A Kúria Kfv.35646/2014/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 9. §, 120. §, 127. §] Bírók: Hajnal Péter, Huszárné dr. Oláh Éva, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A határozat elvi tartalma:

A gazdasági esemény valós tartalma csak az ügylet összes körülményének együttes értékelésével állapítható meg.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék K.26589/2006/29., Kúria Kfv.35426/2008/9., Győri Törvényszék K.27150/2012/6., Kúria Kfv.35121/2013/8., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32120/2013/17., 3032/2015. (II. 20.) AB végzés, *Kúria Kfv.35646/2014/6.* (AVI 2016.2.10), Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32189/2015/16., Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.32190/2015/14., Kúria Kfv.35383/2016. (BH 2017.8.280), Kúria Kfv.35353/2016/5., Kúria Kfv.35349/2016/5. (BH 2017.3.104)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.646/2014/6.szám

A Kúria a Kristó Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2014. július 10. napján kelt 16.K.32.120/2013/17. számú ítélete ellen az alperes által 19. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán, alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.32.120/2013/17. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 500.000 (ötszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.162.700 (egymillió-százhatvankétezer-hétszáz) forint kereseti és 1.937.000 (egymillió-kilencszázharminchétezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 1992. évtől folytat gazdasági tevékenységet. Bejelentett fő tevékenysége mezőgazdasági termékek ügynöki nagykereskedelme, emellett engedélye van export-visszatérítés igénybevétele nélkül étkezési búza harmadik országba történő kivitelére. A felperes 2010. február havi áfa bevallásában közösségi, Szlovéniába (, , , és ) történ, és közösségen kívülre, Bosznia-hercegovinai ( és ) gabona értékesítést, továbbá belföldi gabona beszerzést vallott. A számlák alapján áfa bevallásában összesen 19.378.000 forint visszaigényelhető adót tüntetett fel.

Az elsőfokú adóhatóság 2010. február hónapra, megismételt eljárás keretei között, áfa adónemben végzett ellenőrzést a felperesnél. Ennek során értékelték a külföldi adóhatóságok nemzetközi jogsegély keretében szolgáltatott adatait, a felperes iratait, ügyvezetőjének és alkalmazottainak nyilatkozatait, a belföldi partnerek és a részükre szállító gazdasági társaságok ügyvezetőinek, egyéni vállalkozóknak, fuvarozóknak az előadásait, kapcsolódó vizsgálataikat, a vámügyintéző cégek nyilatkozatait.

A revízió adatain nyugvó elsőfokú határozatot az alperes a 2889310317 számú határozatával részben, az adóhiány tekintetében, megváltoztatta: 19.378.000 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére, és a 18.456.000 forint adóhiány után szabott ki adóbírságot és számított fel késedelmi pótlékot. Indokolása szerint a felperes a megrendelők érdekeinek megfelelően, az általuk rendelkezésre bocsátott pénzből, az általuk meghatározott áron szerezte be az árút, az a vevők birtokába került: tevékenysége nem adásvétel, hanem közvetítői tevékenység. Részben a ténylegesen megvalósult közvetítői tevékenység okán (T T Kft., Z Kft., B Kft., "" Sz Zrt.), részben a gazdasági esemény egyéb hibái miatt (Z-G Kft. további számlái, M Kft., M M Kft.) hiteltelenek a belföldi partnerek által értékesítésről kibocsátott számlák is: utóbbi esetekben vagy az áru eredete nem volt megállapítható, vagy az ügyletek nem számlán feltüntetett felek között mentek végbe.

Az alperes határozatát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) 119.§ (1) bekezdésére, 120.§ a) és 127.§ (1) bekezdés a) pontjára, a számvitelről szól 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 15.§ (3), 165.§ (1)-(2) és 166.§ (1)-(2) bekezdéseire alapította, figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának ítéleteit.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesi határozatot az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A bizonyítási eljárás során az elsőfokú bíróság meghallgatta felperes volt ügyvezetőjének tanúvallomását, értékelte a felperes áfa faktorlásra vonatkozó előadását és a M M Kft.-hez kapcsolódó iratokat.

Indokolásában az adózás rendjéről szóló 2003.évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 1.§ (7) bekezdését alkalmazva kifejtette, hogy önmagában az a körülmény, hogy a tevékenységet más keretek között is lehetett volna folytatni, még nem teremti meg az ügylet átminősítésének jogszerűségét. A rendelkezésre álló adatok alapján a felperes adás-vételi szerződéseket kötött. Az alperes egyetlen olyan megállapítást sem tett, amely kizárólag az ügynöki tevékenységet jellemezné: a felperest korábban többször is ellenőrzés alá vonták és ugyanezen konstrukciót akkor elfogadták. Az ügynöki tevékenység során nem lett volna feladata a felperesnek az export engedélyek megkérése, a vámudvarok felé való igazolása: a felperes azonban saját export engedéllyel rendelkezett, a letétet és biztosítékokat is ő fizette.

Az ártárgyalások alperes által kifogásolt módon való lebonyolítása a racionális és okszerű gazdálkodás feltétele volt. A perben semmi nem igazolta, hogy a felperes a vevők pénzéből finanszírozta volna a beszerzéseket.

A jogerős ítélet további indokolása szerint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata nyomán, az adásvételi szerződések következtében a megtagadás esetleges indokának kizárólag felperesi adókötelezettség körében kell felmerülnie. Itt tért ki arra, hogy a felperesnek nem volt kötelezettsége a számla kiállítók tevékenységének teljes körű ellenőrzése.