463/H/1995. AB határozat

önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Budakalász Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi adókról alkotott 2/1992. (X. 19.) számú önkormányzati rendelet 8. § (1) bekezdése, valamint 10. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Indítványozók a Budakalász Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete által a helyi adókról alkotott 2/1992. (X. 19.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) építményadóra vonatkozó rendelkezéseinek alkotmányosságát vitatják. Jogi álláspontjuk szerint az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik az Ör. 8. § (1) bekezdésének az a szabálya, mely szerint mentes az építményadó alól lakóház esetén a 150 m2 alatti terület, üdülő esetén 12 m2 alatti épületek.

Ugyancsak alkotmányellenes diszkriminációt tartalmaz szerintük az adó mértékének megállapításáról szóló 10. § (3) bekezdése, amely az építmény rendeltetésétől, a település területén belüli elhelyezkedésétől függően eltérően határozza meg az építményadó m2-kénti mértékét, mivel e szabályok is magasabb adómértéket állapítanak meg az üdülőépületek esetén, mint a lakóépületek esetén. Az Ör. e két rendelkezésének következtében az üdülőépületek tulajdonosainak adóterhe lényegesen meghaladja a lakóépületek tulajdonosainak adóterhét.

Indítványozók álláspontja szerint ez a megkülönböztetés indokolatlan és önkényes, mivel a helyi adókból finanszírozott közszolgáltatások előnyeit túlnyomó részben a településen lakóházzal rendelkező állandó lakosok élvezik, akik széles körben mentesülnek az építményadó megfizetése alól, az önkormányzat által finanszírozott szolgáltatásokat a település ellátatlan területein üdülőépülettel rendelkező tulajdonosokkal fizetteti meg az önkormányzat.

II.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány megalapozatlan.

Az Ör. 8. § (1) bekezdése szerint:

"(1) Mentes az építményadó alól a törvényben megadott mentességen túl:

a) lakóház esetén a 150 m2 alatti terület

b) üdülő esetén a 12 m2 alatti épületek.

A 10. § (3) bekezdése pedig a következőképpen rendelkezik:

"(3) az adó mértéke:

a) 300 Ft/m2 belterületen és a Lupa szigeten üdülőépületeknél

b) 100 Ft/m2 belterületen, lakóépületeknél a 150 m2 feletti részre, 200 m2-ig

c) 200 Ft/m2 belterületen, lakóépületeknél a 200 m2 feletti részre

d) 150 Ft/m2 a Dunapart és a 11-es út között, üdülőépületeknél

e) 50 Ft/m2 egyéb helyen (zártkert, külterület) egyéb helyiségekre (garázs, műhely, csarnok stb.)"

Az Ör. e rendelkezései eltérő mértékű építményadó fizetési kötelezettséget írnak elő az épület rendeltetésétől, a település területén elfoglalt helyétől, nagyságától függően, azonban az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ez a megkülönböztetés nem sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét, nem ütközik a hátrányos diszkrimináció tilalmába.

A helyi önkormányzatok adó-megállapítási jogának kereteit a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) határozza meg. A Hatv. 6. §-a szabályozza az önkormányzatok adó-megállapítási jogának terjedelmét. E rendelkezés alapján a helyi önkormányzat széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A Hatv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját és időtartamát, a helyi adózás részletes szabályait. A 6. § c) és d) pontja szerint a helyi önkormányzat adó-megállapítási joga kiterjed arra is, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - a törvényben meghatározott felső határokra figyelemmel megállapítsa és arra is, hogy a törvényben meghatározott adómentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, kedvezményekkel bővítse. A törvény e szabályozásával lehetőséget kíván adni a helyi önkormányzatoknak a helyi adópolitika kialakítására. A helyi adópolitika kialakítása jogalkotói mérlegelés kérdése, s e mérlegelés során a helyi önkormányzat - a Hatv. idézett rendelkezéseinek megfelelően figyelemmel a helyi sajátosságokra és az adóalanyok vagyoni és jövedelmi viszonyaira - érvényre juttathat gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket is. E mérlegelés körében hozott rendelkezésekkel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság hatáskörébe csak annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelése során nem került-e ellentétbe az Alkotmány rendelkezéseivel, nem eredményezik-e valamely alapvető jog alkotmányellenes korlátozását, vagy nem tartalmaznak-e a diszkrimináció tilalmába ütköző hátrányos megkülönböztetést.

Az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével kapcsolatosan az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette, hogy az Alkotmánynak ez a rendelkezése nem minden különbségtételt tilt [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992. 280-282.; 521/B/1991. AB határozat, ABH 1993. 556.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogegyenlőség követelménye azt jelenti, hogy a jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó minden személy számára. Ebben az összefüggésben nem tehet különbséget faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint.

Alkotmányellenessé a megkülönböztetés akkor válik, ha az alapjogi sérelemhez vezet, önkényes.

Az Ör. vitatott szabályozása, amely - figyelemmel a lakás létszükségletet kielégítő voltára, szociálpolitikai megfontolásból - nagyobb kedvezményben részesíti a lakóépületek tulajdonosait, mint az üdülő épületek tulajdonosait, illetőleg - tekintettel az építmények között, azok nagyságától és területi elhelyezkedésétől függő értékkülönbségekre - differenciáltan állapítja meg az adó mértékét, a települési sajátosságoknak, a lakosság vagyoni helyzetének mérlegelésén alapuló helyi adópolitikai döntést tartalmaz. Az alkalmazott megkülönböztetésnek ésszerű, a települési sajátosságokban rejlő indokai vannak, így az nem tekinthető önkényes, az Alkotmányban szabályozott diszkrimináció tilalmába ütköző megkülönböztetésnek.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Budapest, 1996. december 17.

Dr. Ádám Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró