A Legfelsőbb Bíróság Kfv.37258/2010/4. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [2007. évi I. törvény (Szmtv.) 7. §, 8. §, 113/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Szmvhr.) 24. §, 26. §, 27. §] Bírók: Buzinkay Zoltán, Fekete Ildikó, Patyi András

Kfv.IV.37.258/2010/4.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Szajbert Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal /1117 Budapest, Budafoki út 60./ alperes ellen tartózkodási kártya kiállítása tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2009. november 10. napján kelt 20.K.33.155/2008/9. számú jogerős ítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 20.K.33.155/2008/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a Legfelsőbb Bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 50.000 /ötvenezer/ együttes elsőfokú és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak - külön felhívásra - 16.500 /tizenhatezer-ötszáz/ forint kereseti és 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2006. január 12-én érkezett a Magyar Köztársaság területére, munkavállalás céljából, tartózkodási vízummal.

Beutazását követően tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be, melyet a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Budapesti és Pest Megyei Regionális Igazgatósága elutasított.

A határozat felülvizsgálata iránti keresetet a bíróság idézés kibocsátása nélkül elutasította, az idegrendészeti hatóság a felperes részére 2007. november 11. napjáig érvényes ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást állított ki.

A felperes 2007. november 6. napján magyar állampolgár harmadik ország állampolgárságával rendelkező családtagjaként tartózkodási kártya kiállítása iránti kérelmet terjesztett elő.

Az elsőfokú hatóság a kérelmet elutasította, a felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2008. április 28. napján kelt 106-TK-5331/2/2008. számú másodfokú határozattal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Előadta, hogy az elsőfokú hatóság nem tisztázta a törvénynek megfelelően a tényállást; kifejtette, hogy unokahúga olyan neki, mintha a saját lánya lenne, ő nevelte fel, a családjához is erős kapcsolat fűzi, hiszen segít az unokahúga gyermekének nevelésében.

Magyarországi megélhetésével kapcsolatosan hivatkozott rá, hogy nem jelent semmiféle indokolatlan terhet a Magyar Köztársaság szociális ellátó rendszerére.

Az iratokhoz csatolta a Közép-magyarországi Regionális Munkaügyi Központ Engedélyezési Osztályának 2007. szeptember 26. napján kelt - 2007. október 20. napjától 2008. október 19. napjáig tartó - munkavállalási engedélyét, mely varrónői munkakörben történő foglalkoztatását engedélyezte.

Egyebekben becsatolta munkaszerződését is, amely 2007. október 3. napján került aláírásra. Kifogásolta, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény /a továbbiakban: Ket./ 50. §-ában foglaltaknak megfelelően a felperest és a családtagokat személyesen nem hallgatta meg az alperes, a helyszínt nem ellenőrizte, és nem vizsgálta, hogy megfelelő körülmények között él-e a felperes, illetve ténylegesen az eltartójánál tartózkodik-e.

Utalt arra, hogy nem vitatottan korábban kereső tevékenységet folytatott Magyarországon, azonban a jogszabály megadja azt a lehetőséget, hogy amennyiben van egy család, aki befogadja, és aki a tartásáról gondoskodik, akkor hiába keresőképes nagykorú felnőtt és egészséges, mégis lehetősége van, hogy eltartottként Magyarországon ilyen jellegű kérelmet terjesszen elő.

Utalt arra, hogy a későbbiekben munkát kíván vállalni.

Sérelmesnek tartotta, hogy a család összjövedelmét nem vizsgálták, kizárólag az eltartó jövedelmét, ami 150.000 Ft, és nem vitatottan másik két személyről kell még - a felperesen kívül - gondoskodnia, azonban a család egy főre jutó havi jövedelme nem került összegszerűen megállapításra. Ugyanis az eltartóval él együtt az édesanyja - aki nyugdíjas -, ezen felül az eltartó felesége és az eltartó is keresőtevékenységet folytat; így annyi jövedelemmel rendelkeznek, amely bőven elégséges ahhoz, hogy a felperes a családban élhessen, megfelelő egzisztenciát biztosítsanak számára.

A per tárgyalásán a felperes előadta, hogy 2007. október 3. napján munkaszerződést kötött ugyan és munkavállalási engedély iránti kérelmet terjesztett elő az alperesnél, de az elutasításra került; habár dolgozhatott volna, mert lett volna, hol, de engedély hiányában ezt nem tehette meg.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, az alperest új eljárásra kötelezte.

Ítéletének indokolásában a Ket. 109. § /1/ bekezdésére, 111. § /1/ bekezdésére, 50. § /1/ bekezdésére, a Pp. 339/B. §-ára, a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi I. törvény /a továbbiakban: Szmtv./ 8. § /1/ bekezdés a/ pontjába, az Szmtv. végrehajtásáról szóló 113/2007. /V. 24./ Kormányrendelet /a továbbiakban: Kormányrendelet/ 24. § /1/ bekezdésére, 27. § /1/ bekezdés a/ pontjára, az Szmtv. 7. § /1/-/2/ bekezdésére és a Kormányrendelet 26. § /2/ bekezdésére hivatkozott.

Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy az eljárás során nem volt az vitatott, hogy S. G. magyar állampolgár eltartási nyilatkozatot tett, melyben vállalta a felperes eltartását és igazolta, hogy havi nettó jövedelme 150.000 Ft-ot tesz ki.

Az sem vitatott, hogy az eltartó a felperesen kívül további két fő eltartására is köteles.

A Generali Providencia Zrt-vel 2008. április 1. napján biztosítási szerződést kötött a felperes, valamint pénzintézeti igazolást is csatolt 3.041.164 Ft megtakarításról.

Az elsőfokú bíróság egyetértett azzal az alperesi okfejtéssel, mely szerint az alperesnek - a fenti jogszabályhelyek alapján - mérlegelési lehetősége van annak eldöntésére, hogy családtagként engedélyezi, vagy sem a felperes magyarországi tartózkodását; azonban ahhoz, hogy ezt megfelelően el tudja bírálni és vizsgálni, a tényállás teljes körű feltárása szükséges. Ebben a körben azonban az elsőfokú bíróság osztotta a felperes azon előadását, mely szerint tényállás-tisztázási kötelezettségének az alperes nem megfelelően tett eleget, hiszen a család összjövedelmét nem számolta ki, kizárólag az eltartó jövedelmét értékelte és mérlegelte. Az eltartón kívül azonban a családban még az eltartó felesége is dolgozik, illetve édesanyja is nyugdíjat kap, tehát a család jövedelme magasabb, mint 150.000 Ft; a gyermekek tartására pedig nem csak az eltartó, hanem a házastársa is köteles.