk

A 2006. július 7. és 2009. december 31. közötti időszak tekintetében az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül.

4. cikk

2010. január 1-jétől és az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött, a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos megállapodások megszűnéséig az e határozat 1. cikke (4) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül, az e határozat 5. és 6. cikkében foglalt feltételekre is figyelemmel.

5. cikk

1. A C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 4. cikkének (2) bekezdésében említett éves pénzügyi jelentések az említett határozat 5. cikkének (1) bekezdésében már feltüntetett információkon túl tartalmazzák az e cikk (2), (3) és (4) bekezdésében felsorolt adatokat is.

2. Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az IFP által a figyelembe vett éves időszakban felvett kölcsönök összegét, kamatait és az azokra vonatkozó szerződéses feltételeket, valamint az állami garanciához kötődő esetleges kamattámogatás bruttó támogatástartalmára vonatkozó becslést, kivéve, ha a hitelfeltételeket az IFP közintézmény által a jogállása megváltozása előtt élvezett feltételekkel összehasonlítva, vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján bizonyítani lehet, hogy e kölcsönszerződések megfelelnek a rendes piaci feltételeknek.

3. Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az IFP közintézmény által az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági jellegű szolgáltatások végzéséhez a figyelembe vett éves időszak során a beszállítóitól beszerzett áruk és szolgáltatások értékét, valamint a vállalkozás nemfizetése kockázatának a beszállítók általi kedvezőbb megítéléséből fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét. Ezt a becslést egy 2,5 %-os díjtételnek a megvalósított beszerzések összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni.

4. Az éves pénzügyi jelentés tartalmazza az IFP közintézmény által a figyelembe vett éves időszakban végzett, az e határozat 1. cikkének (4) és (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek értékét, valamint az abból fakadó bruttó támogatástartalom legmagasabb becsült összegét, hogy az IFP mentesült az említett gazdasági szolgáltatások kedvezményezettjeinek felkínált teljesítési, vagy legalább a legnagyobb gondosságért járó biztosítéknak megfelelő díj fizetése alól. Ezt a becslést egy 5 %-os díjtételnek a megvalósított szolgáltatások összegére történő alkalmazásával vagy a Bizottság által előzetesen jóváhagyott, pontosabb módszertan alapján kell elvégezni.

6. cikk

1. Az IFP közintézmény által az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területén végzett tevékenységekhez nyújtott állami források teljes összege, beleértve az állami garanciának az e határozat 5. cikke (2), (3) és (4) bekezdése szerint megbecsült legnagyobb hatását is, nem haladhatja meg a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszere által megengedett legnagyobb támogatási intenzitást.

2. Az e cikk (1) bekezdésében szereplő küszöbérték túllépése esetén a többlettámogatást adott esetben az érintett leányvállalat, az Axens vagy a Prosernat visszafizeti az IFP közintézménynek.

7. cikk

2010. január 1-jétől az 1. cikk (5) bekezdésében említett gazdasági tevékenységek állami garanciával történő biztosítása a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősül, az e határozat 8. cikkében foglalt feltételekre is figyelemmel.

8. cikk

1. Az IFP közintézmény által végzett, az e határozat 1. cikkének (5) bekezdésében említett szerződéses kutatási tevékenységeknek és szolgáltatásnyújtásnak meg kell őrizniük a fő tevékenységként végzett független közcélú kutatáshoz viszonyított kiegészítő jellegüket.

2. A kiegészítő jelleg feltétele, hogy az IFP közintézmény által végzett szerződéses kutatás és szolgáltatásnyújtás:

- ne érintse az IFP közintézmény rendes működését, függetlenségét vagy semlegességét;

- díjszabását piaci áron, vagy piaci ár hiányában olyan áron határozzák meg, amely az állami garancia lehetséges hatásán kívül a teljes költséget tükrözi, ésszerű haszonkulccsal megnövelve;

- elszámolását a független közcélú kutatási tevékenységektől elkülönítve végezzék (a költségek, illetve a finanszírozási összegek elkülönített elszámolása), és a belőlük származó minden nyereséget a független közcélú kutatásba mint fő tevékenységbe fektessék be ismét;

- szervesen kapcsolódjon az IFP közintézmény fő tevékenységeként meghatározott független közcélú kutatáshoz, többek között az azonos infrastruktúrák, berendezések, anyagok vagy technológiák használata, illetve ugyanazon kutatók, tudósok, mérnökök, tervezők vagy technikusok alkalmazása révén;

- ne tartozzon az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött, a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 3. cikkének (1) bekezdésében említett, és adott esetben a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 3. cikkének (2) bekezdésével, illetve az e határozat 12. cikkének (2) bekezdésével összhangban meghosszabbított vagy módosított kizárólagos megállapodások hatálya alá;

- elhanyagolható részét képezze IFP közintézmény által a független közcélú kutatásaira elkülönített költségvetésnek.

3. Franciaország évente jelentést nyújt be a Bizottsághoz az IFP közintézmény által nyújtott szerződéses kutatási szolgáltatásokról és egyéb szolgáltatásokról, amelyben közli azok összegének az IFP közintézmény által a független közcélú kutatási tevékenységeire elkülönített költségvetésen belüli arányát.

9. cikk

1. A francia hatóságok és az IFP közintézmény valamennyi művelet tekintetében, minden finanszírozási szerződésben (valamennyi, szerződés hatálya alá eső eszköz esetén) feltünteti a következő szöveget:

"Az állam a kibocsátott részvényekre/programra/kölcsönre semmiféle garanciát nem vállal, sem közvetlen, sem közvetett módon. Fizetésképtelenség esetén az állam semmilyen pénzügyi felelősséget nem vállal az IFP közintézmény helyett a követelés kifizetéséért."

2. A francia hatóságok hasonló, az állam felelősségét kizáró záradékot illesztenek be valamennyi, az e határozat 1. cikkének (5) bekezdésében említett szerződéses kutatási vagy egyéb szolgáltatásokról szóló szerződésbe.

3. A francia hatóságok hasonló, az IFP közintézmény és az állam felelősségét kizáró záradékot illesztenek be az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat részvénytársaság által kötött valamennyi, követelést tartalmazó szerződésbe.

4. Az IFP közintézmény semmilyen formában nem nyújt olyan biztosítékot, garanciát, kezességet, és nem állít ki olyan szándéknyilatkozatot vagy patronálási nyilatkozatot az Axens, a Beicip-Franlab és a Prosernat részvénytársaság javára, amely nem felel meg a rendes piaci feltételeknek.

10. cikk

Franciaország egyenként bejelenti a Bizottságnak a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi keretrendszerben előírt felső határokat meghaladó összegű támogatásokat, és figyelembe veszi az állami garancia lehetséges hatását is.

11. cikk

Franciaország az e határozatról szóló értesítés kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatja a Bizottságot a határozatnak való megfelelés érdekében hozott intézkedéseiről.

12. cikk

1. E határozat 4., 5. és 6. cikke az IFP közintézmény és leányvállalatai, az Axens és a Prosernat között létrejött, a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 3. cikkének (1) bekezdésében említett kizárólagos megállapodások megszűnéséig alkalmazandó.

2. Amikor a C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban a francia hatóságok bejelentik a Bizottságnak e kizárólagos megállapodások meghosszabbítását vagy módosítását, az állami finanszírozás teljes összegének felmérése érdekében figyelembe veszik az állami garancia hatását.

13. cikk

Ennek a határozatnak a Francia Köztársaság a címzettje.

Kelt Brüsszelben, 2011. június 29-én.

a Bizottság részéről

Joaquín ALMUNIA

alelnök

(1) HL C 83., 2010.3.30., 47. o. Az EK-Szerződés 87. és 88. cikke 2009. december 1-jei hatállyal az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107., illetve 108. cikkévé vált. A megfelelő cikkek rendelkezései tartalmukat tekintve azonosak. E határozat alkalmazásában az EUMSZ 107. és 108. cikkére történő hivatkozásokat - adott esetben - az EK-Szerződés 87., illetve 88. cikkére történő hivatkozásként kell érteni. Az EUMSZ bevezetett bizonyos terminológiai változtatásokat is, a "Közösségből" például "Unió" lett, a "közös piacból" pedig "belső piac".

(2) HL L 1., 1994.1.3., 1. o.

(3) HL C 259., 2008.10.11., 12. o.

(4) Az Institut Français du Pétrole 2010. július 13-ától az "Institut Français du Pétrole Énergies Nouvelles" nevet viseli. A névváltoztatást a nemzeti környezetvédelmi kötelezettségvállalásokról szóló, 2010. július 12-i 2010-788. sz. törvény (az ún. "2. Grenelle-törvény") 81. cikke léptette életbe. (Az IFP közintézmény 2010. július 13-i sajtóközleménye, amely a 2011. június 28-i dátum alatt a következő internetes oldalon érhető el: http://www.ifpenergiesnouvelles.fr/actualites/communiques-de-presse/).

(5) A Bizottság határozata 2009/157/EK (2008. július 16.) a Franciaország által az IFP-csoport javára hozott támogatási intézkedésről (C 51/05 (korábbi NN 84/05)) (HL L 53., 2009.2.26., 13. o.)

(6) A Bizottság határozata (2008. július 16.) a C 35/08 (korábbi NN 11/08). számú állami támogatásról - Korlátlan állami garancia az IFP közintézmény számára - Felhívás észrevételek benyújtására az EUMSZ 108. cikke (2) bekezdésének megfelelően (HL C 259., 2008.10.11., 12. o.)

(7) HL L 83., 1999.3.27., 1. o.

(8) HL L 274., 2010.10.19., 1. o.

(9) Ebben a kérdésben lásd többek között a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (19) preambulumbekezdését. Részvénytársasággá történő 2010. évi átalakulását megelőzően a La Poste EPIC jogállása az ítélkezési gyakorlat minősítéséből következett, mivel a Cour de cassation (második polgári tanács) 2001. január 18-i ítéletében azt az elvet alkalmazta, amely szerint a La Poste ipari és kereskedelmi jellegű közintézményként kezelendő; ezzel az ítélet megerősítette a douai fellebbviteli bíróság 1998. október 22-én hozott ítéletéből fakadó elvet. Ezenkívül a francia szenátushoz 2003-ban intézett jelentésében az Assemblée Nationale gazdasági ügyekkel foglalkozó bizottsága a következőt hangsúlyozza: "Köztudott, hogy a La Poste anyavállalat jogállása az 1990-es reform óta ipari és kereskedelmi jellegű közintézményéhez hasonlítható."

(10) Lásd az eljárás megindításáról szóló, fent hivatkozott határozat, illetve a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2.1. pontját ("Az IFP-csoport").

