XXXVI. számú Büntető Elvi Döntés

A devizagazdálkodást sértő bűncselekmény általában akkor minősül jelentős értékkel kapcsolatban elkövetettként, ha az érték összege meghaladja a negyvenezer forintot

I.

Hazánkban a devizagazdálkodás állami monopólium, a szocialista tervgazdálkodás része, amelyet az állam a devizahatóság és a devizagazdálkodási szervek útján gyakorol.

A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. törvényerejű rendelet tartalmazza a devizával kapcsolatos kötelességeket és tilalmakat. Ezek megszegése vagy kijátszása devizagazdálkodást sértő bűncselekmény, amelynek alapesetét a Btk. 247. §-ának (1) bekezdése három évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. A (2) bekezdés szerint a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt üzletszerűen vagy visszaesőként, vagy pedig jelentős értékkel kapcsolatban követték el. Gondatlanság esetén devizabűncselekmény csak a jelentős értékkel kapcsolatban valósul meg.

A törvény - miként egyéb hasonló esetekben - összegszerűen nem határozza meg a jelentős érték fogalmát, hanem ezt a bírósági gyakorlatra bízza.

Elvi döntés meghozatala azért is szükséges, mert a bírósági gyakorlat ebben a kérdésben nem egységes.

Előfordul az a téves jogértelmezés is, mely szerint a Legfelsőbb Bíróság XXXIII. számú büntető elvi döntésében foglaltakat kell e vonatkozásban is alkalmazni.

A büntető elvi döntésből azonban félreérthetetlenül kitűnik, hogy az kizárólag a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében adott iránymutatást. Helytelen tehát azt alkalmazni a devizagazdálkodást sértő bűncselekményekre, figyelemmel - egyebek közt - a vagyon elleni bűncselekmények és a devizagazdálkodást sértő bűncselekmények között a jogvédte érdek vonatkozásában fennálló alapvető különbségre.

Az ítélkezés egységességének biztosítását szolgáló iránymutatás adása egyébként azért is szükséges, mert a büntető eljárásról szóló 1973. évi I. törvény 29. §-ának (2) bekezdése - az illetékességre vonatkozó korábbi törvényi szabályozást megváltoztatva - akként rendelkezik, hogy a devizagazdálkodást sértő bűncselekmény a Fővárosi Bíróság területén első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság, míg egyébként a megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság illetékessége alá tartozik. Ehhez képest a Pesti Központi Kerületi Bíróságnak az ötezer forintot meghaladó értékre nézve elkövetett devizagazdálkodást sértő bűncselekmény tekintetében eddig fennállott kizárólagos illetékessége megszűnt, így valamennyi megyei bíróság székhelyén levő járásbíróság ítélkezik a devizagazdálkodást sértő bűncselekmények tárgyában.

A Be. 90. § (2) bekezdésének b) pontja szerint pedig a vétségi eljárás szabályait kell alkalmazni a Btk. 247. § (1) bekezdésében meghatározott devizagazdálkodást sértő bűntett alapesete miatt, míg a bűntetti eljárás szabályait kell alkalmazni a Btk. 247. § (2), illetve (3) bekezdésében meghatározott devizagazdálkodást sértő bűntett miatt folyó eljárás esetén. Következésképpen a jelentős érték meghatározásának nemcsak anyagi jogi, hanem eljárásjogi szempontból is lényeges kihatása van.

II.

A devizagazdálkodást sértő bűntett vonatkozásában a jelentős érték irányösszegének meghatározásánál mindenekelőtt a gazdasági életünkben bekövetkezett változásokból, népgazdaságunk fejlődéséből, valamint a devizaforgalom jelenlegi alakulásából kell kiindulni. Ezeket tükrözi a tervszerű devizagazdálkodásról szóló és 1974. március 1. napján hatályba lépett 1974. évi 1. törvényerejű rendelet.

Ezzel összhangban kell a devizagazdálkodást sértő bűncselekményt jelentős érték tekintetében elkövetettként minősíteni.

Az értékre vonatkozó irányösszeg meghatározásánál elsősorban az okozott deviza-érdeksérelem jelentőségét kell alapul venni. Ennek figyelembevételével, az egységes jogértelmezés biztosítása céljából, a Legfelsőbb Bíróság a devizagazdálkodást sértő bűntettek vonatkozásában az irányösszeget a jelen elvi döntés rendelkező része szerint határozza meg. Ennek során figyelemmel van az ország ez idő szerinti népgazdasági és ezen belül devizagazdálkodási helyzetére, valamint arra, hogy hazánkban változatlanul tervszerű devizagazdálkodás folyik, ami a devizagazdálkodási érdekek hatékony büntetőjogi védelmét követeli meg. Ugyanakkor viszont a jelentős értéknek több évvel ezelőtt a bírói gyakorlatban tízezer, majd húszezer forintban történt megállapítása gazdasági szempontból ma már túlhaladottnak tekintendő.

III.

A Legfelsőbb Bíróság ezúttal sem értékhatárt, hanem irányösszeget határoz meg, amely egyaránt vonatkozik a devizaértékre és a vagyoni értékre (1974. évi 1. törvényerejű rendelet 4. §). Előfordulhat, hogy - az összes körülményekre figyelemmel - az irányösszeget meg nem haladó érték esetében is alkalmazható az említett minősítés, viszont az irányadó összeget nem lényegesen meghaladó érték esetében sem feltétlenül kizárt a súlyosabb minősítés mellőzése.

Ennek megítélése körében a minősítés terén a differenciálás követelményének fokozott mértékben kell érvényesülnie. Különösen az lehet fontos, hogy az elkövető a devizagazdálkodással kapcsolatos kötelességek közül melyiket szegte meg, minthogy azok - közvetlen vagy közvetett - népgazdasági kihatása között számottevő különbség áll fenn. Ha a kötelességszegés következtében a bűncselekmény a tárgyául szolgált devizának a népgazdaságtól való végleges elvonásával járt: ilyenkor az irányösszeget el nem érő érték esetében is alkalmazható az említett minősítés.

Nem közömbös továbbá e vonatkozásban, hogy az elkövetés tárgyául milyen külföldi fizetőeszköz szolgált; továbbá az elkövetés módja és indítéka; úgyszintén az sem, hogy a bűncselekményt folytatólagosan vagy pedig egyetlen alkalommal követték el. Végül gondatlan elkövetésnél sem valósul meg feltétlenül az irányösszeget meghaladó érték esetében a Btk. 247. § (5) bekezdésében meghatározott vétség.

Mindezekre tekintettel, és annak érdekében, hogy a devizagazdálkodást sértő bűncselekmények sajátos jellegéből folyóan indokolt és szükséges differenciálás követelménye minél szélesebb körben lehetővé váljék, de ugyanakkor a jogértelmezés egységessége - mint a szocialista törvényesség része - az ítélkezési gyakorlatban megvalósuljon, a Legfelsőbb Bíróság Teljes Ülése meghozta a jelen elvi döntést.

Dr. Szakács Ödön s. k.,

a Legfelsőbb Bíróság elnöke