BH 2011.6.167 I. A szülői felelősség tárgyában egy másik uniós tagállamban hozott határozat elismerése és végrehajthatóságának megállapítása nem tagadható meg amiatt, hogy magyar bíróságnak a jogellenes gyermekelvitel tárgyában hozott jogerős végzése alapján már végrehajtás van folyamatban.

II. A külföldi határozat elismerését a Brüsszel II. A. Rendelet alapján kizáró okokat azonban - ha a kötelezett ilyen okra hivatkozik - a magyar bíróságnak vizsgálnia kell [Vht. 208. §, 210/B. §, 214. §, 2201/2003. EK. r. 21., 23. §].

A bíróság a gyermek jogellenes Magyarországra hozatala miatt indított eljárásban jogerős végzésével előírta O. K. kötelezett részére, hogy F. S. nevű gyermekét legkésőbb 2008. június 6. napjáig vigye vissza szokásos tartózkodási helyére, Franciaországba, vagy ennek elmaradása esetén 2008. június 10. napján 10 órakor adja át a végrehajtást kérőnek. A határozat alapján végrehajtási eljárás indult. A kötelezett a végrehajtással szembehelyezkedett, ezért a H.-i városi bíróság elrendelte a gyermek átadására vonatkozó kötelezettségének karhatalommal történő kikényszerítését. Ez az eljárás jelenleg is folyamatban van.

Időközben Franciaországban a bíróság 2008. április 14-én egy előzetesen végrehajtható határozatot hozott, amelyben a kötelezett távollétében megszüntették kiskorú F. S. vonatkozásában a szülői felügyeleti jogát és a gyermek szokásos tartózkodási helyét az apánál (a végrehajtást kérőnél) jelölték ki, tehát a szülői felügyelet gyakorlásának kizárólagos joga őt illeti meg. A francia bíróság határozata azt is rögzíti, hogy az anya a kapcsolattartási jogát kizárólag Franciaországban gyakorolhatja.

A végrehajtást kérő ezen határozat magyarországi elismerését kérte, valamint annak kimondását, hogy a francia bíróság határozata a magyar jog szerint a belföldi bíróság határozatával azonos módon végrehajtható. Csatolta a Tanács 2003. november 27. napján kelt 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban irányadó joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000) EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (Brüsszel II. A. rendelet, a továbbiakban: Rendelet) 39. cikkének megfelelő vonatkozó igazolást, a Rendelet II. melléklete szerinti formanyomtatvány megfelelő kitöltésével.

A kötelezett a kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a francia határozat el nem ismerhetővé nyilvánítása iránt eljárást kezdeményezett, amely a H. Megyei Bíróság előtt másodfokon még folyamatban van. Az el nem ismerhetőségről szóló eljárás a végrehajthatóvá nyilvánításnak előkérdése. Ezért jelen eljárás felfüggesztése szükséges a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján.

A kötelezett arra is hivatkozott, hogy a végrehajtani kért határozat még nem jogerős, csupán fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, az ellen a kötelezett fellebbezéssel élt, melyet a hatáskörrel rendelkező francia bíróság még nem bírált el.

Álláspontja szerint az előzetesen végrehajtható francia ítélet olyan eljárás keretében született, amely súlyosan sérti a magyar közrendet és a nemzetközi jogi normákat. A Rendelet 23. cikke szerint a szülői felelősségre vonatkozó határozat nem ismerhető el, ha az nyilvánvalóan ellentétes azon tagállam közrendjével, ahol az elismerést kérik, ha - sürgős eseteket kivéve - a határozatot úgy hozták meg, hogy nem adtak lehetőséget a gyermek meghallgatására, ha a határozatot az alperes távollétében hozták, illetve amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes a védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítás nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot.

A kötelezett arra hivatkozott, hogy jelen esetben a francia bíróság határozata a Rendelet 23. cikkére tekintettel - többek között - azért nem ismerhető el, mivel a végrehajtást kérő az eljárás megindításakor szándékosan olyan címet jelölt meg a kötelezett idézési címeként, ahol általa is tudottan nem tartózkodott és a francia bíróság is nyilvánvalóan tudott arról, hogy a kötelezett a gyermekkel együtt Magyarországra költözött, így a franciaországi címről nem idézhető. A fentiek következtében az elsőfokú eljárásban nem vehetett részt. A végrehajtható határozatot a városi bíróság ugyan kézbesítési jogsegély útján megkísérelte kézbesíteni számára, azonban a határozathoz magyar nyelvű fordítást nem csatoltak és ezért annak átvételét a kötelezett megtagadta. Ez azt jelenti, hogy a határozatot számára nem kézbesítették, ez pedig a végrehajtást kizárja.

Az elsőfokú bíróság a külföldi határozat magyar jog szerinti végrehajtása iránti kérelmet elutasította.

Az elsőfokú bíróság végzésének indokolásában megállapította, hogy jogerős végzésével rendelkezett a perbeli, jogellenesen Magyarországra hozott, illetve Magyarországon visszatartott gyermek Franciaországba történő visszavitele iránt, a határozat végrehajtására irányuló eljárás jelenleg is folyamatban van. Lényegében ugyanezt célozza a végrehajtást kérő kérelme a francia bíróság szülői felügyeletre és a kapcsolattartás szabályozására vonatkozó határozatát illetően, azonban a francia bíróság ítélete a gyermek visszavitelére vonatkozóan rendelkezést nem tartalmaz, ahogyan a Rendelet 39. cikkének megfelelően kiállított II. melléklet szerinti tanúsítvány sem, ezért a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény külföldi határozat végrehajtásának szabályait megállapító XII. fejezete nem alkalmazható. Erre tekintettel az elsőfokú bíróság a francia határozat végrehajthatóságát kizárólag a láthatásra vonatkozóan vizsgálta.

Ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy hivatalos tudomására jutott, miszerint a H. Megyei Bíróság végzésével a francia bíróság határozatában megállapított láthatási szabályok végrehajtásával kapcsolatban érdemi döntést hozott, melyben az erre irányuló kérelmet elutasította, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában, az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. tvr. (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 16. cikkére történt hivatkozással. Ennek értelmében a gyermek jogellenes elviteléről vagy elrejtéséről szóló értesítés kézhezvételét követően annak a szerződő államnak az igazságügyi vagy államigazgatási szervei, ahová a gyermeket vitték, vagy ahol a gyermeket elrejtették, mindaddig nem dönthetnek a szülői felügyeleti jog érdemét illetően - ide értendő a láthatásra vonatkozó határozat is - amíg nem születik határozat arról, hogy a gyermeket az Egyezmény szerinti eljárásban nem kell visszavinni, feltéve, hogy az ezen Egyezmény szerinti kérelem az értesítés kézhezvételétől számított ésszerű időn belül megérkezik. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben akármelyik magyar hatóság elrendelné a francia bíróság határozata láthatásra vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtását, ezzel legalizálná a gyermek jogellenes magyarországi tartózkodását is.

Az elsőfokú bíróság - összhangban a H. Megyei Bíróság döntésével - kiemelte, hogy a gyermek jogellenesen tartózkodik Magyarországon, visszavitelére vonatkozóan végrehajtási eljárás van folyamatban, ezért a francia hatóság láthatásra vonatkozó döntése magyarországi végrehajthatóságának korlátját jelenti a Hágai Gyermekelviteli Egyezmény 16. cikke.