BH 2008.12.323 Felülvizsgálati eljárásban a megtámadott határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha az eljárt bíróságok a határozatuk indokolásában nem jelölik meg azt a konkrét közlekedésjogi kötelezettséget, amelynek megszegése miatt a terhelt nem tesz eleget az általános balesetelhárítási kötelezettségének, ezért nem állapítható meg, hogy a védett útvonalon haladó, ezért elsőbbséggel rendelkező járművet vezető terhelt a más közlekedési szabályszegése miatt kialakult veszélyhelyzetet a megengedett legnagyobb sebességgel haladás esetén lassító vagy vészfékezéssel háríthatta el [Btk. 187. § (1) bek., Be. 373. § (1) bek. III/a) pont, 416. § (1) bek. c) pont, 428. § (2) bek., KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, 26. § (1) bek., 28. § (2) bek. b) pont, 6/1998. BJE].

I. Az elsőfokú bíróság 2005. szeptember 15-én kelt ítéletében a II. r. terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt - önálló mellékbüntetésül - 1 évre eltiltotta a közúti járművezetéstől.

A másodfokon eljáró bíróság 2006. március 10-én jogerős ítéletében a II. r. terheltet érintően az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

Az ítéleti tényállás szerint 2005. február 6-án délután jó látási és útviszonyok között az ügyben ugyancsak felelősségre vont I. r. terhelt személygépkocsijával a városban egy mellékutcában a K. L. utca felé hajtott. Utasként feleségét és unokáját szállította. A kereszteződéshez érve az "Állj! Elsőbbségadás kötelező!" jelzőtáblát észlelve megállt és észlelte a keresztező főútvonalon balról a külső forgalmi sávban közeledő gépjárművet. Ezt a II. r. terhelt vezette. Az I. r. terhelt a helyzet figyelmetlen megítéléséből adódóan úgy vélte, hogy a közeledő személygépkocsi előtt még át tud haladni, ez azonban nem sikerült. A főútvonalon hajtó II. r. terhelt gépkocsijának sebessége mintegy 82-93 km/óra volt, így az I. r. terhelt, a gépkocsi elé féktávolságon belül hajtott be. Indulását természetesen észlelte a főútvonalon haladó II. r. terhelt, fékezett, ám az ütközést elkerülni nem tudta.

Az ütközés következtében az I. r. terhelt felesége 8 napon túl, míg a gyermekkorú sértett 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedtek el.

Az ítélet jogi indokolásából kitűnően a bíróság megállapította, hogy az I. r. terhelt magatartásával a KRESZ 28. § (2) bekezdés b) pontjában foglaltak megszegése, vagyis az elsőbbségadási szabály megsértése révén közrehatott a baleset előidézésében, míg a felülvizsgálattal érintett II. r. terhelt a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjának IV. fordulatában foglalt szabályt jelentős sebességtúllépésével szegte meg, s így nem tudott eleget tenni a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott általános balesetelhárítási kötelezettségének. Részletesen értékelve a balesethez vezető folyamatot, az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy amennyiben "a II. r. terhelt betartja a megengedett 50 km/órás sebességet" a baleset egyértelműen elmarad, "hiszen a baleset elkerülési sebessége" (vagyis az a tempó, amely mellett még az ütközés egyértelműen elkerülhető lett volna), "azonos cselekvés és fékezés esetén a szakértői számítás szerint 68-72 km/óra volt".

Az ítélet ellen a II. r. terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a bűncselekmény téves anyagi jogi megítélését sérelmezve a terhelt felmentését kérte.

Indítványában az ítéleti ténymegállapításokat is vitatta: utalt arra, hogy a szakértők csupán valószínűségként rögzítették a baleset elkerülhetőségére vonatkozó megállapításaikat, márpedig valószínűsítő állításokra a védő vélekedése szerint nem lehetett volna ítéleti ténymegállapításokat építeni.

Mindezeken túl az indítvány sérelmezi a döntés során alkalmazott 6/1998. számú büntető jogegységi határozat téves értelmezését, miután a II. r. terhelt sebességtúllépése nem volt megtévesztő és az I. r. terhelt elsőbbségadási kötelezettsége ellenére féktávolságon belül, tehát elháríthatatlan módon vágott elébe. Ilyen módon a felülvizsgálati indítvány szerint a II. r. terhelt sebességtúllépése büntetőjogilag értékelhető okként nem játszott szerepet a balesetben, ezért felelősségének megállapítására törvénysértően került sor.

A Legfőbb Ügyészség az átiratában a felülvizsgálati indítvány ténybeli támadásával összefüggésben arra az eljárásjogi korlátozásra utalt, amely miatt e rendkívüli jogorvoslat során a jogerős ítélet tényállása nem vitatható. Ezen túlmenően rámutatott arra, hogy az alapügyben eljárt bíróságok az idézett jogegységi határozatot helyesen alkalmazták, mert a II. r. terhelt a megengedett sebességet jelentősen meghaladó - gondatlanul - olyan közlekedési szabályszegést követett el, amely közrehatott a súlyos következmények előidézésében. Lényegesen alacsonyabb sebesség mellett a II. r. terhelt az I. r. terhelt által előidézett veszélyhelyzetben a balesetet fékezéssel elháríthatta volna.

A Legfőbb Ügyészség a határozatok hatályban tartását indítványozta.