31991L0629[1]

A Tanács irányelve (1991. november 19.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról

A TANÁCS IRÁNYELVE

(1991. november 19.)

a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról

(91/629/EGK)

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 43. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára ( 1 ),

tekintettel az Európai Parlament véleményére ( 2 ),

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére ( 3 ),

mivel az összes tagállam megerősítette a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló európai egyezményt; mivel a 78/923/EGK határozattal ( 4 ) a Közösség szintén jóváhagyta ezt az egyezményt és letétbe helyezte a jóváhagyó okiratot;

mivel az Európai Parlament az állatjólléti politikáról szóló, 1987. február 20-i állásfoglalásában ( 5 ) felszólította a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat az intenzív borjútenyésztésre alkalmazandó minimumkövetelményekre vonatkozóan;

mivel a borjak - élő állatokként - szerepelnek a Szerződés II. mellékletében található termékjegyzékben;

mivel a borjútartás a mezőgazdaság szerves része; mivel a mezőgazdaságban dolgozó népesség egy része számára ez bevételi forrást jelent;

mivel azok a különbségek, amelyek torzíthatják a verseny feltételeit, akadályozzák a borjak, valamint a borjútermékek közös piacának zavartalan működését;

mivel tehát a termelés ésszerű fejlesztése érdekében a tenyészborjak, illetve a hízóborjak védelmére közös minimumkövetelményeket kell megállapítani;

mivel az e területen történt fejlődésről tájékoztatni kell a hatóságokat, a termelőket, a fogyasztókat és másokat; mivel ennek következtében a Bizottságnak aktív tudományos kutatást kell folytatnia - az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság jelentése alapján - a borjak jóléte szempontjából leghatékonyabb állattenyésztési rendszerrel (rendszerekkel) kapcsolatban; mivel ennek megfelelően biztosítani kell a Bizottság számára a feladat sikeres elvégzéséhez szükséges átmeneti időszakot,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Ezen irányelv a tenyésztés és hízlalás céljából tartott borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelményeket határozza meg.

2. cikk

Ezen irányelv alkalmazásában:

1. "borjú": szarvasmarhaféle hat hónapos korig;

2. "illetékes hatóság": a 90/425/EGK irányelv ( 6 ) 2. cikkének (6) bekezdésében meghatározott illetékes hatóság.

3. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy 1994. január 1-jétől, valamint egy négyéves átmeneti időszak során az újonnan épített, illetve átépített és/vagy az említett időpontot követően első alkalommal üzembe helyezett gazdaságok megfelelnek legalább a következő követelményeknek:

- a csoportosan tartott borjak esetében minden 150 kg-os élősúlyú borjú számára legalább 1,5 m2 nagyságú szabad alapterületet kell biztosítani, ahol az állat akadálytalanul megfordulhat és lefeküdhet,

- az egyedi bokszokban tartott vagy állásokban lekötött borjak esetében, a bokszoknak vagy állásoknak hézagolt falúnak kell lenniük, a szélességük pedig nem lehet 90 cm-nél (± 10 %), illetve az állat marmagasságának 0,80-szorosánál kevesebb.

(2) Az (1) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni az olyan gazdaságokra, ahol hat borjúnál kevesebbet tartanak.

(3) 1998. január 1-jétől a következő rendelkezések vonatkoznak valamennyi újonnan épült és újjáépített gazdaságra, valamint azokra, amelyeket ezen időpont után helyeznek használatba:

a) nyolchetes kora után egyetlen borjút sem szabad egyedi boxban tartani, hacsak állatorvos nem tanúsítja, hogy egészségi állapota vagy viselkedése megkívánja, hogy kezelés céljából elkülönítsék. Az egyedi boxnak legalább olyan szélesnek kell lennie, mint a borjú álló helyzetben mért marmagassága, valamint legalább olyan hosszúnak kell lennie, mint a borjú orra hegyétől az ülőgumó hátulsó végéig (csípőcsont) mért testhosszának 1,1-es szorzata.

