A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20480/2019/11. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.24627/2017/41., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20480/2019/11.* (ÍH 2019.123), Kúria Pfv.20228/2020/7.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.480/2019/11/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Kodela Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kodela Viktor ügyvéd) által képviselt I. rendű felperes neve (I. rendű felperes címe) I. rendű felperesnek - a Lovászi-Tóth Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lovászi-Tóth Ádám ügyvéd) által képviselt Magyar Államkincstár (1054 Budapest, Hold utca 4.) I. rendű alperes és a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Sándor István ügyvéd) által képviselt Agrárminisztérium (1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 11.) II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2019. április 23. napján meghozott 17.P.24.627/2017/41. számú ítélete ellen az I. rendű felperes részéről 43. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II. rendű alpereseknek személyenként 254.000 (kétszázötvennégyezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az I. rendű felperes elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) bekezdésére, másodlagosan pedig a 339. § (1) bekezdésére alapított végleges keresetével 77.425.000 forint és ennek 2013. január 28-tól a kifizetésig járó, a Ptk. 301/A. §-a szerinti késedelmi kamata, valamint a perköltség egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Az I. rendű alperes kárfelelősséget megalapító magatartását egyrészt abban jelölte meg, hogy jogelődje az I. rendű felperes ellen indított perben a jóhiszemű joggyakorlás szabályaiba ütközően tartotta fenn 400.000.000 forint, túlnyomórészt alaptalan kártérítési követelését és ez az alaptalan követelés jelentette az alapját annak, hogy a részére járó közel 40.000.000 forintos támogatást visszatartotta. A 2013. február 21-i visszatartó végzés az elsőfokú közigazgatási eljárás során hatályon kívül helyezett jogerős ítéleten alapult, míg a 2013. május 24-i és június 28-i visszatartó végzések meghozatalára már a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése után került sor, s miután a visszatartás alapját a hatályon kívül helyezett jogerős ítéletben megállapított marasztalási összeg képezte, az I. rendű alperes jogelődjének jogellenes magatartását önmagában megalapítja, hogy a visszatartások nem létező bírósági határozaton alapultak. Ezenkívül az I. rendű alperes másodfokú szerve a visszatartó végzések ellen benyújtott fellebbezések folytán indult jogorvoslati eljárásokat jogellenesen függesztette fel és az eljárási kötelezettségét megsértve a felfüggesztést a hatásköri jogutódlás időpontjáig fenntartotta, valamint az ügyintézési határidőket is túllépte. További károkozó magatartásként hivatkozott arra, hogy az I. rendű alperes jogelődje a 2009. június 29-én létrejött jelzálogszerződés alapján az ingatlanokon jogellenesen tartotta fenn a jelzálogjogot, mert a megismételt eljárásban meghozott jogerős ítélet után a szerződés 6. pontja alapján ki kellett volna adni a jelzálogjog módosításához szükséges nyilatkozatot, illetve a törlési engedélyt. A II. rendű alperes kárfelelősséget megalapító magatartását abban látta, hogy a hatásköri jogutódlás időpontjától, 2014. július 16-tól az eljárási kötelezettségét megsértve a jogorvoslati eljárások felfüggesztését jogellenesen tartotta fenn, majd a felfüggesztés megszüntetése kapcsán az ügyintézési határidőket is túllépte. Kárát 800 darab szarvasmarha áron aluli kényszer-értékesítéséből származó vételár-különbözetben vette számításba. A jogellenes magatartás és a kár közötti oksági kapcsolatot megítélése szerint az teremti meg, hogy az I. rendű alperes jogelődje a visszatartó végzésekkel mintegy 40.000.000 forintot vont el a költségvetéséből, majd a jogorvoslati eljárások felfüggesztése és az ügyintézési határidő miatt közel három évig nem tudott ehhez az összeghez hozzájutni, aminek következtében gazdálkodása ellehetetlenült, hitelt kényszerült felvenni, de mivel a jelzálogjog jogellenes fenntartása miatt további hitelhez nem jutott, az állatállománya nagy részét értékesíteni kényszerült, mert a veszteséget és a forráshiányt csak így tudta fedezni.

