EBD 2016.01.B3 Az adóbevételt különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt folyamatban levő ügyben a szökés, elrejtőzés veszélye, mint előzetes letartóztatást megalapozó ok megszűnése, de az eljárás meghiúsítása, megnehezítése veszélyének megállapíthatósága miatt az előzetes letartóztatás megszüntetésével egyidejűleg - az enyhébb kényszerintézkedés - a házi őrizet elrendelése elegendő lehet. A gyanúsított rendezett családi körülményei és három kiskorú gyermekének eltartási kötelezettsége az enyhébb kényszerintézkedés mellett szólnak, mert ez is megfelelően szolgálhatja az eljárás sikerének biztosítását. A terhelt mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazásának elrendelése - a szökés, elrejtőzés veszélyének hiányában - általában nem indokolt [Be. 60. § (2) bek., 129. § (2) bek. b) pont, c) pont, 138. § (4) bek.].
[1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal adóbevételt különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytat a fenti ügyszámon nyomozást ifj. V. L. és társai ellen.
[2] A törvényszék a 2015. július 14. napján megtartott ülésen hozott végzésével - ügyészi indítvány alapján - ifj. V. L. gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette és elrendelte házi őrizetét az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. szeptember 17. napjáig. Rendelkezett a házi őrizet helyéről, elhagyásának módjáról, végrehajtásának ellenőrzéséről, illetve a házi őrizet szabályai megszegésének lehetséges jogkövetkezményeiről. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
[3] A végzés indokolása szerint a nyomozó hatóság a legfontosabb nyomozati cselekményeket már teljesítette, a relevanciával bíró bizonyítékokat beszerezte és biztosította. Az előzetes letartóztatást korábban megalapozó okok közül csak a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában írt; az eljárás meghiúsítása, illetőleg megnehezítése állapítható meg az eljárás jelenlegi szakaszában, mely már nem indokolja a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását, az enyhébb kényszerintézkedéssel is kiküszöbölhető. A törvényszék álláspontja szerint a házi őrizet önmagában elégséges e cél elérésére, a nyomon követő eszköz alkalmazása nem nyújt olyan többletbiztosítékot, amely a nyomozati cselekmények zavartalanságát nagyobb mértékben képes lenne biztosítani. Ezért a nyomkövető eszköz felszerelése a büntetőeljárás céljának túlbiztosítását eredményezné, amely a gyanúsított személyi szabadságának a szükségesnél súlyosabb korlátozását jelentené.
[4] A végzés ellen a megyei főügyészség jelentett be fellebbezést a házi őrizet előírásainak technikai nyomon követő eszközzel történő ellenőrzésének elrendelése érdekében. Kifejtette, hogy a technikai nyomon követő eszköz alkalmazása kétséget kizáróan biztosítja a házi őrizet előírásainak megtartását, illetve többletet jelentene az önkéntes jogkövetésen alapuló házi őrizethez képest. Így a technikai eszköz alkalmazása a kényszerintézkedés céljainak eléréséhez szükséges.
[5] Az ítélőtábla az előterjesztett ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak.
[6] A törvényszék a gyanúsított vonatkozásában alapos vizsgálatnak vetette alá az előzetes letartóztatást megalapozó okokat. Ezen tevékenysége eredményeként helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a gyanúsított tekintetében a korábban fennálló, a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt ok; a szökés és elrejtőzés veszélye időközben megszűnt, mivel a közel egy évet előzetes letartóztatás volt, rendezett családi körülmények között élő és 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondosodni köteles terhelt esetében nem kell tartani attól, hogy az eljárás alól kivonja magát.
[7] A nyomozás befejezése előtt azonban még valószínűsíthető, hogy a tanúk befolyásolásával, bizonyítékok elrejtésével, megsemmisítésével a büntetőeljárás sikeres lefolytatását veszélyeztető vagy azt megnehezítő magatartást tanúsíthat, ezért a Be. 138. § (1) bekezdésében szabályozott házi őrizet elrendelése indokolt.