A borjú egyedi boxának (kivéve a beteg állatok elkülönítésére szolgálónak) fala nem lehet tömör, hanem perforáltnak kell lennie, amely lehetővé teszi a borjú számára a közvetlen vizuális és fizikai kapcsolat létesítését;

b) A csoportosan tartott borjak esetében legalább 1,5 m2 nagyságú szabad területnek kell jutnia minden 150 kilogrammnál kisebb élősúlyú borjúra, legalább 1,7 m2 nagyságú szabad területnek minden 150 kilogramm vagy annál nagyobb, de 220 kilogrammnál kisebb élősúlyú borjúra, valamint legalább 1,8 m2 nagyságú szabad területnek minden 220 kilogramm vagy annál nagyobb élősúlyú borjúra.

Azonban e bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók:

- azon gazdaságokra, ahol kevesebb, mint hat borjút tartanak,

- a szoptatás idejére az anyjukkal tartott borjakra.

2006. december 31-től a fentiekre előírt rendelkezések minden gazdaságra vonatkoznak.

(4) A létesítmények használati ideje:

- az (1) bekezdés követelményeinek meg nem felelő, 1994. január 1-je előtt épített létesítmények esetében a 7. cikk (1) bekezdésében előírt vizsgálatok eredményeinek függvényében a használati időt az illetékes hatóság határozza meg, ez az időtartam semmilyen körülmények között nem tarthat tovább 2003. december 31-nél.

4. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a borjak tenyésztésének körülményei megfelelnek a mellékletben meghatározott általános rendelkezéseknek.

5. cikk

A tudományos haladás figyelembevétele céljából a melléklet rendelkezései a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően módosíthatók.

6. cikk

A Bizottság legkésőbb 2006. január 1.-jéig - az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság véleménye alapján - jelentést nyújt be a Tanácsnak a borjak jóléti követelményeinek kórtani, tenyésztéstechnikai, élettani és viselkedési szempontból megfelelő intenzív tenyésztési rendszerrel (rendszerekkel), valamint a különböző rendszerek szociális és gazdasági vonatkozásaival kapcsolatban a jelentés következtetéseinek szempontjából lényeges javaslatokkal együtt.

A Tanács a javaslatokról a benyújtásuktól számított három hónapon belül minősített többséggel határoz.

7. cikk

(1) A tagállamok biztosítják, hogy vizsgálatokat végeznek az illetékes hatóságok felelősségére, az ezen irányelv, valamint melléklete rendelkezései betartásának ellenőrzése céljából.

Az említett - más célból végzett ellenőrzések alkalmával is elvégezhető - vizsgálatok minden évben a tagállamokban alkalmazott különböző tenyésztési rendszerek statisztikailag reprezentatív mintájára terjednek ki.

(2) A 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően a Bizottság kidolgozza az (1) bekezdésben előírt vizsgálatok elvégzésének szabályzatát.

(3) A tagállamok minden második évben, április utolsó munkanapjáig, illetve első alkalommal 1996. április 30-ig tájékoztatják a Bizottságot az előző két évben az e cikknek megfelelően elvégzett vizsgálatok eredményeiről, többek között az elvégzett vizsgálatoknak a területükön lévő gazdaságok számához viszonyított számáról is.

8. cikk

A Közösségbe történő behozataluk céljából, a tagsággal nem rendelkező országokból származó állatokat az illető ország illetékes hatósága által kiállított bizonyítványnak kell kísérnie, amely igazolja, hogy az ezen irányelv által a közösségi származású állatok számára előírt bánásmóddal legalább egyenértékű bánásmódban részesültek.

9. cikk

A Bizottság állat-egészségügyi szakértői - amennyiben ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében szükséges - az illetékes hatóságokkal együttműködve helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek. Az ellenőrzéseket végző személyeknek eleget kell tenniük a betegségek terjesztésének elkerülését szolgáló különleges személyes higiéniai intézkedéseknek.

Az a tagállam, amelynek területén ellenőrzést végeznek a szakértőknek feladataik teljesítéséhez minden szükséges segítséget megad. A Bizottság tájékoztatja az érintett tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzések eredményeiről.

Az érintett tagállam illetékes hatósága megteszi az ellenőrzések eredményeinek figyelembevételéhez szükséges intézkedéseket.

A tagsággal nem rendelkező országokkal való kapcsolatok tekintetében a 91/496/EGK irányelv ( 7 ) III. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni.

Az ezen cikk alkalmazására vonatkozó általános szabályokat a 10. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

10. cikk

(1) A Bizottságot a 178/2002/EK rendelet ( 8 ) 58. cikke alapján létrehozott Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2) Az e cikkre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat ( 9 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

11. cikk

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, beleértve a szankciókat is, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1994. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás részleteit a tagállamok határozzák meg.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott időponttól kezdődően azonban, a Szerződés általános szabályaival összhangban, a tagállamok a területükön a borjak védelmére az ezen irányelvben megállapítottaknál szigorúbb rendelkezéseket is fenntarthatnak, vagy alkalmazhatnak. Minden ilyen intézkedésről tájékoztatják a Bizottságot.

12. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

MELLÉKLET

1.

A borjak elhelyezésére használt helyek és különösen a bokszok építéséhez használt anyagok, valamint azok a felszerelések, amelyekkel a borjak érintkezésbe kerülhetnek, nem lehetnek ártalmasak a borjakra, és alkalmasnak kell lenniük az alapos tisztításra és fertőtlenítésre.

2.

A vonatkozó közösségi szabályok megállapításáig, az áramütések elkerülése érdekében az elektromos áramköröket és berendezéseket a hatályban lévő nemzeti szabályok szerint kell felszerelni.

3.

Az épület szigetelésének, fűtésének és szellőztetésének biztosítania kell, hogy a légáramlás, a porszint, a hőmérséklet, a relatív páratartalom és a gázok koncentrációja a borjakat nem károsító szinten maradjon.

4.

Valamennyi, a borjak egészsége és jóléte szempontjából lényeges automatikus vagy mechanikus berendezést naponta legalább egyszer ellenőrizni kell. A felfedezett meghibásodásokat azonnal ki kell javítani, vagy - amennyiben ez nem lehetséges - a hiba kijavításáig meg kell tenni a megfelelő lépéseket a borjak egészségének és jólétének biztosítása érdekében, mégpedig alternatív takarmányozási és környezetfenntartási módszerek alkalmazása révén.

Ha mesterséges szellőztető berendezést alkalmaznak, intézkedni kell megfelelő tartalék berendezésről, amely a berendezés meghibásodása esetén biztosítja a borjak egészségének és jólétének megőrzéséhez szükséges légcserét, valamint riasztórendszerről, amely jelzi a hibát az állattenyésztőnek. A riasztórendszert rendszeresen ellenőrizni kell.

5.

Tilos a borjakat állandó sötétben tartani. A tagállamok különböző éghajlati viszonyait figyelembe véve, viselkedésbeli és élettani szükségleteik kielégítése céljából intézkedni kell a megfelelő természetes vagy mesterséges világítás biztosításáról; ez utóbbit legalább a normális körülmények között délelőtt 9 és délután 5 óra között észlelhető természetes fény időtartamával megegyező ideig kell működtetni. Továbbá a borjak bármikor történő megvizsgálásához szükséges erősségű (rögzített vagy hordozható) fényforrásnak kell rendelkezésre állnia.

6.

Minden istállóban tartott borjút a tulajdonosnak vagy az állatokért felelős személynek naponta legalább kétszer, szabadban tartott borjak esetében naponta legalább egyszer meg kell vizsgálnia. Bármely betegnek vagy sérültnek látszó borjút azonnal megfelelő kezelésben kell részesíteni, továbbá a lehető leghamarabb állatorvos tanácsát kell kérni minden olyan borjú esetében, amely nem reagál az állattartó gondozására. Amennyiben szükséges, a beteg vagy sérült borjakat száraz és kényelmes alommal ellátott, megfelelő helyen kell elkülöníteni.

7.

A borjak elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy minden borjú nehézség nélkül le tudjon feküdni, tudjon pihenni, felállni és tudja magát ellátni.

8.

A borjakat tilos lekötni, kivéve a csoportosan tartott borjakat, amelyek a tejjel vagy tejpótlóval való táplálásuk idején egy óránál nem hosszabb időtartamra leköthetők. Ha az állatokat lekötik, a lekötés nem okozhatja a borjú sérülését, továbbá azt rendszeresen ellenőrizni kell, valamint úgy kell igazítani, hogy kényelmes legyen. A lekötőket úgy kell kialakítani, hogy elkerülhető legyen a fulladás vagy sérülés veszélye, valamint hogy lehetővé tegyék a borjú számára a 7. pont szerinti mozgást.

9.

A keresztfertőzések, valamint a kórokozók elszaporodásának megelőzése érdekében a borjak számára fenntartott szálláshelyeket, rekeszeket, felszereléseket és eszközöket megfelelően tisztítani és fertőtleníteni kell. A szag csökkentése, valamint a legyek és rágcsálók vonzásának megelőzése érdekében a bélsarat, vizeletet és el nem fogyasztott vagy kiszóródott takarmányt a szükséges gyakorisággal el kell távolítani.

10.

A padozatnak a borjak sérülésének elkerülése végett simának, de csúszásmentesnek kell lennie, továbbá úgy kell azt kialakítani, hogy a rajta álló vagy fekvő borjaknak ne okozzon sérülést vagy szenvedést. A padozatnak meg kell felelnie a borjak méretének és súlyának, továbbá szilárd, egyenletes és stabil felületet kell képeznie. A fekvőhelynek kényelmesnek, tisztának és megfelelő vízelvezető képességűnek, valamint a borjak számára ártalmatlannak kell lenni. Minden két hétnél fiatalabb borjú számára megfelelő almot kell biztosítani.

11.

Jó egészségük és jólétük biztosítása érdekében gondoskodni kell a borjak korának, súlyának, viselkedésbeli és élettani szükségleteinek megfelelő táplálékról. Ennek érdekében táplálékuknak elegendő vasat kell tartalmaznia, annak biztosítására, hogy vérükben a hemoglobin literenkénti szintje átlagosan legalább 4,5 mmol legyen, és minden két hétnél idősebb borjú számára egy legkisebb napi adagnak megfelelő rostos takarmányt kell biztosítani, amely adag mennyiségét nyolchetes és húszhetes koruk között napi 50 grammról napi 250 grammra kell emelni. A borjakra szájkosarat rakni tilos.

12.

A borjakat naponta legalább két alkalommal kell etetni. Csoportosan tartott borjak esetében, amelyek nem "ad libitum" etetésűek, vagy abban az esetben, ha nem automatikus működésű takarmányellátó berendezést alkalmaznak, minden borjúnak a csoport többi tagjával azonos időben kell a takarmányhoz jutnia.

13.

A kéthetesnél idősebb borjaknak elegendő mennyiségű friss vízhez kell jutniuk, vagy lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy folyadékbeviteli igényüket más folyadékok elfogyasztása révén elégítsék ki. Meleg időjárási viszonyok esetén vagy beteg borjak számára azonban a friss ivóvizet mindenkor biztosítani kell.

14.

Az etető- és itatóberendezéseket olyan módon kell megtervezni, kialakítani, elhelyezni és karbantartani, hogy a borjak takarmányának és vizének elszennyeződését minimálisra csökkentsék.

15.

A borjaknak szarvasmarhaféle colostrumot kell kapniuk születésük után a lehető leghamarabb, valamint minden esetben életük első hat óráján belül.

( 1 ) HL C 214., 1989.8.21., 28. o.

( 2 ) HL C 113., 1990.5.7., 180. o.

( 3 ) HL C 62., 1990.3.12., 37. o.

( 4 ) HL L 323., 1978.11.17., 12. o.

( 5 ) HL C 76., 1987.3.23., 185. o.

( 6 ) HL L 224., 1990.8.18., 29. o. A legutóbb a 91/496/EGK irányelvvel (HL L 268., 1991.9.24., 56. o.) módosított irányelv.

( 7 ) HL L 268., 1991.9.24., 56. o.

( 8 ) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

( 9 ) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.