A Nyíregyházi Törvényszék Pf.22019/2014/21. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 206. §, 239. §, 252. §, 253. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 46. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 76. §, 77. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 14. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Dancs Andrea, Kostyákné dr. Vass Ágnes, Szalókiné dr. Szőllősi Anna

Nyíregyházi Törvényszék

4.Pf.22.019/2014/21.szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság Dr. Marsi Edit (fél címe szám alatti székhelyű) ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve I. r., II.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe szám alatti lakos) II. r. felpereseknek - Dr. Szűcs Andrea ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve Oktatókórház alperes, és alperes pernyertessége érdekében fellépő Dr. Polecsák Mária Ügyvédi Iroda (eljáró ügyvéd: Dr. Polecsák Mária) által képviselt UNIQA Biztosító Zrt beavatkozó ellen kártérítés megfizetése iránti perében a Nyíregyházi Járásbíróság 2014. november 25. napján kelt 9.P.21.044/2013/53. számú ítélete ellen az alperes által 54. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

Í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét m e g v á l t o z t a t j a, és a felperesek teljes keresetét e l u t a s í t j a.

Mellőzi az alperest I. r. felperes javára 2.500.000 (Kétmillió-ötszázezer) forint és annak 2009. január 17. naptól a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának, a II. r. felperes javára 1.500.000 (Egymillió-ötszázezer) forint és annak 2009. január 17.-től a kifizetés napjáig járó törvényes mértékű késedelmi kamatának, a felperesek javára egyetemlegesen megállapított 508.000 (Ötszáznyolcezer) forint perköltség, és a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala javára megállapított 263.246 (Kétszázhatvanháromezer-kétszáznegyvenhat) forint állam által előlegezett szakértői díj megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezéseit.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 127.000 (Egyszázhuszonhétezer) forint elsőfokú, 113.500 (Egyszáztizenháromezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget, és a beavatkozónak 50.000 (Ötvenezer) forint elsőfokú, 20.000 (Húszezer) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 63.500 (Hatvanháromezer-ötszáz) forint elsőfokú, 56.045 (Ötvenhatezer-negyvenöt) forint másodfokú perköltséget, és a beavatkozónak 25.000 (Huszonötezer) forint elsőfokú, 10.000 (Tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Az állam által előlegezett 263.246 (Kétszázhatvanháromezer-kétszáznegyvenhat) forint szakértői díjat, a 240.000 (Kétszáznegyvenezer) forint feljegyzett kereseti és 320.000 (Háromszázhúszezer) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s:

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte alperest, hogy fizessen meg I. r. felperesnek 15 napon belül 2.500.000.-Ft-ot és ennek 2009. január 17. napjától a kifizetés napjáig járó késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, továbbá fizessen meg a II. r. felperesnek 15 napon belül 1.500.000.-Ft-ot és ennek 2009. január 17. napjától a kifizetés napjáig járó késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát, valamint felpereseknek egyetemlegesen 508.000.-Ft perköltséget.

Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította.

Kötelezte továbbá alperest, hogy fizessen meg az államnak a Nyíregyházi Törvényszék Gazdasági Hivatala külön felhívására 263.246.-Ft állam által előlegezett szakértői díjat.

Megállapította, hogy felperesek költségmentessége folytán le nem rótt illetéket az állam viseli.

Az alperes fellebbezést nyújtott be az ítélettel szemben törvényes határidőn belül, amelyben elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperesek keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását, felpereseknek alperes első- és másodfokú perköltségben történő marasztalását.

Indokolásában arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, mert az a bizonyítékok téves értékelésén és azokból levont hibás jogkövetkeztetésén alapul.

Kiemelte, hogy a H. Kft részéről eljáró radiológus nem a szakmai szabályainak megfelelően készítette el és leletezte a röntgenfelvételt, a kórház kezelő orvosa vonatkozásában azonban szakmai szabályszegés vagy gondatlanság nem állapítható meg.

A kiskorú gyermekkel 2007. július 31. után nem jelentkeztek szülei a kezelőorvosnál, így újabb vizsgálatok elvégzésére lehetőség sem volt.

Utólag a rendelkezésre álló adatokat értékelve könnyebb meghatározni, hogy a beteg panaszai alapján mire lehetett volna gondolni, milyen vizsgálatokat kellett volna végezni, azonban a röntgenvizsgálat megismétlésének indokoltsága 2007. november 25. napján merült fel, amit azonnal el is végeztek. A daganat a felismerésekor korai stádiumba volt sorolható, áttétek nem voltak. Lehetséges ugyan, hogy egy korábbi röntgen, vagy csontizotópos vizsgálat alapján a diagnózis hamarabb felállítható lett volna, azonban ez a betegség lefolyását nem befolyásolta.

A műtét során a túlélő daganatsejtek aránya 80 % volt, ami rossz prognosztikai jel, azonban a betegség kiújulása nem hozható összefüggésbe a kórház tevékenységével, az a daganat agresszív természetének köszönhető. Ebből következően nem állítható, hogy hónapokkal korábban történő felismerés esetén a kiskorú gyermek életben maradására nagyobb esély lett volna.

Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemények tártak fel ugyan szakmai mulasztásokat, azonban ezek egyike sem, és együttesen sem állnak okozati összefüggésben a kiskorú gyermek halálával, mert a gyermek egy agresszív, rossz prognózisú daganatos megbetegedésben szenvedett.

A perbeli esetben a daganat felismerése a korai stádiumban történt, átképződés nem volt. Azonban a megkezdett kezelésre a kiskorú gyermek rosszul reagált, mellékhatások léptek fel, és a kezelésre nem reagáló túlélő daganatos sejtek aránya 80 % volt, ezek a tényezők vezettek az elhalálozáshoz. A betegség jellemzői és velejárói nem hozhatóak összefüggésbe a kórház tevékenységével. Ebből következően az egészségügyi ellátás és a kiskorú elhalálozása nem áll egymással közvetlen oksági kapcsolatban, így alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg.

A túlélési esély elvesztésénél az ítélkezési gyakorlat szerint az a mulasztás értékelhető, amelynek oksági kapcsolata van az eredménnyel. A gyógyulási esély elvesztése ahhoz viszonyítva állapítható meg, amilyen gyógyulás a betegnél elérhető lett volna. Ebben az esetben a kórház még felróható hiba esetén is csak akkor felel, ha a gyermek számára reális gyógyulási esély áll fenn.