AVI 2015.4.34 Az adóhatóság az ügylet minősítésekor csak a releváns tényeket köteles figyelembe venni [2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek.]

A felperesi adózónál az adóhatóság 2006-2007. évekre valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, mellyel kapcsolatosan több megállapítást tett. Ezek közül a vizsgálati jegyzőkönyv 4. pontjában foglaltak relevánsak a per szempontjából. A revízió által megállapított és az első-, valamint a másodfokú határozatban is rögzített tényállás szerint a C. Zrt. (továbbiakban: felperes) a 2006. március 28-án megtartott közgyűlésén 7/2006. (III. 28.) szám alatt határozatot hozott a társaság alaptőkéjének 75 000 000 Ft-tal történő felemeléséről új, kedvezményes dolgozói részvények kibocsátásával, és az alaptőke alaptőkén felüli vagyon terhére történő együttes felemelésével. Ennek során a felperes 7500 db, egyenként 10 000 Ft névértékű, dematerializált, névre szóló "B" sorozatba tartozó egyenlő és azonos részvényesi jogokat megtestesítő dolgozói részvényt bocsátott ki. A dolgozói részvények átvételére a közgyűlés által kijelölt munkavállalók voltak jogosultak. A társaság alapító okirata az alaptőke, a részvények osztályba sorolása, darabszáma tekintetében a következők szerint módosult:

A dolgozói részvények elsődlegesen az e részvényosztályba tartozó részvények tulajdonosai között kerülhetnek átruházásra. A dolgozói részvénytulajdonosoknak elővásárlási joguk van a részvényosztályon belüli átruházás esetén. A dolgozói részvény csak előzetes átalakítást - a közgyűlés törzsrészvénnyé történő átalakítási határozatát - követően értékesíthető a társaság vagy a nem dolgozói részvényekkel rendelkező részvényesek felé.

A közgyűlés által kijelölt dolgozók a hivatkozott határozat meghozatalától számított 60 napon belül, dátumszerűen 2006. május 26-án kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettek a dolgozói részvények átvételére, és a kibocsátási érték (névérték) 50%-a, nyilatkozattól számított 8 munkanapon belüli, a társaság bankszámlájára történő megfizetésére.

A névérték és a munkavállalók által fizetendő kedvezményes pénzbeni hozzájárulás (vételár) különbözete, azaz 37 500 000 Ft a felperes alaptőkén felüli vagyonából kerül biztosításra.

Ezt követően a részvényvásárlásra kijelölt dolgozók 2006. június 7-én valamennyien hitelkérelmet nyújtottak be a részvényvásárlás finanszírozása céljából az I. Bank Rt.-hez (továbbiakban: bank), és a kölcsönszerződést 2006. június 20-án megkötötték. A bank ugyanezen a napon folyósította a hitelt, mely a felperes ugyanezen banknál vezetett számláján került jóváírásra 37 500 000 Ft nagyságrendben.

A szerződések szerint a visszafizetési határidő 2006. július 14-e volt. A kölcsön visszafizetésének biztosítéka szintén valamennyi dolgozóra vonatkozóan egységesen a Cs. Holding Vagyonkezelő Zrt. (továbbiakban: Vagyonkezelő Zrt.), (amely a felperes jogelődjének, a C. Kft.-nek korábbi tulajdonosa) által kibocsátott váltó volt. Az illetékes bíróság, mint cégbíróság a "B" sorozatú 7500 db dolgozói részvényt 2006. augusztus 8-án jegyezte be. Ezt megelőzően a cég vezérigazgatója, dr. T.-né K. Margit július 10-én szintén ugyanazon bankhoz fordult hitelkérelemmel azzal a szándékkal, hogy a dolgozói részvénycsomag megvásárlásához kölcsönt vegyen fel. A kölcsön összege a július 17-én megkötött kölcsönszerződés tanúsága szerint 76 570 000 Ft volt. Biztosítéka szintén a Vagyonkezelő Zrt. által a bank felé vállalt kezesség volt. A vezérigazgató július 17-én megvásárolta a felperes vezető beosztású dolgozóitól a cég által kedvezményesen juttatott valamennyi dolgozó részvényt a névérték 102%-a, összesen 76 500 000 Ft összeg erejéig. A vételár-kiegyenlítés úgy történt, hogy valamennyi dolgozó e részvényügylet bonyolítására a banknál nyitott bankszámlájára kapta meg közvetlen átutalással azt az összeget, amely fedezetet nyújtott a részvényvásárlásra felvett hitel tőketörlesztésére, a fizetendő kamatokra és egyéb banki költségekre. Az ezenfelül fennmaradó vételárat készpénzben fizette ki az érintett dolgozóknak a vezérigazgató.

