EH 2007.1669 Védett természeti területen természetvédelmi érdekből elrendelt gazdasági korlátozás miatt az erdőtulajdonos tényleges kárát meg kell téríteni [1996. évi LIII. tv. 72. §].

A felperes a 276/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 10. §-ának (2) bekezdése alapján 48 063 154 forint kárra vonatkozó kártalanítási igényt nyújtott be az alpereshez a 2004. október 16-át megelőzően elrendelt természetvédelmi korlátozások és tilalmak vonatkozásában.

Az alperes a felperes természetvédelmi kártalanítási igényét határozatával a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) elutasította. Határozata indokolásában az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (a továbbiakban: Evt.) és a Tvt. 32. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással megállapította az alperes, hogy a kártalanítási kérelemben szereplő valamennyi erdőrész elsődleges rendeltetése a tulajdonosi akarattal megegyezően természetvédelmi, az állami tulajdonú erdő vagyonkezelője a felperes G. Rt. viszont a profitorientált fatermelési célú erdőgazdálkodáshoz viszonyítva igényli kártérítésként az elmaradt hasznait. A természetvédelmi hatóság (DDNPI) az éves erdőgazdálkodási tervhez adott szakhatósági állásfoglalásában az Evt. és a Tvt. rendelkezései alapján tette meg a természetvédelmi érdekből szükséges korlátozó, tiltó előírásokat, amelyeknek három csoportja különböztethető meg: a termelésre vonatkozó időbeli korlátozás; a védett, illetve fokozottan védett fajok élőhelyének védelme érdekében tett korlátozás; és a tarvágás engedélyezésekor a természeti területen lévő faállomány 10%-ának mértékéig a fák (hagyásfák) visszahagyására vonatkozó előírás. A Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja szerint kártalanítási igényt nem keletkeztet védett természeti területen a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom.

A felperes keresetében kérte az alperes határozatának hatályon kívül helyezését.