[8] Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a házi őrizet önmagában elégséges intézkedés a kényszerintézkedés fent írt céljának eléréséhez, az ügyészség által indítványozott technikai nyomon követő eszköz alkalmazása már nem szükséges a nyomozati cselekmények zavartalanságának nagyobb mértékű biztosításához. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazása ugyanis a szökés vagy elrejtőzés veszélyének fennállása esetén célszerű, mivel a lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet szabályai megtartása hatékony rendőri ellenőrzését, a szabályok megszegése esetén a gyors rendőri intézkedést teszi lehetővé (BH 2014.268.).
[9] Arra az esetre, ha a terhelt mégis megszegné a házi őrizet szabályait, őt a törvényszék kellő alapossággal kioktatta a Be. 139. § (1) bekezdése szerint várható jogkövetkezményekre, melyek közül a leghátrányosabb az előzetes letartóztatás ismételt elrendelése.
[10] Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 131. § (3) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését helyes indokainál fogva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Győri Ítélőtábla Bnyf. 8/2015.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Győri Ítélőtábla Győrött, a 2015. évi július hó 23. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő
v é g z é s t :
Az adóbevételt különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságnál 392/2014. bü. szám alatt folyamatban lévő büntető ügyben a Győri Törvényszék 2015. július hó 14. napján kelt 2.Bny.94/2015/2. szám alatti végzését helybenhagyja.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatósága adóbevételt különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt folytat a fenti ügyszámon nyomozást ifj. V. L. és társai ellen.
A Győri Törvényszék a 2015. július 14. napján megtartott ülésen hozott 2.Bny.94/2015/2. szám alatti végzésével - ügyészi indítvány alapján - ifj. V. L. gyanúsított előzetes letartóztatását megszüntette és elrendelte házi őrizetét az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. szeptember 17. napjáig. Rendelkezett a házi őrizet helyéről, elhagyásának módjáról, végrehajtásának ellenőrzéséről, illetve a házi őrizet szabályai megszegésének lehetséges jogkövetkezményeiről. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazására irányuló ügyészi indítványt elutasította.
A végzés indokolása szerint a nyomozó hatóság a legfontosabb nyomozati cselekményeket már teljesítette, a relevanciával bíró bizonyítékokat beszerezte és biztosította. Az előzetes letartóztatást korábban megalapozó okok közül csak a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjában írt; az eljárás meghiúsítása, illetőleg megnehezítése állapítható meg az eljárás jelenlegi szakaszában, mely már nem indokolja a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását, az enyhébb kényszerintézkedéssel is kiküszöbölhető. A törvényszék álláspontja szerint a házi őrizet önmagában elégséges e cél elérésére, a nyomkövető eszköz alkalmazása nem nyújt olyan többlet biztosítékot, amely a nyomozati cselekmények zavartalanságát nagyobb mértékben képes lenne biztosítani. Ezért a nyomkövető eszköz felszerelése a büntetőeljárás céljának túlbiztosítását eredményezné, amely a gyanúsított személyi szabadságának a szükségesnél súlyosabb korlátozását jelentené.
A végzés ellen a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség jelentett be fellebbezést a házi őrizet előírásainak technikai nyomon követő eszközzel történő ellenőrzésének elrendelése érdekében. Kifejtette, hogy a technikai nyomon követő eszköz alkalmazása kétséget kizáróan biztosítja a házi őrizet előírásainak megtartását, illetve többletet jelentene az önkéntes jogkövetésen alapuló házi őrizethez képest. Így a technikai eszköz alkalmazása a kényszerintézkedés céljainak eléréséhez szükséges.
Az ítélőtábla az előterjesztett ügyészi fellebbezést nem találta alaposnak.