(11) Az alábbiakról van szó:

a) tíz évre szóló kizárólagos keretlicencia-szerződés, amelynek értelmében a leányvállalat tevékenységi területén felhasználhatja az IFP közintézmény jelenlegi és jövőbeli, lényegében az eljárásokra vonatkozó szellemi tulajdonjogát, hogy tervezési szolgáltatásokat nyújtson az ügyfeleknek ezen eljárásokkal összefüggésben, és szabadalmi allicencia formájában átadja nekik a kapcsolódó technológiák használatához való jogosultságot;

b) kizárólagos terméklicencia-szerződés, tíz évre, amelynek értelmében a leányvállalat tevékenységi területén felhasználhatja az IFP közintézmény jelenlegi és jövőbeli technológiáját abból a célból, hogy az IFP közintézmény által kifejlesztett katalizátorokat, abszorbenseket, megkötő közegeket, berendezéseket, egyéb termékeket és szoftvereket gyártson és adjon el ügyfeleinek; és

c) tíz évre szóló ipari kutatási szerződés, amelynek értelmében [az IFP felajánlja a finomítási és petrokémiai kutatásainak eredményeit a leányvállalatának, hogy ez utóbbi, amennyiben úgy kívánja, közös kutatási projektet vezethessen az IFP-vel, és aztán hasznosíthassa az említett eredményeket.] () Ellenkező esetben az IFP közintézmény más vállalkozásnak is felajánlhatja ezeket az eredményeket. Mindegyik partner maga viseli a projektben való részvételének költségeit, és a kutatási projektből származó költségeket; az IFP közintézmény fenntartja tulajdonjogát a termékek és eljárások tekintetében, míg leányvállalata rendelkezik a termékek és eljárások iparosítási szakaszához fűződő tulajdonjogokkal.

(12) E szöveg egyes részei módosultak annak biztosítása érdekében, hogy semmiféle bizalmas információ se kerüljön közlésre. Ezekben a részekben a megértés biztosítása és a határozat szövegének koherenciája érdekében a kihagyott információk átfogalmazva jelennek meg. Ezeket a részeket szögletes zárójelbe helyezve, azt követően két csillaggal jelöltük.

(13) E szöveg egyes részei kimaradtak annak biztosítása érdekében, hogy semmiféle bizalmas információ se kerüljön közlésre. Ezeket a részeket három ponttal, azokat követően csillaggal jelöltük.

(14) A C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 6. cikkével összhangban a francia hatóságok 2009. június 18-i levelükben eljuttatták a Bizottsághoz az IFP közintézmény és annak Axens, illetve Prosernat leányvállalata között létrejött szerződések módosító rendelkezéseinek egy példányát. Az Axens esetében a módosító rendelkezést [...] (*) az IFP közintézmény [...] (*) és az Axens [...] (*) 2009-[ben] (**) írta alá. A Prosernat esetében a módosító rendelkezést [...] (*) az IFP közintézmény [...] (*) és a Prosernat [...] (*) 2009-[ben] (**) írta alá.

(15) A Bizottság közleménye - A kutatáshoz és fejlesztéshez nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszere (HL C 45., 1996.2.17., 5. o.)

(16) E minimális díjak értelmében az egyes leányvállalatoknak nyújtott támogatás a gyakorlatban nem haladhatja meg az ipari kutatómunkát megelőző megvalósíthatósági tanulmányok költségeinek 75 %-át, az ipari kutatások költségeinek 50 %-át és a prekompetitív fejlesztési tevékenységek költségeinek 25 %-át.

(17) Az eljárás megindításáról szóló határozat (18) preambulumbekezdéséből következik, hogy a Bizottság az IFP ipari és kereskedelmi jellegű közintézménnyé történő átalakításának hatását az IFP közintézményre és leányvállalataira mint egyetlen piaci szereplőre gyakorolt hatásként kívánja vizsgálni. Az eljárás megindításáról szóló határozat (36) preambulumbekezdése kimondja, hogy ez az egyetlen jogalany korlátlan állami garancia lehetséges kedvezményezettjének minősül.

(18) Franciaországban magukon a hatóságokon - például az államon és a helyi önkormányzatokon - kívül a közjogi jogi személyeknek két fő kategóriája létezik: a közintézmények és az 1982. július 15-i törvénnyel létrehozott közérdekű csoportok. A "közintézményeken" belül elvi különbséget lehet tenni a hagyományos közigazgatási feladatokat biztosító, közigazgatási jellegű közintézmények (établissements publics à caractère administratif; EPA) és a gazdasági természetű tevékenységeket ellátó, ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények (établissements publics à caractère industriel et commercial; EPIC) között.

(19) Lásd többek között az (első polgári tanács) 1987. december 21-i ítéletét.

(20) Ugyanezeket az érveket részletesebben kifejti a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2.1. pontja, a (20)-(22) preambulumbekezdésben.

(21) Lásd még a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2.2. pontját, a (23)-(30) preambulumbekezdést.

(22) A 2006. július 6-i rendelet 21. cikke értelmében "a pénzügyi és könyvelési igazgatás tekintetében az IFP közintézményre az ipari és kereskedelmi vállalkozásokra vonatkozó szabályok alkalmazandók". Még ha az ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény nem rendelkezik is állami könyvelővel, bizonyos információk arra utalnak, hogy az állami könyvelővel nem rendelkező ipari és kereskedelmi jellegű közintézmények tartozásai - az intézmény bezárása esetén - ugyancsak az államra vagy egy másik közintézményre szállnának át. A Bizottság a Charbonnages de France-nak és az ERAP-nak az eljárás megindításáról szóló határozat (49) és (50) preambulumbekezdésében szereplő példáit említi, amelyekből kiderül, hogy egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény felszámolásakor - még állami könyvelő hiányában is - nem csupán lehetőség, de egyértelmű piaci elvárás is, hogy annak jogait és kötelezettségeit egy másik közintézményre vagy az államra ruházzák át.

(23) Lásd még a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2.3. pontját, a (31)-(36) preambulumbekezdést.

(24) Lásd még a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2.4. pontját, a (37) preambulumbekezdést.

(25) Vö. többek között a francia hatóságok 2006. július 18-i, 2008. január 30-i és 2008. június 26-i levelével.

(26) A Bizottság hangsúlyozza, hogy ezeket az érveket a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 3. részében ("A francia hatóságok észrevételei és javaslatai") már ismertették. Az egyszerűség kedvéért a Bizottság az ügy bemutatása során, ha lehet, az említett pontra hivatkozik.

(27) A Conseil d'État 1938. április 1-jei határozata, Société de l'hôtel d'Albe, Recueil, 341. o.

(28) A Conseil d'État Campoloro-ügyben hozott ítéletei (1999. november 10. és 2005. november 18.). Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (59) preambulumbekezdését.

(29) Vö. a francia hatóságok 2008. január 23-án és 2009. október 27-én a postaügyben továbbított észrevételeivel, amelyekre az IFP közintézménnyé alakításával kapcsolatos jelen eljárásban a megfelelő változtatásokkal hivatkoztak.

(30) Vö. a Conseil d'État 2006. évi jelentésével, 69. o.

(31) Vö. a francia hatóságok 2009. október 27-én a C 56/2007. számú ügyben hozott határozattal összefüggésben továbbított észrevételeivel.

(32) A francia hatóságok hangsúlyozzák, hogy az állításokkal ellentétben éppen hogy szükséges volt explicit garanciát nyújtani a postai és távközlési hatóság 1991. évi önálló jogi személlyé történő átalakításakor, amelyre nem lett volna szükség, ha a La Poste ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállásából fakadóan állami garanciában részesült volna. Hasonlóképpen explicit garanciát nyújtottak az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményként működő ERAP és Agence Française du Développement részére is.

(33) D. Labetoulle: "La responsabilité des AAI dotées de la personnalité morale: coup d'arrêt à l'idée de »garantie de l'Etat«" (A jogi személyiséggel rendelkező független közigazgatási hatóságok felelőssége: "az állami garanciára" vonatkozó elképzelés vége). RJEP/CJEG, 635. szám, 2006. október.

(34) Vö. a francia hatóságok 2008. január 23-án a postaüggyel összefüggésben továbbított észrevételeivel.

(35) Conseil d'État, 1999. november 10., Société de gestion du port de Campoloro, Recueil, 3409. o.

(36) Conseil d'État, 2005. november 18., Société de gestion du port de Campoloro.

(37) P. Bon: "Le Préfet face à l'inexécution par une collectivité territoriale d'un jugement la condamnant pécuniairement" (A prefektus egy pénzbírságot elrendelő ítélet végrehajtását elmulasztó területi önkormányzattal szemben). RFDA, 2006. március-április, 341. o. C. Landais és F. Lenica: "Le pouvoir de substitution du préfet en cas d'inexécution de la chose jugée par les collectivités territoriales" (A prefektus helyettesítési jogköre a jogerős ítéletek területi önkormányzatok általi végrehajtásának elmulasztása esetén). AJDA, 2006. január 23., 137. o.

(38) A Bizottság közleménye az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kezességvállalás formájában nyújtott állami támogatásra való alkalmazásáról (HL C 71., 2000.3.11., 14. o.).

(39) Az IFP közintézmény fizetésképtelensége esetén követett eljárást meg kellene határozni és nyilvánosságra kellene hozni.

(40) Ennek az eljárásnak vagy a magánjog szerinti eljárásnak, vagy olyan eljárásnak kellene lennie, amely az IFP közintézmény hitelezői számára nem biztosít a kereskedelmi jog alkalmazásában őket adott esetben megillető jogoknál szélesebb körű jogokat.

(41) A francia hatóságok szerint e kritériumok betartása elegendő, de nem szükséges feltétele bármely előny megléte kizárásának. Úgy gondolják, többek között ellentmondana a józan észnek egy olyan megállapítás, hogy a fizetésképtelenség esetén alkalmazandó eljárással kapcsolatos kétség állítólagos felmerülése jobb finanszírozási feltételekben nyilvánulhat meg.

(42) Franciaország szerint ilyen körülmények között a vállalkozásnak először is tárgyalásokba kellene bocsátkoznia a hitelezőivel egy, a kötelezettségek szanálására vonatkozó terv bevezetése érdekében. Másodszor, ha a tervet nem ítélnék kielégítőnek, vagy az nem tenné lehetővé a pénzügyi nehézségek felszámolását, továbbá a hitelezőkkel létrejött új megállapodás hiányában azok - vagy közülük egyesek - az illetékes bíróhoz fordulhatnának az adós elmarasztalása és következésképpen a követelésük elismertetése érdekében. Ekkor sor kerülne az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás végrehajtására. Az eljárás adott esetben azt eredményezhetné, hogy a felügyeleti hatóság az IFP közintézmény végrehajtó testületének helyébe lép azoknak a határozatoknak a meghozatala érdekében, amelyek ahhoz szükségesek, hogy tartozásai az intézmény forrásaiból kerüljenek kifizetésre. A francia hatóságok szerint, ha az 1980. július 16-i törvénnyel létrehozott eljárás az IFP közintézmény eszközhiánya miatt megakadna, és ha a felügyeleti hatóság emiatt anyagilag lehetetlen helyzetbe kerülne, és már nem lenne átruházható eszköze az esedékes összeg kifizetéséhez szükséges források előteremtéséhez, az 1980. július 16-i törvényben előírt eljárás lezárulna.

(43) A kereskedelmi törvénykönyv L. 225-258. cikkének értelmében, amennyiben egy társaság saját tőkéje összes tőkéjének kevesebb, mint felére csökken, a közgyűlésnek ezt meg kell állapítania és döntenie kell arról, szükség van-e idő előtti megszüntetésre. Ha a társaság tevékenységének folytatásáról határoznak, a társaságnak legkésőbb a veszteség megállapításától számított második pénzügyi év végéig legalább a társasági tőke felével megegyező összegre kell növelnie saját tőkéjét, akár a társasági tőke csökkentésével, ha más módon a tőke nem pótolható.

