BH 2003.10.418 Korlátolt felelősségű társaság kizárt tagja üzletrészének árverés útján való értékesítése [1997. évi CXLIV. tv. 144. § (2) bek., 147. § (1)-(3) bek., 148. § (2) és (4) bek.].

A felperest az alperes kft. az 1998. május 27-én meghozott határozatával kizárta a tagjai sorából. A felperes a határozatot tudomásul vette, és kérte, hogy az alperes az üzletrészét névértéken, 1 000 000 forintért vásárolja meg tőle. Az alperes erre hajlandónak is mutatkozott, végül is azonban a felek között mégsem jött létre üzletrész-adásvételi szerződés, mert az alperes által elkészített szerződéstervezet egyik pontjával a felperes nem értett egyet. Az alperes ezt követően nyilvános árverésen próbálta meg értékesíteni a felperes üzletrészét. Az 1998. december 15-én megtartott első árverés vevő hiányában nem vezetett eredményre, ezért 1999. február 15-én megismételt árverésre került sor, ahol mint egyedüli ajánlattevő az alperes kft. vásárolta meg a felperes üzletrészét 40 000 forint vételárért. Az alperes a vételárból levonásba helyezte az árverés költségét 33 810 forint összegben, és a fennmaradó 6190 forintot a felperes részére kifizette.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes 1 000 000 forint és annak 1995. november 16. napjától járó évi 20%-os kamata megfizetése iránti keresetét, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt a döntést. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 147-148. §-ai előírásainak megfelelően bocsátotta nyilvános árverésre a felperes üzletrészét. A Gt. 148. §-ának (2) bekezdése szerinti megismételt árverés - ahol az üzletrész már bármilyen alacsony áron eladható volt - eredményes volt, mert azon "G. M. 40 000 forintért megvásárolta a felperes üzletrészét". A másodfokú bíróság nem találta alaposnak a felperesnek az árverés késedelmes megtartására való hivatkozását, mert egyrészt a Gt. 147. §-ának (1) bekezdése szerinti 45 napos határidő nem jogvesztő, másrészt mivel a felek között tárgyalások folytak az üzletrész alperes által történő megvásárlásáról, így csak az adásvételi szerződés megkötése meghiúsulását követően volt kötelessége az alperesnek az üzletrész nyilvános árverésen való értékesítése.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Gt. 147. §-ának (1) bekezdésébe, 144. §-ának (2) bekezdésébe és a 149. §-ba ütközik. Az alperes elmulasztotta az árverés megtartására nyitva álló törvényi határidőt, aminek a jogkövetkezménye az, hogy a Gt. 144. §-ának (2) bekezdése szerint kellett volna eljárnia, és a törzsbetét összegét a felperes részére ki kellett volna fizetnie. Felülvizsgálati kérelmében a felperes hivatkozott arra is, hogy a jogerős ítélet téves ténymegállapításával szemben az üzletrész árverési vevője nem G. M., hanem maga az alperes kft. mint árverező volt, amelyre azonban nincs lehetőség, így a társaság üzletrész-szerzése semmis. A felperes szerint az alperes rosszhiszemű magatartása joggal való visszaélést valósított meg.

Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Arra alaptalanul hivatkozik felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy az alperes a Gt. 147. §-ának (1) bekezdése értelmében az árverés megtartására számára nyitva álló 45 napos határidőt követően már nem tarthatott volna nyilvános árverést, hanem csak a Gt. 144. §-ának (2) bekezdésében meghatározott lehetőségek közül választhatott volna. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az alperest nem terhelte késedelem az árverés megtartásában, mert amíg a felek az üzletrész adásvétele tárgyában tárgyalásokat folytattak egymással - vagyis volt remény az üzletrész Gt. 147. §-a (1) bekezdésének utolsó mondata szerinti értékesítésére - addig az alperest nem terhelte az árverési értékesítés kötelezettsége, így a törvényi határidő meg sem kezdődhetett.

Alapos viszont a felperesnek az a hivatkozása, amely szerint a jogerős ítélet iratellenes tényállást állapított meg az árverési vevő személyét illetően. Az 1999. február 15-ei árverési értékesítésről készült közjegyzői okiratból egyértelműen megállapíthatóan az árverési vevő nem G. M. volt, hanem maga az alperes kft., amely egyben az üzletrész árverezője is volt. G. M. csak az alperes képviseletében járt el az ügyvezetőtől származó meghatalmazás alapján. Az árverési vevő személye tekintetében a tényállás téves megállapításának az ügy érdemi eldöntésére kiható hatása van, mert ennek következtében a másodfokú bíróság nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy maga az árvereztető társaság ajánlattevőként részt vehet-e az árverésen, és lehet-e egyben az üzletrész árverési vevője is. Bár a Gt. 147. §-ának (3) bekezdése kifejezett rendelkezéssel csak a kizárt tagot, tehát az árverezendő üzletrész tulajdonosát zárja el az árverésen való részvételtől, a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt. több rendelkezésének együttes értelmezéséből az a következtetés vonható le, hogy a perbeli esetben maga a társaság nem lehetett egy személyben árvereztető és mint egyedüli ajánlattevő árverési vevő is. A társaságnak általában nincs szüksége arra, hogy a kizárt tag üzletrészének árverésén ajánlattevőként vegyen részt, hiszen őt - túl azon, hogy a kizárt taggal való megállapodás esetén árverésen kívül is megvásárolhatja az üzletrészt - a Gt. 148. §-ának (1) bekezdése alapján elővásárlási jog is megilleti az árverési értékesítés során, ha pedig az árverés eredménytelen volt, a 144. § (2) bekezdésének alapján is megvásárolhatja az üzletrészt.