A Győri Törvényszék a gyanúsított vonatkozásában alapos vizsgálatnak vetette alá az előzetes letartóztatást megalapozó okokat. Ezen tevékenysége eredményeként helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy ifj. V. L. gyanúsított tekintetében a korábban fennálló a Be. 129. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt ok; a szökés és elrejtőzés veszélye időközben megszűnt, mivel a közel egy évet előzetes letartóztatás volt, rendezett családi körülmények között élő és 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondosodni köteles terhelt esetében nem kell tartani attól, hogy az eljárás alól kivonja magát.
A nyomozás befejezése előtt azonban még valószínűsíthető, hogy a tanúk befolyásolásával, bizonyítékok elrejtésével, megsemmisítésével a büntetőeljárás sikeres lefolytatását veszélyeztető vagy azt megnehezítő magatartást tanúsíthat, ezért a Be. 138. § (1) bekezdésében szabályozott házi őrizet elrendelése indokolt.
Egyetértett az ítélőtábla az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a házi őrizet önmagában elégséges intézkedés a kényszerintézkedés fent írt céljának eléréséhez, az ügyészség által indítványozott technikai nyomon követő eszköz alkalmazása már nem szükséges a nyomozati cselekmények zavartalanságának nagyobb mértékű biztosításához. Az elektronikus nyomkövető eszköz alkalmazása ugyanis a szökés vagy elrejtőzés veszélyének fennállása esetén célszerű, mivel a lakhelyelhagyási tilalom vagy házi őrizet szabályai megtartása hatékony rendőri ellenőrzését, a szabályok megszegése esetén a gyors rendőri intézkedést teszi lehetővé (BH 2014.268).
Arra az esetre, ha a terhelt mégis megszegné a házi őrizet szabályait, őt a törvényszék kellő alapossággal kioktatta a Be. 139. § (1) bekezdése szerint várható jogkövetkezményekre, melyek közül a leghátrányosabb az előzetes letartóztatás ismételt elrendelése.
Mindezek alapján az ítélőtábla a Be. 131. § (3) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva a törvényszék fellebbezéssel támadott végzését helyes indokainál fogva a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Győr, 2015. július hó 23. napján
Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke, Dr. Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja
Z á r a d é k :
Ezzel a végzéssel a Győri Törvényszék 2015. július hó 14. napján kelt 2. Bny. 94/2015/2. szám alatti végzése 2015. július 23. jogerőre emelkedett.
Győr, 2015. július hó 23. napján
Dr. Kovács Tamás sk. a tanács elnöke
(Győri Ítélőtábla Bnyf. 8/2015.)
* * *
A Győri Törvényszék Győrött, a 2015. július 14. napján tartott ülésen meghozta a következő
v é g z é s t:
az adóbevételt különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Bűnügyi Igazgatóságán 392/2014. bü. számon folyamatban lévő büntetőügyben
a 2014. július 15. napjától július 17. napjáig őrizetben, azóta előzetes letartóztatásban lévő
ifj. V. L. gyanúsított
előzetes letartóztatását megszünteti és
házi őrizetét rendeli e l.
A házi őrizet az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. szeptember 17. napjáig tart.
A házi őrizet a gyanúsított lakóhelyeként rögzített lakás és az ahhoz tatozó bekerített terület, melyet a gyanúsított csak csütörtöki napokon 9-12 óra között, a mindennapi élet szükségleteinek biztosítása céljából hagyhat el. A gyanúsított a házi őrizetet elrendelő határozatot köteles magánál tartani és igazoltatása esetén azt személyi igazolványával együtt a rendőrnek bemutatni.
A házi őrizet végrehajtását a Győr Városi Rendőrkapitányság ellenőrzi, melyet különböző időpontokban és napszakokban, folyamatosan teljesít.
Amennyiben ifj. V. L. gyanúsított a házi őrizet szabályait megszegi, vagy az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy az akadály megszűnése után alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető és előzetes letartóztatása rendelhető el, illetőleg ha ez nem szükséges rendbírsággal sújtható.
A bíróság a nyomkövető eszköz alkalmazására irányuló indítványokat elutasítja.