(44) A Bíróság C-303/88. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott 1991. március 21-i ítéletének (EBHT 1991., I-1433. o.) 21. pontja.

(45) Lásd többek között a Bíróság C-482/99. sz., Franciaország kontra Bizottság (Stardust Marine) ügyben hozott 2002. május 16-i ítéletének (EBHT 2002., I-4397. o.) 68-83. pontját.

(46) Európai Bizottság, 2005. december 21., N 531/2005. számú állami támogatás - Franciaország - A Banque Postale létrehozásához és működéséhez kapcsolódó intézkedések.

(47) A Törvényszék T-68/03. sz., Olympiaki Aeroporia Ypiresies AE kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítélete, az EBHT-ban még nem tették közzé; ebben a témakörben lásd még a Törvényszék T-266/02. sz., Deutsche Post AG kontra Bizottság ügyben 2008. július 1-jén hozott ítéletének (az EBHT-ban még nem tették közzé) 92. pontját: "Sőt, a Bizottság azt is köteles megvizsgálni, hogy a kedvezményezettnek a támogatásból tényleges előnye származott-e."

(48) A 81-501. sz. rendelet. A francia hatóságok javaslatának megtételekor a végrehajtási rendelet a közigazgatási területen kirótt kényszerítő bírságokról és az ítéletek közjogi jogi személyek általi végrehajtásáról, valamint a Conseil d'État "jelentéstételért és tanulmányokért felelős szervezeti egységéről" szóló, 1980. július 16-i törvény alkalmazásáról szóló, 1981. május 12-i 81-501. sz. rendelet volt.

(49) A rendelet rendelkezése ennek megfelelően módosítva a következőképpen szólna:

"Amennyiben a felszólító levél e határidők lejártakor hatástalan maradt, az állam képviselője vagy a felügyelettel megbízott hatóság bejegyzi a kiadást a nem fizető önkormányzat vagy közintézmény költségvetésébe. Adott esetben elkülöníti az önkormányzat vagy az intézmény költségvetésén belüli szükséges forrásokat, vagy más kiadásokhoz rendelt és még szabadon felhasználható előirányzatok csökkentésével, vagy pedig a források növelésével" (a módosítások ki vannak emelve).

(50) A francia hatóságok az eljárás megindításáról szóló határozat (68) preambulumbekezdésére hivatkoznak, amelyben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok által az 1980. július 16-i törvény végrehajtási rendeletének módosítására tett javaslat "nem teszi lehetővé annak kizárását, hogy abban az esetben, ha az IFP közintézmény forrásai kimerülnek, az a hitelező, amely az 1980. évi törvény alkalmazása keretében adott esetben nem szerzett érvényt követelése visszafizetésének, bírósághoz forduljon az állam felelősségre vonása érdekében, a közteher-viselési egyenlőség felbomlására alapozva".

(51) Conseil d'État, 1998. november 16., Sille: "Először is tekintettel arra, hogy - amint arról az elsőfokú bíróság bírái határoztak - ha a hatóság még vétkesség hiányában is felelősséget vállal a polgárok közteher-viselési egyenlőségének elvére alapozva, amennyiben egy törvényesen hozott intézkedésnek az a hatása, hogy valamely természetes vagy jogi személy rovására különleges és bizonyos súlyosságú kárt okoz, jelen esetben nem ez a helyzet, minthogy Sille úr - ingatlanszakértői minőségében - tisztában lehetett azokkal a kockázatokkal, amelyek szükségszerűen fennállnak egy olyan ingatlanprogram megvalósítása esetében, mint a jelenlegi, amelynek a megvalósításához többek között módosítani kellett a területrendezési terv rendelkezéseit és meg kellett szerezni a városi önkormányzati testület beleegyezését, és Sille úrnak rendes körülmények között fel kellett készülnie arra, hogy az állami vizsgálat eredményei és a tervvel szembeni ellenséges hozzáállás miatt a település eláll az adott tervtől; továbbá tekintettel arra, hogy ezt a kockázatot az ügy teljes ismeretében vállalta, érdemben nem fogja tudni alátámasztani, hogy rendkívüli kárt szenvedett, és hogy a településnek kell viselnie azokat a jelentős költséggel járó következményeket, amelyek számára a terv visszamondásából származnak."

(52) Conseil d'État, 1996. július 10., Meunier: "Úgy ítélve meg, hogy az üzlet említett helyen történő létrehozására irányuló döntésből, valamint a földcsuszamlás lehetőségére vonatkozó polgármesteri levélből az következett, hogy az érdekelt fél az ügy ismeretében fogadta el azokat az instabilitási kockázatokat, amelyeknek a létesítménye ki volt téve, a közigazgatási fellebbviteli bíróság végső határozatot hozott. Annak elfogadásával, hogy egy olyan helyzetből származó kár, amelynek az érdekelt fél tudatosan tette ki magát, nem biztosít e fél számára kártérítési jogot, a bíróság nem értelmezte tévesen a közjogi jogi személyek felelősségére irányadó szabályokat."

(53) A Törvényszék T-425/04., T-444/04., T-450/04. és T-456/04. sz., Franciaország kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. május 21-én hozott ítélete, az EBHT-ban még nem tették közzé. Ebben az ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság nem bizonyította "az FT gazdasági helyzetének ebből az ajánlatból [az FT által alá nem írt és végre sem hajtott, részvényesi előlegre vonatkozó szerződés tervezetéből] eredő esetleges javulását ahhoz a helyzethez képest, amelybe az FT (...) került (...)" (254. pont), valamint hogy "a Bizottság kizárólag egy adott összegű hitelkeret biztosítására vonatkozó egyoldalú állami ajánlat alapján nem vélelmezhette, hogy ez az ajánlat előnyös gazdasági hatásokkal jár a kedvezményezett számára, anélkül hogy figyelembe vette volna a szóban forgó hitelszerződés végrehajtására vonatkozó és különösen az említett hitel nyújtásához és visszafizetéséhez támasztott feltételeket, már csak azért sem, mert a kedvezményezett nem fogadta el ezt az ajánlatot, hanem arra szorítkozott, hogy piaci feltételek mellett refinanszírozza magát" (255. pont). (Kiemelés a francia hatóságoktól.)

(54) A Bíróság Krantz-ügyben 1990. március 7-én hozott ítélete.

(55) A Bíróság Deutsche Post AG ügyben 2010. szeptember 2-án hozott ítélete.

(56) A francia hatóságok 2008. május 7-i és június 9-i levelükre hivatkoznak.

(57) A francia hatóságok a Bizottság 2007. augusztus 3-án kelt levelére adott válaszukra hivatkoznak.

(58) HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

(59) Európai Bizottság, 2004. február 3., "A report on the functioning of public procurement markets in the EU" (Jelentés a közbeszerzési piacok működéséről az Európai Unióban).

(60) A UOP Limited társaság közlése szerint a kőolaj-finomítással, gázfeldolgozással és petrokémiai gyártással foglalkozó ágazatok, illetve a legtöbb feldolgozóipari ágazat részére történő termék- és szolgáltatásnyújtás piacán tevékenykedik. Elmondása szerint konkrét feladata licenciák létrehozása, végrehajtása és engedélyezése, valamint olyan folyamattechnológiák fenntartásának biztosítása, mint a kőolaj-feldolgozás, a tiszta üzemanyagok gyártása, az üzemanyagok kénmentesítése és a petrokémiai technológiák. Ezenfelül közli, hogy katalizátorokat, molekuláris szűrőket, abszorbenseket és más egyedi berendezéseket gyárt. Megjegyzi továbbá, hogy több európai uniós tagállamban is jelen van (Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Franciaország, Németország, Magyarország, Írország, Olaszország, Hollandia, Portugália, Lengyelország, Szlovákia, Spanyolország, Svédország és Egyesült Királyság), képviselettel rendelkezik Belgiumban, Franciaországban és Németországban, valamint két gyártóüzemet működtet, az egyiket a nagy-britanniai Enfield Brimsdown térségében, a másodikat pedig az olaszországi Reggio Calabriában.

(61) A UOP Limited társaság a http://www.axens.net/about/history.html weboldalra hivatkozik, annak 2008. november 20-i formájában.

(62) Például a kínált termékek mennyiségére vagy tisztaságára, illetve a nyersanyagok felhasználására vonatkozóan.

(63) A francia hatóságok az 531/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 3. lábjegyzetére utalnak.

(64) Ez a feljegyzés [...] (*) óta létezik, és azt a(z) [...] (*) rendszeresen naprakésszé teszi és érvényesíti. A francia hatóságok levelük mellékleteként továbbították a(z) [...] (*) változatot.

(65) A francia hatóságok a UOP Limited társaság 2009. január 23-i levelére hivatkoznak, amely szerintük újfent a 2008. november 28-i levél 3. b) pontjában kifejtett érvelést alkalmazza.

(66) E keretlicencia értelmében az Axens tevékenységi területén felhasználhatja az IFP közintézmény jelenlegi és jövőbeli, lényegében az eljárásokra vonatkozó szellemi tulajdonjogát, hogy tervezési szolgáltatásokat nyújtson az ügyfeleknek ezen eljárásokkal összefüggésben, és szabadalmi allicencia formájában átadja nekik a kapcsolódó technológiák használatához való jogosultságot.

(67) E terméklicencia értelmében az Axens tevékenységi területén felhasználhatja az IFP közintézmény jelenlegi és jövőbeli technológiáját abból a célból, hogy az IFP közintézmény által kifejlesztett katalizátorokat, abszorbenseket, megkötő közegeket, berendezéseket, egyéb termékeket és szoftvereket gyártson és adjon el ügyfeleinek.

(68) [...]( (*).

(69) A francia hatóságok 2008. október 13-i levele, (203) bekezdés.

(70) Lásd a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat "A La Poste javára nyújtott állami garancia létezésére vonatkozó következtetés" című 4.1.1.C. pontját, a (251)-(255) preambulumbekezdést.

(71) Amely jogállás - a (12) preambulumbekezdésben említettek szerint (11. lábjegyzet) - a La Poste részvénytársasággá történő átalakítását megelőzően egy ipari és kereskedelmi jellegű közintézmény jogállásának felelt meg.

(72) A Conseil d'État 1938. április 1-jei határozata, Société de l'hôtel d'Albe, Recueil, 341. o.

(73) A Conseil d'État Campoloro ügyben hozott ítéletei (1999. november 10. és 2005. november 18.).

(74) Ebben az ítéletében a Conseil d'État egyhangúlag elutasította, hogy helyt adjon a hitelező által közvetlenül a közbeszerzési miniszterhez intézett kérelemnek. Márpedig a garancia igénybevételének feltétele a fizetésképtelenség, és nem jelenti azt, hogy a hitelező egyszerű kérelmére az állam köteles valamely közintézmény tartozását kiegyenlíteni.

(75) A Bizottság utal a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1.1. A. b) pontjának 3. alpontjában található, a Camporolo-üggyel kapcsolatos elemzésére.