Az I. rendű alperes ellenkérelme elsődlegesen a per megszüntetésére irányult a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 157. § a) pontja alapján a 130. § (1) bekezdés d) pontjára utalással, mert álláspontja szerint az I. rendű felperes által az adott perben állított jogellenes magatartások megállapítása iránt indított keresetet elutasító jogerős ítélet a jelen perben érvényesített kártérítési igény jogalapját illetően ítélt dolognak minősül. Érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azzal védekezett, hogy a kárfelelősség feltételei nem állnak fenn, mert jogellenes magatartást nem tanúsított, ezenkívül a I. rendű felperes a kárát nem bizonyította, de az állított kár és a megjelölt magatartások közötti okozati összefüggés is hiányzik. Az egyébként nem teljesen alaptalan kártérítési követelés fenntartása nem minősülhet joggal való visszaélésnek, egyebekben az I. rendű felperest ezzel összefüggésben semmiféle kár nem érhette, mert az utóbb hatályon kívül helyezett jogerős ítélet alapján jogelődjének nem teljesített, a megismételt eljárásban meghozott jogerős ítéletben foglalt fizetési kötelezettségének pedig csak 2016. április 12-én tett eleget túlnyomórészt beszámítás útján. Érvelése szerint a támogatások visszatartásának jogalapja egyrészt a jelzálogszerződésben foglalt támogatási keret kimerülése, másrészt pedig az volt, hogy a Kúria hatályon kívül helyező végzéséhez nem fűződik anyagi jogerőhatás, így azzal a kártérítési per nem zárult le. A 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH eljárási törvény) 60. § (1) bekezdéséből egyébként sem következik, hogy csak jogerős bírósági határozaton alapulhat a visszatartás, annak csupán az a követelménye, hogy a fennálló tartozásnak az intézkedéssel összefüggőnek kell lennie, amely feltétel a visszatartó végzések meghozatalának időpontjában fennállt. A közigazgatási szerv felelősségét csak kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés alapozhatja meg, amire adott esetben nem került sor. A Kúria hatályon kívül helyező végzése függő jogi helyzetet eredményezett, és miután a fellebbezések elbírálását alapvetően befolyásolta a még folyamatban lévő bírósági eljárás, a felfüggesztés jogszerű és indokolt volt, de 2. és a 3. számú felfüggesztő végzés kapcsán az ügyintézési határidő túllépését nem tette vitássá. Állítása szerint a jelzálogjog törlésének a szerződés 6. pontjában foglalt feltételei nem álltak fenn mindaddig, amíg az I. rendű felperes a biztosított követelést nem teljesítette, amelyet követően jogelődje 8 napon belül ki is adta a törlési engedélyt. Az okozati összefüggés hiánya körében azzal érvelt, hogy az I. rendű felperes csak 2012. október 16-án vált szarvasmarha tenyésztővé, ezért a perindításnak a tevékenységére közvetlen ráhatása nem volt, a támogatások visszatartása felelős gazdálkodás mellett az állított károkat nem idézhette volna elő, egyebekben az I. rendű felperes a jelzálogszerződésben meghatározottnál magasabb összegű támogatást kapott. A 2013. év első felében meghozott visszatartó végzések nem okozhatták a számlákból kitűnően ennél korábbi, 2010-2012. között történt kényszer-értékesítésből eredő vételár veszteséget, de a keresetindítást megelőző öt évnél korábbi értékesítések vonatkozásában az I. rendű felperes követelése egyébként is elévült. Hivatkozott arra is, hogy az I. rendű felperes megsértette a kárenyhítési kötelezettségét, mert nem tett meg mindent az állatállomány kedvezőbb áron való értékesítése érdekében.