A Debreceni Ítélőtábla Gf.30326/2013/6. számú határozata zálogjog érvényesítése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 199. §, 214. §, 251. §, 260. §, 266. §, 268. §, 324. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 46. §, 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. §, 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 3. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (Inytv. Vhr.) 18. §] Bírók: Csiki Péter, Kocsis Ottília, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.II.30.326/2013/6. szám

A Debreceni Ítélőtábla a dr. ... jogtanácsos (Magyar Államkincstár, cím) által képviselt Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (cím) felperesnek - a dr. Hódi Anikó ügyvéd (cím) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen zálogjog érvényesítése iránt indított perében a Miskolci Törvényszék 13.G.40.273/2012/6. számú ítélete ellen az alperes által 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, az alperes ingatlanával való helytállási kötelezettségét 5 179 200 (Ötmillió-egyszázhetvenkilencezer-kettőszáz) forint tőketartozásra, az alperes által fizetendő illetéket 310 800 (Háromszáztízezer-nyolcszáz) forintra leszállítja, mellőzi az alperes marasztalását perköltségben, egyebekben helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 414 300 (Négyszáztizennégyezer-háromszáz) forint fellebbezési illetéket. A felek mindkét fokú eljárási költségüket maguk viselik.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

A (adós neve) (a továbbiakban: az adós) a ... Megyei Területfejlesztési Tanáccsal (a továbbiakban: a Tanács) 2001. június 11-én kötött támogatási szerződésben 40 000 000 forint vissza nem térítendő támogatás ellenében többek között arra vállalt kötelezettséget, hogy 2001. novemberig 80 306 000 forint költséggel kastélyszállót alakít ki a M., Sz. utca 12. szám alatti, ..7 helyrajzi számú ingatlanán (a továbbiakban: ingatlan); a létrejött vagyont tíz évig csak a támogatási döntést hozó előzetes jóváhagyásával és a szerződésben rögzített kötelezettségek más által történő átvállalása esetén idegeníti el.

Az ugyanekkor az adós és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium jelzálogjogosult, a felperes jogelődje által kötött jelzálogszerződés 1. pontja szerint a jelzálogjogosultat a támogatási szerződésből eredő összes kötelezettség teljesítéséig 40 000 000 forint erejéig jelzálogjog illeti az adós ingatlanán, a 2. pont szerint a jelzálogjog kiterjed a támogatási szerződésből eredő kötelezettségek járulékaira is (költség, kamat). A Sz.-i Körzeti Földhivatal a 38.266/2001.07.23. számú határozatával a jelzálogjogot 40 000 000 forint erejéig bejegyezte.

Az adós a támogatásból 5 179 200 forintot hívott le, a beruházást nem valósította meg. A Tanács a 26/2003. (III.6.) MTT számú határozatával a támogatást visszavonta, és a Magyar Államkincstár felszólította az adóst a visszavont 5 179 200 forint támogatás, annak 2001. augusztus 17-től 2003. március 6-áig felszámított 1 060 441 forint késedelmi kamata megfizetésére. A felszólítás, és a Tanács határozata az adós részére 2003. április 2-án kézbesítésre került, a felszólításnak nem tett eleget. 2004. február 25-én az ingatlant eladta a gazdálkodó szervezet (korábban: ...)-nek, a változást a Sz.-i Körzeti Földhivatal az ingatlan-nyilvántartásba a 31.814/2004.02.25. számú határozatával bejegyezte.

Az új tulajdonos kezdeményezésére megállapodás a tartozásátvállalás és a részletfizetés tárgyában nem jött létre.

A Sz.-i Körzeti Földhivatal a 31.933/2006.03.01. számú határozatával a gazdálkodó szervezet2, majd a 41.896/2007.12.18. számú határozatával a gazdálkodó szervezet3 tulajdonjogát jegyezte be vétel jogcímen. A Magyar Államkincstár 2009. április 23-án a gazdálkodó szervezet3-t írásban felszólította a 11 596 085 forint tartozás megfizetésére. A Kft. a 2010. szeptember 7-i ismételt felszólításnak sem tett eleget, a kezdeményezésére sem jött létre megállapodás a kamatok elengedése mellett a részletfizetésről.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság a 7.Gpk.50.016/2005. szám alatt kibocsátott, 2005. május 3-án jogerős fizetési meghagyásban az adóst - amelynek cégneve 2004. július 7-i hatállyal (adós új neve)-re változott - 7 822 461 forint, ebből 5 179 200 forint után 2004. szeptember 30-tól a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresének megfelelő mértékű kamat megfizetésére kötelezte. A bíróság által 2005. szeptember 5-én végrehajtási lap kiállításával elrendelt végrehajtást az adóssal szemben 127.V.920/2005. szám alatt P. L. önálló bírósági végrehajtó foganatosította, 2006. május 31-én a követelés behajthatatlansága miatt megállapította a végrehajtás szünetelését. Az adóssal szemben 2009. december 3-án felszámolás indult, a felperes jogelődje által bejelentett 12 139 324 forint hitelezői követelést a felszámoló 12 260 717 forintban (5 179 200 forint tőke, 6 960 124 forint kamat, 121 393 forint regisztrációs díj) visszaigazolta. A Fővárosi Bíróság 20.Fpk.01-08-008184/21. sorszámú végzésével a felszámolási eljárást a hitelezői igények kielégítése nélkül befejezte, az adóst megszüntette. A cégjegyzékből az adós 2011. április 5-i hatállyal került törlésre.

A gazdálkodó szervezet3 a per alatt adta el az ingatlant az alperesnek, a változást a Sz.-i Körzeti Földhivatal a 37.840/2011.12.19. számú határozatával jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba.

A felperes a keresetében annak tűrésére kérte kötelezni az alperest, hogy az adóssal szembeni 12 260 717 forint követelését az e követelés biztosítására a javára zálogjoggal terhelt ingatlanból kielégíthesse.

Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint az elévülést megszakító cselekmények személyhez kötöttek, a követelés vele, mint dologi mellékkötelezettel szemben - a főkövetelés elévülésétől függetlenül - elévült. A jelzálogjogból fakadó követelés a főköveteléssel együtt 2003. március 6-án esedékessé vált, ettől számított öt éven belül elévülést megszakító cselekmény a dologi mellékkötelezettekkel szemben nem történt.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes (adós neve) "f.a." adóssal szembeni 12 260 717 forint követelését az ingatlanból kielégítse, és kötelezte a felperes részére 330 000 forint perköltség, az államnak 735 600 forint eljárási illeték megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság az ítélete indokolásában nem vitatott tényként rögzítette azt, hogy a felperes jogelődje és az adós által kötött jelzálogszerződés, valamint a jelzálogjog ingatlan-nyilvántartásba bejegyzése folytán a jelzálogjog érvényesen létrejött (Ptk. 262. § (1) bekezdés), az a támogatási szerződésből eredő adósi kötelezettségek biztosítását szolgálja; a biztosított főköveteléssel együtt jogszabályváltozások folytán a felperesre, mint jogutódra szállt át a jogutódlás ingatlan-nyilvántartási bejegyzése nélkül is. A felperes támogatási szerződésből eredő, az adós elleni végrehajtási és felszámolási eljárás meg nem térült követelése 12 260 717 forint, melyből a tőke 5 179 200 forint; 6 960 124 forint késedelmi kamat; 121 393 forint regisztrációs díj.