(76) Mindazonáltal, az IFP közintézmény jogállásának megváltozását követően kialakult eszközhiány esetében a követelésük keletkezésének dátumától függetlenül az intézmény valamennyi hitelezője hasonló helyzetbe kerülne, amelyben az IFP közintézményre nem alkalmazhatók a nehéz helyzetben lévő vállalkozások szanálására és felszámolására vonatkozó általános jogi eljárások. Az IFP közintézmény hitelezőit ilyen esetben az A.b) pontban ismertetettek szerint biztosítják követelésük visszafizetéséről.

(77) Az, hogy e második kategória nem tartozik a költségvetésről szóló organikus törvény 34. cikkének hatálya alá, magyarázatot ad arra, hogy az engedményesek de facto garanciájára vonatkozó ítélkezési gyakorlat 2001 után továbbra is érvényes. Magyarázatot ad arra is, hogy amikor az állam olyan társaság vagy csoport részvényese vagy tagja, amelynek esetében a kereskedelmi törvénykönyv nem korlátozza a tartozásokra nyújtott garanciát, az állam nem köteles azt költségvetési törvényben megállapítani. A Bizottság ezzel összefüggésben le kívánja szögezni, hogy az érintett ügyben vizsgált garancia az IFP közintézmény EPIC jogállásából fakad, hogy ez a garancia az állam és az IFP közintézmény között teremt kapcsolatot (utóbbi hitelezői mindössze közvetett kedvezményezettek), valamint hogy ez a garancia nem csak az egyéni követelések visszatérítésére, hanem az IFP közintézmény és/vagy a kötelezettségeinek fenntartására is vonatkozik.

(78) A Törvényszék 2008. június 26-i T-442/03. sz., SIC kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének (EBHT 2008., II-1161. o.) 124-127. pontja. Lásd még a kezességvállalásról szóló fenti közleményt.

(79) Különösen az IFP, a France Télécom, a Gaz de France, az EDF és az ADP átalakulásakor nem.

(80) A francia hatóságok szerint az előző helyzettel ellentétben nem lett volna szükséges explicit garanciát nyújtani a postai és távközlési hatóság által szerződésben vállalt, a La Poste-ra átruházott tartozásokra, ha ez utóbbi jogállásából fakadóan állami garanciában részesült volna. Erről azonban rendelkezett egy 1990. december 31-i rendelet.

(81) D. Labetoulle: La responsabilité des AAI dotées de la personnalité morale: coup d'arrêt à l'idée de "garantie de l'Etat" (A jogi személyiséggel rendelkező független közigazgatási hatóságok felelőssége: "az állami garanciára" vonatkozó elképzelés vége). RJEP/CJEG, 635. szám, 2006. október.

(82) Ezzel összefüggésben a Bizottság szintén a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1.1. A. b) pontjának 3. alpontjára utal.

(83) A Bizottság utal a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (139)-(141) preambulumbekezdésére. A feljegyzés alábbi részét az 1995. évi beszámoló (219. o.) szövegezői nyilvánosságra hozták: "A Crédit Lyonnais és a Comptoir des Entrepreneurs szanálási tervében az állami intézkedésről szóló törvénytervezet kapcsán a Conseil d'État [...] úgy ítélte meg, hogy az említett intézménynek nyújtott állami garancia - kifejezett jogalkotási rendelkezés hiányában - a szervezet közintézményi jellegéből fakad."

(84) Lásd e feljegyzés mellékletének 5. pontját, amely különböző aktusokat említ, köztük például "a miniszteri levelet vagy bármely más jogalapot".

(85) Az említett feljegyzéshez mellékletként csatolt indokolás, pontosabban "A garancialehívások terén szerzett tapasztalat és a Conseil d'État ítélkezési gyakorlata lehetővé tette bizonyos számú, azonosítandó, implicit garanciával kapcsolatos elméleti eset finomítását" című 3. rész kimondja, hogy "Felépítésükből adódóan bizonyos jogi formák magukban foglalják a részvényeseik, különösen a közkereseti társaságok (sociétés en com collectif; SNC) és a vállalkozások pillanatnyi csoportosulásainak (groupements momentanés d'entreprises; GIE) felelősségét. E két utóbbi forma esetében a harmadik személyek rendszeresen az állami részvényest keresik meg. Ugyanez vonatkozik a közintézmények létrehozására és részvénytársaságokban való bizonyos részesedésszerzésekre."

(86) Az alkalmazandó jogszabályszövegekben - az 1980. július 16-i törvényben, az 1981. május 12-i rendelet helyébe lépő, 2008. május 20-i rendeletben, valamint az 1989. október 16-i körrendeletben - foglalt feltételekre e határozatnak az intézkedés leírására vonatkozó pontja emlékeztetett.

(87) Az 1980. július 16-i törvény kimondja, hogy: "ha az önkormányzat vagy az intézmény döntéshozó szerve nem különített el vagy nem teremtett elő forrásokat, (...) erről a felügyeleti szerv gondoskodik, és - amennyiben helyénvaló - hivatalból elvégzi az utalványozást".

(88) Az 1981. május 12-i rendelet, amelyet ezen a ponton nem módosított a 2008-as rendelet, kimondja, hogy az állam képviselője vagy a felügyelettel megbízott hatóság "adott esetben elkülöníti a szükséges forrásokat, vagy más kiadásokhoz rendelt és még szabadon felhasználható előirányzatok csökkentésével, vagy pedig a források növelésével".

(89) A Bizottság utal a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 4.1.1. A. b) pontjának 3. alpontjára.

(90) A postaüggyel összefüggésben a francia hatóságok 2009. október 27-én továbbított feljegyzésükben vitatják, hogy "lehetetlen" a saját források mobilizálása, amit két érvvel támasztanak alá: ezek közül azonban az első, a La Poste által alkalmazott díjakhoz kapcsolódó érv a szóban forgó ügyre nem alkalmazható, ugyanis az IFP közintézmény díjai a La Poste díjaival ellentétben nem tartoznak ágazati szabályozás hatálya alá.

(91) A Bizottság a francia hatóságok által a postaüggyel összefüggésben 2008. január 23-án továbbított feljegyzés 112. és 113. pontjára hivatkozik.

(92) A francia hatóságok álláspontjára vonatkozó további részletek céljából lásd többek között a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 3.1.1. B. a) pontjának 2. alpontját.

(93) EJEB, 2006. december 6-i 57516/00. sz. Société de gestion du port de Campoloro és Société fermière de Campoloro kontra Franciaország ítélet. Az EJEB olyan módon rendezte a Campoloro-ügyet, hogy a Santa-Maria-Poggio települési önkormányzata által a felperes társaságoknak fizetendő tartozásokat teljes egészében az államra hárította.

(94) Az ítélet olvasatában "[a francia kormány] úgy ítéli meg, hogy csak azok az objektív okok késleltették az ítéletek teljes körű végrehajtását, amelyek kizárólag ahhoz kapcsolódtak, hogy a települési önkormányzat gyakorlatilag nem tudta elkülöníteni a kellő mennyiségű forrást"; "A kormány ennélfogva fenntartja, hogy a kihirdetett ítéletek végrehajtásának elmulasztása nem a nemzeti hatóságok, az állam vagy a települési önkormányzat szándékos tartózkodásának következménye. Az előirányzatok hiánya nem ürügy, hanem az adós jogi személy fizetésképtelenségének betudható realitás"; "A tartozás visszafizetésének elmulasztása kizárólag a települési önkormányzat pénzügyi nehézségeinek következménye, és úgy tűnik, hogy ezek a körülmények jellegüket tekintve nem olyanok, hogy az önkormányzat kikerülhetné kötelezettségeit, és hogy adósságterhét az államra háríthatná (Conseil d'État, Batz sur Mer települési önkormányzata, 1970. szeptember 25.). A belső jogban semmilyen jogalapja nincs annak, hogy az állam a települési önkormányzat helyett kártérítéseket egyenlítsen ki. Ez a helyettesítés a továbbiakban nem alapulhat az egyezmény 6. cikkének (1) bekezdésén, amennyiben egy ilyen megoldás ellentétes lenne magával a jogi személyiség fogalmával, amely függetlenséget, külön vagyont feltételez."

(95) "Ilyen módon a belső jog nem ír elő semmiféle enyhítő eszközt a települési önkormányzat fizetésképtelenségi helyzetének kezelésére"; "Az állam nem mentesülhet a bírósági határozatok végrehajtására vonatkozó kötelezettsége alól a helyi önkormányzatok előirányzat-hiányára vagy önállóságára hivatkozva, amelyet a mai napig nem tudott garantálni, hiszen a települési önkormányzat nem tudja kiegyenlíteni tartozásait. A felperesek következésképpen az államot hibáztatják, amiért nem tudott olyan pozitív intézkedéseket elfogadni, amelyek lehetővé tették volna a települési önkormányzat számára a rá háruló hozzájárulási kötelezettség végrehajtását". "A felperesek megállapítják, hogy a Conseil d'État a 2005. november 18-án hozott ítéletében kimondta, hogy a jogalkotónak az volt a szándéka, hogy - amennyiben valamely területi önkormányzat elmulasztja egy bírósági határozat végrehajtásának biztosítását - felhatalmazza az állam képviselőjét arra, hogy az adott önkormányzat szerveinek helyébe lépjen az említett bírósági határozat teljes körű végrehajtását lehetővé tevő források elkülönítése vagy előteremtése érdekében. A felperesek a francia állam e mulasztásaira alapozva kérik a 6. cikk (1) bekezdése megsértésének és az abból következő kártérítésnek a megállapítását; ez egyáltalán nem ellentétes sem a jogi személyiség fogalmával, sem a függetlenség és a külön vagyon fogalmával".

(96) "Az, hogy az érdekelt felek számára lehetetlennek bizonyult ezen ítéletek végrehajtatása, a tulajdonjogukba való beavatkozást jelenti, ami az első jegyzőkönyv 1. cikke első mondatának hatálya alá tartozik. A kormány semmiféle indokolást nem adott erre a beavatkozásra, és a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a forráshiány nem igazolhat egy ilyen mulasztást". "A Bíróság összességében úgy ítéli meg, hogy a felperes társaságok különleges és túlzott terhet viseltek és viselnek továbbra is azon összegek folyósítása elmulasztásának tényéből kifolyólag, amelyekből részesülniük kellett volna a fent hivatkozott, 1992. július 10-i ítéletek alkalmazásában. Ennélfogva az első jegyzőkönyv 1. cikke sérült."

(97) "A fentiekre való tekintettel a Bíróság úgy ítéli meg, hogy az alperes állam köteles biztosítani, hogy ezen ítélet kihirdetésének napjáig a felperesek vagy adott esetben jogutódaik részére - kamatokkal együtt - kifizetésre kerüljenek azok a követelések, amelyeknek a bastiai közigazgatási bíróság 1992. július 10-i ítéletei (ugyanott) óta a kedvezményezettjei."

(98) A Bizottság hangsúlyozza, hogy az EJEB szóhasználata nem az állam esetleges felelősségét említi, hanem úgy ítéli meg, hogy az állam köteles "biztosítani" a kifizetést. Ez a kifejezés inkább a garanciából, mint a felelősségből fakad.

(99) Ennélfogva egy, a belső jog szerinti jogi mechanizmus értelmezhető implicit garanciaként.

