EH 2000.264 Több alapító esetén új kezelő szerv kijelölésére csak a valamennyi alapító együttes döntése alapján kerülhet sor; a megszűnt (meghalt) alapítókat figyelmen kívül kell hagyni [Ptk. 74. § (6) bek.][1]

Az "Ú. 2000" Alapítvány nyilvántartásba vételét a Fővárosi Bíróság az 1991. augusztus 27.-én kelt végzésével elrendelte negyvennyolc magánszemély alapító kérésére.

Negyvenhét alapító az alapító okirat módosítása, új kuratórium kijelölése iránt kérelmet nyújtott be a bírósághoz. Bejelentették, hogy az alapítók közül egy magánszemély időközben elhunyt.

A Fővárosi Bíróság az 1998. február 12.-én kelt végzésével a kezelő szerv tagjait kijelölte, az új képviselőt nyilvántartásba vette.

A végzés ellen a Fővárosi Főügyészség fellebbezéssel élt, kérte a végzés hatályon kívül helyezését és a bíróság új határozat hozatalára utasítását. Előadta, hogy a kuratórium kijelöléséről a bíróság jogszabálysértő módon döntött. Ez a jogosultság az alapítókat illeti meg, az alapítók ezen jogát nem érinti az a körülmény, hogy a több alapító közül az egyik alapító elhalálozott.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a Fővárosi Főügyészség fellebbezését fenntartotta.

A fellebbezés alapos.

A Ptk. 74/B. § (5) bekezdése és 74/C. § (6) bekezdése értelmében az alapító - több alapító esetén az alapítók - jogosult(ak) az alapító okirat módosítására, a kuratórium kijelölésének visszavonására, új kuratórium kijelölésére. A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kuratórium kijelölése tárgyában az alapítók helyett döntött. Az alapítók közül egy alapító halála következtében nem semmisülhet meg a többi alapítónak a Ptk. 74/C. §-a (6) bekezdésén alapuló joga a kezelő szerv kijelölésével, vagy visszahívásával kapcsolatosan. A Ptk. 74/C. § (6) bekezdésének helyes értelmezése szerint a bíróság csak akkor jogosult a kuratórium kijelölésére, ha az alapító(k) halála, megszűnése folytán nincs olyan létező alapító, aki az alapítvány tekintetében az alapítói jogokat gyakorolhatná. Jelen esetben a negyvennyolc alapítóból negyvenhét alapító egyhangú döntés alapján kérte a nyilvántartásba vett adatok módosítását, a módosításról a kérelemnek megfelelően kell határozatot hozni.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a 105/1952. (XII. 28.) MT r. 13. § (2) bek. és a Pp. 258. § (1) bek. alapján az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bir. Kny. III. 27. 739/1998.)