A dolgozók a részvényügylet során keletkezett jövedelmüket - amely a vételár és az eladási ár különbözete - magánszemélyek árfolyamnyereségből származó jövedelmeként vallották be.

2006. október 20-án a vezérigazgató vezetői megbízása és munkaviszonya azonnali hatállyal megszűnt. Az általa megvásárolt dolgozói részvények a tulajdonában maradtak 2007. március 7-ig. E napon határozott úgy a felperes közgyűlése, hogy a "B" sorozatú dolgozói részvényeket ún. "A" sorozatú törzsrészvénnyé alakítja át. A volt vezérigazgató ugyanezen a napon 7500 db törzsrészvényét eladta az I. Ltd.-nek (továbbiakban: Ltd.), aki a C. Zrt. ciprusi főrészvényese egyben. A vételár 83 200 000 Ft volt. A rendelkezésre álló iratok szerint ez a vételár fedezetet nyújtott a vezérigazgató által a dolgozói részvénycsomag finanszírozását szolgáló, a bank által folyósított hiteltőke törlesztésére, mely 76 570 000 Ft, a hitel kamataira, amely 4 722 157 Ft, az előtörlesztés díjára, mely 153 140 Ft, valamint az árfolyamnyereség adójára, amely 1 675 000 Ft volt. A vételárból tehát a volt vezérigazgató visszafizette az általa a részvényvásárlásra felvett hitel tőkeösszegét és járulékait, a vételár fennmaradó részét pedig az Ltd. számára egy másik magánbankszámlára utalta.

Ezt a tényállást a revízió a rendelkezésre bocsátott írásos dokumentumok, a tanúként meghallgatott dolgozók szóbeli, illetőleg írásbeli nyilatkozatai, valamint a cég képviselőinek nyilatkozata alapján állapította meg, és azt a következtetést vonta le, hogy az ügyletek valós célja nem a dolgozók hosszú távú érdekeltté tétele és ily módon való jutalmazása volt, hanem a vezető beosztású dolgozók azonnali teljesítményarányos jutalmazása. Erre a jutalmazásra a társaság eredménytartaléka nyújtott fedezetet. Az Ltd. a tőkeemelést nem közvetlenül hajtotta végre, hanem egy olyan láncolaton keresztül, amely a dolgozói részvények kibocsátásán, azoknak a cég vezérigazgatójának történő értékesítésén, majd a részvények törzsrészvénnyé alakításával egyidejűleg azok megvásárlásán át vezetett az Ltd. részesedésének emeléséhez.

Az adóhatóság hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, amely szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell megítélni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. A 2. § (1) bekezdése értelmében az adójogviszonyokban a jogokat rendeltetésszerűen kell gyakorolni. Az adótörvények szerint nem minősül rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan szerződés vagy más jogügylet, amelynek célja az adótörvényben foglalt rendelkezések megkerülése.

Az adóhatóság a fentiekben vázolt leplezett cél fennállását az alábbi következtetésre alapozta:

A teljes részvényügylet kezelése egységesen és tervezetten történt. Az üzletrészek zárt körben kerültek kibocsátásra, az egyes vezetők által vásárolható üzletrészek névértéke előre meghatározott, eltérő nagyságú és egyértelműen jutalmazási célt szolgált. Ezt támasztotta alá a volt vezérigazgató nyilatkozata is, mely szerint csak a vezetői körben volt lehetőség a részvényvásárlásra, ő értékelte a menedzsment munkáját, és ennek alapján az igazgatóság döntött a dolgozóknak juttatandó részvények névértékéről. Mivel a cég jól prosperált, lehetett hosszú távon számolni az árfolyam növekedésére, ezért az üzletrész vásárlási lehetőség kétségtelenül "egyfajta jutalmazásként" is értelmezhető.