(100) EJEB, 1980. május 13-iArticolo kontra Olaszország ítélet, A sorozat, 37. szám: az EJEB úgy határozott, hogy amennyiben a nemfizetés az államtól eltérő személynek róható fel, ennek az államnak - a 6. cikk (1) bekezdésében előírt garancia adósának - a kötelessége olyan módon eljárni, hogy biztosítsa a felperes számára az említett cikkben a tekintetében elismert jog tényleges gyakorlását.

(101) EJEB, 1997. március 19-i 59498/00. sz., Bourdov kontra Oroszország ügyben hozott ítélet: a Bíróság azt is kimondja, hogy "egy állami hatóság nem alkalmazhatja ürügyként az előirányzatok hiányát tartozása kiegyenlítésének elmulasztásához".

(102) A Bizottság többek között a C 56/2007. számú ügyben hozott határozatban az arra vonatkozóan ismertetett érvelésére hivatkozik, hogy milyen hatással jár, ha egy közintézménybe másik struktúra olvad be, amelynek jogai és kötelezettségei is a közintézményre ruházódnak. Ha ezt követően ki kellene fizetnie e struktúra harmadik személlyel szembeni tartozásait, egyetlen szerződés és egyetlen jogi dokumentum sem írta volna elő, hogy az állam nem köteles visszafizetni az érintett közintézménynek a beolvasztott struktúra hitelezőivel szembeni tartozásait, mivel ez nem volt előre látható. Így bizonyos közszférabeli struktúrák átalakítási mechanizmusa (egyesülés, beolvadás) révén az IFP közintézmény bizonyos, harmadik személyekkel szembeni tartozások kötelezettjévé válhat anélkül, hogy szerződés útján előre rendelkezni lehetne az állami garancia korlátozásáról.

(103) Amint azt az e pont B. része bemutatja, az IFP közintézmény valamely hitelezője, amely egyéni követelésének teljesítését kérve nem tudta elérni követelésének visszafizetését, továbbra is remélheti, hogy követelését az IFP közintézmény - állam által finanszírozott - átfogó szanálása keretében visszafizetik.

(104) A joghatásokat kiváltó jogos tévedés fogalma a látszat elméletéhez kapcsolódik. A Comu jogi szótár szerint a látszat "az a szemléletmód, amely - szándékoltan vagy szándékolatlanul - azoknak a külső jeleknek az együttes jelenlétéből származik, amelyek révén szokásosan megnyilvánul valamely állapot, valamely funkció (meghatalmazotti, örökösi, tulajdonosi stb. minőség), és amelyek elhitetik, hogy az ilyen jeleket mutató személy valóban rendelkezik ezzel a jogállással vagy feladattal". A látszat elmélete "írott szabály nélküli elmélet, amelynek értelmében pusztán a látszat elegendő arra, hogy hatással legyen harmadik személyekre, akik - egy jogos tévedés következtében - figyelmen kívül hagyták a valóságot". A látszat elmélete az ítélkezési gyakorlatban (EJEB, 2001. június 7-iKress-ítélet) és a magánjogban lehetővé teszi joghatások elismerését egy olyan szerződés tekintetében, amelynek egyik fele jogosan hagyatkozott egy egyszerű látszatra. Felhozható a látszólagos lakóhely példája is, vagy a közjogban a de facto köztisztviselők példája, akiknek a határozatai szabályszerűek maradhatnak. Az elmélet előnye, hogy megkönnyíti valamely jogi sajátosság vagy valamely joghatás létezésének bizonyítását, ha egyetlen jogszabály sem erősíti meg konkrét és explicit módon a fennállását.

(105) S. Carpi-Petit: Les successions en droit administratif (Jogutódlás a közigazgatási jogban). PUR, 2006 című disszertációjának továbbgondolása alapján megállapított különbségtétel.

(106) A Bizottság tudomása szerint egyetlen példa sincs a tartozások megszűnését megállapító jogszabályszövegre.

(107) A Cornu jogi szótár szerint a vagyon »ugyanazon személy javainak és kötelezettségeinek (azaz pénzben felbecsülhető jogainak és kötelezettségeinek) összessége«.

(108) A Bizottság postaügyben eljáró szakértője megemlíti az egyetlen ismert példát, amikor a közintézmény megszűnésének oka a lejárat volt: ez az Ageni Tematikus Egyetem felszámolása (2002. július 15-i rendelet, JORF 2002. július 23.). A fenti rendelet 1. cikke úgy rendelkezik, hogy a felszámoló köteles "javaslatot tenni a felsőoktatásért felelős miniszternek a felszámolási időszak végén fennmaradó javaknak, követeléseknek, tartozásoknak és felszámolási mérleg egyenlegének a Bordeaux I. és a Bordeaux IV. egyetem közötti felosztására". A szöveg tehát kifejezetten kimondja, hogy a megszűnő közintézmény tartozásait más közjogi jogi személyekre ruházzák át.

(109) Lásd a (23) preambulumbekezdést (harmadik francia bekezdés) és a (44.a) preambulumbekezdést, valamint a 17. lábjegyzetet.

(110) A Törvényszék T-204/97. sz. és T-270/97. sz., EPAC kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítéletének (EBHT 2000., II-2267. o.) 80. és 81. pontja.

(111) A C 51/2005. számú ügyben hozott határozat 7.1. pontja.

(112) Az IFP közintézmény és az Axens, illetve az IFP közintézmény és a Prosernat között létrejött ipari kutatási megállapodás 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja, valamint az IFP közintézmény és a Beicip-Franlab között létrejött megállapodás III. cikkének (2) bekezdése.

(113) Emlékeztetni kell arra, hogy a 1985. január 25-i törvény 2. - a kereskedelmi törvénykönyv L. 620-2. cikkévé vált - cikke a következőképpen rendelkezik: "A bírósági szanálás és felszámolás vonatkozik valamennyi kereskedőre, a szakmák jegyzékébe bejegyzett valamennyi személyre, valamennyi mezőgazdasági termelőre és valamennyi magánjogi jogi személyre." (Kiemelés tőlünk.)

(114) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 640-1. cikkének első albekezdése.

(115) A 2005. július 26-i törvénnyel létrehozott egyszerűsített eljárás az Axens, Beicip-Franlab és Prosernat leányvállalatokra nem alkalmazható. Amint azt a kereskedelmi törvénykönyv L.641-2. cikke kimondja ugyanis, az egyszerűsített eljárás akkor alkalmazandó, ha az adós eszközei nem foglalnak magukban ingatlan javakat, ha a vállalkozás az eljárás megindítását megelőző hat hónapban legfeljebb öt alkalmazottat foglalkoztatott, és ha a vállalkozás adózott forgalma 750 000 EUR vagy annál kevesebb. Bírósági felszámolás esetén tehát ezekre a leányvállalatokra a (143) és a (144) preambulumbekezdésben röviden bemutatott "általános jogi" eljárás alkalmazandó.

(116) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 640-4. cikke.

(117) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 640-1. cikke.

(118) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 641-1. cikkének második albekezdése.

(119) A felszámolási ítélet közzétételét követően az IFP közintézmény érintett leányvállalata azon hitelezőinek, akiknek követelése az eljárást megindító ítéletet megelőzően keletkezett, az eljárás megindításáról szóló ítéletnek a Polgári és Kereskedelmi Hirdetmények Hivatalos Közlönyében (BODACC) történő kihirdetését követő két hónapon belül a követeléseikre vonatkozó nyilatkozatot kell eljuttatniuk a hitelezők képviselőjéhez.

(120) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 641-4. cikkének első albekezdése. Ugyanezen cikk második albekezdése kimondja, hogy a kötelezvénnyel nem rendelkező (tehát konkrét garanciában nem részesülő) hitelezőket elvben nem ellenőrzik, amennyiben valószínűsíthető, hogy az eljárási díjak és az elsőbbséget élvező hitelezők az eszközök teljes összegét felhasználják.

(121) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L.643-9. és azt követő cikkei.

(122) Bizonyos esetek kivételt képeznek az adóssal szembeni eljárás továbbvitelének tilalmára vonatkozó elv alól; ezek a következők: 1) az adós személyes mulasztása; 2) az adóssal szembeni csődeljárásban hozott elmarasztaló ítélet; 3) (eszközhiány miatt lezárt) korábbi bírósági felszámolási eljárás az érintett eljárás megindítását megelőző öt évben; 4) egy vagy több hitelezővel szembeni csalás (a bíróság ebben az esetben engedélyezi valamennyi hitelező számára, hogy egyéni eljárást indítson az adóssal szemben). Végezetül, az eszközhiány miatti lezárást követő eljárás újraindítható, ha arra utaló jel van, hogy egyes eszközöket nem realizáltak, illetve, hogy az eljárás során a hitelezők érdekében bizonyos eszközöket nem vettek igénybe.

(123) Mestre szerint (Lamy Sociétés Commerciales, 2003., 1914. sz.) a szándéknyilatkozat "az anyavállalat által a leányvállalata hitelező bankjához eljuttatott dokumentum, amelyben az anyavállalat különböző feltételek mellett biztosítékokat nyújt a címzett részére a leányvállalat által a címzettet érintően szerződésben vállalt kötelezettségekre". Cozian, Viandier és Deboissy szerint (Droit des Sociétés, Litec 16. kiadás, 1992. és következő számok), "[a] szándéknyilatkozat aláírásával az anyavállalat ígéretet tesz a hitelezőnek arra, hogy gondoskodik arról, hogy leányvállalata teljesíteni tudja kötelezettségvállalásait". A francia hatóságok által továbbított információk értelmében az IFP-csoport magánjogi leányvállalatainak kötelezettségvállalásaira az IFP közintézmény nem nyújt kifejezett garanciát.

(124) B. Grimonprez, 2009: Pour une responsabilité des sociétés mères du fait de leurs filiales (Az anyavállalatok leányvállalataik cselekményeiért történő felelősségvállalása). Revue des sociétés, 715. o., 8. pont.

(125) Ez a cikk a következőképpen rendelkezik: "Valamely személy másnak kárt okozó cselekedete esetén a kár okozója köteles a kárt helyrehozni."

(126) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 651-2. cikke.

(127) TC, 1984. július 2., Commissaire de la République du Loiret kontra TGI d'Orléans, Recueil 449. o.; AJDA 1984.562., concl. Labetoulle.

(128) TC, 1989. január 23., Préfet de la Loire kontra Tribunal de commerce de Saint-Étienne, Recueil, 291. o.; D. 1989.367., concl. Mme F. Flipo; D. 1898.370., note P. Amselek és F. Derrida

(129) Emmanuel Glaser kormánybiztos következtetései a Conseil d'État előtt zajló, 2005. december 5-i (3/8 SSR) Département de la Dordogne ügyben, 259748. sz. kereset, Lásd különösen: Bulletin Juridique des Collectivités Locales (Helyi Önkormányzatok Bírósági Közlönye) 2/06. sz.: "La faillite d'un comité d'expansion économique entraîne-t-elle la responsabilité du département qui l'a créé?" (Egy gazdasági növekedésért felelős bizottság csődje maga után vonja-e az azt létrehozó megye felelősségvállalását?), 138 - 143. o.

(130) TC, 1999. november 15.Comité d'expansion de la Dordogne kontra Département de la Dordogne, Rec., 479. o.; AJDA 1999.992., chron. Mme Pombeur és M. Guyomar.

