EBD 2016.02.B5 I. Falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás akkor tényállásszerű, ha az azzal érintett felület olyan végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el, ezért az emlékművön elhelyezett műanyag védőfóliára írás bűncselekményt nem valósít meg [Btk. 371. § (1) bek., (2) bek. ba) alpont, (7) bek.].
II. A büntetőügyben eljáró bíróság szabálysértést csak tárgyaláson (annak eredményéhez képest) bírálhat el, a tárgyalás előkészítésének szakában erre nincs törvényes lehetőség. Ilyenkor a bírósági iratok szabálysértési hatósághoz megküldésének van helye [Be. 337. § (1) bek.; 2012. évi II. tv. (a továbbiakban: Szabs.tv.) 177. § (1) bek. b) pont].
[1] Az elsőfokú bíróság a rongálás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőeljárást tárgyalás-előkészítési szakban a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette, egyben az iratokat az elsőfokú szabálysértési hatóság részére megküldeni rendelte.
[2] A vádirati tényállás szerint a vádlott és társa, más személyekkel együtt, a 2014. április 15. napján közterületen zajló demonstráció során az M. Sz. Kft. tulajdonát képező védőponyvára festékszóróval feliratot helyezett el, ezzel a sértettnek 17 500 forint kárt okoztak, mely nem térült meg.
[3] A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítása érdekében. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége esetében az anyagi jogszabály téves értelmezésével döntött az eljárás megszüntetése felől. Utalt arra, hogy a Wikipédia szerint a falfirka vagy graffiti - mely az olasz graffitio szó többes száma - kifejezés bármilyen köz- vagy magántulajdonba karcolt, vésett, festett, illetve más módon készített rajzot vagy írást jelent. A graffitit sokan elítélik, mert csekély mértékben hordoz művészeti értéket, másrészt a magántulajdon durva megsértését jelenti. Erre tekintettel került sor a Btk. módosítására és az ilyen cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítására. A falfirka Btk. 371. § (7) bekezdése szerinti fogalmából adódóan a rongálás ezen esetekben megvalósul akkor is, ha azt nem falon, hanem más vagyontárgyon helyezik el. Jelen esetben ezért az M. Kft. tulajdonát képező védőponyván festékszóróval készített felirat elhelyezésével a vádlott a rongálás vétségét elkövette.
[4] A főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a falfirka Btk. szerinti fogalmát szűken értelmezte, amikor úgy foglalt állást, hogy annak megállapításához a felület nem ideiglenes jellege nélkülözhetetlen. A Btk. 371. § (7) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés ugyanis nem határoz meg az érintett vagyontárgy vonatkozásában semmilyen külön feltételt, így annak ideiglenes vagy állandó jellegét sem, ezért bármely vagyontárgy felületére festékszóróval elhelyezett szöveg vagy rajz falfirkának minősül. Ennek megfelelően a főügyészség a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítását indítványozta.
[5] A nyilvános ülésen a védő előadta, hogy a vádlott bűncselekményt nem követett el, a demonstrációban több hónapon keresztül vett részt a téren, ennek során a tiltakozás több formáját választották. A demonstrálók az értékítéletükkel ellentétes szobor felállításával szemben feliratokat helyeztek el a molinón, egy felirat végére tett a vádlott egy felkiáltó-jelet, a vádirati tényállással ellentétben a szöveget nem ő helyezte el. Hangsúlyozta a védő, hogy nem firkák, hanem feliratok kerültek elhelyezésre, mellyel véleményüket fejezték ki az ott-tartózkodók, a véleménynyilvánítás ezen formáját választva. Szándéka ezért a véleményének kifejezése és nem a rongálás volt, kárt nem akart okozni. A molinó funkciója, hogy védje a szobrot. Kifejtette, hogy a vádlott magatartása a társadalomra nem veszélyes, ezért szabálysértési eljárás lefolytatásának sincs helye. Ennek alapján a vádlott felmentését, illetve az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte azzal, hogy amennyiben a másodfokú bíróság bűnösnek találja a terheltet, vegye figyelembe büntetlen előéletét, valamint, hogy cselekménye nem veszélyes a társadalomra.
