A Kúria Bfv.737/2017/5. számú precedensképes határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 423. §] Bírók: Csák Zsolt, Domonyai Alexa, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Nem alapoz meg felülvizsgálatot, ha az indítványozó ugyan anyagi jogi törvénysértésre utal, illetve az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, azonban valójában a bizonyítékok mikénti értékelését, az eljárt bíróságok mérlegelésének és a bűnösségre levont következtetéseinek helyességét, ezen keresztül pedig az irányadó tényállást támadja.

Kapcsolódó határozatok:

Tatabányai Törvényszék B.380/2012/110., Győri Ítélőtábla Bf.80/2015/13., Kúria Bfv.1009/2016/10., *Kúria Bfv.737/2017/5.*

***********

KÚRIA

Bfv.I.737/2017/5. szám

A Kúria Budapesten, a 2017. év november hó 16. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a IV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Tatabányai Törvényszék 3.B.380/2012/110. számú és a Győri Ítélőtábla Bf.80/2015/13. számú ítéletét IV. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Törvényszék a 2015. március 25-én meghozott 3.B.380/2012/110. számú ítéletével a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) és (5) bekezdés a) pont] és vesztegetés bűntettében [Btk. 291. § (2) bekezdés a) pont], ezért halmazati büntetésül három év börtönbüntetésre és három év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a járulékos kérdések felől.

A másodfokon eljárt Győri Ítélőtábla a 2016. március 2-án jogerőre emelkedett Bf.80/2015/13. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű terhelt tekintetében megváltoztatta, vele szemben kétmillió forint összegre vagyonelkobzást rendelt el és megállapította, hogy a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyebekben e terhelt tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen a IV. rendű terhelt védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontjaira alapított felülvizsgálati indítványt.

Ebben kifejtette, hogy a törvényszék oly mértékben nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, aminek következében ítélete felülbírálatra alkalmatlan volt. Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a IV. rendű terhelt megvalósította volna a terhére rótt bűncselekményeket. Ennek alátámasztására az indítvány előterjesztője részletesen értékelte az egyes bizonyítékokat, így a II. rendű terhelt és az I.tanú vallomásait, valamint a tárgyi bizonyítékokat, így a szállítólevek és a mérlegjegyek adatait, valamint a kamera-felvételeket. Mindezeket összevetette a IV. rendű terhelt vallomásaival, és ennek keretében előadta, hogy a bíróság nem oldotta fel az egyes bizonyítékok közötti ellentmondásokat, azokat nem vetette össze, az egyes bizonyítékokból helytelen következtetést vont le, és nem adott kellő módon számot a mérlegelési tevékenységéről, ezáltal nem tett eleget az indokolási kötelezettségének. Az indítvány szerint a IV. rendű terhelt nem állapodott meg társaival arról, hogy bűncselekményt vagy bűncselekményeket kövessenek el, pusztán utólag kapott pénzt hallgatásáért cserébe az I. rendű terhelttől, ám ez a magatartása a Btk. 282. §-ba ütköző bűnpártolás bűntettének minősül. Az indítvány szerint a bíróság nem indokolta meg azt, hogy a IV. rendű terhelt milyen módon valósította meg a vesztegetés bűntettét, nem állapítható meg, hogy milyen kötelezettségének nem tett eleget, illetve mely kötelezettségét szegte meg. Az indítvány előterjesztője végül kifejtette, hogy a jogerős határozatokban törvénysértő módon szabtak ki aránytalanul súlyos büntetést a IV. rendű terhelttel szemben.

Mindezekre tekintettel azt indítványozta, hogy a Kúria a IV. rendű terheltet mentse fel az ellene emelt vádak alól.

A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, az indokolási kötelezettség megsértését sérelmező részében alaptalannak találta. Eseti döntésre hivatkozással fejtette ki, hogy a megtámadott határozatokból nyomon követhető volt, hogy a bíróságok mire alapozták a IV. rendű terhelt bűnösségét. Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat IV. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn (BF.781/2017/1.).

.-.-.

A Kúria a megtámadott határozatokat - a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva - a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.

Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges más eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - eljárási szabálysértést nem észlelt.

A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható.

A Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye, az ügydöntő határozat megalapozottsága a feltétlen eljárási szabálysértések körén kívül esik. A felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség a jogerős határozattól eltérő következtetés levonására, a bizonyítékok eltérő értékelésére, és ilyen okból a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezésére.

A felülvizsgálati eljárás során irányadó tényállás lényege szerint 2011. április 2. napját megelőzően, pontosabban meg nem határozható időpontban - IV. rendű, XIII. rendű és XIV. rendű terhelteket leszámítva - a terheltek, I. rendű terhelt felvetésére szóban megállapodtak abban, hogy a mérlegelések meghamisításával tévedésbe ejtik a 1.Zrt. sértettet, miáltal a számlázás-fizetés (elszámolás) alapját képező mérlegjegyekre a ténylegesen leadottnál jóval nagyobb mennyiség kerül, ennélfogva extra profitra tesznek szert, hiszen többet fizettetnek ki a sértettel, mint amit valójában külföldről beszereztek és leadtak, illetőleg a sértettnek kárt okoznak, hiszen az a ténylegesen átvettnél jóval több repceolajat fizeti ki a 1.Kft.-nek, azon keresztül pedig az I. rendű terhelt és a V. rendű terhelt által irányított 2.Kft.-nek. A sofőrök fuvaronként 200-250 ezer forintot kaptak az I. rendű terhelttől (első fokú ítélet 17. oldal).