(131) TC, 1973. február 8., Rec., 1. kiegészítés, 61., concl. David; GAJA, 15. kiadás, 1. sz.

(132) TC, 2006. november 20., SEM Olympique d'Alès en Cévennes, Rec., concl. Stahl.

(133) A SEM Olympique d'Alès en Cévennes célja többek között profitorientált sportesemények szervezése, játékosok toborzása és képzése, valamint a város profi csapatának különféle módokon történő népszerűsítése volt.

(134) A SEM Olympique d'Alès en Cévennes forrásait egyrészt az üzleti tevékenységből származó bevételekből, azaz jelentős részben nézői belépődíjakból, reklámtevékenységből és "szponzorálásból", másrészt a Nemzeti Labdarúgó Ligától és a Francia Labdarúgó Szövetségtől kapott támogatásból biztosították.

(135) Katalizátorok és a finomítási és petrokémiai ágazat technológiáinak értékesítése az Axens; speciális szoftverek kiadása és forgalmazása, valamint tanulmányok készítése és tanácsadás a Beicip-Franlab; illetve a gázfeldolgozáshoz és kénmentesítéshez szükséges szerelvények és kapcsolódó szolgáltatások értékesítése a Prosernat esetében.

(136) Mint szakmai intézmény, az IFP közintézmény nem közintézményi jelleggel, hanem magánjogi jogi személyként működött (Conseil d'État, 5 / 3 SSR, 1984. december 7., 16900 22572, közzétették a Recueil Lebonban [Államtanácsi Határozatok Tára]). Ezt az értelmezést a Conseil d'État Pénzügyi Szekciója által 1997-ben, a gazdasági, pénzügyi és ipari miniszter beadványát követően kiadott vélemény is megerősítette (Pénzügyi Szekció - 360 991. sz. vélemény, 1997. augusztus 26.).

(137) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 621-2. cikkének második albekezdése: "A vagyonfelügyelő, a végelszámoló vagy az ügyész kérésére, illetve hivatalból megindított eljárás más személyre vagy személyekre is kiterjeszthető abban az esetben, ha vagyona az adós vagyonával keveredik, illetve fiktív jogi személyiség esetén. E tekintetben továbbra is az eredeti eljárást indító bíróság rendelkezik hatáskörrel". (Kiemelés tőlünk.)

(138) B. Grelon és C. Dessus-Larrivé: La confusion de patrimoines au sein d'un groupe (Vállalatcsoporton belüli vagyonkeveredés). Rev. des sociétés, 2006., 3. sz., 281. o.

(139) Lásd többek között a (156) preambulumbekezdést.

(140) Com., 2001. október 16., Act. proc. coll. 2001-20., 256. sz.; Com., 2002. január 8., Act. proc. coll., 2002-6., 70. sz.

(141) Cour de cassation, kereskedelmi tanács, 2005. április 19., 05-10094. sz. (Metaleurop), D. 2005. AJ 1225, obs. A. Leinhard és somm. 2013, obs. F-X. Lucas; JCP E 2005. 721, note B.Rolland és chron. 1274, obs. P. Petel.

(142) Com., 2006. január 10., Rev. Sociétés 2006. 629, note P. Rousel Galle.

(143) Lásd a 117. lábjegyzetet.

(144) P. Roussel Galle, fent hivatkozott megjegyzés; P. Delmotte: Les critères de la confusion de patrimoines dans la jurisprudence de la Cour de cassation (A vagyonkeveredés kritériumai a Cour de cassation ítélkezési gyakorlatában). RJDA, 2006-6. 14. sz., 539. o.

(145) Vö.: a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (132) preambulumbekezdése.

(146) Valamint még inkább az a UOP Limited társaság által az észrevételeiben említett tény, hogy az Axens és az IFP közintézmény alkalmazottai esetenként közös látogatást tesznek ügyfeleiknél.

(147) Com., 1998. október 13., Bull. Joly, 1999. 58, note P. Seerlooten.

(148) Ennélfogva, a (164) preambulumbekezdésben idézett parlamenti jelentés szerzői szerint az a társaság, amelyet egy olyan, kollektív eljárás hatálya alatt álló másik társaság kötelezettségei kiegyenlítésének biztosítása céljából hoztak létre, amelynek tevékenységét ugyanazon a helyszínen, ugyanazon vezetők irányításával, ugyanazon ügyfélkörrel és ugyanazon franchise-megállapodás keretében folytatja, az ítélkezési gyakorlatban fiktív társaságnak minősül, ami indokolja a szanálási eljárás kiterjesztését.

(149) Többek között az alábbi internetes oldalakon (2011. június 28-án): http://www.ifpenergiesnouvelles.fr; http://www.axens.net/; http://www.beicip.com/index.php/eng; http://www.prosernat.com/en/.

(150) Cím: 1 & 4, avenue de Bois-Préau, 92852 Rueil-Malmaison Cedex - France.

(151) Cím: Rond-point de l'échangeur de Solaize, BP 3, 69360 Solaize - France.

(152) Cím: Hélioparc Pau-Pyrénées, 2, avenue du Président Pierre Angot, 64000 Pau - France.

(153) Cím: 89, boulevard Franklin Roosevelt - BP 50802, 92508 Rueil-Malmaison Cedex - France.

(154) Cím: 232, Avenue Napoléon Bonaparte - P.O. BOX 213, 92502 Rueil-Malmaison - France.

(155) Cím: 100-101, Terrasse Boieldieu, 92800 Puteaux - France.

(156) Az alábbi internetes oldalon 2011. június 28-án elérhető információk szerint: http://www.prosernat.com/en/contactus/zoom_image_img20080715219.php.

(157) Cour de cassation, kereskedelmi tanács, 2007. december 18., 06-14093. sz.

(158) P. Delebecque: Groupes de sociétés et procédures collectives: confusion de patrimoines et responsabilités des membres du groupe (Vállalatcsoportok és kollektív eljárások: a csoport tagjai vagyonának és felelősségi körének keveredése). Rev. proc. coll., 1998/2, 14. kül. sz., 129. o.

(159) A fent említett parlamenti jelentés, 63. o.

(160) B. Grimonprez: "Pour une responsabilité des sociétés mères du fait de leurs filiales" (Az anyavállalatok leányvállalataik cselekményeiért történő felelősségvállalása), lásd fent, 10. pont.

(161) Ugyanott, 11. pont.

(162) D. Schmidt: La responsabilité civile dans les relations de groupes de sociétés (Polgári felelősségvállalás a vállalatcsoporton belüli kapcsolatokban). Rev. sociétés, 1981., 725. o.

(163) A kereskedelmi törvénykönyv L. 223-22. és L. 225-251. cikke alapján elvben a harmadik személyekkel szembeni felelősségvállalás is megállapítható.

(164) A de facto vezetést illetően meg kell jegyezni, hogy az anyavállalat nem minősül automatikusan de facto vezetőnek, és a konkrét értékelést végző bíró olyan pontos, az anyavállalatnak tulajdonítható cselekményeket követel meg, amelyek bizonyítják, hogy az anyavállalat jogcím nélkül közvetlenül vagy közvetve közreműködő és független tevékenységet végzett a leányvállalat igazgatásában; lásd többek között a következőket: Com., 1978. május 9., D. 1979. 419, note M. Vasseur. Adde, J.-L. Rives-Langes: La notion de dirigeant de fait (A de facto vezető fogalma). D. 1975. chron. 41; D. Tricot: Les critères de la gestion de fait (A de facto vezetés kritériumai). Droit et patrimoine, 1996. január, 24. o., idézi B. Grimonprez, lásd fent, 13. pont.

(165) A kollektív eljárásjogon túl a Cour de cassation kereskedelmi tanácsa a 2008. március 26-i 07-11.619. sz. Ademe kontra Elf Aquitaine ügyben úgy vélekedett, hogy noha az anyavállalatnak a leányvállalatában való közreműködésével összefüggésben megállapítható vétkességen alapuló felelősség, kizárólag a leányvállalat ügyeiben való részvétel ténye alapján az anyavállalat nem kötelezhető arra, hogy pénzügyi forrásokat biztosítson a leányvállalat számára kötelezettségei teljesítéséhez (akkor sem, ha a leányvállalat közfeladatot lát el, és sérülhet az általános érdek).

(166) Vö.: a kereskedelmi törvénykönyv L. 651-2. cikke.

(167) A fenti parlamenti jelentés szerzői például kifejtik, hogy Cour de cassationnak a Metaleurop-ügyben 2005. április 19-én hozott ítéletéhez kapcsolódóan a Cour de cassation dokumentációs és tanulmányokért felelős szolgálata úgy nyilatkozott, hogy "az anyavállalat részéről a leányvállalatával szemben tanúsított (...) bizonyos magatartásformákról adott esetben megállapítható, hogy ténylegesen olyan vezetési hibának minősülnek, amelyek eszközhiányt idézhetnek elő a leányvállalatnál".

(168) A környezeti károk különleges esetében, figyelembe véve, hogy a környezeti követelések milyen jelentőséggel bírnak az önkormányzat számára, valamint hogy teljesítésük elmulasztása milyen kockázatokkal jár, a környezetvédelmi törvénykönyvnek a tevékenység megszűnését követően az érintett területek helyreállításáról szóló L. 512-17. cikkét nemrégiben módosították azzal a céllal, hogy lehetővé tegye az anyavállalat elmarasztalását, amennyiben annak hibás cselekménye a leányvállalatnál eszközhiányt idézett elő, megakadályozva, hogy utóbbi teljesíteni tudja a helyreállításra vonatkozó környezetvédelmi kötelességeit. A nemzeti környezetvédelmi kötelezettségvállalásokról szóló, 2010. július 12-i 2010-788. sz. törvény által bevezetett változatában (vö.: 277. cikk) a környezetvédelmi törvénykönyv 512-17. cikke a következőképpen rendelkezik: "Amennyiben az üzemeltető a kereskedelmi törvénykönyv L. 233-1. cikke értelmében leányvállalat, és vele szemben bírósági felszámolási eljárást indítottak vagy jelentettek be, a felszámoló, az ügyész vagy a megye állami képviselője a bírósági felszámolást indító vagy bejelentő bírósághoz fordulhat az anyavállalat által tanúsított és a leányvállalat eszközhiányos helyzetéhez hozzájáruló súlyosan felróható magatartás megállapítása érdekében, és ilyen felróható magatartás megállapítása esetén kérheti a bíróságot, hogy a tevékenység megszűnését követően az érintett terület vagy területek helyreállítását célzó intézkedések költségeit részben vagy egészben az anyavállalatra terhelje." (Kiemelés tőlünk). Az ok-okozati összefüggésről lásd a következőt: Párizs, 1999. január 15., Bulletin Joly 1999., 626, §137, note B. Saintourens.

(169) Az Alain ANZIANI és Laurent BÉTEILLE által a törvények bizottsága nevében készített és 2009. július 15-én a Szenátus elé terjesztett, a polgári jogi felelősségvállalásról szóló 558. sz. tájékoztató jelentés (2008-2009) (elérhető a Szenátus honlapján: http://www.senat.fr/rap/r08-558/r08-5581.pdf).

(170) A fent említett parlamenti jelentés, 62. o.