I n d o k o l á s
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal a fenti számon folytat nyomozást ifj. V. L. gyanúsított ellen 2 rb., az 1978. évi IV. tv. 310. § (1) és (4) bekezdésébe ütköző felbujtóként,
folytatólagosan elkövetett adóbevételt különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntette, illetve 1 rb., az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző felbujtóként elkövetett adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntettének kísérlete miatt. A terhelt a gyanúsítás tárgyát képező bűncselekményeket bűnszervezet tagjaként [az 1978. évi IV. tv. 137. § 8. pont] követte el. Nevezett és társai a vizsgálat tárgyát képező cselekményükkel a Cseh Köztársaság adóbevételét 2009. január és június között több mint 80 millió cseh koronával csökkentették.
Az ügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Főügyészség B.722/2014/67-II. számú és 2015. július 8. napján kelt indítványával a Be. 136. § (2) bekezdés 2. mondata alapján kezdeményezte a bíróságnál a gyanúsított előzetes letartóztatásának megszüntetését, egyben az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig, de legfeljebb 2015. szeptember 17. napjáig történő házi őrizet elrendelését, elektromos nyomkövető eszköz alkalmazásával.
Az ügyészi indítvány az előzetes letartóztatás különös indokai körében a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjának felhívásával kezdeményezte az enyhébb kényszerintézkedés elrendelését, mert álláspontja szerint "az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok enyhébb kényszerintézkedéssel, házi őrizet elrendelésével is biztosíthatók".
A gyanúsított meghatalmazott védője, a védence lakásán folytatott rendőrségi bevizsgálást, követően benyújtott egy általa beszerzett tanúsítványt az adott lakás fenti célra történő alkalmasságáról. E védelmi előterjesztést a bíróság az ügyészi előterjesztéshez csatlakozó, a házi őrizet elektronikus eszköz alkalmazásával történő bevezetésére vonatkozó indítványként bírálta el.
A bíróság álláspontja szerint az ügyészi indítvány, illetve a védői előterjesztés a házi őrizet elrendelése kapcsán megalapozott, a nyomkövető eszköz alkalmazása tekintetében azonban nem.
Az ügy előzményéhez tartozóan a bíróság megállapította, hogy ifj. V. L. esetében a vizsgálat tárgyát képező cselekmények szoros összefüggést mutatnak a Győri Törvényszéken B.435/2014. szám alatt V. R. és 15 társa ellen - már tárgyalási szakban lévő -, és a Cseh és Szlovák Köztársaság sérelmére elkövetett azonos jellegű bűncselekményekkel.
A gyanúsított előzetes letartóztatását a Győri Járásbíróság Bny.190/2014/2. számú határozatával a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjának felhívásával rendelte el. A legsúlyosabb kényszerintézkedés meghosszabbítására - később - azonos indokok alapján többször sor került.
A Cseh Köztársaság Rendőrsége Korrupciós és Pénzügyi Bűncselekményeket Elhárító Alakulatának Hradec Králové-i Kirendeltségén OKFK-198/TC-2011. számon volt folyamatban nyomozás számos cseh és magyar állampolgárságú személlyel szemben. Ez ügyben a Prágai Főügyészség 2013. november 19-én 7 VZV 9/2012-547. számú jogsegélykérelmével kérte a magyar hatóságoktól az általuk hozott végzés kézbesítését V. R., V. M., M. L. sz. V. L., V. Cs., H. J. sz. V. J., ifj. V. L. és S. Z., valamint további két társuk részére.
E végzés a cseh eljárási szabályok szerint tartalmazta a gyanúsítás tényállását, ekként a 2012. decemberben történt kézbesítést követően nevezettek gyanúsítottaknak minősültek.
Az ügyben a magyar állampolgárságú elkövetők vonatkozásában a Prágai Legfőbb Ügyészség VZV 8/2014-167. számon a büntetőeljárás átvételét felajánlotta, melyet a Magyarország Legfőbb Ügyészsége KF.3657/2014/1-I. számú és 2014. június 17-én kelt határozatával elfogadott.
