40/B/1990/3. AB határozat

a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1989. évi XXXVII. törvény alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Domján István budapesti lakosnak és Pataki Imre elítéltnek a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1989. évi XXXVII. tv. alkotmányosságának vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványa alapján az Alkotmánybíróság az eljárásokat egyesítette és meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló 1989. évi XXXVII. tv. nem alkotmányellenes, ezért a megsemmisítésére irányuló kérelmeket elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Domján István indítványában sérelmezte, hogy az 1989. évi XXXVII. tv. az élet elleni bűncselekményt elkövetők részére is kegyelmei ad. Kifogásolta, hogy a közkegyelem gyakorlásával a törvényhozó a bűncselekményt az elkövetés időpontjától függően minősíti, illetve ennek figyelembevételével bünteti az elkövetőt.

Indítványozó szerint az 1989. évi XXXVII. tv. sérti az Alkotmányban biztosított állampolgári egyenlőséget. A fentiek alapján a kifogásolt törvény megsemmisítését kérte, a 3. és 4. §-ban foglaltak kivételével.

Pataki Imre elítélt arra hivatkozott, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvény sérti az Alkotmány 70/A. §-ában védeni rendelt jogegyenlőséget, mivel különbséget tesz az elítéltek között: egyes elítéltek részesülnek a közkegyelemben, míg mások nem. Az indítványozó szerint a közkegyelem vagy minden elítéltnek adható, vagy senkinek sem.

II.

Az eljárás során - az Alkotmánybíróság megkeresésére kifejtett álláspontjában - az igazságügyminiszter a sérelmezett törvény alkotmányosságát hangsúlyozta. Rámutatott arra, hogy a közkegyelem gyakorlásával a jogerősen kiszabott büntetések elengedésére, illetőleg mérséklésére, valamint a folyamatban lévő büntetőeljárás megszüntetésére, esetenként pedig a büntetett előélet hátrányai alól történő mentesítésre kerül sor - a törvényben meghatározott feltételek szerint.

III.

Indítványozók kifogásolták a közkegyelem hatókörét, s a törvény előírásait a jogegyenlőség megsértésének tekintették. Az Alkotmány 19. § (3) bekezdés m) pontja szerint az Országgyűlés közkegyelmet gyakorol. Ennek alkalmait és feltéleleit az Alkotmány nem határozza meg. Így az mindenkor a törvényalkotó elhatározásától függ. Az 1989. évi XXXVII. törvényhez fűzött indokolás a következőket állapítja meg: "Ez idő szerint a Magyar Köztársaság kikiáltása minősül hazánk életében azon jeles eseménynek, amely indokolja általános amnesztia gyakorlását."

A közkegyelem az állam erre hivatott szervének olyan közhatalmi aktusa, amelyet szabad belátása szerint gyakorol. A közkegyelem meghirdetésével a törvényalkotó - az Alkotmányban foglalt felhatalmazás alapján - a társadalom védelmét és az igazságszolgáltatás érdekeit figyelembe véve humanitárius célokat hivatott szolgálni. A fentiekből következik, hogy senkinek sincs a közkegyelemre alanyi joga. Így e jog megsértésére sem kerülhetett sor.

Az Alkotmány a közkegyelem gyakorlása tekintetében sem ír elő feltételeket, és korlátozó rendelkezéseket sem tartalmaz, A közkegyelem feltételeinek megállapításánál azonban a törvényalkotó nem sértheti meg az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében meghatározott hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közkegyelem gyakorlásáról szóló sérelmezett törvény nem alkotmányellenes,

A Domján István beadványában kifogásolt bírósági ítélet felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az indítványt - az abban szereplő egyedi ügyre vonatkozóan - törvényességi óvás emelésének megfontolása céljából, az 1989. évi XXXII. tv. 23. § (2) bekezdése alapján a legfőbb ügyészhez áttette.

Budapest, 1990. május 21.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Solt Pál s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlínszky János s. k.,

alkotmánybíró