A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20356/2012/5. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Hőbl Katalin, Magosi Szilvia

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.356/2012/5.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szenes Györgyné ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az Országos Bírósági Hivatal Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztálya (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: dr. Kiss Sándor) által képviselt Budapest Környéki Törvényszék (1146 Budapest, Thököly út 97-101.) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Nógrád Megyei Bíróság 2011. december 13-án meghozott és 17. számú végzésével kijavított 21.P.20.359/2011/16. számú ítélete ellen a felperes 18. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A le nem rótt fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Módosított keresetében a felperes 15.952.205 Ft kár megfizetésére kérte kötelezni az alperest (Ptk. 349. és 339. §).

Az alperes a kereset elutasítását kérte, a követelés jogalapját vitatta.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet, és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000 Ft perköltséget. Rendelkezése szerint a feljegyzett kereseti illetéket az állam viseli.

Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy az alperest a Ptk. 349. § (3) bekezdése értelmében csak akkor lehet kártérítés fizetésére kötelezni, ha a kártérítés Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti különös és Ptk. 339. § (1) bekezdésében felsorolt általános feltételei is adottak. A felperes az alperes jogellenes magatartását egyrészt abban jelölte meg, hogy a bíróság számítási hiba folytán volt élettársa tulajdoni hányadát az élettársi vagyonközösség megszüntetése iránti perben 1/3 helyett 1/2 arányban állapította meg, és ezt a hibát kérelme ellenére sem javította ki. A felperes állításával szemben azonban az alperes nem vétett számítási hibát. A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése alapján a felek szerzési arányát 50 - 50 %-ban állapította meg a bizonyítékok mérlegelésével, a felperes volt élettársa ennek megfelelően az ingatlanon 1/2 arányban szerzett tulajdonjogot. A felperes azonban nem vitásan az élettársi vagyonközösség megszűnése után értéknövelő beruházásokat végzett az ingatlanon, és ezért ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság is rámutatott arra, hogy a megváltási ár megállapítása során ezt az értéknövekedést el kellett számolni. Ezt pedig olyan módon valósította meg, hogy a megváltási árat az ingatlannak a felperesi beruházások nélküli forgalmi értékéből kiindulva határozta meg, és annak 1/2 része megfizetésére kötelezte a felperest. Keresetében a felperes azt is állította, hogy a bíróság a közös tulajdon megszüntetésének alkalmatlan módját választotta, mert nem vizsgálta a teljesítőképességét, és az általa megfizetni vállalt megváltási ár háromszorosának megfizetésére kötelezte, holott ennek teljesítésére képtelen volt. A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában részletesen kifejtette, hogy a közös tulajdon megszüntetésekor miért a felperest kötelezte a megváltásra, és ebben a körben azt vette figyelembe, hogy a felperes lakik az ingatlanban, a per évek óta folyik, és a felperes kérelme a volt élettársa tulajdoni hányadának megváltására irányult (Ptk. 148. §). A Pp. 229. § (1) bekezdése szerinti anyagi jogerő pedig a közös tulajdon megszüntetéséhez tapad, vagyis az alkalmazott megszüntetési módhoz már nem fűződik ez a joghatás. Amennyiben a rendezés valamelyik fél lényeges és jogos érdekét sérti, a sérelmet szenvedő a megszüntetés más módjának alkalmazása iránt új keresetet terjeszthet elő tulajdontársával szemben (BH1995. 580). A felperes azonban a jogerős másodfokú döntést követően nem élt ezzel a lehetőséggel, ilyen pert nem kezdeményezett a volt élettársával szemben.

Mindezekre tekintettel az alperes jogellenes magatartása és a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti feltétel hiányában a keresetet elutasította. A perköltségről és az illetékről a Pp. 78. § (1) bekezdése és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. és 14. §-a szerint rendelkezett.

Fellebbezésében a felperes az elsőfokú ítélet megváltoztatását és keresete teljesítését kérte.

Véleménye szerint az elsőfokú bíróság teljesen hibásan és tévesen értelmezte a másik perben hozott ítéletet, mert a megyei bíróság az élettársi közös vagyon megosztása során az ingatlan felét adta volt élettársa tulajdonába, és az ítéletnek éppen ez az egyik komoly hibája, hiszen ehhez képest őt az ingatlan értékének 1/3-ával azonos megváltási ár fizetésére kötelezte. Önmagában az, hogy az ítélet rendelkező része és indokolása ellentmondásos, már eleve ellentétes a jogszabályokkal. Jogellenes ezért, hogy az alperes kérelme ellenére sem javította ki ítéletének ezt a rendelkezését, holott erre a Pp. 224. § szerint megvolt minden lehetősége. Ez pedig olyan vétkes magatartás, amely alapjául szolgálhat a keresetében megjelölt kártérítési szabályok alkalmazására. Kétséges az elsőfokú bíróság ítéletének az az indokolása is, hogy a közös tulajdon megszüntetésének a bíróság által választott alkalmatlan módjának megváltoztatását új perben kérheti, mert ez ugyan lehetséges, de ennek a jelen esetben akadálya van. Téves emellett az az álláspontja is, hogy ennek a pernek a lehetősége mentesíti az alperest a kártérítés alól. Ez ugyanis nem változtat azon a tényen, hogy az alperes kárt okozott neki, mégpedig azzal, hogy nem nyilatkoztatta meg a perben a teljesítő képességéről, noha e nyilatkozat beszerzése ezekben a perekben mindig kötelező. Az alperes pedig éppen e kötelezettsége elmulasztása miatt választotta a megszüntetés alkalmatlan módját, és emiatt került kilátástalan helyzetbe azzal, hogy nem a közös vagyon volt élettársát megillető részét kell megfizetnie, és esetleg még az egész ingatlant is elveszítheti, az ítélet meghozatala óta ugyanis folyamatosan törleszti az ingatlan jelenlegi értékének felét is meghaladó megváltási árat. Kiemelte azt is, hogy a rendkívüli perorvoslat elmulasztása nem akadálya, hogy a jelen perben kártérítést kapjon.