A megyei bíróság ítéletével az alperes határozatát - a D. 38. D-jelű 1997. évre vonatkozó kártalanítási igény elutasítása kivételével - hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában a Tvt. 72. §-ának (1) és (2) bekezdésére, 32. §-ának (1) bekezdésére, az Evt. 15. §-ának (1) és (2) bekezdéseire, 16. §-ára, 17. §-ának (1) és (3) bekezdéseire, 13. §-ának (1) bekezdésére, 14. §-ára, 29. §-ára és a Tvt. 33. §-ára hivatkozással megállapította, hogy a felperes erdőgazdálkodási tevékenységét az ÁESZ jogerős határozatokkal korlátozta. Amennyiben a felperes tevékenysége úgy lenne megítélendő, ahogy azt az alperesi hatóság tette, akkor a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja alapján a természetvédelmi hatóságnak határozattal kellett volna megtiltani a felperes természetvédelmi érdekekbe ütköző tevékenységét. Ilyen eljárásra azonban adat nem merült fel, s arra az alperes sem hivatkozott. Ennek megfelelően a felperes erdőgazdálkodási tevékenysége nem minősül a Ttv. előbbi rendelkezésében foglalt magatartásnak. Ezek szerint az alperes jogszabálysértően utasította el a felperes kártalanítási igényét. Az alperes a tényállást nem tárta fel, a Tvt. 72. § (1) bekezdése alapján nem vizsgálta, hogy a felperes kártalanítási igényéből az éves ütemtervek alapján konkrétan melyek voltak azok a korlátozások, amelyeket ténylegesen a természetvédelmi érdekek miatti többletkorlátozásként írt elő a hatóság, és melyek voltak azok amelyek e körön kívül estek.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert a megyei bíróság tévesen alkalmazta a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontját és ennek alapján a 72. § (1) bekezdése szerint tévesen állapította meg a felperesi társaság kártalanítási igényének jogalapját. A Tvt. 72. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint kártalanítási igényt nem keletkeztet a védett természeti területen a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom. A Tvt. 32. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a védett természeti területen lévő erdő elsődlegesen védelmi rendeltetésű, a kártalanítási kérelemben szereplő valamennyi erdőrész elsődleges rendeltetése az állami tulajdonosi akarattal megegyezően természetvédelmi. A Tvt. 31-33. §-ai tartalmazzák a védett természeti területre vonatkozó korlátozásokat. A természetvédelmi hatóság az éves erdőgazdálkodási tervhez adott szakhatósági állásfoglalásában az Evt. és a Tvt. rendelkezései alapján tette meg a természetvédelmi érdekből szükséges korlátozó, tiltó előírásokat. A Tvt. 37. § (3) bekezdése szerint természeti kár a védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarása folytán bekövetkező kár. Az alperes álláspontja szerint a kártalanítási igénybejelentéssel érintett erődgazdálkodói tevékenységek körében nem vizsgálható a Tvt. előbbi rendelkezése alapján kiadott tiltást, korlátozást elrendelő hatósági határozat megléte, mert ezen jogszabályi rendelkezés alapján kizárólag a már bekövetkezett jogellenes állapot, magatartás esetén kell a természetvédelmi hatóságnak egyedi tiltást, korlátozást tartalmazó döntést hoznia. A perbeli tényállás esetében azonban nem egy magatartás utólagos szankcionálásáról, hanem a tevékenység végzésének előzetes, a szakhatóságok bevonásával történő engedélyezési feltételeinek megállapításáról van szó. A természetvédelmi hatóság szakhatósági állásfoglalásaiban rögzített korlátozások, illetve tilalmak mindegyike a Tvt. rendelkezéseiből levezethető, a természeti kár megelőzése és megakadályozása érdekében előírt jogszerű korlátozásnak minősül. A jogerős ítéletben az új eljárásra adott iránymutatásra utalással az alperes előadta, hogy a természetvédelmi hatóság korlátozást csak természetvédelmi indokok alapján írhat elő, valamint a kártalanítási igény is kizárólag a természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozásokra vonatkozhat. Az e körön kívüli egyéb erdőgazdálkodási szakmai szempontok érvényesítése az erdészeti hatóság hatáskörébe tartozik. Az Evt. 23. §-ának (1) bekezdésére és 27. §-ára hivatkozással az alperes álláspontja szerint nem egyértelmű, hogy a természetvédelmi érdekek miatti többletkorlátozás meglétét milyen egyéb korlátozó rendelkezéshez képest kellene vizsgálnia a hatóságnak az új eljárásban.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a társaság nem végzett és nem végez a Tvt. 37. § (3) bekezdése szerinti védett természeti terület károsítása, veszélyeztetése vagy jogellenes zavarásának minősülő tevékenységet és ilyen magatartás folytatására vonatkozó eltiltó határozat a jelen eljárás tárgyát nem képezi.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A Tvt. 72. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből - az e törvény hatálybalépését követően - elrendelt gazdálkodási korlátozás, illetve tilalom esetén vagy a termelésszerkezet jelentős megváltoztatásának előírása következtében a tulajdonos vagy - amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi - a jogszerű használó tényleges kárát meg kell téríteni.

A Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja értelmében kártalanítási igényt nem keletkeztet védett természeti területen a természeti kár [37. § (3) bekezdésében meghatározott tevékenységgel okozott kár] megelőzése és megakadályozása érdekében jogszerűen előírt korlátozás vagy tilalom.

A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján - egyezően a megyei bírósággal - megállapította, hogy az alperes törvénysértő határozattal utasította el a felperesi társaság természetvédelmi kártalanítás iránti igényét a Tvt. 72. § (2) bekezdésének a) pontja alkalmazásával. A Tvt. e rendelkezése ugyanis abban az esetben alkalmazható, ha a tulajdonos vagy a jogszerű használó a 37. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a védett természeti területet károsítja, veszélyezteti vagy jogellenesen zavarja és e tevékenység megelőzése és megakadályozása érdekében a természetvédelmi hatóság korlátozást vagy tilalmat ír elő. A felperes azonban nem folytatott a 37. § (3) bekezdésében meghatározott jogellenes tevékenységet, a természetvédelmi hatóság e tárgyban nem is hozott vele szemben korlátozást, tilalmat elrendelő határozatot sem.

Amint azt a megyei bíróság is helyesen állapította meg ítélete indokolásában, az alperesnek a felperes kártérítési igényét a Tvt. 72. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával kell elbírálnia. Az alperes azonban a Tvt. felülvizsgált ügyben alkalmazandó rendelkezésére vonatkozó téves jogi álláspontja miatt a kártalanítási igény elbírálásához szükséges mértékben nem tisztázta a tényállást, megalapozott döntést csak úgy hozhat, ha ez irányú kötelezettségének a megyei bíróság által adott iránymutatás szerint eleget tesz.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Kfv. III. 37.393/2006.)