[6] A vádlott védőjével egyező nyilatkozatot tett.
[7] A másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést, valamint a főügyészi indítványban foglaltakat nem találta megalapozottnak az alábbi indokok miatt.
[8] A vádlott és védője által a nyilvános ülésen előadottakkal kapcsolatban elsőként azt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy mivel az elsőfokú bíróság végzését a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárásban, a tárgyalás előkészítésének szakaszában hozta meg, nincs mód a konkrét elkövetői magatartásra vonatkozó bizonyítékok értékelésére. Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmény bűncselekmény lenne, az eljárás e szakában nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy a vádlott a felirat egészét vagy annak csupán egy részét helyezte el, mint ahogy a cselekmény társadalomra veszélyessége sem, és végképp nem kerülhetett volna sor a vádlott bűnösségének megállapítására, miután a büntetőjogi felelősség kérdésében a bíróság csak a bizonyítási eljárás lefolytatását követően foglalhat állást.
[9] Összegezve: a másodfokú bíróság kizárólag azt bírálhatta el, hogy a vádirati tényállásban írt magatartás kimeríti-e valamely, a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény törvényi tényállását, és ha nem, mely hatóság jogosult eljárni.
[10] Amint azt az elsőfokú végzés is tartalmazza, a Btk. 371. § (1) bekezdése szerint, aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el, a (2) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében pedig amennyiben a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével követik el, rongálás vétsége valósul meg.
[11] A Btk. 371. § (7) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés a falfirka - fenti minősítő körülmény alkalmazása során irányadó - fogalmát akként rögzíti, hogy az a festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a tárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.
[12] E fogalommeghatározás nyelvtani értelmezése eredményeképpen megállapítható, hogy a törvényhozó ezen elkövetői magatartás pönalizálása során ténylegesen nem a falfirka, hanem csupán a "firka" fogalmát határozta meg akkor, amikor azt bizonyos eszközökkel előállított, képi vagy szöveges megjelenítésű felületbevonatként definiálta. Emellett a hivatkozott értelmező rendelkezés a felület jellegére, annak jellemzőire semmilyen eligazítást nem ad, a "fal" fogalmát nem rögzíti.
[13] Az ügyészi fellebbezésben foglaltakkal kapcsolatban utal arra a másodfokú bíróság, hogy az olasz eredetű "graffitio" szó jelentése is csupán felirat, amit az ügyész által hivatkozott Wikipédia-szócikk is rögzít, bár kétségtelen, hogy a magyar köznyelvben a graffiti szó falon elhelyezett felirat vagy ábraként használatos.
[14] A bűncselekmény megállapíthatósága a fentiek miatt indokolja a "fal" fogalmának meghatározását. A fal köznapi és nyelvtani értelemben egy végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el. A Btk. 371. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti törvényi tényállással megegyező szabályozás a 2010. évi CLXI. törvény 21. § (1) bekezdése iktatta a korábbi Btk.-ba, az 1978. évi IV. törvénybe. E törvény magyarázata szerint az olyan graffiti lehet tényállásszerű, amely a házfal állagának sérelme nélkül nem távolítható el.
[15] Ezen értelmezés áll összhangban az Alaptörvény 28. cikkével, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
[16] A törvényi tényállás bevezetését és a hatályos Btk.-ban való elhelyezését nem vitásan a graffitik elhelyezésével megvalósított rongálási cselekmények igen elszaporodott volta indikálta, a törvényalkotó célja azonban - feltételezve a jogszabályoknak a józan ész és közjó szolgálatára vonatkozó alkalmasságát - nem lehetett valamennyi, bármely felületen megvalósított szöveges vagy képi felfestés büntetőjogi szankcionálása, ez ugyanis sértené az Alaptörvény Alapvetések XXVIII. cikkében is deklarált jogbiztonság követelményét és a büntetőjogszabályok elfogadhatatlan kiterjesztő értelmezését eredményezné.
[17] Mindennek egybevetésével falfirkának csak valamely végleges építmény részeként, állagsérelem nélkül el nem távolítható részén elhelyezett - az értelmező rendelkezés további feltételeinek is megfelelő - felületbevonat tekinthető, így a felülbírált ügyben a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az emlékművön elhelyezett műanyag védőfóliára írás nem valósít meg bűncselekményt.
[18] A másodfokú bíróság - mint fentebb utalás történt rá - vizsgálta azt is, hogy a vádirati tényállásban írt magatartás szabálysértést megvalósíthat-e, azaz helyes-e az elsőfokú bíróság iratok megküldésére vonatkozó rendelkezése. A vádirati tényállás szerint - többekkel együtt - a vádlott más személy tulajdonát képező tárgyban szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozott. Ez a magatartás megfelel a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés b) pontjában írt tulajdon elleni szabálysértésnek. A büntetőügyben eljáró bíróság szabálysértést csak a Be. 337. § (1) bekezdésében írt esetben bírálhat el, nevezetesen akkor, ha a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti. Tekintettel arra, hogy jelen ügy a tárgyalás előkészítő szakaszában van, a szabálysértés elbírálására nincs törvényes lehetőség. A büntetőbíróság ezért nem vizsgálhatta a vádiratban írt cselekmény bizonyítottságát, illetve annak társadalomra veszélyességét sem, erre a szabálysértési hatóság jogosult. A másodfokú bíróság tehát egyetértett az elsőfokú bíróság iratok megküldésére vonatkozó rendelkezésével is.
[19] A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Törvényszék 23. Bf. V. 5250/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. február 27. napjánt tartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
A rongálás vétsége miatt folyamatban lévő büntetőügyben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2014. november 6. napján kelt 1.B.V.12.649/2014/2. számú végzését helybenhagyja.
I n d o k o l á s:
Az elsőfokú bíróság a rongálás vétsége miatt a vádlott ellen indult büntetőeljárást tárgyalás előkészítési szakban a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontja alapján - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette, egyben az iratokat az elsőfokú szabálysértési hatóság részére megküldeni rendelte.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítása érdekében. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a falfirka elhelyezésével elkövetett szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége esetében az anyagi jogszabály téves értelmezésével döntött az eljárás megszüntetése felől. Utalt arra, hogy a Wikipédia szerint a falfirka vagy graffiti - mely az olasz graffitio szó többesszáma - kifejezés bármilyen köz-, vagy magántulajdonba karcolt, vésett, festett, illetve más módon készített rajzot vagy írást jelent. A graffitit sokan elítélik, mert csekély mértékben hordoz művészeti értéket, másrészt a magántulajdon durva megsértését jelenti. Erre tekintettel került sor a Btk. módosítására és az ilyen cselekmények bűncselekménnyé nyilvánítására. A falfirka Btk. 371. § (7) bekezdése szerinti fogalmából adódóan a rongálás ezen esetekben megvalósul akkor is, ha azt nem falon, hanem más vagyontárgyon helyezik el. Jelen esetben ezért az M. Kft. tulajdonát képező védőponyván festékszóróval készített felirat elhelyezésével a vádlott a rongálás vétségét elkövette.
A Fővárosi Főügyészség Bfel.6198/2014/1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság a falfirka Btk. szerinti fogalmát szűken értelmezte, amikor úgy foglalt állást, hogy annak megállapításához a felület nem ideiglenes jellege nélkülözhetetlen. A Btk. 371. § (7) bekezdése szerinti értelmező rendelkezés ugyanis nem határoz meg az érintett vagyontárgy vonatkozásában semmilyen külön feltételt, így annak ideiglenes vagy állandó jellegét sem, ezért bármely vagyontárgy felületére festékszóróval elhelyezett szöveg vagy rajz falfirkának minősül. Ennek megfelelően a főügyészség a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság eljárás folytatására utasítását indítványozta.
A nyilvános ülésen a védő előadta, hogy a vádlott bűncselekményt nem követett el, a demonstrációban több hónapon keresztül vett részt az Sz. téren, ennek során a tiltakozás több formáját választották. A demonstrálók az értékítéletükkel ellentétes szobor felállításával szemben feliratokat helyeztek el a molinón, egy felirat végére tett a vádlott egy felkiáltó jelet, a vádirati tényállással ellentétben a szöveget nem ő helyezte el. Hangsúlyozta a védő, hogy nem firkák, hanem feliratok kerültek elhelyezésre, mellyel véleményüket fejezték ki az ott tartózkodók, a véleménynyilvánítás ezen formáját választva. Szándéka ezért a véleményének kifejezése és nem a rongálás volt, kárt nem akart okozni. A molinó funkciója, hogy védje a szobrot. Kifejtette, hogy a vádlott magatartása a társadalomra nem veszélyes, ezért szabálysértési eljárás lefolytatásának sincs helye. Ennek alapján a vádlott felmentését, illetve az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte azzal, hogy amennyiben a másodfokú bíróság bűnösnek találja a terheltet, vegye figyelembe büntetlen előéletét, valamint, hogy cselekménye nem veszélyes a társadalomra.
A vádlott védőjével egyező nyilatkozatot tett.
A másodfokú bíróság a vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést, valamint a főügyészi indítványban foglaltakat nem találta megalapozottnak az alábbi indokok miatt.
A vádlott és védője által a nyilvános ülésen előadottakkal kapcsolatban elsőként azt rögzíti a másodfokú bíróság, hogy mivel az elsőfokú bíróság végzését a Be. 267. § (1) bekezdés a) pontja szerinti eljárásban, a tárgyalás előkészítésének szakaszában hozta meg, nincs mód a konkrét elkövetői magatartásra vonatkozó bizonyítékok értékelésére. Amennyiben a másodfokú bíróság álláspontja szerint a cselekmény bűncselekmény lenne, az eljárás e szakában nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy a vádlott a felirat egészét vagy annak csupán egy részét helyezte el, mint ahogy a cselekmény társadalomra veszélyessége sem, és végképp nem kerülhetett volna sor a vádlott bűnösségének megállapítására, miután a büntetőjogi felelősség kérdésében a bíróság csak a bizonyítási eljárás lefolytatását követően foglalhat állást.
Összegezve: a másodfokú bíróság kizárólag azt bírálhatta el, hogy a vádirati tényállásban írt magatartás kimeríti-e valamely, Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény törvényi tényállását, és ha nem, mely hatóság jogosult eljárni.
Amint azt az elsőfokú végzés is tartalmazza, a Btk. 371. § (1) bekezdése szerint aki idegen vagyontárgy megsemmisítésével, vagy megrongálásával kárt okoz, rongálást követ el, a (2) bekezdés b) pont ba) pontja értelmében pedig amennyiben a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével követik el, rongálás vétsége valósul meg.
A Btk. 371. § (7) bekezdés szerinti értelmező rendelkezés a falfirka - fenti minősítő körülmény alkalmazása során irányadó - fogalmát akként rögzíti, hogy az a festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a tárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.
E fogalommeghatározás nyelvtani értelmezése eredményeképpen megállapítható, hogy a törvényhozó ezen elkövető magatartás pönalizálása során ténylegesen nem a falfirka, hanem csupán a "firka" fogalmát határozta meg akkor, amikor azt bizonyos eszközökkel előállított, képi vagy szöveges megjelenítésű felületbevonatként definiálta. Emellett a hivatkozott értelmező rendelkezés a felület jellegére, annak jellemzőire semmilyen eligazítást nem ad, a "fal" fogalmát nem rögzíti.
Az ügyészi fellebbezésben fogaltlakkal kapcsolatban utal arra a másodfokú bíróság, hogy az olasz eredetű "graffitio" szó jelentése is csupán felirat, amit az ügyész által hivatkozott Wikipédia szócikk is rögzít, bár kétségtelen, hogy a magyar köznyelvben a graffiti szó falon elhelyezett felirat vagy ábraként használatos.
A bűncselekmény megállapíthatósága a fentiek miatt indokolja a "fal" fogalmának meghatározását. A fal köznapi és nyelvtani értelemben egy végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el. A Btk. 371. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerinti törvényi tényállással megegyező szabályozás a 2010. évi CLXI. törvény 21. § (1) bekezdése iktatta a korábbi Btk.-ba, az 1978. évi IV. törvénybe. E törvény magyarázata szerint az olyan graffiti lehet tényállásszerű, amely a házfal állagának sérelme nélkül nem távolítható el.
Ezen értelmezés áll összhangban az Alaptörvény 28. cikkével, mely szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.
A törvényi tényállás bevezetését és a hatályos Btk.-ban való elhelyezését nem vitásan a graffitik elhelyezésével megvalósított rongálási cselekmények igen elszaporodott volta indikálta, a törvényalkotó célja azonban - feltételezve a jogszabályoknak a józan ész és közjó szolgálatára vonatkozó alkalmasságát - nem lehetett valamennyi, bármely felületen megvalósított szöveges vagy képi felfestés büntetőjogi szankcionálása, ez ugyanis sértené az Alaptörvény Alapvetések XXVIII. cikkében is deklarált jogbiztonság követelményét és a büntetőjogszabályok elfogadhatatlan kiterjesztő értelmezését eredményezné.
Mindennek egybevetésével falfirkának csak valamely végleges építmény részeként, állagsérelem nélkül el nem távolítható részén elhelyezett - az értelmező rendelkezés további feltételeinek is megfelelő - felületbevonat tekinthető, így a felülbírált ügyben a másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az emlékművön elhelyezett műanyag védőfóliára írás nem valósít meg bűncselekményt.
Ugyanakkor a másodfokú bíróság - egyetértve bár a környezetvédelem kiemelkedő fontosságával - mellőzi az elsőfokú végzés indokolásából a környezetkárosító hatásokra történő hivatkozást. A jelen ügy megítélése szempontjából ez ugyanis nem bír jelentőséggel és meg kell jegyezni, hogy a védőfóliák megtisztítása, illetve kidobása is jelentős környezeti ártalmakat okozhat.
A másodfokú bíróság - mint fentebb utalás történt rá - vizsgálta azt is, hogy a vádirati tényállásban írt magatartás szabálysértést megvalósíthat-e, azaz helyes-e az elsőfokú bíróság iratok megküldésére vonatkozó rendelkezése. A vádirati tényállás szerint - többekkel együtt - a vádlott más személy tulajdonát képező tárgyban szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozott. Ez a magatartás megfelel a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 177. § (1) bekezdés b) pontjában írt tulajdon elleni szabálysértésnek. A büntetőügyben eljáró bíróság szabálysértést csak a Be. 337. § (1) bekezdésében írt esetben bírálhat el, nevezetesen akkor, ha a tárgyalás eredményéhez képest úgy látja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény szabálysértés, és ezért a vádlottat felmenti. Tekintettel arra, hogy jelen ügy a tárgyalás előkészítő szakaszában van, a szabálysértés elbírálására nincs törvényes lehetőség. A büntetőbíróság ezért nem vizsgálhatta a vádiratban írt cselekmény bizonyítottságát, illetve annak társadalomra veszélyességét sem, erre a szabálysértési hatóság jogosult. A másodfokú bíróság tehát egyetértett az elsőfokú bíróság iratok megküldésére vonatkozó rendelkezésével is.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 361. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
A másodfokú nyilvános ülésen bemutatott iratok alapján helyesbítette a másodfokú bíróság a vádlott anyja nevét és lakóhelyét.
Budapest, 2015. február 27. napján
dr. Vukovich Orsolya s.k. a tanács elnöke, dr. Csákvári Mária s.k. előadó bíró, dr. Gimesi Ágnes s.k. bíró
Az elsőfokú bíróság végzése - helybenhagyás folytán - 2015. február 27. napján jogerőre emelkedett.
dr. Vukovich Orsolya s.k. a tanács elnöke
(Fővárosi Törvényszék 23. Bf. V. 5250/2015.)