(171) A Code civil 1384. cikke első bekezdése értelmében: "Minden személy felelős nem csupán a saját tettei által okozott károkért, hanem azokért is, amelyeket olyan személy okoz, akiért vagy amelyért felelősséggel tartozik, illetve aki vagy amely az ellenőrzése alatt áll." Az említett parlamenti jelentés szerzői megjegyzik, hogy az ítélkezési gyakorlat a korábban egyetlen jogszabályszöveg által sem biztosított felelősségi rendszerek bevezetésével jogalkotó jelleget öltött, legyen szó akár a veszélyes üzemből eredő felelősségről, a más személy cselekményeiért vállalt felelősségről vagy a rendellenes szomszédjogi károkozásért vállalt felelősségről. Az ítélkezési gyakorlatban azonban ez idáig nem határozták meg az anyavállalat által a leányvállalatai cselekményeiért vállalt felelősséget.

(172) Ebben az esetben a fogyasztói és lakójogokkal, valamint a lakókörnyezettel foglalkozó szövetség (Consommation, Logement et Cadre de Vie, CLCV), valamint az UFC-Que choisir elnevezésű szövetség, vö.: a fenti parlamenti jelentés, 62. és 65. o.

(173) Az igazságügyi miniszternek címzett jelentés, benyújtva 2005. szeptember 22-én: "A kötelmi jog (a Code civil 1101-1386. cikke) és az elévülési jog (a Code civil 2234-2281. cikke) reformjának tervezete".

(174) A fent hivatkozott Catala-tervezet, 166. o.

(175) A fent hivatkozott Catala-tervezet, 177. o.

(176) Elérhető online a Szenátus honlapján: http://www.senat.fr/leg/ppl09-657.pdf.

(177) Ezzel összefüggésben a Bizottság rámutat arra, hogy a Prosernat leányvállalat újratőkésítésére, amelyet a francia hatóságok a (45) preambulumbekezdésben szereplő észrevételeikben említenek, 2006 márciusában (vagyis az IFP közintézmény jogállásának 2006. július 7-i megváltozása előtt) került sor, tehát akkor, amikor az IFP közintézmény még nem élvezett korlátlan állami garanciát.

(178) A Bizottság 2003. december 16-i 2005/145/EK határozata a Franciaország részéről az EDF-nek és a villamosenergia- és gázipari szektornak nyújtott állami támogatásokról (HL L 49., 2005.2.22., 9. o.) Lásd különösen a határozat (135) preambulumbekezdését; "A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az EDF alávetése az általános jog szerinti csődeljárásnak azzal a hatással jár, hogy megszűnik az a korlátlan garancia, amelyet az állam részéről eddig élvezett." (Kiemelés tőlünk.)

(179) Lásd a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 2. cikkét: "a La Poste részvénytársasággá történő tényleges átalakítása ennélfogva megszünteti a javára nyújtott korlátlan garanciát." (Kiemelés tőlünk.)

(180) A Bizottság az N 531/2005. számú. ügyben hozott, fent hivatkozott határozat 3. lábjegyzetére hivatkozik: "[a]z általános jog hatálya alá tartozó részvénytársaságként a Banque Postale-ra az általános jog, és különösen a vállalkozások bírósági szanálásáról és felszámolásáról szóló 85-98. sz. törvény rendelkezései alkalmazandók. Mint ilyen, korlátlan állami garanciában nem részesül." (Kiemelés tőlünk.)

(181) Lásd a C 51/2005 számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (18) preambulumbekezdését, valamint az eljárás megindításáról szóló határozat (6) preambulumbekezdését.

(182) A kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszere, HL C 323., 2006.12.30., 1. o.

(183) A K+F+I keretrendszer 2.2. pontjának e) alpontja értelmében.

(184) A K+F+I keretrendszer 2.2. pontjának f) alpontja értelmében.

(185) A K+F+I keretrendszer 2.2. pontjának g) alpontja értelmében.

(186) A Bíróság C-41/90. sz., Hoefner & Elser ügyben hozott ítéletének (EBHT 1991., I-1979. o.) 21. pontja; és a C-309/99. sz. ügyben hozott ítéletének (EBHT 2002, I-157. o.) 46. és következő pontjai.

(187) Amennyiben az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében foglalt további feltételek is teljesülnek.

(188) A 118/85. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy, (EBHT 1987., 2599. o.), 7. pontja; a C-35/96. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy (CNSD), (EBHT 1998., I-3851. o.) 36. pontja; a C-309/99. sz. Wouters-ügy, (EBHT 2002., I-1577. o.), 46. pontja.

(189) E gyakorlat összefoglalása olvasható többek között a K+F+I keretrendszer 3.1.1. pontjában.

(190) Lásd a K+F+I keretrendszer 25. lábjegyzetét: A "belső természetű" kifejezés alatt a Bizottság azt a helyzetet érti, amikor a kutatási szervezet(ek) ismereteinek kezelését a kutatási szervezet részlege vagy leányvállalata végzi, illetve erre más kutatási szervezetekkel való együttműködés révén kerül sor.

(191) Lásd a K+F+I keretrendszer 24. lábjegyzetét.

(192) Lásd a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (151) preambulumbekezdését.

(193) Lásd a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (181) preambulumbekezdését: "[...] az állami támogatás csak az ipari kutatási szakaszt érintette."

(194) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (90) és (98) preambulumbekezdését.

(195) A hitelminősítő intézetek pénzügyi minősítésének tárgyát képező vállalkozások, például a La Poste esetében a Bizottság a C 56/2007. számú ügyben hozott határozat 4.1.2. a) pontjában bizonyította, hogy a közintézményi jogállásból fakadó garanciának köszönhetően a kedvezményezett vállalkozás kedvezőbb hitelfeltételekhez jutott azoknál, mint amelyekre saját érdemei alapján jogosult lett volna.

(196) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (101), illetve (102) preambulumbekezdését, amelyben a Bizottság többek között a francia Szenátushoz címzett egyik jelentést idézi, amelyben a pénzügyi bizottság a Réseau Ferré National tárgyában a következőképpen nyilatkozott: "Ez a [finanszírozási] mechanizmus az EPIC jogállásból fakadó korlátlan és feltétlen, implicit állami garanciával együtt jelentős hitelfelvételi potenciállal ruházhatja fel a »Réseau Ferré National«-t, az SNCF által élvezett kamatszintekkel közel azonos kamatokat biztosítva számára".

(197) a lízingelemek kiigazításának újra-megállapítása nélkül

(198) mivel az adatokat az egyes évek december 31-én nyújtják be, a 2010. évre vonatkozó adatok még nem ismertek

(199) Emlékeztetni kell arra, hogy a faktoring olyan szerződés, amelynek keretében egy "faktor" (azaz egy szakosodott hitelintézet) díjazás ellenében megvásárolja egy beszállítónak az ügyfeleivel szemben fenntartott követeléseit. A beszállító háromféle szolgáltatást kap: a faktor előleget biztosít számára, mentesíti a követelések beszedését célzó műveletek alól, és garantálja a követelések kifizetését (nemfizetés, elsősorban az ügyfél nemteljesítése esetén a kockázat a faktort terheli). Ez utóbbit illetően érdemes megjegyezni, hogy teljesítési biztosítékról van szó, amennyiben a faktor vállalja, hogy kifizeti az eladónak az általa kiállított számlák összegét. A vevő fizetésképtelenségének és a határidőre történő teljesítés elmulasztásának kockázata a faktort terheli.

(200) A Bizottság e becslését a nyilvánosan hozzáférhető adatokra alapozza. Lásd többek között a http://www.netpme.fr és a http://www.banque-info.com internetes pénzügyi tájékoztató oldalakat, és különösen a Luc Bernet-Rollande, banki és pénzügyi tanácsadó-tréner által írt és a következő weboldalakon elérhető cikket: http://www.banque-info.com/fiches-pratiques-bancaires/l-affacturage és http://www.netpme.fr/banque-entreprise/2-affacturage.html (2011. június 28-i állapot).

(201) A Banque de France által szolgáltatott információk alapján a francia hatóságok megjegyzik, hogy a fent említett valamennyi szolgáltatást magában foglaló, átfogó ajánlat részét képező műveletek aránya tovább csökken: a 2008. évi 45 %-ról 2009-ben 35 %-ra esett vissza az átruházott ügyvitel javára, amelynek aránya 35 %-ról 49 %-ra emelkedett. Ugyanezen tanulmány szerint 2009-ben a faktoringtevékenység műveleti típusok szerint a következőképpen oszlott meg: Beszedés, finanszírozás és garancia (átruházott ügyvitel nélkül): 35,5 %; Beszedés és finanszírozás (átruházott ügyvitel nélkül): 6,9 %; Átruházott ügyvitel: 49,1 %; Beszedés és garancia: 0,3 %; Tartozásátvállalás (inverz faktoring): 3,8 % (ez olyan megoldás, amelynek keretében az adós kérheti a faktort, hogy helyette a főbb beszállítóit kifizesse. A beszállító számára biztosítják, hogy vele készpénzben elszámolnak, és visszkeresetnek nincs helye. A vevő betartja a fizetési határidőt, megőrzi beszállítói bizalmát, fenntartja likvditását, és a készpénzes teljesítésért kedvezményben részesül); Szindikáció: 3,8 %; Egyéb: 2,5 %.

(202) Ezen a címen a francia hatóságok joggal jegyzik meg, hogy ha a beszállítókat közvetlenül fizetik ki, nem lehet meghatározni, hogy azok átruházott ügyviteli megállapodást kötöttek-e (vagy sem), és ha a faktort beszállítója helyett fizetik ki, ugyanígy nem lehet tudni a beszállító által a faktor alvállalkozásába adott szolgáltatások pontos mértékét, különösen azt nem, hogy ez a beszállító garanciát tartalmazó faktorálási szolgáltatást vett-e igénybe (vagy sem).

(203) Az év első 10 hónapjában.

(204) Amint azt a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozattal összefüggésben ismertettük, a különböző beszerzésekhez kapcsolódó költségekre és a személyi jellegű költségekre elkülönített elszámolást alkalmaznak, így a közintézmény kétféle (gazdasági és nem gazdasági jellegű) tevékenysége, valamint azok költségei és finanszírozása az IFP közintézmény elszámolásában egyértelműen elkülönül.

(205) Az alacsony hányadot ([...] (*) %) az magyarázza, hogy a kifejezetten a gazdasági tevékenységek végzéséhez rendelt áruk és szolgáltatások alapvetően olyan tiszteletdíjakat, alvállalkozásba adást, utazási költségeket és fogyasztási cikkek vásárlását jelentik, amelyek közvetlenül kapcsolódnak az érintett kutatás végrehajtásához (és ezért azokat kiszámlázzák az ügyfélnek).

(206) Ezt az összeget úgy kapjuk meg, hogy az éves forgalom összegét ([...] (*) EUR) megszorozzuk az IFP közintézmény nemteljesítése kockázatának fedezetéhez figyelembe vett legmagasabb kulccsal (2,5 %). Ugyanezen számítási módszert alkalmazva és az egyes évek forgalma közötti különbségeket figyelembe véve ezek az összegek évekre lebontva a következők: 2007-ben [...] (*) EUR, 2008-ban [...] (*) EUR és 2009-ben [...] (*) EUR. 2006-ra vonatkozóan az elmélet szerint 48,5 %-os arányt kell alkalmazni (= (365-188)/365), figyelemmel az időarányosságra, mivel a garancia csak 2006. július 7-én, a 2006. év 188. napján, azaz az IFP közintézmény jogállása megváltozásának napján lépett életbe, ami legfeljebb [...] (*) EUR-t jelent.

