A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20356/2012/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Hőbl Katalin, Magosi Szilvia

Kapcsolódó határozatok:

Balassagyarmati Törvényszék P.20359/2011/16., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20356/2012/5.*, Kúria Pfv.21974/2012/4.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.356/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szenes Györgyné ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztálya (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: dr. Kiss Sándor) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (1146 Budapest, Thököly út 97-101.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Nógrád Megyei Bíróság 2011. december 13-án meghozott és 17. számú végzésével kijavított 21.P.20.359/2011/16. számú ítélete ellen a felperes 18. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Módosított keresetében a felperes 15.952.205 Ft kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk. 349. és 339. §).

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a követelés jogalapját vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 Ft perköltséget. Rendelkezése szerint a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperest a Ptk. 349. § (3) bekezdése értelmében csak akkor lehet kártérítés fizetésére kötelezni, ha a kártérítés Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti különös és Ptk. 339. § (1) bekezdésében felsorolt általános feltételei is adottak. A felperes az alperes jogellenes magatartását egyrészt abban jelölte meg, hogy a bíróság számítási hiba folytán volt élettársa tulajdoni hányadát az élettársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben 1/3 helyett 1/2 arányban állapította meg, és ezt a hibát kérelme ellenére sem javította ki. A felperes állításával szemben azonban az alperes nem vétett számítási hibát. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alapján a felek szerzési arányát 50 - 50 %-ban állapította meg a bizonyítékok mérlegelésével, a felperes volt élettársa ennek megfelelően az ingatlanon 1/2 arányban szerzett tulajdonjogot. A felperes azonban nem vitásan az élettársi vagyonközösség megszűnése után értéknövelő beruházásokat végzett az ingatlanon, és ezért ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság is rámutatott arra, hogy a megváltási ár megállapítása során ezt az értéknövekedést el kellett számolni. Ezt pedig olyan módon valósította meg, hogy a megváltási árat az ingatlannak a felperesi beruházások nélküli forgalmi értékéből kiindulva határozta meg, és annak 1/2 része megfizetésére kötelezte a felperest. Keresetében a felperes azt is állította, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének alkalmatlan módját választotta, mert nem vizsgálta a teljesítőképességét, és az általa megfizetni vállalt megváltási ár háromszorosának megfizetésére kötelezte, holott ennek teljesítésére képtelen volt. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor miért a felperest kötelezte a megváltásra, és ebben a körben azt vette figyelembe, hogy a felperes lakik az ingatlanban, a per évek óta folyik, és a felperes kérelme a volt élettársa tulajdoni hányadának megváltására irányult (Ptk. 148. §). A Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő pedig a közös tulajdon megszüntetéséhez tapad, vagyis az alkalmazott megszüntetési módhoz már nem fűződik ez a joghatás. Amennyiben a rendezés valamelyik fél lényeges és jogos érdekét sérti, a sérelmet szenvedő a megszüntetés más módjának alkalmazása iránt új keresetet terjeszthet elő tulajdontársával szemben (BH1995. 580). A felperes azonban a jogerős másodfokú döntést követően nem élt ezzel a lehetőséggel, ilyen pert nem kezdeményezett a volt élettársával szemben.