* * *
A Pesti Központi Kerületi Bíróság Budapesten, 2014. évi november hó 6. napján - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
v é g z é s t:
A bíróság a rongálás vétsége (Btk. 371.§ (1), és (2) bekezdés b) pont, ba) alpont) miatt a vádlott ellen indult
büntetőeljárást megszünteti,
egyben az iratokat a Pesti Központi Kerületi Bíróság Szabálysértési Csoportjának, mint elsőfokú szabálysértési hatóságnak megküldi.
A végzés ellen 8 (nyolc) napon belül fellebbezésnek van helye.
I n d o k o l á s
A Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészség a 2014. október 2. napján kelt és a bíróságra 2014. október 8. napján érkezett B.V.5137/2014/6-I. számú vádiratában a vádlottat a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: a Btk.) 371.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint minősülő falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségével vádolja.
A vádirati tényállás szerint a vádlott és társa, más személyekkel együtt, a 2014. április 15. napján a B., Sz. téren zajló demonstráció során az M. Szerkezetépítő Kft. tulajdonát képező védőponyvára festékszóróval feliratot helyezett el, ezzel a sértettnek 17.500 forint kárt okoztak mely nem térült meg.
A Btk. 462.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében amennyiben a rongálást 50.000 forintot meg nem haladó kárt okozva követik el, nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg.
A Btk. 371.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pont ba) alpontja értelmében amennyiben a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálást falfirka elhelyezésével követik el, bűncselekmény, rongálás vétsége valósul meg.
A falfirka elhelyezésével történő elkövetési módot a 2010. évi CLXI. számú törvény pönalizálta. A falfirkák rohamos elterjedése, az általuk okozott nemzetgazdasági-környezetvédelmi kár nagyságrendje az egyes graffitis csoportok egyre szervezettebb és erőszakosabb fellépése indokolttá tette a megelőző büntetőjogi szabályozást, az önálló törvényi tényállás megalkotását. A graffiti elhelyezése után az eredeti állapot visszaállítása - ha az egyáltalán lehetséges - jelentős költségekkel jár. Környezetvédelmi szempontból mind a falfirka elhelyezése, mind annak eltávolítása során használt vegyszerek, oldószerek, komoly veszélyt jelentenek. A falfirkáló olyan beavatkozást végez, amely a dolog állagának lényeges csorbulása nélkül, értékcsökkenésével jár együtt, és az eredeti állapot helyreállítása jelentős anyagi ráfordítást igényel. A falfirka elhelyezésének felülete építmény, épület, műtárgy, közterületi berendezési tárgy.
Jelen esetben a vádlott egy közterületen ideiglenesen elhelyezett fóliára fújt festék szóróval a vád szerint. Falfirka megállapíthatóságához nélkülözhetetlen a felület nem ideiglenes jellege, ebből - is - adódik a falfirka eltávolításának, az eredeti állapot helyreállításának rendkívüli nehézsége. Ezen kívül a fólia nem bír olyan értékkel (17.500 forint), hogy az arra irt felirat eltávolítása, az eredeti állapot visszaállítása jelentős anyagi ráfordítást igényelne. A felirat eltávolítása egy egyszerű cserével megoldható, ami valódi falfirka, graffiti esetén kivitelezhetetlen, az épületet, műtárgyat stb. nem lehet kicserélni, épp ez tette az önálló bűntehetőséget szükségessé.
Mindezek alapján a bíróság álláspontja szerint a vádirati elkövetési magatartás nem minősül falfirka elhelyezésének.
Kétségtelen tény, hogy a fólia rongálása a festék elhelyezésével bekövetkezett, azonban a rongálással okozott kár a szabálysértési értékhatárt nem haladja meg.
Fentiekre tekintettel a bíróság a vádlottal szemben a rongálás vétsége miatt indult a büntetőeljárást a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 267. § (1) bekezdésének a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjára - megszüntette, egyben az iratokat a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. tv. 38.§ (3) bekezdésére és XXIII. fejezete 132. pontjára figyelemmel az elsőfokú szabálysértési hatóságnak megküldte.
Budapest, 2014. évi november hó 6. napján
dr. Makranczi Zita s. k. bíró
(Pesti Központi Kerületi Bíróság 1. B. V. 12.649/2014.)