(207) A szerződésen kívüli kártérítési felelősség érvényesítésének feltételei szigorúan szabályozottak: követelmény i. a felróható magatartás, ii. a kár és iii. a felróható magatartás és a kár között fennálló ok-okozati összefüggés.

(208) E kockázat súlyos jellege miatt az IFP közintézmény szerződést kötött egy vezető biztosítótársasággal, amely a szerződésből fakadó hasznot és kockázatot társbiztosítóval osztja meg.

(209) Cour de cassation, 2. polgári tanács, 1993. június 9.: "Mivel ez a jogszabályszöveg [a Code civil 1382. cikke] a szerződéses kötelezettségvállalás teljesítéséhez kapcsolódó kártérítésre nem alkalmazandó".

(210) A teljesítési biztosítékokkal foglalkozó http://www.performancesuretybonds.com szakmai honlap 2011. június 28-i adatai szerint.

(211) Lásd a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (149)-(151) preambulumbekezdését.

(212) Lásd a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (149) preambulumbekezdését.

(213) A telepítési díjak az eszközök vagy helyiségek (laboratóriumok) bérbeadásából és a kapcsolódó szolgáltatásokból (jogi szolgáltatások) származó pénzáramlást jelentik.

(214) A támogatási intenzitás az igénybe vett állami források és a kutatási projekt teljes költségének aránya, ebben az esetben 11,3/56,4 = 20 %.

(215) Ezt az összeget úgy kapjuk meg, hogy az éves forgalom összegét (amely az egyes évekre vonatkozóan a "Forg." jelzésű oszlopban szerepel) megszorozzuk a teljesítési biztosíték fedezetéhez figyelembe vett legmagasabb kulccsal (5 %). 2006-ra vonatkozóan elméletileg 48,5 %-ot kell alkalmazni (= (365-188)/365), figyelemmel az időarányosságra, mivel a garancia csak 2006. július 7-én, a 2006. év 188. napján, azaz az IFP közintézmény jogállása megváltozásának napján lépett életbe.

(216) Lásd az eljárás megindításáról szóló határozat (104) preambulumbekezdését.

(217) Lásd az N 531/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (8) preambulumbekezdését. "A La Poste javára nyújtott korlátlan állami garancia külön eljárás tárgyát képezi. A garancia által a La Banque Postale-ra gyakorolt hatásokat ugyanakkor ez a határozat tárgyalja." (Kiemelés tőlünk.)

(218) Lásd az N 531/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (88)-(91) preambulumbekezdését.

(219) Elírás, a "Beicip-Prosernat""Beicip-Franlab"-ként értelmezendő.

(220) Lásd az N 531/2005. számú ügyben hozott fent hivatkozott határozat (96) preambulumbekezdését.

(221) Lásd a határozat (132) preambulumbekezdését.

(222) Lásd a C 51/2005. sz. ügyben hozott fenti határozat (154) preambulumbekezdését.

(223) Emlékeztetni kell arra, hogy ha a szerződéses kutatást a leányvállalatok megbízásából végzik, annak tárgya nem érinti az Axens és a Prosernat kizárólagos tevékenységi területeit.

(224) A francia hatóságok magyarázata szerint ez lehet például az ügyfél által szolgáltatott adatok alapján készített földtani tanulmány, a(z) [...] (*) számára végzett laboratóriumi vizsgálatok vagy az ügyfél által biztosított berendezésre vonatkozó teljesítményszámítás.

(225) A francia hatóságok többek között az alábbi felhasználási példákat említették:

- [...] (*) kutatási berendezés használata [...] (*) értékelése vagy [...] (*) vizsgálatok elvégzése céljából;

- [...] (*) kutatási berendezés használata [...] (*) vizsgálati program megvalósítása vagy [...] (*) vizsgálata céljából;

- az IFP közintézmény által kifejezetten a(z) [...] (*) területén végzett kutatási munkájához átalakított [...] (*) használata, illetve [...] (*) használata [...] (*) céljából;

- az IFP közintézménynél kidolgozott [...] (*) módszertan alkalmazása [...] (*) tanulmány készítése céljából;

- [...] (*) vagy [...] (*) céljából átalakított vizsgálati cella felhasználása;

(226) A francia hatóságok többek között az alábbi használati példát említették: [...] (*) használata [...] (*) céljából.

(227) A francia hatóságok többek között az alábbi felhasználási példákat említették:

- [...] (*) szakértelem;

- [...] (*) tárgyú megvalósíthatósági tanulmány;

(228) A francia hatóságok többek között a következő felhasználási példákat említették:

- [...] (*) tárgyú megvalósíthatósági tanulmány, [...] (*) tárgyú megvalósíthatósági tanulmány: [...] (*) alkalmazásával kifejlesztett [...] (*) szakértelem;

- [...] (*) tárgyú tanulmány a [...] (*) telephelyén, [...] (*) projekt: szakértelem a [...] (*) területén - [...] (*) hitelesítése és tökéletesítése;

- [...] (*) a [...] (*) projekt keretében (a [...] (*) koncepciójának hitelesítése) a [...] (*) megbízásából;

(229) A közelmúltban [...] (*)-ban/ben alapított [...] (*) egyetem, amelynek a szerződéses kutatási szolgáltatásokat az IFP közintézményt is magában foglaló kutatási konzorcium keretében számlázták ki, és a(z) [...] (*) megbízásából a(z) [...] (*) járt el.

(230) A kutatási munkát a(z) [...] (*) megbízásából végezték. A(z) [...] (*) lehetővé teszik többek között [...] (*) a(z) [...] (*) alapján.

(231) A tanulmányt a(z) [...] (*) megbízásából készítették: az IFP közintézmény többek között ellenőrizte a(z) [...] (*) és ajánlásokat fogalmazott meg a(z) [...] (*) céljából felhasznált [...] (*)-ra/re vonatkozóan.

(232) A(z) [...] (*), amely tudott erről az eszközről, felkérte az IFP közintézményt, hogy alkalmazza azt a(z) [...] (*)-ra/re.

(233) A(z) [...] (*) felkérte az IFP közintézményt a(z) [...] (*) átalakítására oly módon, hogy az lehetővé tegye a(z) [...] (*) vizsgálatát.

(234) A(z) [...] (*) felkérte az IFP közintézményt, hogy a(z) [...] (*) kapcsolatos know-how-jának felhasználásával hitelesítse a(z) [...] (*).

(235) [...] (*).

(236) A Bizottság 1998/2006/EK rendelete (2006. december 15.) a Szerződés 87. és 88. cikkének a de minimis támogatásokra való alkalmazásáról (HL L 379., 2006.12.28., 5. o.)

(237) A Bizottság különösen a kezességvállalásról szóló fenti közlemény 4.1. pontjának b) alpontjára, valamint a Közösségi iránymutatás a vasúti vállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokról című közlemény (a továbbiakban: vasúti iránymutatások) 118-123. pontjára hivatkozik (HL C 184., 2008.7.22., 13. o.).

(238) Lásd többek között a fenti vasúti iránymutatások 120. pontját, a fenti EDF-határozat (127) preambulumbekezdését és a C 56/2007. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (311) preambulumbekezdését.

(239) Jóllehet az "általános gazdasági érdekű szolgáltatások" kifejezés meghatározása a Szerződésben nem szerepel, "széleskörűen egyetértenek abban, hogy a kifejezés olyan gazdasági természetű szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket a tagállamok vagy a Közösség meghatározott közszolgáltatási kötelezettségek hatálya alá helyez az általános érdek kritériuma alapján". (A Bizottság zöld könyve az általános érdekű szolgáltatásokról, 2003. május 21., 17. pont, kiemelés tőlünk.)

(240) A támogatás ilyen jellegű felhasználásának összeegyeztethetőségére vonatkozó elemzést lásd a 7.3.2. pontban.

(241) Többek között amiatt, mert a K+F+I keretrendszer 2.2. pontjának g) alpontja értelmében vett "prototípus"-nak és "kísérleti projekt"-nek minősülnek, amelyek előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy azokat, demonstrációs és hitelesítési célokra, kizárólag az IFP közintézmény ügyfelei használják fel.

(242) HL C 119., 2002.5.22., 22. o.

(243) Lásd a határozat (168)-(171) preambulumbekezdését.

(244) Lásd e tekintetben a SINTEF honlapját: http://www.sintef.no/default.aspx?id=490, 2011. június 28-i állapot.

(245) Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, 2002. "A tudományos és technológiai tevékenységek mérése - Javaslat a kutatás és kísérleti fejlesztés felméréseinek egységes gyakorlatára".

(246) Lásd a határozat (168)-(171) preambulumbekezdését.

(247) Lásd a határozat (168)-(171) preambulumbekezdését.

(248) A saját források az osztalékokból és díjakból, valamint más bevételekből, például az IFP közintézmény által benyújtott szabadalmak bevételeiből származnak. A Bizottság csak az Axens és a Prosernat által kifizetett díjazásokat vette figyelembe vizsgálatában.

(249) A 2006. évre vonatkozó adatok a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozatból, a 2007-2009. évi adatok a francia hatóságok által benyújtott éves jelentésekből származnak.

(250) Lásd a (236) preambulumbekezdésben szereplő 5. táblázat utolsó két sorát.

(251) Az ipari kutatás és a megvalósíthatósági tanulmányok tekintetében megengedett támogatási intenzitások súlyozott átlaga.

(252) Lásd a K+F+I keretrendszer 6. pontját.

(253) [...] (*).

(254) [...] (*).

(255) Ez a(z) [...] (*) eljárás lehetővé teszi a(z) [...] (*). [...] (*) láncok létfontosságú csoportjáról van szó, amelyek feladata [...] (*). A(z) [...] (*) lánc a(z) [...] (*) miatt is előnyös.

(256) Az égetés utáni leválasztás az egyik olyan eljárás, amelynek segítségével elkerülhető, hogy szénhidrogén vagy szén elégését követően a szén-dioxid a légkörbe jusson.

(257) A Bizottság különösen megjegyzi, hogy a piaci kínálat differenciáltságát elsősorban nem az árverseny határozza meg, mivel az ügyfelek különböző kritériumokra tekintettel választanak ki egy adott technológiát, amely kritériumok közül egyesek, mint például a beszerelés járulékos költsége és a befektetés jövedelmezősége kritikusnak tekinthetők, de teljes mértékben külsődlegesek a kutatáshoz viszonyítva.

(258) A Bizottság utal a C 51/2005. számú ügyben hozott, fent hivatkozott határozat (204) preambulumbekezdésére.

(259) Lásd például a kezességvállalásról szóló közlemény 1.5. pontját, amely megerősíti a semlegesség alapelvét, valamint az 1.2. pontot, amely kifejti, hogy állami kezességvállalás fakadhat a jogi forma puszta tényéből (e pont második és negyedik francia bekezdése).