521/B/1991. AB határozat

a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 46. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény 46. §-ában foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

1. Az indítványozó a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló, időközben hatályon kívül helyezett 1989. évi XLV. törvény adóelőleg fizetési szabályainak az alkotmányossági vizsgálatát kérte. Kifogásolta, hogy a törvény az átképzési támogatásból, munkanélküli-segélyből, valamint átmeneti munkanélküli-járadékból származó jövedelmek tekintetében nem állapít meg a munkaviszonyból származó jövedelmekkel egyező adóelőleg fizetési kötelezettséget, ezért a törvény 46. §-a alkotmányellenességének megállapítását kérte.

Álláspontja szerint a fenti jogcímeken folyósított jövedelem az adófizetési kötelezettség szempontjából a munkaviszonyból származó jövedelemmel esik egy tekintet alá, ugyanakkor a törvény az adóelőleg fizetési kötelezettség körében ezeket a támogatásokat eltérő szabályozási körbe vonja. A jövedelemadó előleg fizetési kötelezettség tekintetében ezek a támogatások és járulékok a törvény 48. § (1) bekezdésének hatálya alá utaltak, amely szerint a kifizetőnek a kifizetendő jövedelemből a nulla adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával megnövelt jövedelem után kell az adóelőleget megállapítania és levonnia.

Az eltérő szabályozás az indítványban megfogalmazott nézet szerint a diszkrimináció tilalmát és a jogegyenlőséget megfogalmazó alkotmányi rendelkezésbe, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a járadékosokat a munkabérben részesülőkkel szemben "egyéb helyzet szerint" hátrányosan megkülönbözteti.

Az indítványozó kérte egyúttal a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását és a jogalkotónak a mulasztás megszüntetésére való kötelezését azzal, hogy a törvény 46. § (1) bekezdését egészítse ki annak kimondásával, hogy az ott írt számítás szerint kell levonni az adóelőleget akkor is, ha a magánszemély jövedelme átképzési támogatásból, munkanélküli-segélyből, illetőleg átmeneti munkanélküli-járadékból származik.

2. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1989. évi XLV. törvényt az 1991. évi XC. törvény (a továbbiakban: Szja) hatályon kívül helyezte. Minthogy azonban az indítványozó által sérelmezett rendelkezést az Szja is tartalmazza, illetőleg az állított és kifogásolt mulasztást az Szja sem szüntette meg, az Alkotmánybíróság az indítvány alapján az alkotmányossági vizsgálatot az Szja hatályos rendelkezései tekintetében folytatta le.

Az Szja 46. § (1) bekezdése szerint adóelőlegként a munkáltató az általa kifizetett, munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi jövedelem tizenkétszerese után számított adó 1/12 részét köteles levonni. Más kifizetőnek az Szja 48. § (1) bekezdésében foglaltak szerint - eltérő törvényi rendelkezés hiányában

- a kifizetendő jövedelemből a nulla adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeg hozzáadásával kell a kiszámított adót előlegként levonnia.

II.

Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

1. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt tilalom - ahogy erre az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában rámutatott - nemcsak az emberi, illetve az alapvető állampolgári jogokra irányadó, hanem e tilalom -amennyiben a különbségtétel sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében védett emberi méltósághoz való jogot - kiterjed az egész jogrendszerre, vagyis vonatkozik mindazokra a jogokra is, amelyek nem tartoznak az emberi jogok, illetőleg az alapvető állampolgári jogok közé. Ugyancsak rámutatott az Alkotmánybíróság arra, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a jogegyenlőség követelményét is magábafoglalja, amely az állam kötelezettségévé teszi a jogok egyenlő elosztását és amelynek alapján az állam mint jogalkotó köteles egyenlő elbánást biztosítani a területén tartózkodó személyek számára.

Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából azonban nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével.

Az adóelőleg fizetési kötelezettségre vonatkozó szabályok olyan pénzügy-, illetőleg jogtechnikai szabályok, amelyek - mindaddig amíg megfelelnek az Alkotmány 70/I. §-ában írt arányos közteherviselés alkotmányos követelményének - az Alkotmány vonatkozó rendelkezésével értékelheltő összefüggésben nem állnak. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmánybíróság nem vizsgálja a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának és igazságosságának a kérdéseit (772/B/1990/5. AB határozat), továbbá arra is, hogy a jogi szabályozás technikája önmagában nem alkotmányossági kérdés (167/B/1991/10. AB határozat).

Az Szja az adóelőleg fizetési kötelezettség szabályait pénzügypolitikai és jogtechnikai megfontolások alapján állapította meg anélkül, hogy ezzel az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt tilalmat, illetőleg jogegyenlőségi követelményt megsértette volna. Az átképzési támogatásból, munkanélküli-segélyből, illetőleg átmeneti munkanélküli-járadékból jövedelmet élvező adóalanyok hátrányos megkülönböztetéséről a munkaviszonyból származó jövedelemmel rendelkezőkkel szemben már csak azért sem lehet szó, mert az Szja 51. § (2) bekezdése értelmében az adózó írásban nyilatkozhat a kifizető felé, hogy jövedelme a nulla adókulcsú sáv felső határaként meghatározott összeget még nem haladja meg, s ez esetben jövedelméből mindaddig nem kell adóelőleget levonni, ameddig jövedelme az adófizetési kötelezettséget eredményező sávot már eléri.

2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése értelmében mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Szja az adóelőleg fizetési kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket az indítványban érintett járadékokra és segélyekre nézve is megfelelően szabályozza, így a jogalkotásra vonatkozó kötelezettség elmulasztása nem állapítható meg. Nincs tehát szó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességről, az indítványban javasolt jogszabály kiegészítése kérdésében pedig az Alkotmánybíróság - hatáskörének hiányában - nem foglalhat állást, mert az Alkotmánybíróság nem jogalkotó szerv.

Az Alkotmánybíróság ezekre a körülményekre és szempontokra figyelemmel az alaptalan indítványt mind az utólagos normakontroll tekintetében, mind pedig a mulasztással összefüggésben elutasította.

Budapest, 1993. április 20.

Dr. Sólyom László s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Ádám. Antal s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Herczegh Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lábady Tamás s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szabó András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró

Rendezés: -
Rendezés: -
Kapcsolódó dokumentumok IKONJAI látszódjanak:

Visszaugrás

Ugrás az oldal tetejére