A vizsgálat eddigi adatai alapján ifj. V. L. megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy V. Cs.-vel és S. Z.-vel együtt megállapodásokat kötött több cseh állampolgárral, az általuk vezetett vállalkozások felhasználása érdekében. Ennek célja az F. a.s. és a C. s.r.o., illetve az A. spol. s.r.o. által fémhulladék szállításról kiállított, de valós gazdasági tevékenységet nem tartalmazó belföldi számlák alapján az áfából származó haszon megszerzése volt. A hatályos adójogszabályok szerint ugyanis a külföldi végfelhasználók felé nettó áron kellett volna értékesíteni az árut, ezért a már említett "stróman" cégek közbeiktatásával belföldiesítették a színesfém hulladékot, mely végül alapul szolgált az áfa visszaigényléséhez, úgy azonban, hogy az áru visszakerült kiindulási helyére, Magyarországra.
A gyanúsítás szerint az. F. a.s. 27 db fiktív számla utáni adó visszaigényléssel több, mint 52 millió cseh korona (közel 560 millió Ft.) adóbevétel csökkenést okozott. A C. s.r.o. 2 db fiktív számla felhasználásával több, mint 4.4 millió cseh korona (közel 47 millió Ft.) visszaigénylését kísérelte meg, mely azonban nem vezetett eredményre. A gyanúsítottak e cselekményeiket 2009. április, május és június hónapokban követték el.
Az A. spol. s.r.o. vonatkozásában 2009. január, február és március hónapban 21 db fiktív számla felhasználásával a jogosulatlanul visszaigényelt áfa összege meghaladja a 25,5 millió cseh koronát (több mint 270 millió forint).
A Btk. 3. § (1) bekezdés II. fordulata szerint a magyar törvényt kell alkalmazni "… a magyar állampolgár külföldön elkövetett olyan cselekményére, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény."
A Győri Törvényszék nyomozási bírói hatáskörben eljárva vizsgálta az egy éve előzetes letartóztatásban lévő gyanúsított kényszerintézkedésének meghosszabbítására irányuló ügyészi indítványt, valamint az ezzel egyező védői álláspontot. E két állásponttal együtt vizsgálta a bíróság a gyanúsított személyi körülményeit, a terhére rótt cselekmény jellegét, az ellene folyamatban volt további eljárások tartalmát és időpontját, valamint a még hátra lévő nyomozati eljárás helyzetét, további feladatainak jellegét és szükségességét is.
A rendelkezésre bocsátott nyomozati iratok arra utalnak, hogy ifj. V. L. és társai a Magyarországon 2006-ban bevezetett fémhulladék fordított adózást kijátszva folytattak kereskedelmi tevékenységet csehországi stróman cégek közbeiktatásával külföldi "végfelhasználók" felé. E körben ifj. V. L. vonatkozásában 2 rb. 2-8 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett felbujtóként, folytatólagosan elkövetett adóbevételt különösen nagy vagy ezt meghaladó mértékben csökkentő adócsalás bűntettét és további 1 rb. 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, felbujtóként elkövetett adóbevételt jelentősen mértékben csökkentő adócsalás bűntettének kísérletét vizsgálja a hatóság.
A súlyosabb büntetési tétel a bűnszervezetben történt elkövetésre tekintettel a kétszeresére, 2-16 évig terjedő szabadságvesztésre emelkedik.
Megállapította a bíróság, hogy a gyanúsított rendezett családi körülmények között él, három gyermek eltartásáról gondoskodik. Ifj. V. L. élettársát és gyermekeit a család többi tagja támogatta és segítette az előzetes letartóztatás időtartama alatt.
A gyanúsított ellen korábban folyamatban volt büntetőeljárások kapcsán az állapítható meg, hogy azok vagy megszüntetésre kerültek, vagy ügyészi megrovással zárultak. Ezen eljárások alapjául szolgáló gyanú kétségtelenül a büntetőeljárás meghiúsítását, vagy megnehezítését feltételezte, ez azonban az időközben már beszerzett legfontosabb bizonyítékok mellett nem igazolja a terhelt - egyébként bűncselekményt eredményező - újabb cselekvőségét.
A NAV Nyugat-dunántúli Bűnügyi Igazgatósága ifj. V. L. vonatkozásában (is) részletesen vizsgálja a nemzetközi viszonylatban folytatott cselekmény azon elemeit, melyek a külföldi állam adózási, pénzügyi és számviteli tevékenységének sérelmét idézték elő. A nyomozati iratok azonban arról árulkodnak, hogy a nyomozó hatóság a legfontosabb nyomozati cselekményeket már teljesítette, a legnagyobb relevanciával bíró bizonyítékokat beszerezte és biztosította. Ettől függetlenül további nyomozati cselekmények elvégzése vár még a nyomozó hatóságra és az ügyészségre, melyek továbbra is megzavarhatók, akadályozhatók, vagy veszélyeztethetők. A büntetőeljárás célja azonban - egyetértve az ügyészi indítvánnyal és a védelmi előterjesztéssel - már nem indokolja a legsúlyosabb kényszerintézkedés alkalmazását, mert az, enyhébb kényszerintézkedéssel is biztosítható [Be. 60. § (2) bek.].
Figyelemmel pedig arra, hogy az indítványok a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjának felhívását kezdeményezték, további ok pedig nem állapítható meg, a bíróságnak a büntetőeljárás meghiúsítására, vagy megnehezítésére törekvés megakadályozása kapcsán kellett állást foglalnia a házi őrizet nyomkövető eszközzel történő biztosításának gyakorlati jelentőségéről.
E feladatok teljesítésére azonban a házi őrizet önmagában is elégséges, mert a nyomkövető eszköz nem nyújt olyan többlet biztosítékot, mely a rendőrség által szúrópróbaszerűen ellenőrzött házi őrizethez képest a nyomozati cselekmények zavartalanságát nagyobb mértékben volna képes biztosítani. A házi őrizet ugyanis nem az email, telefon, vagy személyes kapcsolattartást, hanem csak a szabad mozgást és a helyváltoztatást hivatott megakadályozni.
A bíróság álláspontja szerint tehát a gyanúsított mozgási szabadságának, illetve tartózkodási helye szabad megválasztásának (egyszerű) korlátozása ugyanúgy biztosítja a további tanúk zavartalan, befolyásolástól mentes kihallgatását, ugyanúgy akadályozza az ügyben szereplő bűntársakkal való összebeszélést és ugyanúgy képes a még fellelhető tárgyi bizonyítási eszközök felkutatásának biztosítására, mint elektronikus eszköz felszerelésével. Erre figyelemmel tehát a nyomonkövető eszköz felszerelése a büntetőeljárás céljainak túlbiztosítását eredményezné, ami a gyanúsított esetében személyi szabadságának a szükségesnél súlyosabb korlátozását jelenti. Ezen indokokra figyelemmel az indítványok nem teljesíthetők.
A törvényszék tehát a gyanúsított személyi körülményeinek, a vizsgált bűncselekmény jellegének és az eljárás előrehaladásának, valamint a terhelt eddig tanúsított magatartásának vizsgálata alapján a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjának alkalmazásával ifj. V. L. házi őrizetét a Be. 138. § (3) bekezdése alapján további két hónappal, illetve legfeljebb az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig elrendelte.
Az indítványok mérlegelését követően tehát a törvényszék a Be. 207. § (6) bekezdése és a Be. 211. § (4) bekezdésére szerinti eljárásban a Be. 129. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel a gyanúsított házi őrizetét a Be. 138. §-ban meghatározottak szerint rendelte el.
G y ő r, 2015. július 14.
Dr. Habony János sk. nyomozási bíró
Z á r a d é k :
A bíróság végzése az előzetes letartóztatása megszüntetése és a házi őrizet elrendelése vonatkozásában jogerős és végrehajtható.
Győr, 2015. július 14.
Dr. Habony János sk. nyomozási bíró
(Győri Törvényszék 2. Bny. 94/2015.)