A Fővárosi Ítélőtábla Bf.6/2009/17. számú határozata hűtlen kezelés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 20. §, 21. §, 52. §, 317. §, 318. §, 319. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 1. §, 2. §, 85. §, 296. §, 321. §, 338. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 403. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 28. §] Bírók: Hrabovszki Zoltán, Nehrer Péter, Székely Ákos

Fővárosi Ítélőtábla

3.Bf.6/2009/17.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Budapesten, 2009. év november hó 19. és november hó 25. napján tartott nyilvános ülés ek alapján meghozta és 2009. év november hó 26. napján kihirdette a következő

í t é l e t e t:

A hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Fővárosi Bíróság 2008. év november hó 5. napján kelt 12.B.802/2005/77. számú ítéletét megváltoztatja.

II. r.,- helyesen - III. r., IV. r. és V. r. vádlottak

bűnösök: bűnsegédi minőségben elkövetett csalás bűntettében (Btk. 318. § (1) és (6) bekezdés a./ pont, Btk. 21. § (2) bekezdés).

Ezért a bíróság a vádlottakat egyaránt 180 (száznyolcvan) napi tétel, 1.000 (ezer) forint napi összegű, összesen 180.000 (száznyolcvanezer) forint pénzbüntetésre ítéli.

A pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell fogházbüntetésre átváltoztatni.

I. r. vádlottat az ellene sikkasztás bűntette (Btk. 317. § (1), (6) bekezdés a./ pontja) miatt emelt vád alól felmenti.

I. r., VI. r., VII. r. és VIII. r. vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett csalás bűntette (Btk. 318. § (1) és (6) bekezdés a./ pont, Btk. 20. § (2) bekezdés) tekinti felmentettnek.

Az eljárásban felmerült 1.141.223 (egymillióegyszáznegyvenegyezer-kettőszázhuszonhárom) forint bűnügyi költségből II. r., III. r., IV. r. vádlott és V. r. vádlottak külön-külön 90.589 (kilencvenezer-ötszáznyolcvankilenc) forintot kötelesek megfizetni az államnak, a fennmaradó 778.867 (hétszázhetvennyolcezer-nyolcszázhatvanhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által tartott tárgyalási napok megjelölésénél a 2007. év szeptember hó 16. napját 19-re, a 2008. év május hó 16. napját 23-ra javítja, a 2008. év május hó 26. napjának megjelölését mellőzi.

III. r. vádlott anyja neve helyesen xy.

IV. r. vádlott lakcímigazoló kártya száma: 00000XX.

VI. r. vádlott személyazonosító igazolványának betűjele XX.

VIII. r. vádlott lakóhelyének megjelölésénél az utca neve helyesen: xy.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r. és VIII. r. vádlottakkal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen II. r., III. r., IV. r. és V. r. vádlottak tekintetében fellebbezésnek van helye.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság a hatályon kívül helyezést követően lefolytatott megismételt eljárásban - korábban az ügyben a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2003. május 7. napján kelt 13.B.XIV.1657/1999/122. számon hozott felmentő ítéletet, melyet a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2005. július 14. napján kelt Bf.8735/2003/31. számú végzésével helyezett hatályon kívül - a 2008. november 5. napján kihirdetett 12.B.802/2005/7. számú ítéletével I. r., II. r., III. r., IV. r., V. r., VI. r., VII. r. és VIII. r. vádlottakat a bűnsegédként elkövetett hűtlen kezelés bűntette [Btk. 319. § (1) és (3) bekezdés c) pont] miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Ezen túlmenően az I. r. vádlottal szemben sikkasztás bűntette [Btk. 317. § (1) és (6) bekezdés a) pont] miatt indult büntetőeljárást a büntethetőség elévülése okán megszüntette.

Az eljárás során lefoglalt és bűnjelként nyilvántartott nagyszámú okiratnak a büntető iratoknál való további kezelését rendelte el, végül megállapította, hogy az eljárásban felmerült 804.560 forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen valamennyi vádlott terhére az ügyész jelentett be fellebbezést bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett.

Az írásban is kifejtett jogorvoslati indokolás szerint tévesen került sor a vádlottak felmentésére, valamint az eljárás megszüntetésére. Az ítéleti tényállás hiányos, a vád egyes - hivatkozott - részleteinek mellőzésére az 1. számú tanú vallomása és az iratok tartalma ellenére került sor. A vád tárgyává tett folyamat egészének és az egyes részcselekményeknek az egyenkénti értékelése alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a szorosan összefüggő, egymást kiegészítő tranzakciók oka és célja az volt: az 1. számú tanú - noha ahhoz fedezettel nem rendelkezett - az 1. számú Rt. részvényeinek többségi tulajdonjogát a tulajdonosok és az Igazgatóság előtt eltitkolt módon megszerezze. Az 1991. március 21. napján tartott Igazgatósági ülésen kialakított többségi álláspont, a részvény-visszavásárlás kapcsán hozott döntés kötelező erővel bírt a vezérigazgatóra, azaz az 1. számú tanúra; és nyilvánvaló kellett hogy legyen a III. r. és az V. r. vádlottak számára is. A Felügyelő Bizottság az 1991. december 17. napjára keltezett jelentésének elkészítése során csupán formai oldalról vizsgálta, vizsgálhatta az addig megismert folyamatot, melynek tartalmi oldaláról kellő tájékoztatást nem kapott.

Részletesen foglalkozik a fellebbezés az akkor hatályos háttér-jogszabályokkal: a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény és a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény [Gt.] vonatkozó rendelkezéseivel. A beolvadás kapcsán utalt arra, hogy a vagyon egészének, és nem csupán a fizetési kötelezettségnek az átszállása lett volna indokolt; a részvényeknek 1. számú tanúra történő forgatása akkor lett volna helyénvaló, ha nevezett azok vételárát még a beolvadás előtt megfizette volna. Magát az egyesülést nem az általános gazdasági élet, a két gazdasági társaság hétköznapi működése indokolta és alakította, hanem az egy előre tervezett és meghatározott célt szolgáló folyamat része volt: jelesül az 1. számú tanúnak a többségi tulajdon megszerzésére vonatkozó ambíciója, melyhez azonban anyagi fedezettel nem rendelkezett, a részvények vételárához folyósított összegnek a visszafizetése sem az ő, sem az 1. számú Kft részéről nem volt biztosított. A beolvadásnak előre látható, elkerülhetetlen, egyben a korábbi megállapodások szerint elvárt következménye volt az 1. számú Rt. általi fizetés, s ilyen módon az 1. számú Rt. vagyoni hátrányának a bekövetkezése.

Az 1. számú tanú szándéka szerinti, az ő egyéni érdekében álló, előre tervezett események a jogi, pénzügyi és számviteli területen részletes kidolgozást, aprólékos összehangolt munkát követeltek meg. Ennek megfelelően és saját érdeküket is szem előtt tartva a vádlottak: azaz az 1. számú Rt. belső szervezete, valamint a felkért külső szakértők bűnsegédi felelőssége megállapítható.

Végül utal arra a fellebbezés, hogy az I. r. vádlott magatartásának az 1. számú Kft. szempontjából való értékelése elmaradt, s tekintve, hogy az ezzel kapcsolatos, és sikkasztás bűncselekményeként értékelhető tényállás már az 1998. január 22.-i gyanúközlés része volt, így elévülésről nem lehet szó.

Az ügyben másodfokon eljáró Pécsi Fellebbviteli Főügyészség a 2009. március 12. napján kelt BF.30/2005/18/VI. számú átiratában az ügyészi fellebbezést maradéktalanul fenntartotta.